A mete-urológia ideális motoros időt jósolt (18-19 C, eső nélkül), hétköznap pedig a forgalom is elég lájtos az egyébként népszerű lábtartó koptató kanyarcsíkokon, ezért Csabeeval úgy döntöttünk, hogy gyorsan le is csekkoljuk őket. A vasárnapi csepeli gyros evéssel 300 km-re nyújtott etap után kitűnő teszt volt számomra, hogy mennyire lesz kényelmes a Husky, ha majd több héten át napi 4-5-6-800 km-t motorozva kell bebarangolni a világot. Spoilerezek: hiába a drága zselés túraülés, eléggé embert próbáló.
De ne rohanjunk ennyire előre.
A vasárnapi évadnyitó volt az első hosszabb aszfaltos túrám vele, próbáltam a
tempót a tőlem megszokott országúti GPS 100-as értékre lőni, de 90-es tempó
felett (még szinte szélcsendben is) olyan megpróbáltatásokkal kell szembenézni,
hogy szinte Ninja warriornak éreztem magam :)
A Vara után már a CRF1000L Africa Twinen is volt lehetőségem az egyre nagyobb
menetszélhez hozzászokni, de a Huskyn ez (szó szerint) mellbevágó. Az Africa
Twinen az endurós jellegéből adódóan volt a teleszkópok mellett felfelé
irányuló légáramlat, ami folyamatosan emelte a sisakot menet közben, ez a
Husqvarnán sokkal durvább (ráadásul az AT-vel ellentétben nincs olyan
üléspozíció, ahol ezt lehetne némileg csökkenteni). Ez élettanilag annyit
jelent, hogy túratempóban komoly fizikai meló rajta maradni, ami nem csak a
karokat, hanem a gerincsérvtől szenvedő derekamat is terheli rendesen (főleg
amikor csak az egyik kezemmel fogom a kormányt, a másikkal pedig fotózgatok :)
). Emlékeim szerint (bár ez már 5 éves történet), a DRZ-n nem volt ilyen
mértékű a menetszél, bár az is igaz, hogy azon ritkán mentem 100 feletti
tempóban...
Szóval a vasárnapi túrán a derekam kímélése okán inkább a GPS szerinti 90-95
tempót pengettem. Ennek köszönhetően a fogyasztása sem volt egetverő, 4.2 l
benyával beérte 100 km-re. Bütykös gumin (Michelin Tracker) ez nem olyan rossz
érték, összehasonlításképp kb. ugyanennyit fogyasztott az AT -is ilyen
használat mellett K60 Scouton, viszont az DRZ400 meg 5 litert (vagy néha még
többet is), K60 Scouton, bár az karbis motor.
A zselés túraülés az első 100 km-en még kényelmes, utána már mozgolódni kell
rajta, a gyári fapados ülésnél azért jobb. De a motorkarpit.hu által készített
DRZ túraülés nálam az etalon :)
2021-03-28 - TÚRA-MOTOROS ÉVADNYITÓ TÚRA - FOTÓK
A hétfői túrára annyi volt az ígéretem, hogy ha reggel ki tudok kelni az ágyból
(a vasárnapi 300 km után) és motorra tudok ülni, akkor mehet a buli.
Meglepetésemre az izomlázon kívül nem volt komolyabb gondom, úgyhogy 9.30-kor
Kistarcsáról kezdetét vette a buli.
Őszinte leszek: nem voltam benne biztos, hogy egy cseppnyi élvezet is lesz egy
kőkeményen terepre orientált gumival döntögetni a szerpentinen (ráadásul rögtön
hármon). Mire Gödöllőre leértünk, volt alkalmam megtapasztalni, hogy az enyhén
nyomvályús 3-as úton előzésnél komolyabb gázadásra annyira elkönnyül az eleje,
hogy rögtön táncba kezd a kormány, majd vele együtt járja a táncot az egész
motor, nagyon észnél kell lenni. Aszódnál észak felé vettük az irány, az
egyre romló útminőség a hátsó felemet kezdte szoktatni a "jóhoz", de
szerencsére a kanyarok emelték az élményfaktort. Szandavár, majd a sasbérci
kilátóhoz vezető úton már kifejezetten élveztem, itt láttam először igazán
előnyét a bütykös guminak, sár, murva, gödrök és minden ami szem-szájnak ingere
:) Jobbágyinál felpattantunk a 21-re, hogy egy kicsit haladjunk, 110-re akasztottam
az órát, de a fentiekben taglalt menetszél okozta "örömök" okán alig
vártam, hogy megérkezzünk 1-1 körforgalomhoz, vagy településre :)
Salgótarjánban megitattuk a motorokat, majd irány Cered. Ahogy megérkeztek a
kanyarok, az élményfaktor max-ra ugrott, rögtön meg is értettem, mit szeretnek
a szupermotósok :) Bár nem szerpentinezésre van kitalálva a bütykös gumi, de
annyira azért tapad, hogy fülig érő szájjal érkeztem meg a Cered táblához. Zabar
után további kanyarok, élményfaktor továbbra is az egekben, de lassan 200 km
után a hátsó (és a menetszél miatt a derekam) már kezdi érezni a menetet. Ózd,
majd Szilvásvárad érintésével irány Mályinka. Tardona felé lecsekkoljuk a
vadiúj aszfaltot, de onnan nincs járható út Mályinka felé, track back, jöhet a
rázópad. Az út minősége katasztrófa, a falut elhagyva az erdős szakaszon sem
jobb. Mályinka határában levő kilátónál már kifejezetten örültem, hogy kicsit
nyújtózhatok. 30 perc fotószünet, majd go tovább Lillafüred felé. Itt volt a
második szakasz, ahol a bütykös terepgumi jó szolgálatot tett, a pazar
környezet is próbálta rövid időre feledtetni a megtett út "fáradalmait".
1-1 nagyobb kátyúban felütés után már a élményfaktor mérő kezdett kicsit
alacsonyabb régiókra bukni, úgyhogy kifejezetten jókor sikerült Lillafüredet
elérni, jöhetett az újabb kanyarvadászat. Vigyorfaktor felugrik, toljuk, ami a
csövön kifér (a magunk módján), néhány kanyar kissé kavicsos volt, a bütykös
gumit kevésbé zavarja, viszont a felezővonal festésén egyszer megcsúszott,
úgyhogy indul "a maradjunk a sávunkban vonalérintés nélkül" játék.
Répáshuta után érzem, hogy hiába a vigyorfaktor túlcsordulás, egyre jobban
érzem a derekamat, a koncentráció alábbhagy. Ráadásul úgy érzem, mintha a hátsó
fék is kezdene fáradni (de az is lehet, hogy csak én fejben), Felsőtárkány
előtti pár kanyart már csak levezetőkörös tempóban abszolválom. Egerben ismét
tankolás, a tempós menet fel is pattintotta a fogyasztás 4.4 l/100 km-re :)
A Tesco mellett egy lángos, rövid pihi, majd úgy döntünk, hogy ha már lúd,
legyen kövér, jöhet a Mátra is. Egerbaktáig komoly forgalom: busz, kamion,
furgon, meg minden, utána viszont jöhetett az ereszd el a hajam ismét. Adrenalin
pörög, derékfájás enyhül, Husky fordul, mint a kisangyal. Nagyon élvezem, de
megfogadom, hogy kell egy aszfaltgumis kerékszett rá, mert azzal lesz az igazi.
Gyöngyös után a 2 sávoson megint emelem a tempót 100 fölé (haladjunk hazafelé),
az adrenalinfröccs itt már elfogyott, a sisakomat tépi felfelé a mellkasomat
meg már két lábbal tapossa a szél, éreztem, hogy lassan jön a holtpont.
Hatvanban Tura felé kerüljük a 3-as út délutáni forgalmát, Csabee megy elől, de
kérem, hogy 90-nél ne menjünk jobban, mert az út minden ütését már a derekamban
érzem. Az ülésen próbálok olyan pozíciót találni, amit még el bír viselni a
hátsó részem, de nincs olyan pont, amin kényelmesen a teljes ülepem fel tudna
támaszkodni, ezért jobb híján inkább állva motorozok (de itt már Csabeenak is
az volt a kényelmesebb, pedig a Vara ülése ezért nem fapad :) ).
Isaszeg és Nagytarcsa között még 1-2 kanyar befigyel zárásként, majd irány
haza.
2 aszfaltos nap után a képlet tiszta: a Husky egy brutál jó motor, futómű
terepen és aszfalton is (nekem) megfelelő, a fékek is jók (a Répáshuta utáni
fékgyengülésnek utána kell néznem, hogy ott én fogytam el fejben, vagy
fékfolyadék cserére lesz szükség). Fogyasztás a 12 literes tank mellett 250 km
hatótávot garantál még tempósabb használat mellett is.
A menetszél elleni védelem (illetve a zavaró turbulencia) mindenképpen
megoldandó feladat. Ez számomra zavaróbb, mint a zselés túraülés
kényelme(tlensége).
Nagyon várom, hogy aszfaltgumival is legyen egy hasonló körön tapasztalat :)
2021-03-29 - HUSKY 3 SZERPENTIN TÚRA - FOTÓK
