9.10-re befutok a Shell kútra, a csapat fele már a parkolóban várja az indulást :) Tíz perc múlva szinte teljes a létszám:
András (Suzuki XF650 Freewind)
BIKE-R (Honda XL1000V Varadero + Karoo)
Imi (Honda NX650 Dominátor + C-2 )
Joci(Suzuki DRZ400 + valami gumi:-))
kisatti (HondaXL600V + Dunlop Trailmax)
NetJack (Honda XL1000V Varadero)
Somas (Suzuki DL1000 Vstrom)
Taro (Yamaha XT660 Tenere + valami gumi:-))
Csak Kálmán hiányzik, de Ő sajnos ma nem tud velünk tartani :(
Péter (NetJack) "első bálozó", az októberi Varáját most először viszi terepre (és Tourance-szal), bízunk benne, hogy nem szegi majd kedvét a mai nap a további terepezéstől. Atti pedig a néhány hete vásárolt Transalpjának terepalkalmasságát tesztelheti le élesben :)
A géppark indulás előtt
9.30-kor elrajtol a mezőny és megkezdődik a 90 km-re tervezett "szelektív szakasz" :) Az első párszáz méter murvás, majd egy J2-50 m-B2 kombináció után a kellemesen átázott, saras "tanösvényen" találtuk magunkat.
Igen, tanösvény, mert itt vagy megTANULUNK sárban motorozni, vagy hívhatjuk a trélert. Kb 500 m után a dűlőút mocsári szinezetet vett, ezt a szakaszt a prérin abszolváltuk,
majd az M0 lehajtónál megejtettük az első pihenőt.
Gondoltuk, hogy nem lesz sétagalopp a mai túra, na de ennyire :) Rövid szusszanás után irány tovább a Majorszegidűlő felé.
A lovarda előtt 4-500 m-re egy csapat "lórider" bukkant fel, a tavalyi esetből tanulva megállnuk, a motorokat leállítjuk és megvárjuk, amíg beérnek a lovardába. Közben szemügyre vehetjük miként fogy el lassan itt is az erdő. Már csak a Google Earth szerint vannak itt fák, a valóságban egy 100 m széles írtással lett szegényesbb ez az alig 13 hektáros kiserdő :( Utunkat Csömör irányába folytatjuk,
átrobogunk az M0 feletti hídon, és csapatunk a csömöri horgásztó felé. Az út fele murvás, fele homok, a Karoo igazán kezes mindkét talajon, nagyon élvezem. A tükörbe nézek, és úgy látom, a többiek is :DDD A tó előtt két balkanyar
és pár perc múlva jobb kéz felől felbukkan a 2005. októberében tragikus vadászbalestben elhunyt csömöri milliárdos, Bócsi András kastélya.
A kastély 1000 nm-es, 4 szintes, 27 szobával és 30 fürdőszobával rendelkezik, az épület minden sarkán 1-1 torony található. A kastélyról egy rövid video: Bócsi Kastély
Újabb pihenő és némi fotózás után belecsöppentünk a nap első embert próbáló szakaszába. A sár 10 cm mély, próbálunk átvergődni, de 1 motor a földre kerül. Felállítjuk, majd a fűre tereljük, mehetünk... 200 m-t... Az szituáció hasonló ez előzőhöz, azzal a nehezítéssel, hogy az "út" egy balkanyarként van kijárva, nekünk viszont jobbra kellene fordulnunk, természetesen a "sártengeren" keresztűl.
Néhányan sár helyett a füves-gazos földkupacon rövidítenek,
az sem tűnt egyszerűbbnek. De ezt is lekűzdöttük, haladunk tovább, most már a kastély NY-i oldalán,
amikor is újabb lovas csapat "állja" utunkat. Tiszta Mongólia :) De ők is hamar lekanyarodtak az első "kihajtónál" és folytattuk utunkat a "dűlőút highway"-n. És ekkor következett a nap "sportszelet" díjas alkotása. Történt ugyanis, hogy ezen dúlőút egyetlen tanyájáról 2 jól megtermett és a kelleténél több szabadságfokkal is rendelkező eb üldözőbe vett. Hogy miért pont engem, mikor mögöttem még másik 7 motor is jött, azt nem tudom :) A lényeg, hogy fokoznom kellett a tempót (az általam biztonságosnak ítéltnél is magasabbra) ahhoz, hogy a négylábúak fel ne üljenek mögém utasként. Itt az események felgyorsultak, arra emlékszem, hogy a motor jár alattam, a dögök jönnek, az út pedig egy balos kanyar után egy lejtővel ereszkedik a "völgybe". Itt én lassítani voltam kénytelen, az egyik kutya még mellém is ért, majd a következő pillanatban már a tükörben láttam mindkét blökit. Megúsztam... Taknyolás és kutyaharapás nélkül... A lejtő alján az út 4 felé ágazik, ez a kis kergetőzés meg kissé megdolgoztatta a "processzort", időbe telik, mire megtalálom a helyes irányt. Talán mondanom sem kell: a 3 irányból a legnehezebb felé kellett mennünk. Meredek domboldal, laza homok (amit munkagéppel lazítottak meg) és kiálló gyökerek. Minden adott az újabb feladathoz. Hegymenetben egy kisebb bukkanó után a sisakom "alig párás" plexije lecsapódik, fék. Az első kerék már átlendült a fa kiálló gyökerén, a hátsó még nem. Nekilódulok, de már látom, ez magától nem is fog. Többiek áttolnak, a domb tetején megállok, letenném a motort oldalsztenderre, de a laza talajon nem áll meg, nyeregben maradok. Közben másoknak is meggyűlik a baja az emelkedővel, szerencsére a könyebb motorokat le tudják támasztani, így van elegendő segítő kéz az "akció helyszínén". Amíg a többiek is felkapaszkodnak a dombtetőre, 
a GPS-t böngészem, és értetlenül állok a látottak előtt: a GPS szerint itt jobbra kellene menni, de ott nem hogy út nincs, de a kb. 10 m magas földtúrás (valószínüleg egy szeméttelep széle lehet) is utunkat állja. Nincs más hátra, kerülünk. Először csak kicsit, de itt újabb szabadon bóklászó vérebek aktiválják az újratervezés funkciót. Szerencsére 2-3 km kerülő után rálelünk a helyes útra, úgyhogy megállunk a pihenni :) Hamarosan ízelítőt kaptunk a magyar kulturáltan kvadozók közhaszontalan alapítvány két jeles tagjának bemutatójából. Az enyhén tuning kipufogós járgányokkal kb. 60-70-es tempóval nyomták a két fasor között, és szerencse hogy nem 5 perccel korábban jöttek, mert akkor egy utánfutós Ladával vagy egy lovassal kerülhettek volna akaratukon kívül közeli testi kontaktusba. Valószínüleg azokon a tanyákon, amik mellett elhaladtak, már kinyitották a kapukat és kiengedték a kutyákat :) A bemutató után irány a közeli homokbánya, mi az 1000-es dögökkel kint maradtunk, amig a többiek pödörtek néhány kört a buckákon, majd irány Szilasliget. A Hungaroring érintésével szerettem volna lejutni, de a legtöbb dúlőút szemétbányában folytatódott, így egyenesen Szilasligetre mentünk. A falu határában újabb feladat: vizenjárás. Egymás mögött 3-4 út szélességű "tócsa", kikerülni nincs esély, a mélysége és a fenék állaga és tartalma ismeretlen. Nosza neki, rajta bátran :) Az első tócsa nem tűnk vészesnek, na de a második. A közepén kb 30-35 cm mély, és az alja iszapos. A motorka szépen lassul, majd megáll. A lábamat kénytelen vagyok letenni, a csizmámban vízállás jelentést lehet mondani. Gázt húzok és szépen lassan kikecmergek. Valószinüleg nagygázzal kellett volna már az elején kezdeni, nem állt volna meg a gép, de sebaj megint tanultam valamit. A másik 2 tócsa már gyerekjáték, jöhetnek a többiek is. 
Egy őszinte mosoly :)
Pár perc alatt átúszik az egész csapat, de Taronak és Iminek annyira tetszik, hogy ők elmentek repetázni. Itt van róla egy kis videjó: Mocsárátkelés Dominatorral és Tenerevel
Miután a srácok kiörömködték magukat és a csizmákból kimertük a vizet, betámadtuk Kerepest. Az odavezető földút már egyként is remekül fel volt ázva, az időjárás megfűszerezte a szemerkélő esővel. Persze ez csak addig tartott, amíg kiértünk a főútra, itt még beintegettünk a nagy kung-fu mester képzőbe és bevetettük magunkat az "etnolakópark" forgatagába. Hát igen... Erről bizony még a gugli örsz sem regél :( Na mindegy, ha már itt vagyunk átmotorozunk a telepen. Az utca a dombtető felé közeledve egyre szűkül, a végén már csak 1 autónyi széles. A dombtetőn már szántóföldek között halad a földút, aminek a felszíne éppen csak annyira nedves, hogy normálisan ne lehessen rajta dömperezni.
Miután a srácok kiörömködték magukat és a csizmákból kimertük a vizet, betámadtuk Kerepest. Az odavezető földút már egyként is remekül fel volt ázva, az időjárás megfűszerezte a szemerkélő esővel. Persze ez csak addig tartott, amíg kiértünk a főútra, itt még beintegettünk a nagy kung-fu mester képzőbe és bevetettük magunkat az "etnolakópark" forgatagába. Hát igen... Erről bizony még a gugli örsz sem regél :( Na mindegy, ha már itt vagyunk átmotorozunk a telepen. Az utca a dombtető felé közeledve egyre szűkül, a végén már csak 1 autónyi széles. A dombtetőn már szántóföldek között halad a földút, aminek a felszíne éppen csak annyira nedves, hogy normálisan ne lehessen rajta dömperezni.
Haladnánk tovább, de egyszer csak megszűnik a GPS által jelölt nyom, és helyét munkagépek és több sáv szélességű "vakondtúrás" veszi át. Csak nem az M31 épül errefelé??? De :) Nekünk ezen át kell kűzdenünk magunkat, úgyhogy bemotorozunk a "munkaterületre" (mert persze a gépek horpasztanak), átdübörgünk a túlpartra. Az útviszonyok itt erősen romlanak,
újabb útvonalmódosítás a "látszatra" könnyebb út irányába. Ismét lovasok tűnnek fel a horizonton, az út minőségével együtt már-már Mongól túra hangulatot idéznek. Nekilódulunk a "könnyebb" útnak, ami egy rövid dombtetős haladás után ereszkedik le a domb tövébe.
Már az úton is látni, hogy itt bizony volt csapadék rendesen,
a lenti "vízgyűjtő" terület maga lesz az "álom". Kiválasztok egy szimpatikusnak tűnű sávot, és bele küldöm a motort. A lendület fogy, de húzom neki, egy kis rásegítés lábbal, mint Flintsone-éknál, és meg is vagyunk. Joci és Imi könnyűszerrel veszik az akadályt, de hátra van még Peti Varája, az sajnos megfeneklik.
Persze "sok lúd disznót győz", úgyhogy mehetünk tovább.
Innen egy vízmosás jellegű mederben kaptatunk fel a dombra, a combom begörcsöl, úgyhogy pihenünk. Végül csak feljutunk, sőt elérjünk az aszfaltutat is. Itt már érződik, hogy fáradunk, de egy kis pihi, sárvédők akadálymentesítése és nyomás tovább.
Az aszfalton végre kipereg a gumiból a sár, de nincs lehetőségünk sokáig élvezni a szilárd talajt, újabb terepszakasz következik.
Az aszfalton végre kipereg a gumiból a sár, de nincs lehetőségünk sokáig élvezni a szilárd talajt, újabb terepszakasz következik.
Cél a péceli cross pálya. A terep "minősége" változatlan, fáradtan szenvedés minden méter, 
de pécel "nincs már olyan messze...". A földúton egy elágazásnál megállunk, Joci és Imi felderítik, melyik sárosabb kevésbé. Terveim szerint itt jobbra kell menni (én itt szándékosan egy kis kerülőt iktattam be),de terep minőségét látva titkon bíztam benne, hogy a felderítés eredménye az egyenest irányt hozza ki "győztesnek". Nem így lett. Elindultunk a "hosszabb úton" (de szárazabbon, bár ez is relatív..), majd újabb elágazás. Itt ismét jobbra kellene menni, de az út embertelen, hallgatok a többiekre és megyünk egyenesen tovább.... még vagy 20 métert, utána megszűnik az út. Visszafordulni nincs értelme, az utat láttuk, hogy nem ideális. A terep viszont nem reménytelen, nedves, de műveletelen terület, a közepén úgy 1,5 m magas "gazzal" :) Persze "gödrök" azért akadtak, igen mókás volt ez kb. 50 m-es szakasz :D Sikeresen visszatértünk a kijelölt útra,
közben egy motort újra a földön. Már fáradunk, egyre nehezebben állítjuk talpra a gépeket, közben még Attila szemüvegének szára is önállósítja magát, "tupa öröm és bódottáááá" :)
Amíg szusszanunk egyet, Imi és Joci újabb felderítő útra indulnak. Azzal a jó hírrel térnek vissza, hogy az út minősége valamit javul, ráadásul egy meredek lejtőt követően már házak vannak, onnan már biztosan könnyebb lesz a terep. Elindulunk, lassan gurulunk a lejtő felé, ami az elején szolid, majd meredekre vált. Imi már lent van a házaknál, éppen a gazdával beszél, majd elindul visszafelé, fel a dombra. Én már a meredek szakasz elején állok, amikor hallom a hírt Imitől: a fószer nem enged át a területén, kerüljük meg. Oké, már csak meg kellene valahogy fordulnom... A lejtőről kiteszem balra a motort, és megpróbálok a teraszos domboldalon egyre feljebb és feljebb kapaszkodni. Itt még "könnyű" dolgom van, mert igaz, hogy egyre magasabb "teraszra" kell felkapaszkodnom, de az haladási irányba lejt. Megfodulok, és irány a többiek után. Még Attilát és Pétert látom a dombtetőn, mennék én, de a talaj laza, nagyon lassan haladok. Mire felérek, már csak a Varadero szekció maradt együtt, a többiek egy tér-idő ugrással a szemközti dombra teleportálódtak. Péterrel követjük a többieket, a lejtmenetet sikeresen vesszük, de hegynek felfelé Péter Varájának kereke elpörög, a moci rápihen a domboldalra. Én mögötte megyek, rögtön fék, de itt a motort letámasztani képtelenség, nyomom a dudát, hátha a többiek észrevesznek. Pár perc eltelik, mire Imi, Joci és Attila felbukkannak a dombtetőn, Attila gyalogszerrel, Joci és Imi motorral ereszkednek le, és megkezdődik a tilitoli. A domboldal már szépen fel van lazítva, a kerék pörög, Imi pedig úgy gondolta, itt az ideje egy kis Varaderó teszthez. Átveszi Pétertől a gépet, és felkúszik vele a dombra. Közben én is próbálkozom feljebb jutni, néhol haladok egy kicsit, máshol csúszok vissza pár métert, de egyedül nem megy. A srácok megadják a kezdő lökést, végül én is feljutok a "csúcsra" :) Újra együtt a csapat, mehetünk tovább. A dombtetőről jól látszik az erdő melletti földút, "itiner" szerint azon tudunk lemenni Pécelre. Az egyik szántóföld melletti átkötő úton meg is céllozzuk, mire elérjük az erdőt, már az én motorom is elfárad, és lepihen a kanyarban :) Ébresztőt fújunk neki, és indulnánk tovább, de a sárvédőkben felragadó sár több motoron is blokkolja az első kereket. Tisztítás, és nyomás tovább. A GPS szerint már "csak" 900 m van hátra, 1 lendülettel talán haladtunk is 350-et. Lejtő, sár, szántás. Van itt minden, kisérletezik mindenki, hogy hol jobb menni, de a végére kiderül: mindenütt sz*r. A lejtő aljában így távolról jónak tűnik az út, mivel Somának nem akadt semmi haladást gátló problémája, előreküldjük. Soma az földúton ereszkedve leér, és fentről látjuk, hogy bizony lent is kűzdelmes szakasz vár :( Mi megpróbáljuk a szántás szélén, hát ez nem jött be maradéktalanul. Nekem már sárvédő nélkül is megszorul az első kerék, gyors tüneti kezelés egy műanyag csővel, majd gurulok tovább. Mire eljutok Somához, a kerék újra blokkol.
Beletelik 15 percbe, mire újra egyben a csapat, de itt már szinte mindenki kellően elfáradt ahhoz, hogy tovább kockáztassunk. Kibaktattunk az aszfaltra, Jocitól búcsút vettünk, és csapatostúl útnak eredtünk a pesti úti Mc Donalds-hoz némi tápanyagpótlás céljából.
Amíg szusszanunk egyet, Imi és Joci újabb felderítő útra indulnak. Azzal a jó hírrel térnek vissza, hogy az út minősége valamit javul, ráadásul egy meredek lejtőt követően már házak vannak, onnan már biztosan könnyebb lesz a terep. Elindulunk, lassan gurulunk a lejtő felé, ami az elején szolid, majd meredekre vált. Imi már lent van a házaknál, éppen a gazdával beszél, majd elindul visszafelé, fel a dombra. Én már a meredek szakasz elején állok, amikor hallom a hírt Imitől: a fószer nem enged át a területén, kerüljük meg. Oké, már csak meg kellene valahogy fordulnom... A lejtőről kiteszem balra a motort, és megpróbálok a teraszos domboldalon egyre feljebb és feljebb kapaszkodni. Itt még "könnyű" dolgom van, mert igaz, hogy egyre magasabb "teraszra" kell felkapaszkodnom, de az haladási irányba lejt. Megfodulok, és irány a többiek után. Még Attilát és Pétert látom a dombtetőn, mennék én, de a talaj laza, nagyon lassan haladok. Mire felérek, már csak a Varadero szekció maradt együtt, a többiek egy tér-idő ugrással a szemközti dombra teleportálódtak. Péterrel követjük a többieket, a lejtmenetet sikeresen vesszük, de hegynek felfelé Péter Varájának kereke elpörög, a moci rápihen a domboldalra. Én mögötte megyek, rögtön fék, de itt a motort letámasztani képtelenség, nyomom a dudát, hátha a többiek észrevesznek. Pár perc eltelik, mire Imi, Joci és Attila felbukkannak a dombtetőn, Attila gyalogszerrel, Joci és Imi motorral ereszkednek le, és megkezdődik a tilitoli. A domboldal már szépen fel van lazítva, a kerék pörög, Imi pedig úgy gondolta, itt az ideje egy kis Varaderó teszthez. Átveszi Pétertől a gépet, és felkúszik vele a dombra. Közben én is próbálkozom feljebb jutni, néhol haladok egy kicsit, máshol csúszok vissza pár métert, de egyedül nem megy. A srácok megadják a kezdő lökést, végül én is feljutok a "csúcsra" :) Újra együtt a csapat, mehetünk tovább. A dombtetőről jól látszik az erdő melletti földút, "itiner" szerint azon tudunk lemenni Pécelre. Az egyik szántóföld melletti átkötő úton meg is céllozzuk, mire elérjük az erdőt, már az én motorom is elfárad, és lepihen a kanyarban :) Ébresztőt fújunk neki, és indulnánk tovább, de a sárvédőkben felragadó sár több motoron is blokkolja az első kereket. Tisztítás, és nyomás tovább. A GPS szerint már "csak" 900 m van hátra, 1 lendülettel talán haladtunk is 350-et. Lejtő, sár, szántás. Van itt minden, kisérletezik mindenki, hogy hol jobb menni, de a végére kiderül: mindenütt sz*r. A lejtő aljában így távolról jónak tűnik az út, mivel Somának nem akadt semmi haladást gátló problémája, előreküldjük. Soma az földúton ereszkedve leér, és fentről látjuk, hogy bizony lent is kűzdelmes szakasz vár :( Mi megpróbáljuk a szántás szélén, hát ez nem jött be maradéktalanul. Nekem már sárvédő nélkül is megszorul az első kerék, gyors tüneti kezelés egy műanyag csővel, majd gurulok tovább. Mire eljutok Somához, a kerék újra blokkol.
Beletelik 15 percbe, mire újra egyben a csapat, de itt már szinte mindenki kellően elfáradt ahhoz, hogy tovább kockáztassunk. Kibaktattunk az aszfaltra, Jocitól búcsút vettünk, és csapatostúl útnak eredtünk a pesti úti Mc Donalds-hoz némi tápanyagpótlás céljából.
1 megjegyzés:
Hali!
Szép kis hétvége lehetett, gratula a kitartásért! Párszor jártam a Pádison, rossz időt is kaptam már ki, de azért most ebbe belenyúltatok rendesen :-)
Üdv: B. Jani
Megjegyzés küldése