2008. április 28., hétfő

TUNÉZIA - 2008-04-21 - 9.nap

A mai 115 km-es szakaszt 2 felé bontjuk, nincs kedvünk a tűző napon motorozni, így Chenini és Douiret jelenti a nap első felének programját.

Tatouinetól Chenini felé motorozva az embernek az az érzése támad, hogy a Monument völgyben jár. Sziklasivatag, nyílegyenes út, és a háttérben a hegyvonulat.
Chenini felfedezését a Hét alvók mecsetnél (Les Sept Dormants) kezdjük,
ahol a már megszokott módon önkéntes idegenvezetőkbe botlunk. Fel is ajánlanak 2 eurót megvételre 4 TD-ért. Jó az üzleti érzékük :) A mecset bejáratánál álló idősebb ember arcberendezése azt az érzést kelti bennem, hogy George Lucasnak viszonylag könnyű dolga volt a Csillagok Háborúja karaktereinek válogatásánál :) A parkolóból a völgybe tekintve észreveszünk egy fiatal srácot, aki a "túristaáradat" hívó szavára gyors léptekkel kezdett felkapaszkodni a meredek hegygerincen a falu felől. Bár indulásra készen vagyunk, megvárjuk a srácot, Imitől még egy adag tasakos kaját is kap, hogy legyen mivel pótolni a leficcent kalóriát. A hét alvók mecsettől visszamegyünk a főútig,
majd a hegyoldalba épített ksarokat délről is megtekintjük.
A mai is magtárként funkcionáló "raktártakat" vízszintesen a hegyoldalba vájták be. A falu déli végén megállunk. Amig a többieket egy helyi idegenvezető kultúrtörténeti kiselőadásban részesíti, Imivel az út javítását végző munkagépek felé tartunk. A légkalapácsos markoló pihen, baksis fejében Imi a kabinban fotóztatja magát. A vezetőnek elmesélem, hogy Imi bizony "kolléga", hiszen itthon hasonló gépeket terelget. Amíg mi fényképezgetünk, a másik gép (CAT) szorgalmasan kanalazza a munkagödörből a kavicsot, Iminek pedig felcsillan a szeme, mint a kisgyereknek az Úttörő áruházban. Arra kér, hogy zsírozzam le, hagy dolgozzon egy kicsit a Caterpillaron. Megkérem a légkalapácsost, hogy vezényelje már le a mestert a pilótafülkéből, mert Iminek játszani van kedve :) A mester lejött, kicsit félve adta át a helyet Iminek, még oda is szólt a munkatársának valamit arabul, de amint Imi felpörgette a masinát és belecsapott a munka közepébe, a szakik azonnal szívükbe zárták ezt a jómunkásembert :)) 2 kanál kavics a gödörből kikerült, Imi szája a füléig ér, a melósok meg baksisért tarthattak pihenőt. Mindenki boldog :) Megyünk is tovább, kanyargunk a dombok között, kisebb oázisokat hagyunk magunk mögött. Megnézzük a Ksar Ghilaneba vezető off-road pistét, és teljes egyetértésben mondunk rá nemet. Itt az út vertikálisan kanyarog, megyünk dombra fel, meg dombról le. Egy ilyen dombra fel után felbukkan Douiret nem mindennapi látványa: a vakító fehérre meszelt mecset és a síkságot fehérre pettyező marabu (muszlim remete) sírok feletti dombon egy omladozó kszár.
Megállunk lefényképezni ezt a csodás panorámát, közben észreveszem, hogy valahonnan olaj került az első felnire, meg a gumira. Követem nyomokat, és elvezetnek a hiba forrásához: első teleszkóp jobb oldali szimeringje megadta magát. Ó, mily boldogság, hát erre nem vagyunk felkészülve. Szinte filléres dolog, de itt ilyet még talán nem is láttak, legjobb esetben is csak európában juthatunk szimeringhez. Végiggondoljuk, és kiderül: ennek hazáig ki kell bírni. Mivel szombaton délután kompolunk ki Genovában, akkor már benzinkút sincs nyitva, nem hogy egy Honda szerviz.

Az olajfolyás egyelőre nem aggasztó, némi maszatolás a teleszkópon, 1-2 csepp a féknyergen illetve a felni és a gumi a forgásból eredően szépen sugárirányban "megcsíkozva".

Douiret kszár romjait megmászuk, MyCo a hegycsúcsra is felkapaszkodik,
az ott készült fényképeket látva megérte a fáradozás, majd irány vissza a szállás.

Jó ebédhez szól a nóta, betúrjuk az arcunkba a páncélost, majd jöhet egy kis ejtőzés. A délutáni etap előtt még befújjuk a láncokat, ekkor szembesülök a következő technikai "tréfával": nincs hová feszíteni a láncot, lenyúlt, mint a spagetti. Elindulunk a városba tankolni, közben fürkésszük a házakat, hátha akad egy valamirevaló mühely, ahol tudunk kicsit barkácsolni. Menet közben látszik, hogy a lánc már fogtetőn jár, ezzel életveszélyes lenne a délutáni etap, így a program módosul: lánccsere ala Tataouine. A helyi "nagyszervíz" olajcserére van specializálódva, muszáj valami "szakszervizt" keresni. A szállás felé út közben egy kerékpár/motor javító "műhelybe" botlunk. Rögtön a témára térünk, illetve csak térnénk a nyelvi nehézségek miatt. Mivel a garnitúra új lánc itt fityeg a dobozban, előcsomagolom és kézzel-lábbal (nádihegedűvel) elbábozzuk, mit is szeretnénk csinálni. Az öreg szaki mutatja, hogy Ő nem elég felkészült eszköz tekintetében, probálkozunk, de nem jutunk 1-ről a 2-re. Irány vissza a szállás, ott legalább angolul megértetjük magunkat. A hotel udvarának kijáratánál látunk neki a lánc bütyköléshez. Egyszer csak egy terepjáró fordul ki, megkérdezi a sofőr, hogy tud-e valamiben segíteni. Flex kellene, vagy bármi, amivel láncot lehet gányolni. A francia fickó ugyan nem perfekt angol, de van mindene: quadokat hoztak át franciából (vagy 10 darabot), azzal itt elvannak 2 hónapot majd irány vissza európa. Ehhez persze jár még komplett szervizkocsi aggregátorral, flexxel, meg mindennel :))) A segítségükkel sikerül a régi lánctól megszabadulni, az újat pedig patentszemmel tesszük fel.

A láncszereléssel szépen elment az idő, de a délutáni kb. 60 km teljesíthető. Nyeregbe pattanunk és robogunk Ksar Ouled Soltane, az egyik legszebb és legépebb kszár felé. Naplementhez közeledve különleges fényviszonyok uralkodnak a kszárokkal körbezárt udvaron.
Zitát a helyiek megrohanják néhány - a kszárról készült - aquarellel és kezdődik az alkudozás. A motorokhoz visszaérve az alku lezárul, mindkét fél elégedett, a helyi társaság is beszédesebb lesz, és angolul váltunk néhány szót. Gyors tempóban szürkül és a levegő hőmérséklete is esik, ideje tovább indulnunk. Ksar Ezzahra környékén járva a nap már a horizont alól pásztázza az eget, most már megállás nélkül irány vissza a szállásra. Jelidaton áthaladva rápillantok az GPS-re: hurrá, jön egy kis szerpentines, kanyargós szakasz. Haladunk a 1,5 sávos aszfaltúton, majd egyszercsak stop tábla. Szuper, akkor ez volt a mellékút, ennél már csak jobb jöhet.... Jöhetne, ha nem Tunéziában lennénk. Az út egy 3 sáv szélességű, murvás szerpentinnel folytatódik. Bár már sötét van, a helyiek csak akkor kapcsolnak lámpát, ha tudatni akarják veled, hogy őket zavarja, hogy te világítasz. Kanyargunk a laza murván, a motorok csúszkálnak, a murva kellemesen porol, ez jót fog tenni a vadi új láncomnak. Csak 6 km-re van Tataouine városa, de mintha sehogy sem akarna fogyni a távolság. Aztán szépen beérünk a városba, ez leginkább onnan derül ki, hogy megszaporodik a lámpa nélkül közlekedők járművek és kivilágítatlan, ész nélkül rohangáló gyalogosok száma. Még néhány kellemes kilométer a helyzetjelzővel hangulatosan kivilágított "vashulladékok" gyűrűjében és feltűnik a Hotel Mabrouk, megérkeztünk.
MyCo a délután folyamán komolyabb sivatagi program után nézett, és a francia quados barátunk fel is kínált neki egyet: 2 napos túra quaddal Ksar Ghilaneba. Mivel MyCo az egyetlen jelentkező erre a túrára, a "futamot" nem indítják el, de javasolják neki, hogy aszfaltúton mindenképpen keresse fel Ksar Ghilane-t, ha egy kis nyugalomra, kikapcsolódásra, és az igazi sivatagra vágyik. Így is tesz :)

TUNÉZIA - 2008-04-20 - 8.nap

8 órától 1 órás tevegeléssel kezdjük a napot. Ezt az élményt nem szabad kihagyni, bár ilyen rövid tevetúrán nem merészkednek még a komolyabb dűnék közé.
A szél a dűnék között kellemesen hordta a finom homokot, ez a fényképezőgépeknek, videokameráknak annyira jött jól, mint mókusnak az erdőtűz.
A tevék jópofák voltak, néha egymást harapdálták, néha a hátunkra felvett táskákat, hátizsákokat kóstolgatták.
Tevegelés után jött a nap fénypontja: 30 perc buggy-zás (terepgokartozás) a dűnék között 35 TD-ért. Na ez volt az igazi buli.
Egy felvezető mutatta az utat, őt követtük, ha éppen nem volt kedvünk driftelgetni, meg madmax köröket rajzolgatni a homokba :) Imi gépe állandóan ledobta a láncot, az enyémen meg nem volt minden csavar meghúzva. Egy merevítő vas egyik csavarja annyira laza volt, hogy 1-1 ugrató után a crosscsizmám beszorult a váz közé. Bukósisakban, kesztyűben, cross páncélban és csizmában nyomtam, de szükség is volt rá. Az ülés feletti bukókereten jópárszor koppant a sisakom :) Érdekes volt a dűnék között úgy kanyarogni, hogy ha nem a vezető által mutatott csapáson mentem, akkor nem voltam biztos abban, a dűnére fel fog kapaszkodni a gépsárkány (mielőtt elásná magát), a dűne mögött pedig nem függőleges "fal" fog fogadni (volt rá példa) :)
Douzból Matmata felé indultunk. Tamezretig síkságon vezet az út, erős oldalszélben faltuk a kilométereket. Tamezret után kitűnő aszfalton döntögettük a motorokat és koptattuk végre a gumi szélét. A szél a hegyen erősödött és nem volt állandó, kellemetlen érzés, amikor hirtelen megszűnik az "oldaltartó erő" :)
Matmatába legurulunk és amint megállunk, azonnal akad egy önkéntes idegenvezetőnk. Először benzinre vadászunk, mert a CBF-nek már porzik a tankja. Tunézia déli részén ritkák a benzinkutak, a CBF-et is egy kannás kúton töltjük meg.
Tankolás után alkalmi idegenvezetőnk egy helyi barlanglakásból kinevezett "múzeumba" vezet. Megmutatja felülről és nem látszik valami komoly múzeumnak, így kissé sokaltuk a 8 TD belépőt fejenként, nem néztük meg. A guideunk kissé elkeseredett, de tovább kalauzolt minket a Hotel Sidi Drissbe.
Útközben többször is elmondja, hogy a hotel megtekintése ingyenes. A hotel igazi turista látványosság. Különféle nemzetiségek Star Wars moziplakátjai köszönnek vissza a falakról. A csillagok háborúja eredeti díszleteből még látható néhány darab ( a bejárat után jobbra eső udvaron). A szállodát a Baljós árnyak, a Klónok támadása és a 4. rész, az Egy új remény forgatásaihoz használták.
Körbenézzünk, én szokás szerint a croisspáncél-crosscsizma kombóban, sokan elég furcsán néznek rám. Talán valami helyi "statisztának", beépített embernek hisznek ebben az öltözékben (végül is, Sidi Bou Saidban hívtak már Robotzsarunak) :)
Kijövünk a hotelből, emberünk rögtön a lényegre tér: az idegenvezetés díja 8 TD. Rövid eszmecsere után kiegyezünk 4 TD-ben.
Matmatától irány tovább a hegyeken Toujaneig. Kanyargunk az érdes aszfalton, a gumikat eszi rendesen, de a ronggyá dobozolt motorok gumijáról eltűnik a rinyacsík. Egyszer csak feltűnik egy völgye épült falu: Toujane.
A látvány szinte leírhatatlan, mintha egy hollywood-i film díszletei tárultak volna elénk. Néhány fotó az utókor számára (már akiknek a gépében van szufla, az enyémben nem volt...), és folytatjuk utunkat Tataouine felé. Bayra környékén vészesen fogy az üzemanyag a motorokból, az első kannás kúton itatás. A kutas csak francia-arab nyelvre van hitelesítve, úgyhogy beletelik néhány percbe, mire Karsaiék által tökéletesre fejlesztett "világnyelv", a pantomim segítségével elmagyarázzuk, hogy melyik motorba mennyi üzemanyag kell. Mivel először csak 20 liter benyát mutat fel, elindul a matek, hogy osszuk szét, de közben kiderül, hogy egy egész kamiont fel tudna tölteni, úgyhogy tankolunk gazdagon.
Bayra után az út offroados szinezetet kap, Ispán a fájós lábával inkább aszfalt úton közelíti meg a szálláshelyet, a tataouine-i Hotel/Camping Mabrouk-ot.
Mi tovább haladunk a "mellékúton", hamar fel is tűnik Ksar Hallouf dombtetőre épült kszár csoportja. Beni Khedache felé az út hegyen átfutó, szalagkorlát nélküli, szerpentines és sziklás. Nem éppen ideális terep igy felmálházva, de túljutunk rajta. Ksar Djouama épületeinek motorral történő megtekintéséhez (főleg így nap végén fáradtan) már nagy elszántság kell, az út egy meredek rézsűn vezet fel, de elszántak vagyunk :) A nap lassan a dombok mögé kúszik, úgyhogy lendületet veszünk, minél előbb a szállásra érjünk. Ennek köszönhető, hogy Guermessát már csak motorról nézzük meg, pedig többet megért volna.
A Hotel Mabroukhoz érkezve a tulajdonostól rögtön ajánlatot kérünk a hotelszobákra és a kempingezésre. A 2 ágyasnak mondott szobák 3 ágyasak, a 3 ágyasnak mondott pedig 4 ággyal rendelkezik, légkondival és kultúrált fürdővel. A kempingplacc a hotel kertjében van, az is teljesen korrekt. A kempingezés 10 TD/fő/éj.
A 3 ágyas szobát hosszas egyezkedés után megkapjuk 30 TD/fő/éj (reggelivel). MyCo és Ispán kempingezést választják. A kemping fellingből nekünk is kijár, MyCoékkal a kertben egy kis gázfőzős kajálás a főzéshez/melegítéshez nem túl kellemes szélben, majd szunya.

A Varadero lánca már túlfutott a 25 e km-én, napról napra jobban nyúlik, az utolsó 3 e km alatt az új jelzéstől a cserére érett mezőbe lépett....Ebből még lesz valami..... :)

2008. április 27., vasárnap

TUNÉZIA - 2008-04-19 - 7.nap

Délelőtti programnak Nefta Corbeilleje, Mos Espa és Onk Jemel igérkezett (ezek szerint csak be akarunk menni a sivatagba). MyCo Ispánnal maradt a kempingben, így 3-an (Zita, Imi, és én) indultunk neki a sivatagi szakaszt is magába foglaló útnak. Neftában a La Corbeille
megtekintése után neki indultunk a Star Wars filmekből Mos Espaként ismert falu diszleteit magába rejtő településnek. Az odavezető út mosóteknőre kopott/alakított út 10 cm mély homokfoltokkal szinesítve.
A táv felénél az egyik ilyen homokfoltnál 40-es tempónál sikerült az első kereket a már kijárt nyomba állva belevezetni, a motor ettől megcsúszott, és fejjel landoltam az út széli 50 cm magas homoktúráson (az utat egy kotrógéppel folyamatosan "karbantartják", vagyis a szél által befújt homokot az út szélére kitúrják).
A sisakom plexije lerepült, a nyíláson keresztűl legalább fél kiló homok köszönt be a sisakomba. A nyakamba akasztott pocket fényképezőmet a homokból túrtam ki, az akkor és ott hősi halált halt :) A földetéréskor igen nagy szerencsémre a földkupac homokos felére sikerült esnem, nem pedig a kavicsosra, így csak egy apró folt emlékeztet a búk ferencre :)
Mivel nem volt kedvünk tovább kockáztatni, visszafordultunk Nefta felé. A szél közben feltámadt, fújta keresztűl-kasul a homokot az úton. Neftába visszaérve más igen komoly homokvihar volt kilátásban. A látotávolság úgy 50 m volt, nekem plexi nélkül 0 :)
Visszacsoszogtunk a többiekért a kempingbe, rövidke ebéd és pakolás után már újra 5-en útnak eredtünk Douz felé. A sóstó (Chott el Jerid) látványosságainál (csónák a kiszáradt mederben, speckó festésű budik,stb.) elidőztünk egy kicsit, készültek a kötelező képek,
majd Kelibi erintésével befutottunk a douz-i kempingbe.
A bár melletti fedettt részen kaptuk a sátorhelyeket, egy szlovén terepjárós csapattal közösen.
Az árak a bárban "kicsit" magasabbak, mint a városban. 1 darab 1,5 literes ásványvíz 1 TD, a városban 5 darab 1,5 l-es víz + 5 bagett 2,1 TD... A kempingben 5 TD-ért tisztára mossák a szennyest, irány az internet café :) 10 óra körül a müezzin fülsüketítő harsogásával egy időben vissza a kempingbe. A kemping főnökével (aki egyébként 1986-88 között Mo-on dolgozott) lezsírozzuk a holnapi tevegelést. Napfelkelte környékén szeretnénk tevegelni, de nincs ilyen korán kelő tevehajcsár a palettán, beérjük a 8 órásival. Ráadásul 10 TD-ért mégcsak nem is jönnek értünk sem, nekünk kell majd a sivatag kapujáig felmotorozni. A full extrás (taxi jön értünk, tevetúrán kaja-pia-zizi-ropi) 10 Euro lett volna.....

TUNÉZIA - 2008-04-18 - 6.nap

6.30-kor kelünk, a hotel mögötti placcon néhány luázs álldogál. 8 órára az alkalmi buszpályaudvar megtelik, a városban megindul az élet.
Reggeli után kicsekkolunk a Hotel Maamoun-ból,
és Metlaoui felé indulunk. A kopár hegyvonulat gyakran csábítja le a tekintetet az útról.
Metlaoui után egy jobb kanyarral célba vesszük a II világháborúban stratégiai feladatokat ellátó Rommel útját. Az első km-eket még aszfalton tesszük meg, majd jöhet a földút.... Pontosabban csak jöhetne.... Az út bejárata eltorlaszolva, mellette katonai barak, az út szélén szögesdrót. A katonákkal szóba elegyedünk, kiderül, hogy ezen az úton mi nem megyünk tovább: katonai terület. Maradunk az aszfalton, ami párhuzamosan fut az általunk kiszemelét úttal. Néhány km-rel arrébb a GPS-en feltűnik a megoldás: egy másik út Rommel útja felé. Letérünk az aszfaltról, murvás szakasz, majd 2-300 m után homok. Az egyik mély homokos részen Ispán megcsúszik, motorja a bal lábán landol.
Ispán bokája hamar bedagad, nem tudja folytatni a terepezést. Tervet módosítunk, irány a keping Tozeurben, és ott eldöntjük hogyan tovább. 12-re a tozeuri Cmap Les Beaux Revesbe érünk, gyors sátorállítás, Ispán bokájára kötés kerül, és amíg ő pihenteti, mi elindulunk a napi programot "befejezni". Tozeur-Chebika-Temrza-Mides utvonalon haladunk. Chebika előtt homokviharba futunk, terepjárók rongyolnak, pedig a látótávolság alig több, mint 20-30 m.
Chebikában rövid pihenő, palackozott víz készlet feltöltés "sivatagi áron" (1,5 l víz 1,5 TD), majd Midesig felrobogunk.

A Chebika-Tamerza-Mides szakasz rendkivül látványos, oázisok,
régi falvak

és kőrengeteg
váltakozása adja a ritmust. Tamerza után az útról is jól végig követhető a kanyon vonulata, bátran nevezhetjük Tunézia Grand Canyon-jának. Persze az árusok mindenhol ott vannak és próbálják a frissen festett köveket ametiszként eladni a - sajnos sok esetben palira vehető - túristáknak.
Sőt, itteni árusoknál még azzal is szembesülünk, hogy nem mindig jó az, ha tudják: magyarok vagyunk. Amikort kiderült, csak legyintettek egyet, mormogtak a bajszuk alatt, mint Csubakka, amikor félre nyelt, és ott hagytak minket. Pedig a tunéziai ember 99 %-val csak pozitív tapasztalatunk van.
Tamerza egyik fő nevezetessége a vízesés.
MyCo egy rövid mártózás erejéig bemerészkedett a vízesés tövébe, majd irány vissza Chebikába.
A bazárosok már eltették magukat holnapra, így nyugodtan, szuperjó ajánlatok (ócó, kici ett ved meg) nélkül fotózgatjuk az óázis felett pislákoló holdat. A falu és az oázis a domboldalról szép látvány lenne, de lassan sötétedik, és ilyenkor mindig megjeleneik legnagyobb ellenségünk: a kivilágítatlan tunéziai tetszőleges alkalmatossággal (kocsi, kamion, szekér, robogó, stb.) Visszaülünk a motorokra, és az oázison keresztűl megtámadjuk az aszfaltutat. Este a kellemes kemping feeling ölelésében hallgatjuk a német motorostársak beszámolóját az első szaharai napjukról: 1 nyílt lábszártörés egy - egyébként terepre termett - KTM nyergében.... Biztos, hogy mi oda akarunk bemenni ezekkel a motorokkal???