2011. május 30., hétfő

2011.05.07 - SZLOVÁK KANYARGÁS

"500 km gumi széle koptatás a felvidék néptelen útjain.... min. 150 km, ahol nincs 200 m-nél több egyenes..." Ez kell a népnek, gondoltam, de lehet, hogy tévedtem.... A túra előtt 1 héttel már gyanúsan méregettem a kiírást. Talán elgépeltem és "Ellenzéki szimpátia gurulást" írtam ki szlovák kanyargás helyett, hogy ilyen nagyfokú az érdeklődés???? Vagy már megint a "korai" indulás hozza ennyire lázba az embereket????

De filozófiai magasságokból ereszkedjünk vissza az aszfaltra, szombat reggelre 3 ember érezte úgy, hogy érdemes emiatt a túra miatt reggel felkelni (bár egyikük még akkor is "hezitált" és ez nem én voltam...) :))))

6 órára befutok a már jól megszokott találkozási pontra (M3 kivezető Szilas pihenőhely, Shell kút). Motyó az FJR-rel már indulásra készen várakozik a parkolóban. A csapat 66 % már itt van, szavazóképesek vagyunk. 6.30-kor élünk is eme alkotmányos jogunkkal, egyöntetűen, 2 szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül úgy döntünk, hogy várunk még 15 percet Kiss Atti barátunkra, hátha szívesen koptatná Ő is a gumi szélét a Deauvillen. Döntésünk helyességét igazolandó 10 perccel később befut Atti is, fullos a csapat. Indulás előtt szemügyre vesszük a gumikat, és kiderül hogy csak a Varán van olyan gumi, amin a vászon még nem kandikál ki a hátsó futófelületről :)))) 7-kor belecsapunk a lecsóba, és robogunk Sahy irányába.






Vác feletti kanyarokban kezdődik a gumimelegítés, én kicsit nehezen ébredek, Szendehely felett rázódunk újra össze :))))) Ha ez így megy tovább, sokat fognak ma rám várni :DDDDD Rétságon némi lónyállal dúsítja Atti a Deauville tankját, majd nekiugrunk az utolsó hazai km-eknek. Nagyorosziban egy mobiltelefont a kezében markolászó, közben előzgető kamion még fúj egy kis ébresztőt a mi sávunkban,


innen már nyugodt körülmények között poroszkálunk a határig.




A határátlépés tényét is csak az engedi észlelni, hogy az öreg-kalapos-hétvégiautós bácsikák Suzuki helyett Skodával próbálnak kifordulgatni elénk a földúról/mellékutcából :)))

A 66-os út "rabulejtő szépségét" Hontnémetiig élvezzük,





majd az 525-re letérve kanyargunk Selmecbányáig.




Itt egy rövid sütkérezéssel egybekötött táplálékbeviteli negyedórát rendezünk. A festői szépségű panorámával rendelkező Szentháromság térnél szerettünk volna megpihenni,

de itt sajnos már igaz, hogy az idő pénz (parkolódíjat szednek), úgyhogy 50 m-rel odébb, a Szent Katalin templom sarkán, a járdán pihentetjük meg a motorokat. Ahogy ez a legjobb regényekben meg van írva, 2 perc múlva Policija feliratú négykerekű áll meg az út másik felén :))) Mindhárman reflexszerűen nyúlunk a belső zsebünkben lapuló csőretöltött útlelevünk felé, és lelki szemeink előtt látjuk, ahogy adataink bekerülnek a nagy könyvbe és kitoloncolnak mindket Sahynál. De nem így történik. Udvariasan köszönnek, tájékoztatnak, hogy a parkolásnak ugyan nem a legmegfelelőbb módját választottuk, de ha esetleg kedvünk tartja, pár tíz méterre találhatunk egy arra rendszeresített, náluk is kék négyzetben P betűvel jelölt terülelet, ott kényelmesebben (és szabályosan) is elvégezhetjük a parkolás műveletét. Egyébként meg jó utat és kellemes napot kívánnak, majd visszaülnek a kocsiba és el délnek... Eme rövidke, de szívet melengető közjátékkal a tarsolyunkba továbbálltunk, hogy végre becserkészhessük a várva várt 577-ös út kanyarjait.






Zólyom közelében az 50-es útra érve a forgalom felpezsdül,


Körmöcbánya felé haladva kiadós kamionforgalom tiporja az utat, a vár égbe nyújtózó tornyát csak a főútról csekkoljuk le,

majd az egyenes szakaszok elmaradozásával (és a kanyarok gyakoriságának növekedésével) egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy jó helyen járunk :)))





Stubnyafürdő után megérkezik maga a kánaán.



Srácokat elendegem, és megkezdődik az "érjük utol Kiss Attit" kezdetű szerenád ütős hangszerekre (Yamakka FJR) és fűnyírókra (Honda) :DDD



5:04-nél "félhanggal" elnéztem a kottát, és a kocsik által kijárt nyomok között "felejtett" murvafolt kicsikart egy rövid taktust a jobboldali lábtartómból is.

9 pernyi örömködés kevés volt, rövid szusszanás után fordulunk vissza, jöhetnek a repeta. A hegytető parkolóban újabb pihenő, közben vizslatjuk a gumikat: rinyacsík nullára redukálódott, de a két kardán-hajtányon ez lassan a gumi felületéről is elmondható :))))) Pihi után Besztercebánya felé folytatjuk utunkat,










majd Gyetvát érintve becélozzuk Fekete Balog kanyarjait. Herencsvölgyet elhagyva az út minősége legalább 2 besorolásnyot romlik, a lendületes haladás kb. 30 km/h-ban jegyezhető, ha a felnisérüléseket el akarjuk kerülni. Sedmak környékén végre az út kisimul, a kanyarog meg szaporodnak, mint kisnyúl a réten, jöhet egy újabb gumiszéle koptató foglalkozás. Breznóbányára érve

a jóbevált fagyizó kínálatát szeretnénk lecsekkolni, legnagyobb sajnálatunkra pizzéria lett belőle. Persze a felhozatal ebből sem rossz :))))

A Deauville hátsó gumija itt még mutat némi eltérést egy pályaslickhez képest, de egy rövid záporban motorozás már nem lenne életbiztosítás.

Pizzázás után megitatjuk a lovakat is,

majd a szlovák Erzberg, Tiszolc felől kanyargunk tovább Poprád irányába.















Vernárig legurunk (csak az íze miatt), majd Fordulj vissza!, irány Dobsina. Az ég szép csendben beborul, lóg az eső lába, a slickesített vitézek esőűző táncot járnak a panorámakanyar kilátójánál :)))


Erőfeszítésüket siker koronázza, Csetnek érintésével

élvezkedünk tovább a Jolsva-Nyustya szakaszon, bár az utolsó 5 km-re egy murvaűzés ráfért volna :)))) A kanyarok sokasága "csendes gyilkos", észrevétlenül veszi ki az erőnket, újabb pihenőt iktatunk be a nyustyai kúton. Atti BT023-án kifittyen az acélszál, és a bal felén már csak halvány emlék a vizelevezető profil.


Lassan fogadásokat kezdünk kötni, hogy kibírja-e hazáig :)) 1:15 fizet, helyre-tétre-lefutóra :DDD
Klenóc és Poltár érintésével csorogunk le Nagykürtös irányába,








majd Balassagyarmatnál lépünk "haza". Itt egy gyors tankolás, majd a 22-en tekerünk Rétság felé.


Vácon Motyó felvezetésével legurulunk a komphoz egy fagyira.

A Deauville hátsó gumija ekkor lépett életciklusa utolsó 100 km-ébe, Atti úgy döntött, hogy kimélő üzemmódban átkompóroltatja magát, hátha eljut ezzel a gumival hazáig :)

Persze Motyó FJR-jének hátsó gumiját is kicsit megsütötte a nap, ennek örömére szolidan hámlani kezdett a futófelület.

Nem maradt más hátra, óvatos 90 mellett 1 boxkiállásos taktikával (bár kerékcsere esedékes lett volna, de kihagytuk) hazafelé vettük az irányt.