MONGÓLIA - VIDEÓK

Jó szórakozást :)
- Modern Nomads – Mongolia
- Mongólia 2004
- Tom's Travels: Mongolia 2007
- Roads of Mongolia
- Mongol travel
- Ian Wright Eats Mormot in Mongolia
- Mongol pop zene
- [Long Way Round] Mongolia highlights 1
- [Long Way Round] Mongolia highlights 2
- Ulaanbaatar architecture (Mongolia): European traditions
- Ulaanbaatar, Mongolia
- Mongolia Arkhangai Mountains by bike
- Mongolia Mountain Biking Holiday & Cycling Tour in Mongolia
- Beauty of Mongolia
- Mongolia
- Train to Mongolia
- FANTASTIC MONGOLIA
- Mongolia Horse Riding Holidays & Equestrian Vacations
- The Gobi Desert - Mongolia
- Journeying throuh the Gobi Desert, Inner-Mongolia
- Gobi Desert
- Mongolia Mogolistan
- Siberian Taimen in Mongolia
- Mongolia: Tourist Attractions
- Impressions of Mongolia
- Mongolia Ger Dismounting
- Project Mongolia: Build A Ger Somewhere
- Mongolia Tour 3
- Blue Skies of Mongolia
- Mongolia Oulan Bator (MG-7)

Tisztálkodás / Úti patika

Tisztálkodás:
- Fogkefe, fogkrém
- Szappan, tusfürdő, hajsampon, testápoló
- Borotva, borotvakrém
- Fésű
- Körömvágó olló
- Törölköző (kis méretű, nagy nedvszívó képességű)
- WC papír, papírzsebkendő, papír kéztörlő
- Popsitörlő zárható csomagolásban (tisztálkodás, higiénia fenntartása érdekében)
- Hajszárító

Úti patika:
- Láz, fájdalom, gyulladás csökkentők.
- Aspirin,Immodium, gyomorfertőtlenítő
- Fásli, olló, biztosítótű, csipesz
- Sebtapasz, kötszer: mullpólya vagy gézlap
- Lázmérő
- Sebfertőtlenítő: Betadine
- Sópótlószerek hasmenés vagy hányás esetére: Normolyt
- Rovarűző szerek (spray, folyékony vagy krém)
- Napvédő krém vagy folyékony, ajakír
- Szemcsepp
- Víztisztító tabletta : Jódtabletta (vagy más hatótartalmú szerek)
- Fecskendő és steril tű (max. 10 darab)
- Egyéni igények szerinti gyógyszerek

Kemping felszerelés

- Sátor:
...- Loap Swift (2 személyes) / BIKE-R
...- Quechua 2 second SIMPLE II (2 személyes) / Imi
- Sátoralj:
...- Quechua 2x2,5 m / BIKE-R
- Tartalék sátoralkatrészek:
...- Quechua tartózsinór + feszítő, 2x10 m
...- Quechua 10 db 18 cm-es acélcövek
...- Cao 5 db sátorragasztó lap
...- Quechua 8,5 mm-es sátorrudazat készlet
...- Cao Kemping szerszámkészlet
- Matrac:
...- Quechua A200 önfelfújó matrac / BIKE-R
- Hálózsák:
...- Lafuma Extreme 600 / BIKE-R
- Gázfőző:
...- Campingaz Twister 270 PZ / BIKE-R
- Gázpalack:
...- Campingaz CV 470 / BIKE-R
- Grillrács:
...- Összecsukható kemping grillrács (cikkszám:10002144) / BIKE-R
- Fejlámpa:
...- Energizer Headlight 2+1 LED / BIKE-R
- Edénykészlet:
...- Quechua 1 személyes alu edénykészlet / BIKE-R
...- Tatonka Camp Set Large / Zita, Imi
- Fém bögre:
...- Quechua aluminium bögre / BIKE-R
- Evőeszköz:
...- La Rocade 3 db-os Inox evőeszköz készlet
- Kulacs
- Zárható ételtároló doboz
- 3 m műanyag madzag (sátorlekötéshez, ruhaszárításhoz)
- Konyharuha
- Konzervnyitó
- Mindenes bicska
- Öngyújtó vagy vízhatlan gyufa
- Vízálló műanyag zsák vagy táska (pótcsomagoláshoz, szemetesnek, vízhatlan letakaráshoz)
- Tű, cérna

MONGÓLIA - 2010 - 1. megbeszélés (2008-11-23)

Az "expedíció" első megbeszélésén a leendő csapat szinte hiánytalanul megjelent (MyCo arcüreggyulladása miatt igazoltan távol,mielőbbi gyógyulást Neki!!).

Gyors névsor a leendő csapatról (motor típus):

- Zita (Suzuki DL650 V-Strom)
- BIKE-R (Honda XL1000V Varadero)
- BJani (BMW R1200 GS ADV)
- Csabee (Honda XL1000V Varadero)
- Imi (Honda XRV 750 Africa Twin)
- Ispán (Suzuki DL650 V-Strom ??)
- Kálmán (Honda XL650 Transalp)
- Kiss Atti (??)
- MyCo (Suzuki DL650 V-Strom)
- Onam (Honda XL1000V Varadero)
- Soma (Suzuki DL1000 V-Strom)
- Taro (Yamaha XTZ 660 Tenere)
- Zsifi (Honda XL1000V Varadero)

A túra időtartamát 40 napban limitáltuk, és úgy időzítjük, hogy a minden év július 11-13 között megrendezésre kerülő Nadaam fesztivál eseményein jelen lehessünk.

Készítettem egy előzetes útitervet az orosz-mongol határig (Tashantáig):

Budapest – Nyíregyháza (215 km) – Záhony (291 km) – Munkács (350 km) – Stryj (509 km) – Lvov (570 km) – Brody (685 km) – Dubno (750 km) – Rovno (795 km) – Novograd (895 km) – Zhitomyr (Zarichany) (975 km) – Kiev (1120 km) – Gluhiv (1450 km) – Kurszk (1670 km) – Voronyezs (1900 km) – Saratov (2400 km) – Togliatti (2825 km) – Sernovodszk (2970 km) – Ufa (3390 km) – Chelyabinsk (3840 km) – Kustanay (4150 km) – Atbasar (4620 km) – Tselinograd (4850 km) – Karaganda (5050 km) – Pavlodai (5540 km) – Barnaul (6100 km) – Biysk (6270 km) – Onguday (6550 km) – Tashanta (6820 km)



Vagyis a mongól határig közel 7000 km-t kell megtennünk, napi átlag 600 km-rel számolva 11-12 nap az út.

Oroszországba, Kazahsztánba illetve Mongóliába a beutazáshoz vízumra van szükség.
- Vízumok:
..- Oroszország: üzleti vízum (érvényes 1 évre) 60 000 HUF
..- Mongol Vízumilletékek és eljárási díj, Sürgősség esetén (1 munkanapon belül):
.....o egyszeri: 25 USD+3USD; 50 USD+3USD
.....o fél évre többszöri: 65 USD+3USD; 130 USD+3USD
.....o egy évre többszöri: 130 USD+3USD; 260 USD+3USD
.....o Vízum meghosszabbítása egy hétre: 15 USD, sürgősséggel: 30 USD
.....o Egy hetet meghaladóan történő további hosszabbítás: 2 USD/nap
..- Kazah vízum csak és kizárólag EGYSZERI belépésre kapható 30 napos és 40 USD
.....o Nyilatkozni kell a teljes uticélról, útvonalról, személyes dolgokról..stb




... folyt. köv ....

MONGÓLIA - 2010 - Linkek

A téma kiemelt fóruma: Mongólia - Index fórum !!!

További hasznos linkek:

Védőoltások:

- MONGÓLIA
- KAZAHSZTÁN
- OROSZORSZÁG

Lingyűjtemény országok vagy tájegységek szerint:
- mongolia.lap.hu
- mongolia-utazas.lap.hu
- kazahsztan.lap.hu
- oroszorszag.lap.hu
- oroszorszag-utazas.lap.hu
- sziberia.lap.hu
- bajkal-to.lap.hu
- moszkva.lap.hu

Egy kis olvasnivaló:
Kisgyörgy Éva - Mongólia 2004
Bedouin Blog - Mongólia
Pannonia expedició
AUlanVan3
Mongol Rally 2008
LONDON TO VLADIVOSTOK VIA NORWAY
Siberia and Mongolia 2004

MONGÓLIA - 2010 - Motorok

Többekben felmerül a kérdés: Milyen motort vegyek? Mivel tudom végigcsinálni? Mi alkalmas terepre?

Aztán felbukkannak videók, és azt sugallják: ez az igazi, ez mindent tud.

Africa Twin - A Great Performance

Igen ám, de az ember végignézi a videót többször, és látja, hogy ez nem motorfüggő. Ez a csóka a Varaderóval is meg tudná ugyanezt csinálni, mert tudja kontrollálni a motort.

Tovább kutakodtam és érdekes dolgokra leltem:

Varadero - 2006 Tunesia

BMW R 1200 GS & Varadero off road

Honda Varadero off road

Teste Honda XL1000 Varadero

Vstrom, As Big Trail

Trail con V-Strom

BMW R 1200 GS & GSA Spanos

2008 BMW R1200GS Adventure

Riding in sahara with a R1200 GS

Mindegyik videó azt bizonyítja, hogy ezek a motorok alkalmasak terepre. Én pedig tudom, hogy bármelyik motoron ülhetnék, csak esnék-kelnék velük, mert ezeket MEG KELL TANULNI TEREPEN HASZNÁLNI!

Azt hiszem van mit tanulnom....

És a végére hagytam egy régi kedvencet (ettől a videótól mindig olyan "Csavarognék egyet a világban" érzés kap el):

BMW R1200 GS Adventure - China

MONGÓLIA - 2010 - A kezdetek

2008. március

Még több, mint 1 hónap volt hátra, hogy egyik nagy álmom teljesüljön: motorral eljussak a fekete kontinensre, Afrikába, de az ösztöneimnek nem tudtam ellenállni, és kerestem az újabb úticélokat.

Ekkor akadtam rá kedvenc túraleírásaimra:

Indian Himalaya by 6 Africa Twin and 1 old good BMW GS...

Central Asia, Kyrgyzstan, Pamir Highway, afghan border etc...

3 x KTM GO EAST

To Mongolia 2007

nothing impossible---125 Tibet journey

És itt a legnagyobb "KEDVENC", ezek előtt az emberek előtt megemelem a sisakom:

Serbian World Team Tours the World: True Badasses

Estéket töltöttem a monitor előtt és szépen lassan körvonalazódott az újabb cél: Ázsia. De előbb legyünk túl Tunézián :)

2008. augusztus

Az elszántság már megvan :)

"Engem most leginkább kelet vonz, abból is a "vadkelet" :)))) Mongólia vagy a Pamír Highway.... Mindegy, csak motorozzunk már el oda :DDDDD"

2008. október

Ez már több, mint kósza ötlet :)

"Uticél, amit komolyan gondolok a 2010-es évre: Mongólia vagy a Pamír Highway.

Íme egy kis kedvcsináló a "környékhez":

Suzuki DR 350 a ride to Italy-Russia-Kazhakistan-Kirgyzstan-Uzbekistan

Central Asia, Kyrgyzstan, Pamir Highway, afghan border etc...

Over the Great Wall, under the Iron Curtain (a 6. oldalon folytatódik a Mongól szakasz)

I rode my bike to Nepal this year .. Turkmenistan, Pamir Highway, China, KKH, etc.

From Vladivostok, Russia to Norway

Annak idején Tunézia is így kezdődött :)"

2008-05-23-25 - Erdély/Pádis

2008-05-23 (péntek)

Komótosan bandukolok a szinte még néptelen Szentmihályi úton a találkozási pont felé, amikor az Ázsia Center lámpájánál egy oldaldobozokkal felpakolt kék Varadero lopózik mellém. Ej, de ismerős motor, csak nem a Csabee??? DE! :) Az M3 kivezetőjére kanyarodva pedig feltűnik András Freewindje is: Hurrá, a csapat 1/3 már biztosan megvan. A Shell kúton Zita és Joci várakozik, közben szépen gyarapodik a létszám.

6.00: Zitától elköszönünk, és megindulunk a keleti határ felé. Több mint 200 ingerszegény kilométer után lekoccolunk a pályáról, majd egy kis reggeli tekergés Debrecenben, és irány Ártánd. 9-kor már a határ előtti pénzváltónál váltjuk a tankolásra kikalkulált mennyiségű lejt. A tavalyi bankkártyás fizetéssel kapcsolatosan szerzett - többnyire pozitív - tapasztalatokból kiindulva többen csak minimális "biztonsági" tartalékot váltanak, bízva a "plasztik pénz" korlátlan használatának lehetőségében. Villámgyors határátkelés után a nagyváradi Petrom kúton találjuk magunkat. Neki is látunk a hazainál kedvezőbb árú "Premium 95 Fara Plumb" üzemanyagtankokba juttatásának. A bankkártya használatával kicsit belassítjuk az egyébként sem rohamléptekben haladó sort. Rövid pihenő után a nagyváradi elkerülő szakaszon belevetjük magunkat az első offroad szakaszba. Bár az út aszfaltos, a 10 méterenkénti "tankcsapdák" leginkább egy szönyegbombázás után állapotot mutatnak. A forgalom elképesztő, kamionok, autók és lovaskocsi gondoskodik arról, hogy minél lassabban kecmeregjünk ki az elkerülőről. Itt új értelmezést kap az "elkerülő út"fogalma: ezt az utat ajánlatos elkerülni :)

A forgalom a városból kiérve is erős (péntek van, vagy mi a szösz), szorgalmasan előzgetjük a kamikáze módon közlekedő helyieket, akiknek szinte minden ötödik előzésük elég neccesre sikeredik. Nem is kell sokat várnunk egy masszív balesetre, lakott területen belül egy VW és egy Skoda tesztelte le a félfrontális ütközést amolyan helyi NCAP törésteszt módjára. A lufik nyíltak, a Skoda az árokban, alkatrészek mindenütt, a forgalom áll, mi pedig a motorok előnyeit kihasználva a sor mellett határozottan el. Élesden rövid pihenőt tartunk a főtéren,

majd felszerpentinezünk a Királyhágóra. A hegytetőn pihenő, készülnek a fotók,
a hegyek fölött pedig gyülekeznek a felhők. A Királyhágót elhagyva mellékutakon folytatjuk utunkat a Lesi tó felé, több helyen megállunk fényképezni,

ennek köszönhetően szépen lemaradunk egy kiadós záporról :) Az út minősége fokozatosan romlik, a kátyúk száma nő, de a látvány mindenért kárpótol. Rövid pocsolyakerülgető szakasz után elérjük a Lesi tavat.

A domboldalról csodálatos panoráma nyílik a sűrű erdővel körülvett kacskaringós vizfelszínre.
Kattognak a fotómasinák, közel és távol is akad bőven téma az objektíveknek.
Fél óra ejtőzés után továbbállunk, cél a Jád zuhatag. A Jád völgyéhez közeledve az eső újra bepróbálkozik, ezért a zuhatag előtt 2 km-rel a patak partján kialakított pihenőhelyen várunk a kedvezőbb időjárásra. Közben Joci (Imi bíztatására) bemutat egy patakátkelés motorral című mutatványt, amivel sikerül nem kis elismerést kivívnia. Ugyanis a patakmeder a túlparthoz közeledve - a gyorsabb sodrás következtében - hirtelen 30-40 cm-rel mélyült. Ez picit meglepte Jocit, de egy kövér gáz, és már kint is volt a túlparton. A DL1000-ről pedig már tudjuk, hogy legalább 50 cm a gázlómélysége :)

A visszaút jóval megfontoltabban, egy rozzant fahídon történt :DDDD
Az ég egy kicst tisztul, most már jöhet a Jád zuhatag. Az út itt már szűkösen 1 sáv, kanyargunk a sziklafalak mellett, miközben az út túloldalán mély dübörgéssel bukik alá a patak a sziklákon.
Megállunk fotózni, a "kialakított" parkolóban 2 motor fér el, a többi motor az úton.
Mondanom sem kell, hogy az addig néptelen úton mikor jöhetne máskor kocsi??? :)))
Biharfüred felé az út a Jád közvetlen közelében kanyarog, a DJ734-re érve az út minősége 1 kategóriát javul. Na végre :) A Csoda forráshoz pár fotó erejéig felmotorozunk a szemerkélő esőben,

majd Bondoraszó érintésével Belényesig húzzuk a gázt. Belényesen a Petrom kúton megitatjuk a lovakat, és rögtön szembesülünk a kihívással: nem lehet kártyával fizetni. Megy a villámgyors lej biznisz, mosogatás nélkül is sikerül a számlákat rendezni :) A lovak jól laktak, ideje a lovasokról is gondoskodni. A helyi mini ABC-ben beszerzésre kerülnek az esti szomjoltók: 2 literes műanyag palackos sör. A maradék üres helyek is megteltek a motorokon, most már ideje a szállás felé venni az irányt. 10 perc múlva meg is érkeztünk Magyarremetére, a Turul panzióhoz. A házigazda tárt karokkal vár, a mocikat az udvaron leparkoljuk, a szobákat elfoglaljuk és a szállásadónkkal koccintunk a megérkezés örömére. A házigazda saját készítésű 52 %-os welcome drinkjét lehörpintjük, majd "összeismerkedünk" a család házi kedvenceivel, a struccokkal is.

A házigazda, István elmeséli, hogy korábban 200 strucc is volt a farmján, mára már "csak" 4 maradt. Egy nagyon ízletes vacsora után Istvánnal átbeszéltük a másnapi útvonalat és az ő javaslatára megfordítottuk az útvonalat, holnap reggel a Pádison kezdünk.

2008-05-24 (szombat)

Egy kiadós reggeli után útrakelünk, és nyitóprogramként felkeressük a kiskohi Medvebarlangot. Az útikönyv euróban adja meg a belépő árát, de a pénztárnál kiderül, hogy csak és kizárólag lejben lehet megváltani a belépőjegyeket. Az idegenvezetés románul folyik, megpróbálunk a csoporttól lemaradva fotózgatni, de az idegenvezető a lámpák kapcsolgatásával adja tudtunkra, hogy jó lenne együtt maradni. A barlang nem túl nagy, a látvány összességében jónak mondható, és bár nem közelíti meg a nekem etalonnak számító postojnai cseppkőbarlangot, akkor is megérte megnézni :)

A barlang megtekintése után jöhet a nap fénypontja: a Pádis. Induláskor lóg az eső lába, jól látszik, hogy a hegyet már végigöntözte, ennek megfelelő útminőségre készülünk. Vasaskőfalváig aszfaltút kényeztet, innentől pedig jön minden, amit útnak lehet nevezni a vörös agyagostól a murván át a kövesig.

Pádisra felfelé menet összetalálkozunk egy nagyobb csapat magyar motorossal. Igen vegyes összetételű volt a társaság, a choppertől elkezdve a túraendúróig mindenféle motorral azon dolgoztak, hogy feljussanak a "csúcsra". A Glavoi rét előtti elágazásnál

a magyar csapat előörsével is találkozunk, nem kis meglepetésünkre egy Gilera Runner 180-as robogó is lazán vette az akadályokat.

Innen mi a glavoi rét felé vettük az irány és megkezdődtek a kalandok. A réthez érve a GPS egy balos kanyart jelez fel a meredek, vízmosásokkal tarkított emelkedőre. Mivel ez teljesíthetetlennek tűnt, tovább haladtunk a GPS által jelölt utak egyikén, ami első ránézésre a Pádis felé tartott.

Ezt megerősítette az a tábla is, ami az egyik Y elágazásnál jelölte az utat, a probléma csak az, hogy jelzett túraútvonal volt. Mivel az út autó által kijárt volt, gondoltuk megyünk rajta ameddig csak lehet. Az egyik tisztásnál az út közepén egy rendszám nélküli Citroen állt, szépen kikerültük és haladtunk tovább. Illetve csak a csapat első fele, ugyanis a motorok zajára megjelent az erdész, és a csapat hátsó régióját kiüvöltötte a sisak alól. Jocival és Vanchuval átverekedtük magunkat az akadályokon és az egyik kanyarban megálltunk, hogy bevárjuk a csapat végét. Teltek-múltak a percek, sehol senki, majd megjelent Imi és közölte a tényállást: az erdész szerint nemzeti parkban vagyunk, ide tilos a behajtás, ráadásul ezen az úton motorral nem is tudunk átjutni a pádisra. Időközben megjelennek a többiek, nyomukban az erdész a kis Citroenjével. A történetet első kézből tőle is hallhatjuk, ékes román nyelven, a lényeget le tudjuk belőle szűrni: fordulás vissza és irány a glavoi rét előtti elágazásig. Elindulunk vissza, az öreg csapatja a Citroennel a sziklás terepen, majd a csapat egy részét megelőzi. Joci és Vanchu előtte maradnak és az elégazáshoz tartanak, minket pedig a Hamlet kapuja barlangi víznyelőhöz kalauzol. Megnézzük a víznyelőt, mászunk fatörzsön, ugrálunk a patak kavicsos kis szigeteire, majd nyeregbe pattanunk és mennénk tovább Jociék után, de erdész barátunk újabb látnivalót szeretne megmutatni. Hiába magyarázom neki, hogy "kollégák már várnak minket", csak integet, hogy kövessük. A túrista út elejét jelző táblánál búcsút intek neki és a glavoi rét érintésével vissza az elágazáshoz. Az elégázás előtt ismét összefutunk a magyar motoros csapattal, ők a Pádisról tartanak a glavoi rét felé, mint pont az ellenkező irányba igyekszünk. Az elágazásnál kiegészül a csapat, nyomás tovább a Pádisra. Az erdőben kanyargó úton a fák árnyékában több helyen hófoltok vannak, szállásadónk 3 héttel ezelőtt még hóban hozta fel vendégeit quad túrázni. Cabana Padisig megállás nélkül megyünk, a csapat az előre eltervezett palacsintázásra készül, a térképen és GPS-en jelölt helyen azonban csak egy bezárt bódét találunk. Sebaj, van itt egy kajáldára hajazó építmény, bemegyek felderíteni a terepet. Sajnos étkezés itt sem lesz, ez egy szimpla kocsma.

Még szerencse, hogy Belényesen feltöltöttük az élelmiszer készleteket, kezdődhet a Pádis Piknik. Ennyire magával ragadó helyen utoljára a szlovéniai Mangart hágón piknikeztem.

Az idilli hangulatot néhány kézi légkürtökkel is felszerelt quados töri meg. Piknik után tovább folytatjuk utunkat a Pádis északi lejtőin, a fakitermelésnek és a kiadós esőnek köszönhetően erősen off-road üzemmódban. Vizátfolyások hosszában és keresztben, a munkagépek által kijárt út “nyomvályús”, a talaj pedig laza, nagyon észnél kell lenni a megfelelő nyomvonal kiválasztásánál. A rossz útviszonyok ellenére jól haladunk, de az aszfaltút még messze van, a kilométerek lassan fogynak. Az út kanyarog mindenfelé, hegyre fel, hegyről le. A környék nem mondható unalmasnak, letarolt erdő, sűrű fenyves, kacsakringós patakvölgy, vagy éppen egy hangulatos völgybe épült falu biztosít állandó látnivalót.

Jósikafalvához érve újra aszfalton gördülnek a kerekek, a motorok ülésig sarasak, de az élmény felejthetetlen :)

Bánffyhunyad felé haladunk tovább a nem korszerűsített úton, a télen síkosságmentesítésre kiszórt murva az útat beteríti, éppen csak a kocsik kereke által kijárt nyom tiszta. Ez beindítja a motoros ösztönt, és megindul a “csúsztassuk a motort a kanyarban“ játék. Nagyon élvezzük, kanyar előtt motorféknél meg-megindul a hátulja, kigyorsításkor pedig a murván csúszik tovább :) Játék közben gyorsabban telik az idő, és élvezzük a motorozásra egyébként nem túl ideális utat. Hát kell ennél több? :) Bánffyhunyadra érve leparkolunk a főtéren lévő református templom előtt, csak rövid pihenőt tervezük, de a lelkész kijön a parókiáról és kedvesen végig kalauzol a templomon. Végighallgatjuk a templom történetét, majd visszatérve a motorokhoz Genier nem találja a motorkulcsát. Rögtön tréfát lát a dologban, gondolja, hogy valamelyikünk megviccelte, de most kivételesen nem volt senki tréfálkozós kedvében, a kulcs “eltűnt”. Mivel a templomon kívül máshol nem jártunk, lekészhez vissza, templom kinyit, kulcs a padsorok között. Hallelujah! (Genier is ezt mondta, csak kicsit más szavakkal:))
Az idő későre jár, a házigazdánk lassan készíti a vacsorát, a hátralevő út még közel 100 km. Ez akár kevésnek is tűnhetne, ha nem volnánk benne biztosak, hogy már nem csak a tükör sima aszfaltút kényeztet minket a szállásig.
Bánffyhunyadot lendületesen elhagyjuk, a neo-roma stílusban épült paloták most kimaradnak és robogunk a Királyhágó felé. A GPS rövidítés gyanánt (nehogy már a hágó aszfaltján kanyarogjunk) mellékútra terel, talán abból a megfontolásból, hogy ne szokjunk nagyon hozzá az aszfalthoz, “hazáig” úgyse nagyon lesz :) Néhány km terepezés a vasút és a Körös közötti egysávos zergekergetőn, majd meglepetésünkre újra szilárd burkolat következik. Sőt 1-2 km-rel arrébb vadonatúj aszfalttal, felfestés nuku, élvezeti fok 100 %. Ezt Magyarremetéig el tudnánk viselni… De mint minden jónak, ennek is hamar vége szakad, először a szembesávból fogy el az aszfalt, majd a saját sávunk is átvált brutál murvára. A motor 50-es tempónál úgy kúszik jobbra-balra, mintha defektet kapott volna, és nem kellett hirtelen mozdulat ahhoz, hogy megcsusszanjon a motor a laza murván. Még mindig van 30 km hátra, és szürkületben ilyen úton ez már cseppet sem szórakoztató. Keresztül verekedjük magunkat a kb 20 km-es terepen, az utolsó 10 km pedig hátsó lámpa követő kötelék repüléssé alakul stabil tempóval falun belül és kívül egyaránt.
21 órára (helyi idő szerint 22) visszaérünk a szállásra, István megszemléli a fülig saras gépeket,

majd a megterített asztalhoz ülve megpihenünk és elfogyasztjuk a jól megérdemelt vacsorát, helyi specialitással fűszerezve: struccpörkölt tarhonyával.

2008-05-25 (vasárnap)

Reggelinél újabb inyencséget kóstolunk meg: a strucckolbászt.

Reggeli után összekészülük, Istvánéknak megköszönjük a vendéglátást és útrakelünk a mai nap kiemelt látnivalója, Verespatak felé. Vaskohsziklásnál lekanyarodtunk a DN75-re és gurultunk a hegyek közé. Az időjárás nem volt igazán kegyes, a Vertop hágóhoz érve az út már vizes volt, az eső szemerkélt, a látótávolság néhol 50 m alá csökkent. Valahogy nem volt kedvünk fülön fordulni a gépekkel. a vertopi nyereg felé haladva még egy "barátságos" eb próbált a vizes úton vészfékezés tesztet kicsikarni belőlem. Nem tudom honnan került az útra, csak azt vettem észre, hogy elkezdett a kerék elé rohanni, majd nagy igyekezetében a 4 lába is kevés volt ahhoz, hogy ne dobja hasra magát. Haladtunk Topánfalva felé, a falvakban kirakodóvásár, igazi nyüzsgés mindenütt, de sok az a közel 600 km még hazáig, csak egy rövid fotó-stoppra futotta Felsőgirdánál.

Topánfalvánál még megkukkantjuk miként olvad egybe az Aries és az Abrud folyó,

a következő megálló már Verespatak. A fényképekről visszaköszönő jellegzetes homlokzaton határozottan látszik az idő nyoma. A falu nagyon kicsi, néhány utcából áll, de érdemes körbejárni, sok apró "kincset" rejt.
Az időjárás a bolondját járatja velünk, mire megszabadulunk az esőruháktól, szemerkélni kezd az eső. A Bucsesd hágón szemerkélő esőben ereszkedünk lefelé, majd Brád előtt megállnuk tankolni. Itt Joci elköszön, 1/2 8-ra Pestre kell érnie. Mi nyugis tempóban visszatérünk az E79-re, és Nagyváradig felmotorozunk 1 szuszra. A forgalom Nagyváradhoz közeledve egyre "sűrűbb", Félixfürdőnél pedig feladjuk a kamionok előzgetését, szépen becsorgunk az elkerülőre, és a keleti feléről végig gurulunk Nagyváradon. Az út tökéletes, a forgalom nem vészes, 11 perccel később már nagyvárad nyugati végén található Petrom kúton költjük az utolsó kopejkáinkat is benzinre :) A határ után totál unalom 165 km következett a mezőkeresztesi pihenőhelyig, szerencsére a viszonylag jó "ritmusnak" köszönhetően 2 óra alatt letudtuk :)) Innen már "csak" 140 km pálya vár ránk Pestig. 21.00-kor már garázsban pihen a motor.

2008-04-12 - Előkészületek II.

Zita közbenjárásával a délután folyamán a törött középsztenderből egy masszívan meghegesztett állvány kerekedik, hálás köszönet érte a mesterembereknek. 17 óra körül neki is láttam a túra felszerelésének összekészítéséhez, és a dobozokban történő elpakolásnak. Nagy segítségemre volt a korábban már összeállított csomagolási és szükséges felszerelések listája. Lassan a legtöbb tétel mögé pipa kerül. A nappaliban a sátoraljon összerendezve az alábbi képet nyújtotta:



A pakolás művelete kicsit hosszadalmasra sikeredett, éjjel 3 órakor ágyba dőlök, de ez rövid alvás lesz, az ébresztőt 3.50-re állítottam.

TUNÉZIA - 2008-04-27 - 15.nap

7-kor kelünk, csomagolunk és 8.30-kor búcsút intünk a Garda tónak. Árpiék már 5-kor elindultak, lassan már az olasz határon is túl lehetnek. Peschiarán még tankolunk egyet a kútnál, vasárnap lévén csak önkiszolgáló módon. Pár perc alatt kiismerjük a kút használatának fortélyait, megitatjuk a pacikat és irány az autópálya. A GPS természetesen a felhajtónál megtréfál, és az autópályával párhuzamosan haladó mellékútra navigál (és úgy jelzi, mintha a pályán haladnék). Néhány kilométerrel odébb felvisz egy 2x2 sávos útra, de ez szemmel láthatóan rossz irány, keressük a legrövidebbet a pályára. Természetesen visszavisz Peschierara, majd meglepő módon már nem téveszti el a pályára kanyarodást, 30 percnyi tekergés után végre jó úton járunk. A pályán lendületesen haladunk, a forgalom élénk, de nem zavaró. Az első pihenő ponton MyCo és Ispán úgy döntenek, hogy a sík alföldi pályázás helyett a Brenner hágó felé veszik az irányt. Imivel Velence felé folytatjuk az utunkat, GPS szerinti stabil 130-cal megyünk. A Vara teleszkópjából már rendesen folyik az olaj, a gumi futófelülete is olajos, ezért előkapom a kezdő motorosok stílusát: kanyarban szinte döntés nélkül 110 körül "döngetek", az egyenesben meg kicst jobban húzom neki (130-140 GPS szerint). Szépen fogynak kilométerek, 150-180 km-enként megállunk tankolni, meg nyújtozni és irány tovább. Tolmezzo magasságában még készítünk néhány fotó a hólepte csúcsokról,

és tépünk tovább osztrákiába. A határon villámgyors pályamatrica vásárlás, és húzzuk a gázt rendületlenül. Bécs előtt az elkerülőn rövidítünk, hamar elérjük a határt. A határról telefon haza, kiderül, hogy lányom kórházban van, nyomás haza a sebességhatár legfelső szabályos értékén. Még Tatabánya környékén 10 perc pihenő, elköszönök Imitől és tolom a gépnek hazáig. A mai 1000 km megtétele után 20.30-kor a garázsba teszem a motort. A túra 15 napja alatt 4906 km-t tettem meg háztól házig, rengeteg felejthetetlen élménnyel gazdagodtam és ha tehetném, bármikor újra nekivágnék Tunéziának.

Szeretnék köszönetet mondani:
- túratársaimnak: Zitának, Iminek, Ispánnak és MyConak, akik bevállalták ezt a túrát, és velem tartottak(egyedül biztosan nem vágtam volna neki)
- a Honda Takorber és Takács Ferenc ügyvezető (Taki bácsi) önzetlen segítségéért, aki tartalék alkatrészeket biztosított a Varaderóhoz a teljes túrára.
- a Rodeo Ride 34 támogatásáért, aki a 3 DL-hez biztosította a tartalék alkatrészeket,
- az Admiral Tours és Mondher Ben Hadj (Mondi) segítségéért, aki rengeteg hasznos információval segítette a felkészülést,
- barátainknak, családtagjainknak, a folyamatos bíztatásért,
- és mindenkinek, aki végigiolvasta ezt a blogot. Remélem sikerült néhány kellemes, szórakoztató percet szerezni.

BIKE-R

TUNÉZIA - 2008-04-26 - 14.nap

A földön alvást kb. hajnali 5-ig bírom, az elmacskásodott testemet kénytelen vagyok egy rövid sétával átmozgatni. A teremből kifelé haladva feltűnik, hogy a rutinosabb versenyzők az ülések ülőlapjait leszedték és egymás mellé rakva alkalmi ágyat készítettek belőle. Ellesem tőlük a technikát, visszatérve kipróbálom, és azon töprengek, hogy ez már idefelé miért nem jutott nekünk az eszünkbe. Luxus kényelemben szusszanok tovább.

1/2 8 körül felpezsdül az élet a pullman szekcióban, ébresztő!!! Lassan felvesszük mi is a fordulatot. Korzika partjaihoz egész közel járunk, nyomás a fedélzetre a fotómasinériákkal,

majd vissza a TV elé. A tunéziaiak váltogatják a csatornákat, egyszercsak felbukkan az Eurosport, és a Forma 1-es időmérőt közvetítik. Jelezzük nekik, hogy ez a csatorna jó lesz, le lehet tenni a távirányítót :))) Az időmérő után a Dakar pótló Central European Rally veszprém környéki szakaszairól adnak egy fél órás összefoglalót, jó nevetünk az egyik snittben megjelenő kék 1500 Ladán, és megdöbbenünk, hogy milyen fantasztikus képeket mutattak a balaton felvidékről. A TV-s programok után irány a recepció, újabb papírt kell kitöltenünk, amire majd Genovában lesz szükség. 1 óra magasságában megjelennek az olasz partok, hamarosan kikötünk. A kikötőbe navigálást már a fedélzetről nézzük,

addig bohóckodom a fényképezőmmel, amíg lemerítem az akksiját. Hurrá :(( Lassan ideje a raktérbe menni a motorokhoz. Elindulunk a lépcsőn lefelé, a 7. emeletig el is jutunk, onnan viszont sehova. Mindenki a lépcsőházban áll, a raktér ajtókat még nem nyitották ki, senki nem tud a járművekhez menni. Nem baj, a folyosón találok egy konnektort, elkezdem feltölteni a fényképezőm akksiját. Kb. 10-15 perc várakozás után úgy tűnik, hogy megindulnak az emberek a lépcsőházban, szép lassan összecsomagolom a töltőt, és beállunk a sorba. A 3. emeletre kell lejutnunk, nem éppen kapkodós tempóban, de lejutunk. A motoroknál újra öltözködés, utcai cucc le, motoros cucc fel. Az autókat és kamionokat elkezdik beindítani (bár a sor még nem indult el kifelé), a szellőztetés hiányának köszönhetően 5 perc alatt fullasztó kipufogógáz felhőben úszik a raktér. A szemünk könnyezik, az oxigén fogy, a füstgáz egyre irritálóbb, nincs mit tenni, furakodunk a kocsik és a kamionok mellett. A komp kijáratáig jutunk, itt már lassan halad a sor, de az oxigén koncentráció valamivel kedvezőbb. Egy francia kamion mellett állunk, és bár a sofőr észrevett minket és leköszön a fülkéből, azért neki áll centizgetni Zita oldaldobozai mellett. A kompról kiérve a kikötőben a 4-5 sáv hirtelen 2-re csökken, a tolakodás-furakodás arab mentalitás szerint zajlik. Haladok a sávomban és a melletem lévő sávból egy svájci rendszámú Honda mittudoménmi el kezd átfurakodni a sávba. A kocsi eleje és a dobozaim között lehet úgy 2 lepkefingásnyi, kezd gyanússá válni, hogy a sofőr nem "original" svájci. Bekukkantok a kocsiba úgy kérdően, hogy ezt most mégis hogy, de látom, hogy arab a szentem, ezért ő nem értheti, hogy én mire vagyok így kibukva. Bár ilyen mentalitással biztos nagyon kedvelhetik őt a svájciak. Na mindegy, végülis megölni nem akart, csak furakodni, úgyhogy én kerülök ki a játékból előnyösebb pozicióval, a többiek viszont a Honda mögött ragadtak. Persze az első adandó alkalommal megoldjuk, hogy elém beférjen az a 4 motor, így Hondás barátunk kapott egy kis európai nevelést :) Még egy 20 perces topogás a napon a passport control office-ig, majd kint találjuk magunkat a genovai forgatagban. Becélozzuk az autópályát, az első benzinkúton még egy légnyomásellenőrzés a kerekekben, és jöhet az a "drága" autópálya. Igen, nem kicsit drága, Tarvisio-Genova-Tarvisio 63,60 euro. Igaz, hogy ez alatt 1180 km-t utazunk a pályán, de az osztrák 10 napos 4,5 eurós pályamatricához képest ez enyhe kifejezéssel élve is rablás. Mindegy, mi választottuk és tudtuk előre. Genovából kiérve haladunk a kanyargós, alagutakkal tűzdelt pályán. Az egyik kanyarban a belső sávban haladó Audis nagyobb lendülettel kezdi a balkanyart, a visszapillantó tükörből csak azt látom, hogy lassan Imivel ketten osztoznak a külső sávon, aztán az audis valahogy csak visszatalál a belső sávba. Szóval van izgalom, ha mi nem keressük, akkor házhoz hozzák nekünk. Elég jó tempót tudunk tartani, ennek köszönhetően 19.00-kor befutunk a San Benedettoi kempingbe.

A kempingbe érve kissé meglepődöm, a 2 héttel ezelőtt még kihalt kemping szinte fullon van, már annak is örülünk, ha 2 szobához jutunk. És szerencsére van még 2 üres szoba a 1,5 héttel ezelőtt már lecsekkoltak közül. Belakjuk a szobákat, gyors zuhanyzás, és jöhet az "utolsó vacsora". A kebabosnál kezdünk, majd Árpiék javaslatára elindulunk Peschiara egyik forgalmasabb étterme felé. Délután Árpiék az étterem előtt vagy 30 motort láttak, biztos valami jó kis étterem lehet. 10 perc séta után ott is vagyunk, bemegyünk, lecsüccs, és megkapjuk az étlapot. Ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy egy mexikói étteremben járunk :) Az étlapon különböző érdekes nevű étel, nem vagyok túl kísérletezgető kedvemben, megelégszem a kebabosnál elfogyasztott étekkel, de fél liter kóla még elfér :) A többiek leadják a rendelést és várunk. Az italok hamar megérkeznek, a kaja viszont lehet, hogy egyenesen mexikóból jött, mert vártunk rá vagy 1 órát. Az étterem egyik sarkában DJ keveri a talpalávalót, egy kivetítőn pedig valamelyik olasz zenei csatona videoklippjei masíroznak. A DJ pult előtti táncparketten pedig csokibarna lányok rázzák a csípőjüket a helyi hangulatfelelős parkett ördögeivel. A zene javarészt latinos, az egyik parkett ördöge már túl az ötvenen, de úgy mozgatja a csokibarna lányt, hogy öröm nézni. Az úriember az egyik asztaltól kér fel egy hölgyet táncolni, egy csapat eléggé összeszokottnak tűnű salsás pár pedig tovább fokozza a hangulatot. A vendégek közül egyre többen kapnak kedvet a tánchoz. Egy srác az egyik pár nélkül marad barna lányt kéri fel, és próbálja ráeröltetni a lépéseket. A fickót csak 2 dolog zavarja, az egyik a zene, a másik a partnere. Egyébként a többi rendben volt :) Ispán előbb Anitát, majd Zitát csábítja a parkettre, a mozgás szinte gyógytornaként hat Ispánunk lábára :) Úgy 1/2 1 körül indulunk vissza a kempingbe, a bejáratnál még a biztonsági ficere lecsekkolja, hogy hová is tartunk, majd a szobánkba visszaérve fejest ugrunk az emeletes ágy alsó szintjére és szunya.