2011. június 28., kedd

2011.06.10-13 - ERDÉLY mellékutakon

2011.06.10 (péntek)

4-kor kelek, az ablak felől eső monoton dobolása hallatszik. Nem lepődök meg, hiszen a hét első fele sem szólt másról, csak záporról, zivatarról, jégesőről. A szokásos éjszakába (hajnali 1/2 2) nyúló pakolásnak köszönhetően kissé álmosan keringek a lakásban, lefőzöm az útravaló gyümölcsteát és nekilátok készülődni. Beöltözök, már csak az oldaldobozok várják, hogy a helyükre pattintsam őket, de hirtelen túl üresnek tűnnek. Éberkóma állapotomban majdnem sikerült a teljes hadtápellátmányt a hűtőben felejteni. Kezdésnek nem rossz :))) 5-kor elhagyom a főhadiszállást, és a némileg csillapodott eső kíséretében lemotorozom a találkozási pontra. Mire megérkezem, szinte már el is áll. Elsőként pihentetem meg a jól málházott (3 doboz + hengerzsák + tanktáska) ménest, pár perc elteltével befut MyCo és Csabee is. Igaz, hogy csak 4 napra megyünk, de a csomagokat elnézhve semmiben nem szenvedünk majd hiányt :))))) Vagy mégis??? Na, ez majd kiderül.... Már csak Vanchu hiányzik és indulhatunk. Rá sem kell sokat várni, hirtelen elő is bukkan a benzinkút parkolójából motoros szerkóban, csak a V-Strom 4 kerekűnek álcázta magát. El is meséli, hogy mizu: mivel már 2 hónapja nem ment vele, tegnap feldobta tölteni az akksit, este még pöc-röf indult, ma reggelre meg sem mozdul :((((( Legutóbb az ukrán túra előtt járt így, akkor sajnos akksicsere volt a megoldás, úgy dönt, hogy így nem indulna el a motorral. Próbáljuk rábeszélni, hogy akkor kocsival, vagy bárhogy jöjjön, végül abban maradunk, hogy nekiveselkedik mégegyszer az akksitöltésnek, tölti egy napot, és ha holnap reggel életerő mutatkozi a japán technikában, akkor utánunk ered. A kinti találkozási pontot egyeztetjük. A reggeli égbolt kékjét ma feketéből keverték, ezért indulás előtt magunkra öltjük az esőgúnyákat, majd 6.30-kor belekapunk "pár" km autópálya racingbe Szegedig. A Nagykőrösi úton hagyjuk, hogy sodorjon a reggeli "forgatag", és egyszer csak el kezd esni az eső. De úgy rendesen. Csabeenak a Mitas C02-vel komoly extrém sport a jól felázott pályán zúzás, 100-ra akasztom, az órát, és várom, hogy végre alábbhagyjon az eső. Kecskemét tájékán normalizálódik a helyzet, a pálya vizes, az eső szemerkél, egy turistabuszra tapadva krúzolunk 110-zel Szegedig. A tiszaparti városba érve MyCo kéri, hogy ugorjunk már be a Tescoba mini összecsukható székért. A GPS keresztűl vezet a belvároson, így a sugárúton lévő Tescot elkerüljük, sebaj, a déli végében is van állítólag egy másik. A remekbe szabott kitáblázás okán bőven kirobogunk Szegedről anélkül, hogy Tescoval találkoztunk volna, hátraarc. Induláskor még megcsodáljuk, hogyan kell egy kis Peugeottal kikanyarodáskor kishíjján csattani egy terepjáróval, majd Tesco táblákra vadászva elindulunk felfedezni a várost. A GPS-ben természetesen egyik hipermarkec sincs benne, ezért ismételten a táblákra hagyatkozunk, el is jutunk egyhez, de ez csak szupermarket. Végül a helyiek útbaigazítása után, szolid 30-40 perc "city tour" után megérkezünk. Öröm-bódottá, ahogy Matisz papa mondaná, MyCo beszerzi a topcasebe is belehajtogatható ülő alkalmatosságot. A közeli kúton betoljuk a jól megérdemelt reggelit,

és irány a nagylaki határátkelő.

11 körül jár az óra, mikor ismét magunk mögött hagyjuk a Szeged táblát, kissé elmulattuk az időt :))))) Hogy a lemaradásunkat még csak esélyünk se legyen csökkenteni, belefutunk jópár útépítés/felbontás/javításba, ott letöltjük a Stop&Go büntetéseket, mehetünk tovább.





A határig szerencsére már nem ázunk, de az eső lába szinte tapossa előttünk az utat. Nagylaknál gyors lej biznic,


és a 7-es úton toljuk Arad felé.


Az úttest a keréknyomokon feltűnően fényes, elsőre vizesnek tűnik, de nem az. Olaj lesz, feltehetőleg növényi, talán a földekről betakarított terményből származik. És rendkívül jól csúszik, ezért a közlekedést a két keréknyom közötti területre szűkítjük. A lassabb járműveket utolérve az előzés izgalmas művelet, nem kell túl nagy gáz ahhoz, hogy meginduljon a motor hátulja.





Arad külvárosáig élvezzük a vicces aszfaltot, az elkerülőre érve újabb szórakoztató programnak nézünk elébe: 6-8 km-es kocsisor előzése. A javarészt kamionokból álló sor és a hasonló összetételű szembeforgalom kombinációja nem segíteti elő a gyors haladásunkat.

Kb. 2 km után kiállunk tankolni, majd folytatjuk a bujócskát a sokkerekű szörnyek között. Aradot elhagyva végre normális tempóban tudunk haladni,



















Gyulatőnél szusszanásnyi pihenő a kúton,


majd robogunk tovább Déva felé.














A Maros partján kanyarogva ismét elered az eső,

ennek "örömére" gyorsan tetőre tesznek az egyik kanyarban egy verdát, újabb 20 perc dekkolás.


Dévára már szakadó esőben csorgunk be, vetünk egy pillantást a felhőbe burkolózó várra és haladunk tovább Vajdahunyadvár felé.



A bejárathoz vezető macskaköves úton még akrobatikázunk egy kicsit, és az eső elől menekülve berohanunk várnézőbe.
















Mivel az épület egyes részei le vannak zárva, "hamar" körbejárjuk, az egyik gazdasági épület tornácán meguzsonnázunk, majd az esőruhákat ismét magunkra vesszük, és haladunk az esti "szállásunk" felé. Brád felől közelítünk a Bihar felé, az Irtásfalui szerpentin ideális lenne a kanyargáshoz, de nem így eláztatva :((((


Zárás előtt pár perccel az egyik mini marketből még beszerezzük a palackozott folyékony kenyereket, és bemotorozuk a már jól bevált sátorozó helyünkre. A bőség zavarában 5 percig válogatunk a sátorhelyek között, majd felcsattintjuk a Quechua apartmanokat és induljon a banzáj.

2011.06.11 (szombat)

Korán ébredek, teszek egy kört a tábor körül, majd visszafekszem henyélni.




7-kor a telefonom ébresztőt fúj, felkelek és olyan deja vu érzésem van: szakad az eső.

Tegnap reggel is így kezdődött :)))) Reggeli és pakolás a sátorban, az égi áldás csendesedik, kimerészkedünk a sátrakból.

Pár perc múlva vendégeink érkeznek: 2 helyi pásztor, meg a "bandája" :)))



Csabee az esti buliból megmaradt sörrel megörvendezteti őket, ettől a perctől kezdve minden mozdulatunkat érdeklődő szempárok követik :))) Összecuccolunk, cimborákkal lepacsizunk, és irány észak. Persze csak óvatosan, mert a fű baromira csúszik :DDD


Kisszedres közelében szokás szerint leszakad az ég, egy kiszuperált benzinkúton keresünk menedéket.

Közben elképedünk, ha a Vasaskőfalvára vezető út első méterei ilyenek, akkor milyen lesz a többi.... SMS érkezik, Vanchu motorja életre kelt, a megbeszélt időpontra (du. 2 óra) megpróbál a kiskohi medvebarlanghoz érni. Belényesre begurulunk tankolni és szupermarkecolni,


majd visszajövünk

és irány Vasaskőfalva. Az út minősége katasztrófa, 100 m-enként félpályás útfelbontás, murva, gödör és minden földi jó boldogít.



Vasaskőfalván, a helyi ABC előtti padon megebédelünk,

majd irány a Galbena vízkitörés. A Boga telep felé vezető úton is folyamatos a munka,
épülnek a támfalak, készítik elő a terepet az aszfaltnak.

Letérünk a Galbenához, az út minősége itt változatlan, szerencsére nyoma sincs korszerűsítésnek :)))









A vízkitörésig bejutva volt minden, ami a környék varázsát adja: kölyökróka az úton, sár, szakadék, favágók, köd és 20 m látótávolság :))))



A szurdokba vezető ösvény fel van ázva, a kiálló sziklák veszettül csúsznak, el is tekintünk a bebarangolásától :) Szép nyugis tempóban elindulunk vissza Vasaskőfalvára,



megnézzük, hogy a helyi faszállítók hogy manővereznek a szűk utcában,

majd kátyúkkal teli úton bedöcögünk Kiskohra.

2-kor leparkoljuk a motorokat, beülünk a vendéglő teraszára és várjuk, hogy Vanchu megérkezzen. 3-kor befut, amíg kipiheni az út fáradalmait, MyCo berobog a Medvebarlangot megnézni. 1/4 5-kor motorra pattanunk és célba vesszük az esti szálláshelyünket, irány a glavoi rét.




Eddig sem volt eseménytelen a napunk, de a kaland java még hátra van. Boga telep után 2-3 km-rel a látótávolság drasztikusan csökken, ellenben az útépítéssel kapcsolatos "akadályok " száma nő.


Néhol a sáros-agyagos útfelszín, másutt az út szélére pakolt beton támfalelemek sokasága fokozza az izgalmakat, közben persze kerülgetjük a traktort, munkagépet, meg a szembejövőket. A glavoi réti leágazásnál már olyan kicsi a látótávolság, hogy az útszéli fákat alig látjuk.

Szinte lépésben haladunk, beletelik 45 percbe, mire Vasaskőfalváról felérünk a glavoi rétre. A köd miatt az útról nem látjuk merre vannak szabad sátorhelyek, a réten átvezető utak viszont brutál módon el vannak ázva, gyalog indulunk sátorhelyet keresni. A patak melletti kis "platón" akad is hely, felmegyünk a motorokhoz, és ekkor veszem észre, hogy a topcase-re rögzített sátram nincs meg. Vasaskőfalván még megvolt. A srácok úgy emlékeznek, hogy az útra tuti, hogy nem esett, azt észre vették volna. Oldaldobozokat ledobom a Varáráól, a kiszemelt sátorhelyre lecuccolunk, Myco és Vanchu motorját lekísérjük a mocsárira ázott lejtőn,




majd Csabeeval elindulunk sátorkereső körútra. A glavoi leágazásig brutál köd, de ahogy elkezdünk leereszkedni a Boga telep felé, úgy kezdenek javulni a látási viszonyok. Számomra úgy tűnt, hogy ezzel a sátor megtalálási esélyei is csökkennek, mások is könyebben észre veszik, és esetleg elviszik. De vannak még csodák, nem így történt. A Boga telep előtt úgy 3 km-rel, egy szűk szakaszon, az útegyengető gép által kitúrt földkupac mögött ott díszelgett a "korong kecó". "MEEEEGVAAAAAAAAAAAAAAN" -visszhangzott az erdő az örömkiáltásomtól. Kiss Atti délután 5-kor indult utánunk Egerből, Csabeeval úgy döntünk, hogy a "törzshelyünkön" (Vasaskőfalva, ABC) megvárjuk. 7-kor letelepedünk a padra, majd SMS Vanchuéknak, hogy a sátor megvan :)))) 8 óra körül motorok zaja hallatszik. Atti elől a TA-val, mögötte Imi az kis Tenerével. Ez volt ám a meglepetés :)))) Rövidet szusszannak, majd 20.15-kor belecsapunk a lecsóba,

20.45-kor glavoi rét végállomás. Motorokkal leereszkedünk a csúszdán, sátrakat felállítjuk, indulhat a dumaparty :)

2011.06.12 (vasárnap)

Napsütésre ébredünk :)))









Erre várunk már 2 napja. Reggeli és sátorbontás után bemelegítésnek a jól felázott lejtőn kűzdjük fel magunkat.

Bütykös gumisok előnyben, többieknek kihívás :DDD Pádis felé robogunk,



a glavoi réti leágazás után vékony murvaréteg borítja a simára döngölt utat.








Úgy fest, itt 1-2 hónapon belül tükörsima aszfaltcsík fog kanyarogni. Transalpina vadregényes kanyarjai után hamarosan ez a terület is átadja magát a civilizációnak :((( Nagy kár érte...

A Pádis menedékháznál összefutunk egy csapat cseh motorossal, nem aprózzák, még chopper is akad a "terepmotorok" között :)


Az északi oldalon ereszkedünk tovább,







IC Ponor előtt délnek fordulunk,









Bihar és Kolozs megye határán rázatjuk az ülepünket. Ez olyan jól sikerül, hogy Kiss Atti topcaseben önállósítja magát a jól bezárt instant kávépor, és lágyan meghinti a doboz teljes tartalmát.


Szerencsére egy patak partján derül fény a turpisságra,


Atti kihajigálja a doboz tartalmát, majd merülési gyakrolatot tart a topcasnek. A környékbeli lovaknak és teheneknek lehet, hogy hosszú éjszakájuk volt :))))
Jósikafalva felé haladunk tovább, a fennsíkról leereszkedve a többnapos eső nyomai jól látszanak: tócsák, vízátfolyásók és sár minden mennyiségben :)












Aszfaltra érve szusszanásnyit pihenünk,





majd a Belisi víztározó mellett kezdetét veszi a szokásos kátyú rally.


Terepről ráhangolódva már fel sem tűnik, hogy az út szinte végig van szórva murvával, "csak" az emberes gödrökre kell ügyelnünk. A DJ108-as útról letérve Havasnagyfalu felé folytatjuk a murva ride-ot, majd az Avram Iancu emlékmű parkolójában nassolunk.

Innentől ismét terepen teperünk, vadlovak, malacok és tehenek "kapcsolódnak be" a közlekedésbe.






















Blazsoaia telep közelében (a tavalyi patakátkelő helyen) 1 órás ebédszünet,






majd levezetésként legurulunk a Hidegszamos völgyébe.














Út közben a Vara nagykorúvá érik, és az órája túlfdordul a 100 000. km-en :))) Végre be van járatva :DDD Ünneplés gyanánt kap rögtön egy murvás hegyi felfutót Hidegszamos hegytetőn álló templomáig,




majd a keleti oldalon leereszkedünk Plopiba.



Újra aszfalt koptatja a gumikat, a tempót az útviszonyokhoz mérten fokozzuk és haladunk a mai napi tervezett végcél, a tordai hasadék irányába.













Benzinkutat tegnap óta nem láttunk, néhány motor már benyáért könyörög. Alsójárán konténeres kútra bukkanunk, a csapat egyik fele megtankol, a többieknek Tordáig van elég üzemanyaga. A helyi ABC-ben az élelmiszerkészleteket is feltöltjük és kényelmes, nézelődős tempóban letudjuk az utolsó(nak hitt) 25 km-t.



A tordai hasadék környékéről nincsenek korábbi (vad)kempinges tapasztalataink, a sátrazásra alkalmas terület nem éppen ideális, felgurulunk a hasadék bajáratához. Itt elvileg működik hivatalos kemping is, de a recepciót 10 percnyi barangolás után sem találjuk meg. A faházak mögötti kempingplaccok is enyhén lejtősek, úgy döntünk, hogy kísérletezgetés helyett a tavalyról letesztelt és jól bevált torockói Gyopár Panzió és kemping vendégszeretetét fogjuk ma este élvezni. Csak erre a 40 km többlet motorozásra nem készültünk, az üzemanyag a megnem tankolt motorokból hiánycikk :)) Bár a közeli kutat a gyopár panzió tulajdonosai tavaly az "elkerülendők" listájára tették, kénytelenek vagyunk minimális mennyiséget vételezni. Tankolás után rákészülünk a 18 km extra szakaszra és a Székelykő lankáit már a lenyugodni készülő nap súroló fényeiben látjuk meg.

A panzió erősen kihaltnak tűnik, de a tulajdonos felvilágosít, hogy csak sátorhelye van, a faházakat egy magyar tánccsoport diákjai lakják. A sátrakat a tűzrakó hely köré telepítjük, majd belevetjük magunkat az estébe.



Kiadós zuhanyzás után a csapat egyik fele a konyhán kezdi, székelykáposzta a menü. Vacsora után beszerezzük a tábortűz elengedhetetlen kellékét a kemping mögötti tisztásról és készül a máglyarakás. Közben befutnak a dance tanoncok, a nevelő tanárok közül ketten csatlakoznak a társasághoz, és éjszakába nyúló eszmecsere indul a motorozástól kezdve a táncon keresztűl az utazásig mindenről. Éjfél környékén elbúcsúznak alkalmi beszélgetőtársaink, nekik reggel 6-kor kezdődik a nap. Mi egy kicsit később fogunk kelni :))))

2011.06.13 (hétfő)

7-kor ébredek és ez a csodás panoráma fogad:

Fel is merül bennem, mi lenne, ha a Szilágyság helyett a Székelykő megmászása lenne a mai program. A hoszúra nyúlt éjszaka ellenére a többiek is éledeznek, 1/2 8-kor már mindenki talpon, csak a készülődés megy nehezen :))) Gyorsan elő is vezetem a Székelykő mászós ötletemet. A csapat fele benne van. Megreggelizünk, a cuccainkat összekészítjük, közben megindul a fűnyírás, húzgáljuk ide-oda a sátrakat :))) 3/4 10-kor gyalogszerkóban (rövidgatya-túracipő-póló) motorra ülünk, és bemotorozunk a hegy lábához. Hogy ne menjünk annyi motorral, bevállalom Vanchut utasnak. Út közben összefutunk Somával és Krisztával, akik az egy hetes erdélyi kirándulásukból igyekeznek hazafelé. A főutcából lekanyarodva megindulunk hegymenetben, és hogy a túrakiíráshoz igazodjak, egy rövid off-road szakaszt megkockáztatunk 2 személlyel :))) Imi és Kiss Atti egy kicsit feljebb merészkednek, MyCo és én lejjebb parkoljuk le a motorokat és megkezdődik a mászóka.


Imi az első kiálló dombon megpihen, és úgy dönt, hogy megvár itt minket :DDD

Atti motoros nadrágban, komplett fotós felszereléssel a nyakában vág neki a magaslatoknak, egy pillanatig sem irigyeltem Őt :)) A táv kb. 1/3-ánál aztán MyCo megszökött az "üldözőktől", vele már csak a hegygerincen találkoztunk legközelebb.



Ahogy merészkedünk egyre feljebb, a 8 óra irodamunkán edződött kondiciómnak köszönhetően már a fülemen is próbálok levegőhöz jutni, több-kevesebb sikerrel :) Persze a lefelé tartóktól kapjuk a lelkesítést, hogy már a 80%-án túl vagyunk, csak azt el felejtik mondani, hogy ebbe a hegy lábától a faluig tartó 2 km-t is beleszámolták :DDD Már tényleg nincs sok hátra, amikor Vanchu szandáljának pántja sajnos elszakad, nem akar kockáztatni, elindul visszafelé (jól döntött). A hátralévő részen a sziklás szakaszt kemény, szikkadt föld váltja fel, a túracipő csak úgy csúszik rajta. A nyeregre érve csodás panoráma tárul elénk,



de a fáradtságtól már alig állok a lábamon, továbbmenni nincs kedvem. Összefutunk MyCo-val, mutogatja a piros-fehér-zöld színekre festett követ. Hát ezt nekünk is látni kell :)))) Rövid erőgyűjtés, majd nekiugrunk az utolsó néhány tucat méternek. A Székelykőhöz felérve szinte eláll az ember lélegzete.





Van akinek a látványtól, nekem első körben a mászástól. De a látvány szinte leírhatatlan. A hegy lábától a Toroczkay vár szinte az égbe mered, innen fentről egy apró ponttá zsugorodik a jól kidolgozott "terepasztalon".


Készítjük a fotókat számolatlanul, de hajszál pontosan tudjuk, hogy ezek a képek semmit sem adnak majd vissza abból, amit mi itt fent látunk. Fotómasina után megpróbálunk az emlékképek közé is jópár képet exponálni és nekilátunk az ereszkedésnek.

Mindenki másképp csinálja :)

Mi néhol gatyafékkel, néhol négykézláb, de igen jó tempóban ereszkedünk lefelé, 45 perc múlva a többiek társaságában a motoroknál sztorizgatunk a lejtmenetről :))))



Vissza motorozunk a kempingbe,


összecuccolunk, és 1/2 2 magasságában elindulunk hazafelé.

Tordán feltankoljuk a motorokat, majd erős forgalom mellett fogyasztjuk a kilométereket.


A Királyhagó előtt összefutunk a csíksomlyói búcsúról hazafelé tartó vonatszerelvénnyel,

a báródsomosi benzinkúton uzsonnaparty, majd Nagyváradig toljuk a biciklit.

Itt "olcsóbenzinnel" telerakjuk a puttonyokat, MyCo-tól elbúcsúzunk (más boxtaktikán volt), és elindulunk Debrecen felé.



Görbeházánál 1 kiállásos taktika, 22:35-kor kockás zászló (és hátsó gumi az autópályázástól).

Nincsenek megjegyzések: