2009-03-07 - OFF-ROAD TÚRA

Bár az elmúlt hetek időjárása (havazás + eső) nem ígért ideális terepviszonyokat, a péntek délutáni motorozásra csábító napsütés egyfajta "előjáték" volt a mai naphoz.

Szombat reggel. Álmos még a város, szolíd forgalomban zötykölődök a találkozási pont felé. Az időjárásra nincs panasz: eső nem esik, szél nem fúj és hideg sincs. A Shell kútra korán befutok, de a lelkes, off-roadra éhes csapatot nem sikerül megelőznöm :)

Teljes a létszám:
Attila (Honda NX650 Dominator + Mitas)
BIKE-R (Honda XL1000V Varadero + Karoo)
Imi (Honda XR400R)
Kálmán (Honda XL650V Transalp + Heidenau K60)
Taro (Yamaha XT660 Tenere + Mitas)

Akárcsak 1 hónappal ezelőtt, ma is van egy "első bálozónk" Attila személyében. Imi Dominátorával vág neki a mára tevezett "rettenetes 84 km-nek" :)

9.30-kor útrakelünk, és már az első km-eken kezdetét veszi egy kis bemelegítő sárdagasztás. A M0 felett átívelő hídon gyors javítás a felszerelésen (a fényképező csuklószíja elszakadt, kábelkötegelővel pótolom), majd lendületesen bevetjük magunkat a Bócsi kastély felé vezető fasorba. A talaj csupasár,

a fasor végén egy kis "patakátkelés"

és a kedvenc kanyarunk a sártengerrel.

Már rutinból tesszük át rajta a gépeket :) A termetes tócsák ellenére lendületesen haladunk,

Attila hamar ráhangolódott a Dominátorra és a dágványra :DD Néhány perc elteltével már Fót felé pödörünk az aszfalton 2-300 m erejéig, majd irány Fót, de terepen. A dűlőút vizes homok, jól jártható, majd fokozatosan romlik. A mocikat a fűre terelve menekülünk a kocsik által kijárt, fellazított útról. Átjutunk, de nincs időnk szusszanni, egy patak állja utunkat, jöhet az "alvázmosás". A kifelé vezető szakasz vízmosással tarkított, itt nem ajánlatos hibázni.

Akinek ez a patakozás kevésnek bizonyult, már mehetett is következőhöz, ami kb. 1,5-2-szer szélesebb volt.

Imi és Taro természetesen repetázott, húzták a gázt és szelték a vízet, a végén már úgy néztek ki, mint akit nyakon öntöttek egy dézsa vízzel :)

Rövid pihenő és száradás,

közben kibökjük a távolban a fóti filmgyár díszleteit. Kálmán - mivel itt dolgozik- azonnal felajánlja, hogy végig kalauzol minket az ungarische hollywoodon :) Nagyon nagy élmény volt belesni a kulisszák mögé, besétálni egy középkori vár udvarára, onnan átsétálni a Notre Dame elé.

Buliwood után irány a fóti cross pálya. Az odavezető út homok, a cross pálya full agyag. Imi és Attila engednek a dombok csábításának, a jól felázott talaj rabul ejti őket a szó szoros értelmében.

Eközben Taro szorgosan gyakorolja a "postás kanyart", több-kevesebb sikerrel :) Miután mindenki kiörömködte magát, célba vesszük a szadai cross pályát. A talaj a változatosság kedvéért homok, haladni elég jól tudunk rajta, de a mocik ficánkolnak, dolgozunk is rajtuk rendesen. A szadai cross pályán újabb pihi, és megyünk tovább Veresegyházra tankolni. Imiék megtankolják az XR-t és a Dominatort, és meg sem állunk az erdőkertesi cross pályáig. A falu szélén a lakóházakat elhagyva az út minősége fokozatot vált: a sima homokról a brutál mélyhomokra. A motor kúszik jobbra-balra, talán az eddigi legmelósabb szakaszon haladunk. A dombos részhez érve megállunk, Imi és Attila felderítik a terepet,

Taró és Kálmán neki veselkednek a 10 cm mély homokkal "burkolt" domboldalnak. Kálmán az egyik meredekebb emelkedőt szemelte ki, lendület hijján a Transalp a domboldalon megáll és szépen elássa magát. Az elásás egy emberes, a mentés már három, és még csak fel sem volt málházva a gépsárkány...

Domony felé folytatjuk a "homokozást",

a Lázár tanya előtt egy jobb kanyar után nekilódulunk a domboldalnak, nyomvájú, sár, level 3 :) A mozdony araszolva halad felfelé, a bütykös gumi "bontja" az utat, felét kidobja hátra, a másik felét begyűjti. Mire felérek, a gumi megtelik sárral :)

Jönnek a többiek is sorban, Attila és Kálmán a bozótosban "kerül",

Imi és Taro a rövidebb utat választja.

Mindenki felér, Level 3 complete :)

Haladunk tovább a Lázár tanya irányába, a talaj jól fel van ázva, az út fokozatosan 3D-be vált, nem csak hosszirányban, hanem keresztirányban is dől, gyakran az első és a hátsó kerék eltérő nyomvonalat választ. Leereszkedünk a völgybe, egy rövid pillanást vetünk a Lázár család Lovasparkjára,

majd újabb hegymenet,

most már a Babatvölgy felé.

Az istállós kastély megmaradt épülete előtt még egy rövid pihenő, majd Máriabesnyőig aszfalton "kiméljük" a technikát. Innen nyíl egyenes, de annál kalandosabb az út Isaszegig. A kezdeti Velencei tó méretű tócsákkal tarkított "csapás" a Valkóra vezető utat elhagyva keményre döngölt földúttá szelidül,

majd újra bemocsarasodik.

A szárítópusztai víztározót megkerülve beterepelünk Isaszegre, majd újabb rövid aszfaltszakasz után irány a Liget Klub horgásztó. Némi fogyasztás a büfében, majd úgy döntünk, hogy fiatal még az idő (15:50), próbáljunk meg Pécelről Gyömrő irányában tereprendezni. A trianoni emlékhelyet elhagyva az aszfalt véget ér, és jön az, ami miatt a túra útvonalát még a hét elején módosítottam. Bármerre nézünk mindenütt sár. A többiek előre mennek, van aki az "úton", van aki a szántás szélén. Nekem az utóbbi tűnik szimpatikusnak, ezt választom. Átjutunk ez első nehéz szakaszon, de a Dominator sárvédője megtelik sárral. Attila igen kitartó srác, kb. 50-60 m tolta blokkoló első kerékkel, de a végére csak kijött a sár :) Már nem csak a GPS-en, de szabad szemmel is látható a 31-es út, csak még el kell jutnunk oda. A TopoGuide által jelölt utat egy jókora földkupaccal elzárták, ezt távolabbról észreveszem, és az utat rövidíteni próbálom. Kishijján vesztemre, a felázott talajon a mozdony belassult, majd lassan ásni kezdte magát. Még idejében elkezdtem "hintáztatni" előre-hátra, sikerült kimenekülni az anyaföld fogságából. Lassan közelítünk a 31-es út felé, őzikék szaladgálnak a közeli nádas felé, én pedig egy faágon megcsúszva még megpihentetem a vasat az avarban :) Talpra magyar, megyünk tovább, az út minősége kicsit javul, az időjárás romlik, az eső cseperegni kezd. Az aszfaltút szinte karnyújtásnyira van, de a neheze még csak ezután jön. Az útból hirtelen mocsár lesz, ezen a Vara nem tud átjutni, valahogy a 20 m-rel távolabbi szántásra kellene teleportálódni. A többiek időben észreveszik a szitut, és felkaptatnak a szántásra. Közben én is megpróbálok átverekedni a bukszusokon, de a Vara fennakad egy buckán. Mozgatom, döntögetem a motort mindenfelé, de képtelenség innen leszenvedni. Imi és Kálmán a segítségemre sietnek. Iminek átadom a "mozdonykezelői karszalagot", és Kálmánnal közösen kitoligáljuk az Imi vezette mozdonyt. Imi, ezúton is köszi, hogy kihoztad a dágványból a Varacskost!!

Mire kiérünk a szántásról az eső rendesen rákezd, elbúcsúzunk, és hazaindulunk.