2009.05.29 (péntek)
Kellemes napsütésben, hétköznapi forgalomban toltuk a km-eket az autópályán. Rövid pihenőt tartottunk a görbeházi pihenőhelynél, és dideregve konstatáltuk, hogy a hőmérő higanyszála nem nagyon ugrotta túl a 10 C-t :( További vacogás helyett motorra pattanunk és pirítunk Ártánd felé. Jó tempóban haladunk, az égbolton a felhőké lesz a főszerep, de az esőt (még) megússzuk. A határ magyar oldalán pénzt váltanánk, de a tavaly még pénzváltóként üzemelő bódéban már csak Vignette kapható. Körbenézek, és úgy látom, ez nagyobb üzlet, mint a pénzváltás, mert az összes közeli "létesítmény" falán a Vignette felirat díszeleg... A határon rövidke sor és pár perces várakozás, feltehetőleg a csíksomlyói búcsúra igyekeznek ilyen sokan. A román oldalon sikerül becserélnünk a hazai "kemény valutát", és szépen becsorgunk a nagyváradi Rompetrol kútra. A kútfejeken található feliratokat évente cserélik, ezért a tankolás enyhén kvíz műsor jelleget ölt, és 20 másodperc gondolkodás után a 'D' választ jelölöm meg: efix benzina. A kutas enyhe Vágós beütéssel még elbizonytalanít, de a kasszánál már látom, hogy a válaszom helyes, túl vagyok az 50 RON-os (lejes) kérdésen :)
Tankolás után még megcsodáljuk, hogy kell helyi szokás szerint egy kávézó teraszán a székek között parkolni a Daciával, majd ráncba szedjük magunkat és az eső megérkeztével utnak indulunk Szalonta irányába. Az elkerülőt egy kis külvárosi motorozással elkerüljük,
és megpróbálunk ráhangolódni az itteni közlekedési morálra.
Nagyváradot elhagyva a szitáló eső megszünik, de a vizes aszfalt és a sötét felhőkbe burkolózó horizont további esőt helyez kilátásba. Váradlesnél leborítunk az E671-ről, majd gyér forgalom mellett 60 km/h-nál többet meg nem engedő aszfaltúton közelítünk az esőfelhők felé. A faluba beérve egy fedett buszmegállóban vészeljük át a záport és amilyen hirtelen jött, úgy el is ment. Pár perc elteltével újabb esőfelhők bukkannak fel, nyeregbe pattanunk és megpróbálunk menekülni az eső elől. Tenkéről kiérve Kálmánnak műszaki problémája akad a C2 plexirögzítő fedelével. Mire elhárítjuk a hibát, az eső utolér minket, visszafordulunk Tenkére és hamér itt vagyunk, lövünk néhány képet az ortodox templomról. Az időjárás normalizálódik, húzzuk a gázt és Belfenyérnél egy balkanyarral becélozzuk Biharpoklost. Sólyomnál teszünk egy rövid off-road kitérőt Belényeszentmiklósra
és megnézzük a dombtetőn megmarad templom maradványait.
Sólyom után az út a dombok között kanyarog, párhuzamosan a vasúttal és kb. 500 m-enként keresztezik egymást. Az időjárás továbbra is 10 percenként változik, néha esik, néha fúj :)
Biharpoklosról Belényes felé haladunk, jobbra a Béli hegység
balra a Bihar hegység
csúcsai vesznek homályba az esőfelhőtől illetve a vízfüggönytől. Mivel idővel jól állunk, Kálmánnal arra az elhatározásra jutunk, hogy még világosban felderítjük Pádison a sátrazási lehetőségeket.
Vasaskőfalva előtt még egy rövid kitérőt teszünk Kiskohra, készítünk néhány fotót a falumúzeumról, majd irány Vasaskőfalva. Biharfenyvesnél leszakad az ég,
a kiskohi leágazásnál már kénytelenek vagyunk megállni és menedéket keresni, hiszen a tervek szerint este sátorozás lesz, az meg nem túl nagy élmény bőrigázva :) 10 perc elteltével a nap kisüt, az aszfalt gőzölög, a felhők odébbállnak,
mi pedig folytatjuk utunkat a Vasaskőfalván keresztűl a Glavoi rétig.
Az eső áztatta kavicsos út csúszik, ez sötétben nem lesz túl mókás feladat a "délutános" műszaknak. A glovoi rét kihalt, a kiadós esőnek köszönhetően mindenütt áll a víz, a hőmérséklet közel jár a beígért 5 C-nak... Papírkutyák vagyunk, és leteszünk az itt sátrazástól. A "büfé" melletti fedett asztalnál nekilátunk a jól megérdemelt uzsonnánk elfogyasztásához. Közben az eső rákezd,
majd halmazállapotot vált, és apró jégdarabok formájában hull alá.
Ennek a fele sem tréfa, gyors telefon KissAttiéknak, hogy Filéáknál a panzióban (ahol ők is foglaltak szobát) intézzenek 4 főre szállást, mert itt a jégeső elrettentette a sátrazni vágyókat. Atti közli, Erzsi néniéknél kész a szoba, és csak úgy mellesleg Biharfüreden a Csoda forrásnál éppen havazik :))) Hurrá :(((
Itt éppen az eső zuhog, majd eláll és újrakezdi. Már az étkezés utáni visszapakolás sem egyszerű dolog a szakadó esőben, Kálmán egy ponyva alá bújva javít a komforton, majd egy 2 perces eső nélküli szünetben elindulunk a szállásunkra. A Boga völgy felé ereszkedve a nap kisüt (de nem kicsit!),
a hőmérséklet legalább 6-8 fokot emelkedik, ez a mi formánk :)
Belényesen Kálmán még beszerzi az "üdítőket", közben befut Atti is a családdal, majd átrobogunk Magyarremetére. A motorokat szállásadónknál lepihentetjük és Istvánékhoz átsétálunk vacsorázni. Imi és Taro helyi idő szerint 3/4 11-kor megérkeznek, megvacsoráznak, és megkezdődik a hajnalig tartó csapatépítő "szellemi pankráció" :)
2009.05.30 (szombat)
Reggel már 4-en (kipihenten és jól bereggelizve) vágunk neki a mai távnak. Indulás előtt Erzsike néni még elhúzza a csapat előtt a mézesmadzagot: estére töltött káposztát csinál, és vár minket vissza :) Megköszönjük, de szilárd elhatározásunk, hogy ma este már sátorban töltjük az éjszakát. Belényesen megitatjuk a pacikat, és Vasaskőfalva felől ismét "betámadjuk" a Pádist. Az időjárás borongós, de eső nem esik, Vasaskőfalván feltöltjük az élelmiszerkészleteket (3 kg szeletelt kenyér, némi sör meg víz), és irány a nap első látnivalója: a Galbena kőköz. Az odavezető "út" igazi csemeg: szalagkorlát nélküli 1 sávos földút emberes tócsákkal,
változatos útminőséggel, helyenként 50 m-es szakadékokkal :)
A látvány viszont leírhatatlan. A Galbena vízkitörésnél összefutunk 4-5 helyi motoros sráccal.
Az éjszakát a közeli kempingnek jelölt tisztáson töltötték. Bár mínuszos hátizsákokkal felszerelkezve vészelték át a fagypont körüli éjszakát, nem irigyeltük őket :) Egyik srác beszélt magyarul, meg is kérdezi, hogy velük tartunk-e a vízkitőréshez. Csak párszáz méter :) Miért is ne :D Internetes kutakodásaimnak köszönhetően volt valami fogalmam arról, hogy mire is vállakoztunk, de a valóság, hát hogy is mondjam .... Az esőzésnek köszönhetően a csúszós sziklákon történő közlekedés igényelt némi artista beütést :D Sajnos a magas vízállás meghiusította az alpinista szakasz lekűzdését: a patakmeder felett kábelek és láncok segítségével lehetett volna "becsimpaszkodni" a vízkitörésig.
A rövidke fitness program után a Pádis menedékház felé poroszkálunk tovább.
A glavoi réti elágazásnál szusszanunk egy kicsit. Imi a vadi új Teneréjét leteszteli a dombokon, készülnek a fotók, az erdész pedig dühöng: meg ne lássom minket mégegyszer a füvön :)
Amíg a kávéfőzőben elkészül a nedű, kölcsönkérem a Tenerét egy körre. Bár Imi szerint farnehéz a 3 dobozzal megpakolt Tehén, nekem a Vara után légiesen könnyű. A váltó rövid úton és pontosan kapcsolható, még így megpakolva is kellően dinamikus, a gödrökön észrevétlenül átsiklik, ideális kalandmotor :D
Rövid tesztmotorozás után a Pádis menedékházat elhagyva Sebesvár felé vesszük az irányt.
Itt már az időjárás nem kegyelmez, az eső rákezd. Gyorsan magunkra öltjük az esőruhákat. Tarot megtréfálja a modern kor vívmánya, a zippzár az első felhúzáskor szétmegy. Némi Power Tape használattal ízlésesen korrigáljuk a hibát. Az eső rövid szünetét egy kis Tenere fotózással ünnepeljük,
majd a Prislop hágót
már szemerkélő esőben hagyjuk magunk mögött. Havasrekettye után aszfalút kényeztet, az út is száraz, kellemes kanyargászás veszi kezdetét a dombokkal övezett úton. Sebesvárnál rövid pihenő,
és irány a főút, a DN1. Bánffyhunyadon átrobogunk,
majd Körösfőt elhagyva egy jobbkanyarral Nagykalotát célozzuk meg. A néptelen, de magával ragadó tájakon kanyargó útról tökéletes panoráma nyílik a Bihar hegység esőfelhőbe burkolózó csúcsaira.
Ekkor kezdtünk el először meginogni a ma esti sátrazás tekintetében. Nagykalota után a Belisi víztározó felé folytattuk utunkat. Az út minősége romlik, a hőmérséklet csökken, a borongós időnek köszönhetően lassan ideje sátorhely után nézni. Jósikafalva előtt már-már úgy éreztük, hogy meglesz ez, de a faluba érve megszüntek a sátrazásra alkalmas helyek. Ekkor ismételten felmerült a Magyarremetei panzióban alvás lehetősége. Ehhez a legrövidebb úton a Boga völgy felé jutottunk volna el. Nem kellett képzett meteorológusnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: Pádis (Boga völgy) felé biztos a sz*rrá ázás lehetősége, amelett, hogy az "útviszonyokról" délelőtt már gyűjtöttünk némi tapasztalatot. Egyöntetűen amellett döntöttünk, hogy utunkat a mai napra tervezett útvonalon folytassuk Fehérvölgy felé. Jósikafalvát elhagyva az út villámgyorsan 1200 m feletti magasságokba repített. Ilyen magasságban bizony hüvösek az éjszakák, a hegy déli oldalán ereszkedtünk le az alacsonyabb régiókba. Fehérvölgy felé közeledve az elhagyott területek gazdára és kerítésre leltek, errefelé bizony nem lesz sátrazás :( Tamborestinél találunk egy kis kocsmát, mögötte, illetve a szomszéd "telken" a folyóparton találunk sátrazásra alkalmas palccot. A csehóban dolgózó pincérlánytól próbáljuk megérdeklődni, hogy kitől kellene engedélyt kérni, ha a folyóparti területen szeretnénk sátrazni. Szerinte megyei fennhatóság alatt áll a terület, és valószinüleg nem lehet rajta sátorozni. Bár a mai útiterv csak Stei környékéig szól, viszont oda már biztos, hogy sötétben érkezünk, és semmi garancia nincs arra, hogy találunk sátrazásra alkalmas helyet, ezért úgy döntünk, hogy visszamegyünk az előző este már lecsekkolt szállásra Erzsi nénihez. Már "csak" 85 km Magyarremete, a neheze még hátra van: a Bihar-hágó vaksötétben. Nappal sem lenne egy élménymotorozás a felszórt kavicsok miatt. Így este, a szembejövő kocsik fényétől néha elvakítva tömény rémálom. 2 olyan szituáció is volt, amikor magam sem tudom, hogy nem dobtam el a motort, pedig a "peremfeltételek adottak voltak". Kínos lassúsággal fogytak a kanyarok, a kilométerek. Vaskohsziklás tábláját meglátni maga volt a megváltás. Az utolsó 25 km-t már egyesével számoltam vissza és 21:30-kor (helyi idő szerint 22:30) befutottunk Magyarremetére. A mai nap számokban: 329 km össztáv, 12 óra 41 perc motoron eltöltött idő, és 26 km/h átlagsebesség.
2009.05.31 (vasárnap)
A mai terv 150 km. A tegnapi nap után akár pihenőnapnak is nevezhetnénk, de nem tesszük. Jópár km ismeretlen szakaszt tartalmaz az itiner, és a természet tartogathat még meglepetéseket...
Nyugisan összekészülünk, Erzsi néniéktől a tegnapi forgatókönyv szerint búcsút veszünk: Ők visszavárnak, mi pedig ismét "elhitetjük" velük, hogy ma este már sátrazni fogunk :)
Istvánék panziójába átmotorozunk reggelizni. Indulunk a megterített asztalok felé, egyszer csak ismerősbe botlok: egykori kollégám, Zoli a cimboráival :) Milyen kicsi a világ :D A kiadós reggeli után elbúcsúzunk a házigazdától, Zoliéktól és Kiss Attiéktól (akiknek aznap végetért a családi Pádis túra) és belecsapunk a lecsóba. Kedvenc belényesi kutunkon megtankolunk és irány a mai első célpont: a béli hegység. Vaskohsziklás után egy jobbossal bevetjük magunkat a sűrűjébe :) A GPS szerint itt nincs is út (kb 500 m-en), fel is kínált egy közel 40 km-es kerültőt, de még időben sikerült lefülelni a kis genyát :) A falun áthaladva egy tökéletes minőségű 1 sávos aszfaltúra érünk, bal oldalon tisztás patakkal és legelésző pacival. Idilli környék sátrazáshoz és fotózáshoz egyaránt. Ha ezt tegnap este megtaláltuk volna.... Sebaj, a köv. túra egyik low-cost kepingje rögzítve :D Taro és Imi lelkesen bemotorozzák a teret, még patakátkelés is belefér a repertoárba. Készülnek is a jobbnál jobb fotók :)
majd Körösfőt elhagyva egy jobbkanyarral Nagykalotát célozzuk meg. A néptelen, de magával ragadó tájakon kanyargó útról tökéletes panoráma nyílik a Bihar hegység esőfelhőbe burkolózó csúcsaira.
Ekkor kezdtünk el először meginogni a ma esti sátrazás tekintetében. Nagykalota után a Belisi víztározó felé folytattuk utunkat. Az út minősége romlik, a hőmérséklet csökken, a borongós időnek köszönhetően lassan ideje sátorhely után nézni. Jósikafalva előtt már-már úgy éreztük, hogy meglesz ez, de a faluba érve megszüntek a sátrazásra alkalmas helyek. Ekkor ismételten felmerült a Magyarremetei panzióban alvás lehetősége. Ehhez a legrövidebb úton a Boga völgy felé jutottunk volna el. Nem kellett képzett meteorológusnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: Pádis (Boga völgy) felé biztos a sz*rrá ázás lehetősége, amelett, hogy az "útviszonyokról" délelőtt már gyűjtöttünk némi tapasztalatot. Egyöntetűen amellett döntöttünk, hogy utunkat a mai napra tervezett útvonalon folytassuk Fehérvölgy felé. Jósikafalvát elhagyva az út villámgyorsan 1200 m feletti magasságokba repített. Ilyen magasságban bizony hüvösek az éjszakák, a hegy déli oldalán ereszkedtünk le az alacsonyabb régiókba. Fehérvölgy felé közeledve az elhagyott területek gazdára és kerítésre leltek, errefelé bizony nem lesz sátrazás :( Tamborestinél találunk egy kis kocsmát, mögötte, illetve a szomszéd "telken" a folyóparton találunk sátrazásra alkalmas palccot. A csehóban dolgózó pincérlánytól próbáljuk megérdeklődni, hogy kitől kellene engedélyt kérni, ha a folyóparti területen szeretnénk sátrazni. Szerinte megyei fennhatóság alatt áll a terület, és valószinüleg nem lehet rajta sátorozni. Bár a mai útiterv csak Stei környékéig szól, viszont oda már biztos, hogy sötétben érkezünk, és semmi garancia nincs arra, hogy találunk sátrazásra alkalmas helyet, ezért úgy döntünk, hogy visszamegyünk az előző este már lecsekkolt szállásra Erzsi nénihez. Már "csak" 85 km Magyarremete, a neheze még hátra van: a Bihar-hágó vaksötétben. Nappal sem lenne egy élménymotorozás a felszórt kavicsok miatt. Így este, a szembejövő kocsik fényétől néha elvakítva tömény rémálom. 2 olyan szituáció is volt, amikor magam sem tudom, hogy nem dobtam el a motort, pedig a "peremfeltételek adottak voltak". Kínos lassúsággal fogytak a kanyarok, a kilométerek. Vaskohsziklás tábláját meglátni maga volt a megváltás. Az utolsó 25 km-t már egyesével számoltam vissza és 21:30-kor (helyi idő szerint 22:30) befutottunk Magyarremetére. A mai nap számokban: 329 km össztáv, 12 óra 41 perc motoron eltöltött idő, és 26 km/h átlagsebesség.
2009.05.31 (vasárnap)
A mai terv 150 km. A tegnapi nap után akár pihenőnapnak is nevezhetnénk, de nem tesszük. Jópár km ismeretlen szakaszt tartalmaz az itiner, és a természet tartogathat még meglepetéseket...
Nyugisan összekészülünk, Erzsi néniéktől a tegnapi forgatókönyv szerint búcsút veszünk: Ők visszavárnak, mi pedig ismét "elhitetjük" velük, hogy ma este már sátrazni fogunk :)
Istvánék panziójába átmotorozunk reggelizni. Indulunk a megterített asztalok felé, egyszer csak ismerősbe botlok: egykori kollégám, Zoli a cimboráival :) Milyen kicsi a világ :D A kiadós reggeli után elbúcsúzunk a házigazdától, Zoliéktól és Kiss Attiéktól (akiknek aznap végetért a családi Pádis túra) és belecsapunk a lecsóba. Kedvenc belényesi kutunkon megtankolunk és irány a mai első célpont: a béli hegység. Vaskohsziklás után egy jobbossal bevetjük magunkat a sűrűjébe :) A GPS szerint itt nincs is út (kb 500 m-en), fel is kínált egy közel 40 km-es kerültőt, de még időben sikerült lefülelni a kis genyát :) A falun áthaladva egy tökéletes minőségű 1 sávos aszfaltúra érünk, bal oldalon tisztás patakkal és legelésző pacival. Idilli környék sátrazáshoz és fotózáshoz egyaránt. Ha ezt tegnap este megtaláltuk volna.... Sebaj, a köv. túra egyik low-cost kepingje rögzítve :D Taro és Imi lelkesen bemotorozzák a teret, még patakátkelés is belefér a repertoárba. Készülnek is a jobbnál jobb fotók :)
Fotózás után ismét nyeregben, még párszáz méter erejéig élvezzük a hibátlan aszfaltot, majd irány Menyháza, immár terepen. De nem is akármilyenen. Az első km-eken 2D-ben finoman csalinkázik az út a patak mentén, majd 3D-be vált. Az út megindul hegynek felfelé, a minősége is becurvul: vízmosástól nyomvályús, murvás-kavicsos-sziklás zergeb*sztásra. A hátsó ülésre felrögzített hengerzsákom többet van levegőben mint az ülésen, a hegytetőre érve a motoros dzseki már erős túlzásnak bizonyul, benevezünk a Nagy Fogyás nevű játék első fordulójára :DDD Innen már csak lefelé vezet az út Menyházáig, az út menti szurdokban csörgedező patak nem mindennapi látvány, meg-megállunk fotózni. Menyházára érve 1-2 km erejéig újra aszfalton fogyasztjuk a kilométereket, szusszanunk egyet a csonakázó tónál,
és ismét "tereprendezünk" Belényes felé. A talaj itt már agyagos, az elmúlt napok esőzései kellemesen csúszóssá tették az utat. Külön pikantériája a szakasznak, hogy mindezt hegynek felfelé élvezhettük és igen tartósan :) Az egyik hosszú emelkedő közepén eltűnt mögülem a csapat, megálltam, és induláskor kellett kicsit játszani a gáz-kuplung párossal mire újra fogást talált és meglódult a mozdony hegynek felfelé :DDD Felértünk a csúcsra és azt hittük, hogy a nehezén túl vagyunk, de tévedtünk. A lefelé vezető útra még rémálmaimban sem szeretnék visszaemlékezni. A kb. 15 %-os full agyagos, felázott és nyomvájús lejtőn a motor akkor is haladt lefelé, ha mindkét fékkel álóra fékezten a kerekeket. Az út fölé benyújó bokrokról bogárlárvák ezrei kerestek menedéket a tanktáskán, kabáton, vagy éppen a felnyitott plexijű bukósisakom belsejében.
és ismét "tereprendezünk" Belényes felé. A talaj itt már agyagos, az elmúlt napok esőzései kellemesen csúszóssá tették az utat. Külön pikantériája a szakasznak, hogy mindezt hegynek felfelé élvezhettük és igen tartósan :) Az egyik hosszú emelkedő közepén eltűnt mögülem a csapat, megálltam, és induláskor kellett kicsit játszani a gáz-kuplung párossal mire újra fogást talált és meglódult a mozdony hegynek felfelé :DDD Felértünk a csúcsra és azt hittük, hogy a nehezén túl vagyunk, de tévedtünk. A lefelé vezető útra még rémálmaimban sem szeretnék visszaemlékezni. A kb. 15 %-os full agyagos, felázott és nyomvájús lejtőn a motor akkor is haladt lefelé, ha mindkét fékkel álóra fékezten a kerekeket. Az út fölé benyújó bokrokról bogárlárvák ezrei kerestek menedéket a tanktáskán, kabáton, vagy éppen a felnyitott plexijű bukósisakom belsejében.
Az átlagsebesség ezen a szakaszon nem nagyon haladta meg a bűvös (akár gyalog is teljesíthető) 5 km/h-t :DDD Tataros felé haladva az útviszonyok normalizálódnak, birkasereg az útközepén, kivágott öles fák az út szélén, kanyargó patak az út mellett az erdőben. Ismét a természeté a főszerep, de egy kicsit másképp. Pár fotó erejéig meg is álluk a patak mellett, az eső rá is zendít.
A fák sűrű lombjai miatt ránk igen kevés eső jut, ez most megúsztuk :) Gurulunk tovább, a táj csodás: rét, patak, újabb sátrazásra alkalmas helyek a tasolyban :) Belényes előtt már aszfalt kényeztet, irány Biharfüred. A pusztában még betereli Imi és Taro a Teneréket a tehenek közé,
megörökítjük az utókor számára és gyí tovább.
Bondoraszó után az út egy szerpentinen folytatódik, ami "kissé" kavicsos ugyan, de kellő odafigyeléssel igen jót lehet rajta kanyarogni :DDDBiharfüreden a Csoda forrásnál lövünk néhány képet,
majd poroszkálunk tovább a Jád völgyében. Az egysávos, helyenként fél útpályát beborító lukakkal tűzdelt, autóforgalomtól nem mentes "aszfaltúton" lavirozunk,
A fák sűrű lombjai miatt ránk igen kevés eső jut, ez most megúsztuk :) Gurulunk tovább, a táj csodás: rét, patak, újabb sátrazásra alkalmas helyek a tasolyban :) Belényes előtt már aszfalt kényeztet, irány Biharfüred. A pusztában még betereli Imi és Taro a Teneréket a tehenek közé,
megörökítjük az utókor számára és gyí tovább.
Bondoraszó után az út egy szerpentinen folytatódik, ami "kissé" kavicsos ugyan, de kellő odafigyeléssel igen jót lehet rajta kanyarogni :DDDBiharfüreden a Csoda forrásnál lövünk néhány képet,
majd poroszkálunk tovább a Jád völgyében. Az egysávos, helyenként fél útpályát beborító lukakkal tűzdelt, autóforgalomtól nem mentes "aszfaltúton" lavirozunk,
itt-ott megállunk néhány fotó erejéig, majd a Jád zuhatagnál tartunk egy hosszabb pihenőt.
Ha már itt járunk, lemászunk a zuhatag tövébe, egy kis testmozgás senkinek sem árt :) Zuhatagmászás után megállás nélkül bemotoroztunk Jádlesig, ahol végre a túra egyetlen sátras éjszakáját töltöttük. Igen korán, helyi idő szerint 1/4 6-kor "átszellemülünk" nomád motorossá és nekilátunk sátrat állítani, gázfőzőn konzervet melegíteni, fát gyűjteni, táborüzet csiholni. A tisztáson a közelmúltban "asztalos munka" folyhatott, mindenfelé vékony, esőtől átnedvesedett fadarabokat találunk. Taro - a rutinos gyújtogató - életre kelti a tüzet, Kálmán pedig motorral útrakel, és beszerez egy kis gyújtóst :)
Felhízlaljuk a "máglyát", és nekilátunk morfondírozni az élet komoly dolgairól...
2009.06.01 (hétfő)
Hajnalban arra ébredek, hogy a hőmérséklet a hálózsákomban kezd komfort alá sűllyedni. Magamra rántok egy réteg ruhát és folytatom a horpasztást. 6 óra körül teszek egy rövid sétát és újra élesztem a tábortüzet.
Hajnalban arra ébredek, hogy a hőmérséklet a hálózsákomban kezd komfort alá sűllyedni. Magamra rántok egy réteg ruhát és folytatom a horpasztást. 6 óra körül teszek egy rövid sétát és újra élesztem a tábortüzet.
Az ég borús, gyülekeznek az esőfelhők, csak reménykedni tudok, hogy az eső elkerül minket.Néhány tehenet most hajtanak át a patakon, nekik már elkezdődött a mai nap.
Irány vissza a sátorba, még szunyókálok egy kicsit. A telefon ébresztőjét 7 órára állítottam, ám 6.45 körül az eső lehangoló dobolásba kezd a sátorponyván. Mindenki ébren van, fészkelődik-pakolászik a sátorban, és várja, hogy véget érjen az égi áldás. 1/2 8 tájékán eláll az eső, kimerészkedünk a sátrakból, elkezdünk csomagolni, de sátorbontásra újabb adag eső érkezik. Behúzódunk a fák alá, magunkra öltjük az esőgúnyát és útnak indulunk. A 500 m-re található kocsma/mini-marketig jutunk, itt betankoljuk a reggeli ébresztő kávé/kóla adagot, és elhatározzuk, hogy a mai napra tervezett nehezebb terepszakaszok kihagyjuk és helyette aszfalton közelítünk a határ felé. Lesi tó - Jádremete - Csarnóháza útvonalon igyekszünk a Király hágó felé. A szerpentinen bemelegítjük a gumákat, a hágó tetején pedig bedobunk egy reggelit. Rohannunk nem kell, így full szabályos tempóban (néhol talán már túl lassan) becsorgunk Nagyváradra. A belvárosban - a Sebes-Körös partján - a Szent László templom tövében nem teljesen szabályosan, de a gyalogosforgalmat nem akadályozva letámasztjuk a cangákat a járdán
és Imivel rövid városnézésre indulunk.
Szent László teret megkerülve
útba ejtjük a Holdas Templomot (nevét a templom toronyban található 3 méter átmérőjű forgó holdról kapta, mely az aktuális holdfázisokat mutatja),
a Görög Katolikus Püspöki székesegyházat, majd a városnézést a túlparton, a Bémer téren folytajuk. A tér közepén az Állami Színházat, előtte a város szülöttjének, Szigligeti Ede színműírónak a mellszobrát találjuk.
A kúl-túra után vissza a mocikhoz és irány a Rompetrol kút. Megitatjuk a ménest, és indulunk haza. Taro Derecskén lekoccol, ő a 4-esen folytatja, mi Debrecentől autópályán gyűrjük a kilométereket. A geleji pihenőhelynél egy jófej AT-s sráccal szóba elegyedünk, Ő Kárpátaljáról tart Pestre. Négyesben folytatjuk az utat Pestre, és bár 2 baleset miatt több km-t utazunk a kocsik között, 7 előtt 10 perccel már a garázs mélyén tudhatom a paripát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése