Fotó: BIKE-R
Egy ilyen 40-50 napos, több kontinenst érintő megatúrára nem lehet eleget készülni, mi mégis megpróbáljuk :) Full harcidíszben, az Urálon túli "útviszonyokra" hajazó terepen, időjárástól függetlenül nomádkodni. Ebben a szellemben indultunk útnak péntek délután.
2009.04.17 (péntek)
14.30. A motor teljes díszben várja az indulást. A kissé haldokló akksi (5,5 éves) sem gátol abban, hogy útnak induljak, kis családtól érzékeny búcsú és belevetem magam a péntek délutáni forgatagba. Igazi kihívás átcsörtetni a városon 3 dobozzal: araszolás, N-1-2, élménymotorozás a javából :DDD Bár a "korareggeli" indulású túrákon ezt a távot 20 perc alatt letudom, most kereken 1 órámba került, mire a találkozási pontra érek. A többiek már indulásra készen várnak:
Kálmán (Honda XL650V Transalp)
Kiss Atti (Honda XL600V Transalp)
Nagy Atti (Yamaha XTZ 750 Tenere)
Imi (Honda XR400)
Taro (Yamaha XT660Z Tenere)
Taro tehénkéjén szép új UFO alukeretes kézvédő feszül, indulás előtt a jobb oldalit le is teszteli, sajnos az eszköz megbukott a rögtönzött teszten. Az alukeret olyan mértékben deformálódott, hogy a fékkarra teljesen ráhajlott. De nem kicsit, nagyon: a fékkar teljesen behúzott állapotban "rögzült", motor se előre, se hátra. Taróék nekilátnak a hibaelhárításnak, én pedig rajta felejtem a Varán a gyújtást. Tenere útrakész, Vara akksi kifekszik :))) A fullos pakknak szerencsére része a bikakábel, elő is varázsolom a doboz legaljáról, már csak egy motort kell vadásznom, amelyiknek könnyen hozáférhető az akksija. Sajnos egyik sem ilyen, Kálmán Transalpjának oldalburkolatát kezdjük lebontani, majd delej és újra hörög a mozdony. Legalább 30 percet bukunk ezzel a kis közjátékkal, és annak tudatában, hogy a cél eléréséig (Szelidi tó) közel 180 km van hátra, igen komoly luxusnak bizonyult. Neki is lódulunk, az M0-ról lekanyarodva Halásztelek felé vesszük az irányt. A délutáni forgalomnak köszönhetően Szigethalomig lépésben halad a kocsisor, Imi helyismeretét igénybe véve az ártéri gáton "rövidítünk",
majd a tököli reptértől minden közlekedésre alkalmas "tereptárgyat" használatba veszünk a gyorsabb előrejutás érdekében. Dunavarsányig élvezzük az aszfaltot,
innen már terepen robogunk tovább.
A délegyházi tavaknál kellemes tempóban suhanunk a ledöngölt úton,
amikor a baloldali alu oldaldobozom önállósítja magát, nem kis meglepetést okozva ezzel a mögöttem haladóknak :)) A "hirtelen felbukkanó akadály előtti megállás és/vagy kikerülés" feladatsorát mindenki hibapont nélkül vette, legnagyobb örömömre a doboz sem nyílt ki a hömbölödés során (de harci sérüléseket szerzett), így következhetett a "dobozok rögzítése spaniferek használatával" című játék. 2-vel gyorsan rögzítem mindkét dobozt, majd Bugyi és Dabas elkerülésével Tatárszentgyörgy felé veszük az irányt.
A terep fokozatosan durvul, a harckocsi kiképző pályán szeretnénk átjutni, de először sorompó állja utunkat. Sebaj, keresünk másik útvonalat. Párszáz méterrel odébb vadászok igazítanak útba, bejutunk a kiképző pályára. Megpróbálunk visszatérni az előre megtervezett útvonalra, de kb. 30-40 cm mély (harckocsi által kijárt) nyomokban a fullra felpakolt motorokkal "nehézkes". Imi az XR400-zal elindul felderíteni a terepet, de rossz hírrel tér vissza: még a XR-nek is "mókás" a terep, keressünk alternatívát.
Alkonyodik, nincs időnk vacakolni, a kiképző pálya szélén haladunk, amíg fel nem bukkan egy dűlőút. 1-2 km után rá is bukkanunk egyre, és haladunk Tatárszentgyörgy felé, amikor egy teljesen ártatlan szituációban közepes tempónál elment a Vara eleje. Olyan hirtelen történt, hogy tenni semmit sem tudtam, csak hagytam magam "sodródni az árral". A motor balra "leszúr", komány a földben, az oldaldoboz leakad, a topcase meg nem tudom hogy, de jól hátba ver. Földetérés után "újrabootoltatom" a rendszert, én még élek (bár a hátam fáj rendesen), a kormány kicsit elhajlott (csoppernak még jó lesz), oldaldoboztartó öntény konzol letörik. A renováció eltart vagy fél órát, lassan ránk sötétedik, a páralecsapódás következtében a talaj (sok helyen füves) csúszik. Kikecmergünk főútra, a Vara kormányát nem sikerül teljesen visszahajlítani, az oldaldobozt meg rögzíteni, ezért felhagyunk a további terepezéssel és aszfalton folytatjuk utunkat a Szelidi tó felé. Kerekegyháza előtt 1-2 km-rel Kiss Atti Transalpja hátsó defektet kap. Közvilágítás nuku, felkerülnek a láthatósági mellények meg a fejlámpák, és megkezdődik a defektjavítás. A láthatósági mellény persze minden arra autózó polgárt félrevezet, és azonnal hatósági személyt viziónál bennünk, nem győzzük őket tovább hesegetni :DDDD Szerencsére a javításhoz szükséges eszközök (tartalék belső, szerelővas, elektronyos pumpa) rendelkezésre áll, de így is beletelik majdnem 1 órába, mire újra útrakész lett a csapat.
Útközben még beszerzünk aranyáron 2 kg kenyeret szeletelve az egyik panziónál, majd Harta felől betámadjuk a szelidi tavat. 23.15-kor már vidáman fotózgatjuk a felállított sátrakat, jöhet a tábortűz készítés és a jól megérdemelt "vacsora" :DDDD
2009.04.18 (szombat)
7 óra körül ébredezik a csapat. Éjszaka kissé zima volt, lassan kezd körvonalazódni, milyenek lesznek a klimatikus viszonyok Mongóliában, mondjuk 2000 m-en :)
Megreggelizünk, sátratbontunk és készülődünk az indulásra.
Csabee hajnalban elindult Pestről, hogy még indulás előtt csatlakozni tudjon a mai napi programhoz.
9 után úton a csapat, aszfalton bemotorozunk Dunapatajra,
megtankoljuk a motorokat, majd vissza a Szelidi tóhoz. Itt veszi kezdetét a 230 km-re tervezett off-road szakasz.
Erdőtelek és Kiskőrös érintésével közelítünk Kecskemét felé. Az út minősége rövid idő alatt változik döngölt földútról mély homokra.
Orgovány közelében már komoly kihívás a tanyák közötti dűlőutankon "hasítani": a mély homokon tempót kéne menni, de sok helyen oszlopoktól és keritésektől alig 1 méterre haladunk el, elég 1 rossz mozdulat és vége a dalnak. Nem forszírozzuk, maradunk a biztonságosnak ítélt sebességnél, ez viszont rengeteg korrigálást igényel, dolgozunk a nyeregben rendesen.
A faluba beérve megpihenünk a Művház kávézó teraszán,
betolunk az arcunkba egy kis frissítőt, és Kunszállás felé haladunk tovább off-road üzemmódban. A program változatlan: fincsi alföldi futóhomok minden mennyiségben. Jakabszállás közelében rövid "technikai szünet",
majd Matkó és Kunszállás érintésével "robogunk" tovább.
Nyárlőrincig bírjuk 1 szusszal, jöhet a pusztapiknik :)
Pihenő után kűzdünk tovább a homokban, Szentkirály után Kocsér felé haladunk (néhol már tipegősen lépésben). A csapat fárad - nem csak fizikailag, de mentálisan is -, egyre többször kerülnek a motorok a földre, és egyre nehezebben állítjuk fel őket.
Úgy döntünk, hogy regenerálódás gyanánt aszfaltozunk egy kicsit.
Nagykőröstől Örkényig tart a relax szakasz, majd az örkényi favelák után Pusztavacsot már terepen támadjuk be. Az ország közepe emlékműnél rövid fotóstop,
majd majd nekiveselkedtünk az utolsó terepszakasznak a Wekerle majorig.
6 óra volt, mire elértük a 405-ös utat, a csapat egyik fele innen az 5-ös út felé indult haza, a többiek Monor felől terelték haza a ménest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése