2010.06.10-13 - TRANSALPINA TURA

Szöveg: BIKE-R
Fotó: BIKE-R


2010.06.10 (csütörtök)

Hajnali 1/2 2-ig csomagolok. Nem vagyok formában, alig szedtem össze "néhány" cuccot, rögtön tele is lett vele a topcase és az 50 lityis hengerzsák :))) Ledőlök szunnyadni, de 4-kor a telefon ébresztője kiűzi szememből az álmot: ÉÉÉÉBRESZTŐŐŐŐ!!!! Összekészülök, a motort felmálházom, és indulok....

Pontosabban csak indulnék: az önindító tekeri a motort, de annak esze ágában sincs beindulni. A jordán túra óta hozzá sem nyúltam, értetlenül álló a dolgok előtt. Jocit gyorsan felhívom, kilátásba helyezek neki egy motormentést, majd próbálkozok tovább. Az akksi a sok próbálkozástól elkezd gyengülni, lekötöm a dupla fényszórót, majd indítózok tovább. Egyet durran a motor, de nem indul be. Hát ennek a fele sem tréfa. Ülésről a hengerzsákot, kis széket lekötöm, ülés le, biztosítékokat, vezetékeket ellenőrzöm. Üzemanyagtank félig, alig 200 km-t jöttem vele az utolsó tankolás óta... Áááá, talán itt lehet a kutya elásva: szerb "olcsó" benzin... Feltételezem, hogy 1:1-be volt vizzel keverve :))) Kb. 5 perc köszörülés után (messze megyek jól fel kell húzni) nagy nehezen beröffen, ezt már az inárcsi kútig le nem állítom :) Járó motor mellett visszamálházom a mozdonyt, és imádkozom, hogy a család fel ne ébredjen :)

Ezzel a kis közjátékkal a tarsolyomban vágok neki a hajnali kilométereknek. A találkozási pontra korán érkezem, a mocit megtankolom, SMS-ben venném a pályamatricát, de a feltöltő kártyámon nincs elég zseton :((( Kifizetem a tankolást és pályamatricát is veszek, a kutas csajnak nem lopom a szívébe magam a nem túl magas borravaló miatt. Visszamegyek a motorhoz, és drukkolok, hogy legyen ingyen wifi, akkor talán sikerül a kártyát feltölteni. Wifi van, de jelszót kér. Sebaj, majd máshol újra megpróbálom :)))))

Időközben befut Kiss Atti és Joci is, tankolás és irány dél. Szép nyugisan leautópályázunk Szegedre,

a Tesconál felszerelés bővítés (horgász szék karfa nélkül). Wifi nem műkszik :(
Robogunk tovább

és 1/2 9-kor Nagylaknál Taroval kiegészülve átlépjük a határt.

Szokásos lejbiznisz a bejáratott pénzváltónknál, majd az aradi elkerülő OMV kútján megitatjuk a ménes (és végre van wifi!!) :)

Tankolás után belevetjük magunkat az aradi forgatagba,




majd zúzunk Temesvár felé.

Temesváron rövid pihenő, majd Lugoj irányából közelítünk Resicabánya felé.





A forgalom szinte nulla, a táj lenyűgöző.



A Bigar forrásnál szusszanunk egy kicsit,

majd Herkulesfürdő felé kanyargunk tovább.







Atti jelzi, hogy lassan ideje lenne megtankolni a Transalpot. 5 km múlva (Bozovics környékén) egy nem túl bizalorgerjesztő kútra lelünk, itt inkább nem tankolunk. A kilométereknél már csak a benzin fogy jobban a Transalpból, Herkulesfürdő előtt, a benzinkúttól 4 km-re ki is fogy. Jocival a kútról 1,5 literes ásványvizes palackban hozzuk a nedűt, majd tankolás és beporoszkálunk Baile Herculanera :)
Amíg a többiek beszerzik az esti "kontyalávalót", vigyázok a motorokra. Rögtön össze is haverkodok egy helyi "könyvmollyal", aki a szemközti "könyvtárból" a 4-dik "regény" után franciául szeretne társalogni. Ez barátom nem fog menni, sokat nem tudok franciául, amit meg igen, azt neked inkább nem mondanám :)))))
Srácok visszatérnek, alkalmi cimboránktól beszereznek 1-1 baráti hátbaveregetést, nyeregbe pattanunk, "Au revoir mon ami"!!! :DDDD

Keskeny utcákon kivergődünk a fürdővárosból és kezdetét veszi a "Kalandok a Cserna völgyében" című fejezet.

Az út első felét aszfalton pusztítjuk, a panoráma pazar:

Bő 25 km aszfaltozás után jöhet a terep, irány a Retyezát. Na ekkor kezdődtek a bajok. Alig 1 km után a tükörbe pillantva észreveszem, hogy furcsa pózt vett fel a topcasem. Megállók, és azt látom, hogy a doboztartó konzol 45 fokban ágaskodik, mint a Ferrari emblémán a paci. Közelebbről megvizsgálva kiderül, hogy az a 2 db M10-es, 8.8-as csavar, ami a doboztartó konzolt fogta, eltört, mint a ropi.

A törés nyomát megszemlélve jól látszik, hogy anyagkifáradásról van szó (nem csodálkozom, hiszen az utóbbi időben kapott eleget). A topcase tetejéről a sátramat átszervezzük Atti Transalpjára, a doboztartó konzolt spaniferrel lehuzatjuk, mehet a menet. Közben felpezsdül a forgalom, teherautó, terepjáró, munkagép húz el mellettünk és finoman meghint az út porával.

Mi sem tétlenkedünk tovább, hiszen még közel 40 km terep vár ránk és a hegyek között hamar bealszik a nap. Az út minősége igen változó. Murván jól lehet haladni, de porolunk, mint a disznó, a srácok mögöttem 10 perc alatt szilikózist kapnak :)

1-2 szakaszon beizzítom az MD80 mini kamerát is, de még javítani kell a rögzítés kialakításán, mert nem mindig azt veszi, amit kellene :) Egyre mélyebbre jutunk a Retyezátban, az út az Iovanu tó mellett kanyarog, néhol több tízméter hosszú vízátfolyáson áthaladva „varacskolunk”, csizmában vízállásjelentést mondanak :) Egyik helyen letérünk a kiszemelt útról (GPS álomba szenderült és nem vett műhold jelet), egyre durvább terepen „repesztünk”. Fakitermelés, nyomvájú és sár fogad szinte mindenütt, néhány km után az út ismét szétválik (az egyik irányba kizárt, hogy fel tudjunk kapaszkodni), faggatni kezdem a GPS-t. A másik utat ajánlja, de max. 30 percet tudunk világosban motorozni és az út minősége romlik, praktikusabb lenne visszatérni a tó melletti útra. Visszafordulunk, ez a meredek domboldalon olyan szépen sikerül, hogy jobb oldalára kerül a mozdony, a fékkar vége meg visszakanyarodik, mint a furkos bot. Most már bizton állíthatom, hogy ez nem az én napom :( Haladunk visszafelé az „ösvényen”, szépen csöndesen ránk sötétedik. Elhatározzuk, hogy az első arra alkalmas helyen sátrat verünk. A vízmosás utáni tisztás alkalmas helynek tűnik, de a srácoknak eszükbe jut, hogy a dombtetőn volt egy tökéletes kempingplacc, már robogunk is a helyszínre :) Motorokat letámasztjuk, sátrakat felcsattintjuk, induljon a banzáj :) Tábortűz melegénél szárítgatjuk a csizmát, zoknit, nadrágot és toljuk arcunkba a tápot. A tűz ropogása visszhangzik az erdő felől, szentjánosbogarak villogása mellett Taro „Valami itt járkál körülöttünk” kijelentése már-már egy „ZS” kategóriás horror film jeleneteit idézi :)



11 körül nyugovóra tér a csapat.

2010.06.11 (péntek)

7 előtt kelek, lövök néhány képet a táborról meg a környékről.





7-kor már mindenki talpon, összekészülünk, és úgy döntünk, hogy aszfalt úton (a Cserna völgyben) Zsilvásárhely felől közelítjük meg a Transalpina-t. Terepen a szokásos porolás megy,


aszfaltra kiérve Taro felajánlja, hogy cseréljünk mocit, teszteljem le a Super Teneret :)

Hát mit mondjak, én jártam jobban a cserével :)

A Super Tenere 260 kg-os (+2 oldaldoboz + ketyerék) tömege egyáltalán nem érezhető. Az üléspozíció a Varához képest alacsonyabb, de ez biztosabb talajfogást eredményez, terepen kifejezetten előnyös. Mind állva, mind ülve nagyon kényelmesen és jól motorozható. Széles kormánya nagyon jól segíti a manőverezést. Fékje jól adagolható, az ABS működése csak a pedál lüktetéséről volt észrevehető, egyébként tökéletesen végzi feladatát. A kipörgésgátló 2-es fokozatban volt, néha engedte, hogy a hátulja kicsit bemozduljon. A váltó rövid úton és finoman kapcsol (ez a kis Teneréről is elmondható). Láncos motor után a kardán kicsit szokatlannak tűnik, de el tudnám viselni :))))) Annak ellenére, hogy imádom a Varát, ez az első motor, amire szívesen lecserélném a mozdonyt.

Rövid pihenő után Joci vette át a tesztelő szerepét, Zsilvásárhelyen feltankoljuk a mocikat és folytatjuk utunkat a túra fő célpontja felé.



Rancaig első osztályú aszfaltút kanyarog, gumiszélét koptatunk meg szorgalmasan fényképezünk :)









Ranca felett a szerpentinen egy motorost kisegítünk szigetelő szalaggal, a kínai csodajárgány a hegytetőn feldobta a pacskert :( Ámulattal nézi a gépsárkányokat, megörökít minket az utókor számára, mi pedig zúzunk tovább északnak,


innentől újra terepen.


Az első hófolt mellett megállunk fényképezkedni. Egy Toyota Yaris jön abból az irányból, amerre haladnunk kell tovább. „Ahol a Yaris elmegy, ott mi is eltudunk.” – jön a megállapítás... Pár kanyar múlva már óvatosabban bánunk ezzel a kijelentéssel, pattogunk a sziklás-köves visszafordítókkal tűzdelt szerpentinen.

Egy rövid szakaszon még a járt utat is „járatlanra” cseréljük a minősége miatt. Itt már nem volt olyan egyszerű menet közben fényképezni :DDDDD





A legneccesebb emelkedő sikeres teljesítését egy csapat quados nézte végig. Megálltunk fotózni, a motorokat azonnal legyek lepik el.



Haladunk tovább,








a quados csapat megáll, mi leelőzzük őket, majd elindulnak és megkezdődik a keveredés. Az első blikkre szimpatikusnak tűnő társaság egyik jól nevelt népművészeti agyagedénye (magyarul köcsög, románul nebun) volt annyira nebun, hogy - miután nem volt már kedvünk a quadok által felvert port szívni és a többi quados már egyébként is levágta azt a kanyart, ahol mi megálltunk – ő nem rövidített, és a kanyarban szándékosan faroltatva-kapartatva megszórt minket és a motorokat fincsi murvával. Megvárjuk, amíg a szimpatikus gyerekek távoznak, majd a fenyőfák hűs árnyékában megebédelünk.


Ebéd után ereszkedünk tovább,




út közben összefutunk egy román rendszámú KTM-es sráccal (Csegedi Szabolcs blogja),

majd a folyóig meg sem állunk.


A híd már elkészült, így a „patakátkelés” elmarad, de Joci és Taro lemerészkednek a mederbe fotózkodni :)





A híd után

porolunk tovább(szó szerint),


rövid szakaszon érintjük a 7A-t, majd újra a 67C-n tekergünk. Az út néhány km-nyi tereppel folytatódik,


majd egy hibátlan aszfaltos kanyarvadász szakasz váltja (néhol off-roados szakaszokkal tördelve a tempós haladást).












Gyulafehérváron


pótoljuk a kiürült víz- és élelmiszer készletet, és elindulunk Torda irányába. Erős késő délutáni forgalomban előzgetjük a kamionokat, majd Nagyenyednél leborítunk Torockószentgyörgy felé. Az út minősége hirtelen leromlik, kátyú kátyút követ,

így gurulunk át a Kőközön


majd feltűnik a Székelykő és meg is érkeztünk Torockóra. A Gyopár kempingben 2 ágyas faházakat kapunk félpanzióval 60 Lejért és végre megszabadítjuk magunkat az út porától :)))


2010.06.12 (szombat)
 Reggeli után bemotorozunk Torockóra, fotózunk egy keveset a főtéren,



majd bekrosszozunk a Thoroczkay vár tövébe.

Az odavezető utca olyan brutál volt, hogy felülmúlta a Transalpina legrosszabb szakaszát. Nem véletlen, hogy az utcában csak traktorral futottunk össze :DDD Nem sokat időzünk, mert az hőmérséklet erősen melegedő formát mutat, inkább vissza az aszfaltra

és irány Torda. Átbrümmögünk a városon, a kivezetőn megtankoljuk a motorokat, Atti Transalpján láncfeszítés, majd a Tordai hasadékot terepen megközelítjük.



A felső parkolóban fotózással egybekötött kürtös kalács majszolás,

azután vágtatunk tovább a Hideg Szamos felé. Járaivölgy előtt off-road üzemmódban felkapaszkodunk a hegyre,




Hideg Szamosnál ereszkedünk vissza.




Az időjárás gatyarohasztó, 1 órás pihenő keretében áztatjuk a lúdbőrös stanyeclit a 18 fokos patakban :)))

Pancsi után Szamosfőt délről megkerülve haladunk tovább a belisi víztározó felé.







A srácoknak kevés volt a mártózás, úgyhogy az egyik pihenő alkalmával be is iktatnak egy kis patakátkelést :)









"Merülés" után porolunk tovább,





néhol rövid kényszerpihenőt tartunk,



néha pedig dagonyázunk,


















Belisi víztározótól már rutinból toljuk az "ezerszer bejárt" Jósikafalva - Fehérvölgy - Vártop - Vaskohsziklás útvonalat :)



Kellemesen elfáradva lakjuk be kedvenc sátrazó helyünket Susd mellett.

2010.06.13 (vasárnap)

Kora délutánra haza szeretnénk érmni, ezért 6.30-kor kelünk,




csomagolunk és a belényesi kúton tankolunk. Atti nem érzi magát túl jól, ezért úgy dönt, hogy a mai programot (Jád völgy – Dragan víztározó – Királyhágó) kihagyva egyenesen hazafelé veszi az irányt. Elbúcsúzunk tőle és kora reggeli bemelegítésként egy jól szerpentinezünk a Csoda forrásig





majd bevetjük magunkat a Jád völgy felé vezető „dzsungelbe” :)

Az út évről évre egyre rosszabb, viszont a környezetvédelem egyik legjobb módja, hogy nem újítják fel :)Egy pillantásra megállunk a Jád zuhatagnál, majd a Lesi tó körül kanyargó -útnak csúfolt- kátyúgyűjteményt magunk mögött hagyva pödörünk a Dragan víztározó felé. Az út itt sem hibátlan, de élvezhető, kátyúk helyett "csak" a murvára kell figyelni (főleg a kanyarokban).

A víztározó feletti betonplaccra már nem lehet felmotorozni (még gyalog is mókás).




Taro úgy dönt, hogy innen már sport fokozatban tenné meg a hazautat. Elbúcsúzunk és Jocival kényelmes tempóban elindulunk hazafelé.


A határon hamar átjutunk és Debrecenig még kötelékben "repülünk", majd Joci a 31-esen, én pedig az M3-on falom a kilométereket.
Nagyon szokatlan volt, hogy a tükörbe nézve nincs mögötem senki. Kellet egy kis idő, mire ráált az agyam, hogy "nem kell lassítani, nem hagytam el senkit :)". A káli Mol kúton rövid pihi, majd erősödő forgalom mellett pályázok tovább. Már éppen készülök, hogy az M0-ra pár km múlva lekanyarodok, amikor egy motort látok a leállósávban. Későn eszmélek, megállni már nem tudok, de látom, hogy Atti Transalpja pihen az aszfaltcsík szélén, Ő pedig a fűben elnyújtózva integet. Az M0 lehajtónál megállok, és felhívom Attit. Elmeséli, hogy Debrecenben már kapott egy defektet, amit még 2,5 óra alatt (igen kalandos körülmények között) sikerült is megjavítani, de a pályán kapott defektnek (eszköz híjján) már nem áll neki szerelni, a Ducato útban van érte.
Visszanyargalok a motora és 4 óra előtt pár perccel a garázsban megpihentetem a ménest.