Hajnali 3-ig kűzdök a pakolással, a motort felmálházom, és kemény 2,5 órás alvással hangolódok rá a mai napra.
Meló után, du. 5-kor Gyurival és Maryvel 3+2 formációban (fő + motor) kelet felé vesszük az irányt. Erős forgalomban morzsoljuk a kilométereket, Görbeházán szusszanunk egy kicsit, majd robogunk tovább Mátészalkára. Este 8 órára érünk a Tesco-hoz, hrivnyát szeretnénk boltolni, de a pénzváltó 2 perce bezárt. Bezörgetünk az ablakán, egy nagyon „szimpatikus” nőnemű droid kikandikál a reluxák között és röviden összefoglalja a szitut: „Már 2 perce bezártam, a kasszát is eltettem, nem fogok miattatok kinyitni!!! Gyertek vissza szombaton!!!” (ma csütrötök van….) És ezzel a lendülettel el is tűnt a reluxa mögött….. Köszi, hogy segítettél :) Hrivnya hiányában stratégiát váltunk, fullra megtankoljuk a motorokat Mátészalkán és vaksötétben becélozzuk a Tiszabecsi határátkelőt. 9 órakor már a papírjainkat nézegetik a határ magyar oldalán. A határőrök jó fejek voltak, a pénzváltós történetünket hallva nekiláttak hrivnyát szerezni. Az egyik határátlépésre váró ember felajánlotta, hogy elvisz egy „privát bankárhoz”, aki korlátlan mennyiségben tud jó áron a kívánt kemény valutából. A gyors (kb. 2 órás) határátlépés után irány Csabi, a „bankár”. Leszurkolunk neki néhány húszezres, ő pedig már hozza is az ukrán bankó köteget., Megszámoljuk, elköszönünk és Beregszász majd Munkács érintésével Lemberg irányába „robogunk” (örülünk, ha 60-as tempóval tudunk haladni a horrorba illő minőségű úton), és végül hajnali ¼ 2-kor egy szénakazal tövében felállítjuk a sátrakat.
FÉNYKÉPEK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése