A közeli kiálló sziklafokra kisétálok és figyelem, ahogy alattam 60-70 m-rel fodrozódik az azúrkék tenger.
A kissé meredek sziklafalat elnézve örülök, hogy éjszaka nem forszíroztuk a vízpart közeli sátorhely keresést :)) Hogy a szitu még giccsesebb legyen, a nap óvatosan kikukkan a domb mögül, majd lendületesen felkapaszkodik az égboltra.
Ha neki ilyen sietős, akkor nekünk sem kellene tétlenkedni. Összecsomagolunk, a sziklafokra elgurulunk motorral fotózkodni,
majd elindulunk Szevasztopol felé. Útközben kettesével hagyjuk el a katonai bázisokat :)) Szevasztopolt a reggeli forgatagban érjük el,
feldobozolva esélyünk sincs furakodni. Hagyjuk magunkat sodródni a forgalommal. Khersones ősi görög romvárosáig megyünk. A közel 2500 évvel ezelőtt görög telepesek által alapított város feltárt romjai hatalmas területen fekszenek, bejárásuk egy fél délelőttöt igénybe venne. Idő hiányában inkább a félsziget ékére, a bizánci stílusban épül Szt. Vlagyimír katedrális megtekintésére fókuszálunk.
Éppen istentisztelet idején érkezünk, a főtemplomba nem megyünk be, körbejárjuk az épületet,
majd irány vissza a motorokhoz. Elindulunk a fekete tengeri flotta múzeuma felé,
de a GPS Krím térképének áldásos tevékenységének köszönhetően elkerüljük, helyette kiadós városi forgalomban araszolás jut. Egy benzinkútra kiállunk tankolni, illetve tájékozódni. A múzeum helyett Balaklava felé vitt minket, legalább fél órás araszolás kellene, hogy visszatérjünk a múzeumhoz. Választanunk kell: vagy a tengerészeti múzeumot nézzük meg, vagy a balaklavai tengeralattjáró múzeumot. Az utóbbi nyer 3:0-ra, irány Balaklava. Szevesztopolból kiérve hegyek között kanyarog az út,
majd Balaklaváva érve egy semmitmondó helyen jelöl lekanyarodást a navi. Már biztosra vettem, hogy újabb tréfa mára, de a keskeny út végül a kikötőbe vezet. Az öböl bejáratáig felmotorozunk, lecsekkoljuk a strandot, majd a kikötőben horgonyzó hajókat háttérként felhasználva lövünk néhány képet a motorokról.
Innen átgurulunk a tengeralattjárómúzeum elé,
megvesszük a jegyeket, és várjuk, hogy a csoportos idegenvezetés útnak induljon. Egy jól megtermett fiatal hölgyike áll a csoport élére (csíkos esernyő nélkül is kitűnik a tömegből), és ékes orosz nyelven igen részletes előadást tart. A múzeum nagyon jól tárlattal rendelkezik, korabeli fényképek, makettek mutatják be az egykori tengeralattjáró bázis életét.
A valamivel több, mint 1 órás idegenvezetés számunkra túl rohanósnak tűnt, simán el tudtunk volna tölteni mégegyszer ennyi időt, látnivaló akad bőven. A múzeum további nagy előnye, hogy a kint 30 fok ellenére bent még motoros cuccban sem izzad az ember :) De egyszer minden "jónak" vége szakad, újra nyeregben Yalta felé. A partmenti úton kanyargunk,
Alupka előtt strandolunk egyet. Sajnos a part sziklás-köves, igazi művészet a vízbe jutni :(( Ejtőzés után shoppingolunk, majd a Vorontsov palota érintésével a sziklára épült Swallow Nest (Fecskefészek) palota felé igyekszünk. A Krím félsziget jelképévé vált látnivalót csak gyalogosan lehet megközelíteni,
a Livadia palota viszont 1,5 óra múlva bezár, inkább azt részesítjük előnyben. 10 perccel később a palotától 300 m-re lévő étterem parkolójában letesszük a motorokat, Zita és MyCo elszaladnak megnézni a palotát, én addig a motorokra vigyázok és írom a blogot. Kb. 30 perc múlva nem kicsit feldúltan térnek vissza, a Lonely Planet információival ellentétben szerdán nincs nyitva :((( Ez már a sokadik bakija az útikönyvnek (és sajnos nem az utolsó!!!) :((( De nincs időnk búsulni, lassan lemenőben van a nap, Jaltát pedig érdeme lenne kicsit bebarangolni. Le is megyünk a már bejáratott parkolóhelyre, szokásos biznic a parkolóőrrel, irány a Lenin tér.
A promenádon végigsétálunk, megnézzük a Katedrálist,
és halált megvető bátorsággal felszállunk a "libegőre", mindenki külön fülkébe :) A zárt, 2 fő szállítására alkalmas kabinos felvonó a legkisebb mozdulatra is beleng, nem túl egyszerű kihajolva fotózni a többieket :)))
Visszaúton már az esti fényben úszó várost fényképezzük,
majd kivilágított sétányon
visszaandalgunk a motorokhoz. Helyi idő szerint este 7-kor, sötétben indulunk útnak a mai célállomás, Sudak Biker Pubja felé. Jalta külvárosában megtankolunk, és a krím félsziget egyik legélvezetesebb 60 km-es szerpentinjét vaksötétben teljesítjük. Sudak előtt 15 km-rel az út szélén egy helyi srác bütyköli a járgányát. Megállunk, hátha tudunk neki segíteni. Szerencsére tökéletesen beszél angolul, elmeséli, hogy a lábfékkarja leért és elhajlott, nem tudja visszaegyengetni. Így viszont fékezni nem tud. Próbálkozunk ütni kövel, de nem az igazi, majd javaslom neki, hogy fektessük le a motort és lábbal nyomjuk vissza a fékkart. Sikerül kitaposni a pedált, mindenki örül, éljen az ukrán-magyar motoros barátság :))) Elbúcsúzunk, és kanyargunk tovább a "névrokon" kocsma felé. Mellékutcákon lavírozva le is jutunk a parta, megállunk az egykoron szebb napokat látott pub előtt. Életnek nyoma sincs, kerítés zárva, lehet, hogy itt véget ért a szezon. Meglepődnék, mert 20 m-rel odébb diszkózenére tolják a fiatalok, van itt még pezsgés. Esti motoros kocsmázás elmarad, a netbookról levadászom a tavalyi sátorhelyünket, és tovább motorozunk az éjszakában. A 6 km-re fekvő Kutlak bay a kiszemelt célpont, a GPS idén is megpróbálja "beajánlani" a terepszakaszt aszfalt helyett. Szerencsére még sötétben is ismerősnek tűnik a kereszteződés, ahonnan aszfalton megközelíthető a tengerpart. A faluba beérve a partmenti földúton haladunk tovább és keressünk sátorhelyet. Az út szélén parkoló autók számából arra következtetünk, hogy nincsenek olyan sokan, mint tavaly (és elég nagy a part), de ez csalókának bizonyult. A potenciális sátorhelyek száma sajnos jelentősen megcsappant, dózerekkel erősen átalakították a partmenti szakaszt, ezzel kb. 1/3-ára csökkentve az ideális sátorhelyeket. A kibetonozott hajórámpa közelében találunk is 3 sátornak elegendő helyet. Megpróbálok a rámpáról lekanyarodni, a Vara 2 m-en belül elássa magát. Lecuccolok, majd közös erővel kiráncigáljuk a mozdonyt a parti homok fogságából. A kötelező esti torna megvolt, váljék kedves egészségünkre :) A kibetonozott placcon végül leparkoltatjuk a Varát, és Zita Teneréjét, MyCo a 3 m-rel magasabban fekvő partmenti úton hagyja a V-Stromot. A mély kavicsos homokban minden lépés nehezünkre esik az egész napos motorozás és "esti torna" után. Hogy teljes legyen az öröm enyhe szél fújtat át a parton, a Quechuák sarkait méretes kövekkel horgonyozzuk le, a sátorcövekek csak úgy röppennek ki a homokból. Sátorállítás után a főzésnél is meggyűlik a bajunk a széllel, kénytelenek vagyunk a gázfőzőket kövekkel körbe barikádozni. Végül legyőzzük a természet erejét, betoljuk a jól megérdemelt páncélost és álomra hajtjuk a fejünket.
Napi útvonal:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése