és igyekszünk a motorok felé, hogy a szombat reggeli forgalmat elkerüljük. A motorok gond nélkül átvészelték az éjszakát, mindent úgy találunk, ahogy este hagytuk őket :)) Úgy terveztük, hogy a sarki kisboltban beszerezzük a reggelinek valót, de a papíron 7-től nyitva tartó üzlet még bőven zárva van így 8 előtt pár perccel. Akkor majd reggelizünk, ha kijutottunk Kijevből. Motorra pattanunk és a viszonylag üres városon megpróbálunk hamar átjutni.
Kijev belvárosából kifelé haladva a forgalom egyre erősödik. A kivezető útra érve a 2x2 sávos út egyik útpályáján munkálatok folynak, a kocsisor besűrűsödik, a közlekedő meg előkapják a "legkultúráltabb" formájukat.
Furakodnak, záróvonalon előznek, és minket, motorosokat igyekeznek figyelmen kívül hagyni minden tekintetben. Legalább 10-15 km-t haladunk ilyen viszonyok között, majd az egyik benzinkútnál kiállunk tankolni és reggelizni. A már kedvenccé vált buktába töltött virsliből el is pusztítok 4 darabot, az 5,5 hrivnyás ára szinte ajándéknak számít :) A kissé hűvös reggelt forró teával próbáljuk átvészelni, majd indulás előtt az egyik tankolásra váró busz kissé illuminált vezetője jön szájat tátani a motorokra :)) Váltunk pár szót, a busz utasai az ablakra tapadva figyelnek minket, de lehet, hogy csak az nézik, vajon sofőr betol-e egy ujabb pohár vodkát indulás előtt. 2 pohárral már biztosan volt benne... Közben MyCo arra az elhatározásra jut, hogy a vasárnapot pihenéssel szeretné tölteni otthon, a Szerettei körében, úgyhogy este Lembergben már nem áll meg, hanem egyseggel haza Abdára. Tankolás után haladunk tovább, néhány km múlva megszűnik az útelterelés, használhatjuk végre ismét a 2x2 sávot.
Rá is akasztjuk a mutatót 110-re, és robogunk Zhitomirt felé. Az elkerülő kicsit megtréfál, gyorsan visszafordulunk, és a lengyel határ helyett Lemberg felé zúzunk tovább. Vasilyevka határában aztán elénk toppan a szerv. Már későn kezdtem lassítani, 96-tal bemért, de mint kiderül, 2x2 sávos út ide vagy oda, a "falu" határában kint volt a 60-as tábla. Kérdezi a tányérsapkás, hogy honnan, hova, mizu. Elmeséljük neki a fél túrát, de szemmel láthatóan szívesebben fókuszálna a kiszabható bírságra. Beültet az Omegába, motoros szerkóban a jobb 1-ben nyomorgok, mint állat, de a szaru nagyon jó fej. Elbeszélgetünk, elmondom neki, hogy szeretek az országukban motorozni, tavaly is voltam, és még a büntetéssel sem veszi el a kedvem attól, hogy jövőre visszatérjek. Láthatólag jól saikerült az előadás, mert a szabálykönyvet elővéve már a 36 km-es sebességtúllépéstől azonnal eltekint, már és a büntetési tételeknél már csak a 20 alatti sebességtarifákat mutogatja. Ez 260-395 hrivnya között van. Mivel a szivét meglágyítottam, mint a Calgon, a 260-as tételt mutogatja. Mondom neki arany szíved van, de 100-nál többet nem tartok jogosnak, mert lájkollak Titeket (a csajaitok meg sunáznám). Ettől már majdnem könny szökött a szemébe, és a 100 hrivnyát is igazán bűnbánó képpel fogadta el, de a szabály az szabály :))) Szinte már nevetne szálltunk ki mindketten a kocsiból, jó utat kívánt és már kapta marokra a sebességmérő kézi készülékét, jöhet a következő delikvens. Összességében jó szájízzel ültem vissza a motorra, mert látszott, hogy nem szemétkedni akar, jogos volt a büntetés. Külön köszönet Zitának és MyCo-nak, hogy a büntetésben "osztoztak" velem, végül 3-an dobtuk össze a zsét. A 10 perces kényszerpihenő után újra nyeregben, próbálunk kínosan ügyelni a sebességkorlátozásokra :))))
Novogradot az elkerülőn körberepüljük, majd Rovnóban shoppinggal egybekötött pihenőt tartunk.
Haladunk tovább Lemberg felé, Pantaliya határán található rendőrségi ellenörző pont felé közelítünk. Rendőr kint áll az épület mellett, a velünk szembe haladó forgalmat figyeli. Lassítok, majd megállok, int felénk, hogy mehetünk. Haladok tovább, Zita mögöttem, de MyCo az ellenőrző pontnál az út közepén áll. A rendőt igyekszik felé. Látótávolságon belül vagyunk, itt nem akarok a záróvonalon megfordulni, tovább megyünk a kb. 50 m-re található benzinkútig, ott szabályosan megfordulunk és megyünk vissza MyCo-hoz. Mire visszaérünk, a közeg már begyűjtötte MyCo útlevelét, és 200 USD bírsággal dobálózik. MyCot behívják az épületbe, megyek vele, már egy formanyomtatványt töltenek ki, rá írják, hogy 140 USD. Kérdezem tőlük, hogy milyen alapon büntetik meg, mit követett el. Erre azt válaszolja:"Miért, miért? CSAK!!!!". Mondom neki, hogy ez nem válasz, indokolja meg a büntetést. Nem szól semmit, csak MyCo kezében lévő biztosítási kártyát mutatja (azt hiszi a barma, hogy bankkártya), és mondja, hogy sok pénz!!!!! Tele vagyunk lóvéval. Majd a nyakamban lógó, házi készítésű kék tokjában lévő fényképezőgépet emeli fel, és mutatna rá, hogy ez is biztos valami drága kütyü, de egy pillanatra ledermed, nem tudja beazonosítani, hogy mi az, és visszaengedi. Közüljük velük, hogy nem fizetünk. Patthelyzet alakul ki, a formanyomtatvány kitöltve, alá akarják MyCoval iratni, hogy ismerje el a büntést, de nem írja alá. Továbbra is kérdezem tőlük, hogy mi a büntés oka, de válaszra nem méltatnak, csak ránéznek lenézően. Közben megérkezik egy magasabb rangú rendőr, leül az asztalhoz, a büntikönyv lapjait szignálgatja. Egy másik nagytudású egy céllövöldében frissen lőtt faliórával dicsekszik, meg a móka kacagás, talán mi is részeseis vagyunk a sztorinak, sajnos nem értem teljesen, hogy miről diskurálnak. Telnek a nyomasztóan kínos percek, főmufti befejezi az irkafirkát, majd odafordul hozzánk, hogy mi a megveszekedett francot keresünk mi még itt. Mondjuk neki, hogy mi mennénk. Azt mondja, mehetünk... Majd ha fizettünk... Mivel látjuk, hogy fizetés nélkül innen nem szabadulunk, nekilátunk alkudozni. 100 USD alá nehezen kerülünk be, de végül akkorát bukik az árfolyam, mint az OTP részvény 2008-ban :))) 20 dodó, aztán jót ne halljanak felőlünk. Hát nem is fogtok :)))) MyCo kifizeti a „büntetést”, közben megtanítunk a rendőröknek néhány gyakran használt magyar szófordulatot. Go tovább,
Lemberg előtt megállunk tankolni, MyCo-t még rábeszélem egy rövid lembergi városnézésre. Alkonyat tájékán parkoljuk le a motorokat Lemberg központjában, az Operaház előtti téren.
Nyüzsgő szombat esti forgatagban sétáljuk végig a Promenádot, Tara Shevchenko
illetve a Mitskevycha téren álló Adam Michiewicz szobor után a Piac tér felé vesszük az irányt.
Itt van csak igazán hangulat. A tér egyik sarkában társastánc "bemutatóval" múlatják az időt, a Történeti múzeum előtt felállított színpadon szimfónikusok tolják (vagy húzzák) ezerrel Vivaldit. Pár percre le is telepedünk a hangfalak mellé, és hagyjuk, hogy magával ragadjon a zene. Legutóbb ilyet a sudaki várban éreztünk, amikor a bejáratnál épülő szinpad előtt megálltunk a hangpróbát meghallgatni. De hamar visszazökkenünk a "valóságba", MyCo-nak indulnia kell. Elbúcsúzunk, jó utat kívánunk, és Zitával folytatjuk a belvárosi sétát. A dominikánus katedrális és kolostor
után kiballagunk a Royal Arsenálra,
majd a piacteret érintve vissasétálunk a motorokhoz.
Zitával úgy döntünk, hogy a túra utolsó éjszakáját mégis sátorban töltjük, még akkor is, ha valószinüleg reggel jégcsákánnyal kell majd a sátrakat lebontani :)))) GPS-ből elővarázsolom az előre kiszemelt lehetséges sátorhelyeket és kiválasztom a Lembergtől 80 km-re található, 4 *-osnak értékelt helyszínt. Vaksötétben hagyjuk magunk mögött Lemberg utcáit, a Kárpátok felé közelítve a hőmérséklet egyre csökken, Mykholayiv közelében köd is neheziti a haladást, valamint az, hogy Zita Teneréjének lánca egyre jobban nyúlik. Megállunk ellenőrizni, a sátorhelyig hátralevő néhány km-t biztosan kibírja, de reggel indulás előtt feszíteni kell rajta. Stryj felé közeledve feltűnik a GPS sarkában kiszemelt sátorhely. Már csak 3 km, de az terep :)))) A főútról lecsattogunk a gazdasági épületek között futó murvás-kavicsos, néhol sárfoltokkal megbolondított földútra. Az épületek közelében hangos kutyaugatás kísér, az út mellett az figyelem, hogy a derékig érő gaz közül mikor lép elénk egy termetesebb dög. Szerencsére kutyák nélkül megússzuk, kb. 1 km után az épületek "elfogynak", az földút letaposott füves-gazos nyomra vált, a páralecsapódának köszönhetően annyira csúszik, hogy 1-1 szakaszon csak lépésben tudunk haladni (a letaposott gaz alatti nyomvályúkat már nem is említem). A GPS szerint lassan megérkeztünk. Egy "útkereszteződéshez" érünk, egyik ága a közeli folyóhoz vezet, másik két ága pedig a folyóval párhuzamosan fut tovább. Az útelágazódás sarkait pásztázzuk a motorok lámpáival, az egyik viszonylag simának tűnik. Ledobjuk a sátrakat, le is csekkoljuk, hogy valóban kényelmes lesz-e a placc, mert ha már meg fogunk fagyni az éjszaka, akkor azt lehetőleg kényelmesen tegyük :))) A sátrak helye már megvan, a motorokkal megpróbálunk közel állni hozzájuk. A harmattól tocsógó füvön (kissé fáradtan) ez már extrém sport. A sátram közelében meg is találom az egyetlen barázdát, gyorsan magamra is rántom a felcuccolt Varát. Bár a hőmérséklet alig karcolt 5 C fölé (fáztunk is rendesen), mire a Vara újra függőben került, már 1 szál pólóban is melegünk volt :))) Minden létező meleg ruhámat a sátorba hajigálom, majd egy forró tea kíséretében elfogyasztott vacsora után beájulunk az lakosztályokba. A közeli településről kiszűrődő mulatós zene lassan álomba ringat, dobri vecser pajtikáim!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése