2012. január 16., hétfő

2012-01-15 - OFF-ROAD

Az újév első napján a DRZ-vel már megkezdtem a 2012-es szezont, lassan itt volt az az ideje, hogy a Vara is kibújjon a barlangjából. A tavaly szeptemberben felkerült K60 Scout aszfalton már bizonyított, lássuk mogy boldogul a "homokkal felszórt autópályán".

Október végén ültem utoljára a Varán, a DRZ habkönnyű kis teste után a mozdony méreteit szokni kell. - 3 C, jégfoltokkal tűzdelt csonthideg aszfalt, ideális feltételek az akklimatizálódáshoz. A találkozási pontra igyekezvén még azon járt az agyam, hogy fogom-e egyáltalán élvezni ezt a 270 kg vasat terepen. A Shell kútra indulás előtt fél órával hamarabb érkezem, lövök pár képet a szikrázó napsütésben szendergő "szalonmotorról"

és várom a többiek érkezését. Mackó fut be másodiknak,

majd Tibi és DeroTomi is betoppan, a csapat teljes létszámmal kész az indulásra:
BIKE-R (Honda XL1000V Varadero)
DeroTomi (KTM 990 ADV)
Mackó (BMW R1200GS ADV)
Tibierdrol (Suzuki DR250)

Mozgásba lendítjük a járgányokat és Csömör irányából megkezdjük az "autópályázást". Szórókocsi erre biztosan nem járt, mindegyik sáv szépen fel van fagyva, a tócsák tetejét jéghártya fedi. Nincs kedvünk a pocsolyákon gázlómélységet mérni, inkább kerülgetjük őket.


Már az első km után fülig ér a szám a Vara nyergében, lendületesen haladunk Fót irányába.





A filmgyár mögötti patakátkelés meg is hozza az izgalmakat. A patak szélét jég borítja, kiválasztom a szélesebb kivezetőt és ráküldöm a mozdonyt a jégre. Néhány tizedmásodperc után a jég egy szolid reccsenéssel megadja magát, az első kerék majdnem eltűnik a vízfelszín alatt. Partot érve elég a nadrágomra nézni a vízmélység megállapításához, térdtől lefelé csupa víz a szára. Többiek is átúsztatják a gépeket, haladunk tovább a fóti homokbánya bejáratáig, ahol Pépepe már vár a frissen beszerzett Yamaha XT125-tel.

A kis bokorugró szinte még be sincs járatva, szalon állapotban várja a bevetést. A fóti homokbuckákat magunk mögött hagyva



a 2A nyomvonala mentén haladunk Csörög felé, az út leginkább egy tajtékzó tenger formáját mutatja. Az egyik ilyen hullámhegy/völgy csokor állva bemotorozása közben a lábam alól eltűnik a bal oldali lábtartó.

A "buliból" viszonylag jól sikerül kijönni, nem kerülök a hátsó kerék alá, csak az ülésbe huppanok kissé meglepetten :) Megállunk, megkeresem az elhagyott alkatrészt (amin jól látható, hogy anyagkifáradásról van szó), majd nekilátok a hátsó lábtartót az első helyére installálni. Persze ez sem megy zökkenőmentesen, a hátsó lábtartó csapját rögzítő sasszeg egyik szárnya letörik kiszereléskor. Végül azért sikerül felbütykölni a lábtartót, de látszik, hogy nem ide van tervezve, lehajtott állapotba is hátrafelé áll,és a viszahúzó rugót sem lehet mellé beszerelni. Ráadásul a rögzító csap átmérője is legalább 2 mm-rel kisebb, az állva motorozást az hiszem elfelejthetem. TMK után Csörög és Vácduka érintésével



poroszkálunk hegyen-völgyön át Rád felé. Bár az árnyékos részeken megmaradt a hó,

a délelőtti napsütésnek köszönhetően a felfagyott taja kez felengedni, dombnak felfelé néha már elpörög a K60, lejtőn lefelé pedig szinte állóra fékezett első-hátsó kerék mellett is önállóan ereszkedik a mozdony :))))

Mielőtt az első igazán saras dagonyázásba kezdenénk, a K60-at bevetem jégtőrőként is, megállja a helyét :)))

A többiek is (ki-ki vérmérséklete szerint) átszökell a tócsán, majd irány a bemelegítő dagonya.

Szerencsére a talaj itt még nem a tapadós fajtából való, csúszkálunk, de azért haladunk.


Aszfaltra érve Tibi szól, hogy lassan benzinkút után kellene néznünk. Úgy rémlett, hogy Rádon van kút, átmotorozunk rajta, de sehol semmi. Haladunk Penc felé, majd visszatereljük magunkat a földútra, hogy visszatérjünk az eredeti nyomvonalra Püspökszilágy felé. Szépen közelítünk a trackhez, amikor friss szántásba botlunk. Olyan mélyen van átforgatva a föld, hogy ezen jópár motor fennakadna, nekilátunk a szántást követve kijutni a legközelebbi dűlőútra. A GPS szerint már csak 50 m lehet hátra, a megműveletlen "autópálya" egy nádassorral (mögötte egy jókora rézsűvel) véget ér, nincs más választás, a szántáson kell leereszkednünk. A frissen forgatott talaj méterről méterre tölti meg a sárvédőt jól tapadó nedves földdel, a viszonylag rövid ereszkedés 2/3-tól már álló első kerékkel vergődök lefelé. A programot tovább színesíti, hogy nagyjából minden 2-3 "buckán" fennakad a Vara alja :) A csapat mobilisabb fele már a szántás aljából gyalogol felfelé a bajbajutottak mentésére :))) V kance kancov, végül minden motor kijut a vendégmarasztaló szántásból, kezdődhet a kerékjárat tisztogatása V1.0. Első lépés a megfelelő eszköz keresése, jobb híjján elszáradt náddal próbálom kipiszkálni a betonkemény agyagréteget, igen kevés sikerrel. Előbányászom a Vara szerszámkészletét, újabb nekifutás a csavarhúzószárral. Valamivel hatékonyabb, de nehezen jutok 1-ről a 2-re. Közben Tibi a GPS-ből kisasszerolta a legközelebbi benzinkutat, úgy dönt, hogy amíg a Varát újra menetkésszé varázsolom, addig elugrik megitatni a kis 250-es DR-t. Bőszen kihasználom az időt a sárvédő kipucolására, de a rendelkezésre álló eszközökkel végzett munka hatékonyságát kb ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a Grand Erg homokdűnéit a kölykeim homokozó lapátjával szeretném arrébb "söpörni". Tibi megérkezik (egészen Pencig robogott naftáért), Vara első kereke már-már gurulni is képes, akár indulhatnák is tovább. A talaj mostanra már szépen felengedett, az első kerék meg annyira forog, mintha az első féket úgy 70%-on állanóan húznám. Ezt a kombinációt leginkább akkor élvezem, ha egyhelyben állok :)))) A rövid saras szakaszon átkecmergünk, egy patakmenti füves nyomon közelítünk az eredetileg eltervezett útvonalhoz. Az alulról felnedvesedett fű már alapból is kellemesen csúszik, a letöredezett szálakat a gumi meg úgykapja fel, mint a porszívó, bő 150-200 m múlva az első kerék ismét blokkolás közeli állapotba jut, pihenjünk egyet :)))) 15 perc sárűzés után egyszuszra lenyomunk vagy fél km-t, ezzel rá is cuppanunk a helyes csapásra. A talaj murvás, a tempónk halálos :)))) Az útnak ezt a domobktól védett szakaszát nem volt lehetősége megérinteni a nap sugarainak, a tócsákat jégpáncél, a kanyarokat hó borítja. De minden jónak vége szakad, az árnyékból kiérve ismét minden saras. Az első nagyobb sártócsát amolyan pavlovi reflexxel próbálom az ideálisabbnak tűnő irányból elkerülve letudni, de az elképzelés nem arat sikert. Nem hiába mondja a mondás, hogy "járt utat járhatatlanra nem cserélünk"... Vagy valami hasonló.... A kinézetre pofás, érintetlen talaj gyakorlatilag 10 cm mély agyagos/ragadós sár. Az első kerék sarat gyűjt, a többiek meg erőt, hogy kirángassák a dögöt a takonyból. A helyismerettel rendelkezők a körülményeket látván valószinüleg itt egy hátraarcot toltak volna, mi azonban szeretjük a kihívásokat :) Újabb 150-200 m-rel sikerül beljebb jutnunk a slamasztikába. Nagyjából itt érhetett véget az útnak azon fele, aminek az alját murvával alapozták, innentől csak az anyaföld és semmi más. Az események pedig méterről méterre követik egymást. Mehettem vagy 20 m-t előre, Vara első kereke beáll, mint a szög.

Többiek még haladnak, nincs mese, menni kell. Blokkoló első kerékkel még sikerül vagy 5 m-t menni, ekkor a motor eleje kicsúszik, láb letámaszt, spárga 10 pont, motor fekszik. Ketten nem kicsit csúszkálva talpra kényszerítjük a 270 kg-os paripát, közben egy csapat lovas röhög körbe mindet csendesen, hogy ezt vajon komolyan gondoltuk-e :)))) A szusszanásnyi pihenőt kihasználva felmérem a többiek helyzetét is, és azt látom, hogy lassan már Ők sincsenek jobb szituba. A csapat úgy fest, mint egy kézműves szakkör, akik agyagozni indultak, csak eldölt a korong. DeroTomi és Tibi motorjait viselte meg "legkevésbé" a sár előremennek felderíteni az utat, közben Mackó is próbál előre jutni, a Vara mellett elsuhan, majd 2 m múlva sztoj! A felderítők közben visszatérnek,


jobb ha inkább visszafordulunk. Tomi közben leteszteli az út menti szántóföldet, biztatóbbnak tűnik, tereljük rá a mozdonyokat.


Először Mackó BMW-jét,


majd a Varát is traktorosítjuk, jöhetnek a kisebb gépek. Pépepe Yamahájának hátsó kereke annyira feltúrta a sarat a lengővilla és a kerék közé, hogy a motor szinte alig moccan, vagy lefullad.



Többszöri próbálkozással is csak métereket halad előre, megpróbálják bottal kipiszkálkni a sarat. Közben Mackóval a szántásban próbáljuk falni a métereket, 2-3 kerékforulás után befog az első és úgy áll bele a motorok orra a földbe, mint a gerely. Kicsit hintapalinta, majd újabb 5 m. Mackó úgy érzi, hogy ez lassan a kuplung rovására fog menni, megpróbál segítséget hívni. Kb. 2 óra múlva (feltehetőleg már sötétben) ide is érhet a sárgaangyal, újabb segítség után kell néznünk. Eszembe jut, hogy egy márkatárs (Zizis) itt lakik Rádon, felhívjuk, de sajnos Ő sem tud segítséget szerezni. Arra az elhatorozásra jutunk, hogy a motorokat egyenként kiteleportáljuk a dűlőút murvás részére. Ezt testvérek között is max. 80-100 m. Mackó bömösét 2-en útjára indítják, én meg tolom a Varának ameddig jut :))) Közben megcsörren a telefonom, Sunnyogi csatlakozna a "túrához". Felvázolom Neki a szitut, meg a koordinátákat, azt mondja:"Buli van? Ki ne hagyjuk. 10 perc és jön" :) Volt időm nyugiban telefonálni, mert a Vara megfeneklett, mint a Vöcsök II Szentendrénél. Közben mindegyik motor partra vergődik, már csak a Vara árválkodik a szántásban, amikor felhördül a táj. Az Aprilia jellegzetes hangja visszahangzik a dombok között, a szárazkuplung csörgőskígyó hangja összetéveszthetetlen :))) Végül partra vonszoljuk a mozdonyt is, irány az aszfalt. Sajnos a kis Yamaha kuplungja nem bírta a kiképzést :(((

Vontatnuk kéne, de nincs kötelünk. Egyszercsak a dombok mögül (emerről mi is jöttünk úgy 2 órája:)) feltűnik 10-12 terepjáró. A menet közepén kunyizunk kötelet, spanifejük van, köszönettel elfogadjuk :)) A menet elhaladtával Mackó közli, hogy spaniferje Neki is a dobozban, kettő is :DDD Vontatáskoz összekötözni semmiképpen nem akarjuk a 2 motort, Petinek fognia kellene a kötelet, másik kézzel manőverezni, de ezen a talajon (miközben a kerekekre folyamatosan tapad fel az agyag) nem fog menni. Kb. 10 méter után a hátsó kerék a felgyülemlett sártól megtapad. Stopcsi. Ekkor dobja fel Tibi a zseniális tolási technikát. Yamahán hátsó lábtartó lehajt, másik motorra melléáll, a toló motoros lábbal tolja a másikat. Nem egyszerű játék, de a vontatásnál sokkal hatékonyabbnak bizonyul :)


Szépen lassan magunk mögött hagyjuk a sarat, murván már normalizálódik a helyzet, de igazi megnyugvás az aszfaltút elérése jelent.

Felhívom újra Zizist, hogy vállna-e motormegőrzést 1-2 nap erejéig :)) Természetesen igent mondott, amit ezúton is nagyon szépen köszönünk Neki. Leegyeztejük a címet, és vészvillógós menettel bekísérjük az elhangolódott zongorát.



Zizis a motorokat meglátva jelzi, hogy szállást tud biztosítani a gépsárkánynak, de nagynyomású mosót nem :))) Ne gond, hazafelé kirázatjuk a sarat :))) Peti garazsírozza az XT-t, Sunnyo meg úgy dönt, hogy egy kicsit még terepezne hazafelé. Áááácsi, nem szabadulsz meg tőlünk ilyen könnyen. Mackó utassal már nem terepezne, de a többieknek nincs ellenére egy kis levezető terep, ezért elköszönünk Zizistől, majd a 2A-t érintve Csörögtől újra terepen aratjuk a nápolyit. Egyre mélyebben zuhanunk bele a szürkületbe, de jól haladunk, kicsit talán az idővel is próbálunk versenyt futni. Fót közelében hasonló elképzelése volt annak a 3 özikének, aki a Vara előtt néhány méterrel nyargalászott be a mezőről a biztonságot nyújtó fák közé. A fóti filmgyár mögötti patakátkelés estére is tartogatott izgalmakat. A szélesebb patak átjáróját két igen előzékeny terepjárós álta el, majd miután átjutottnk rajtunk, egy kivilágítatlan terepjáróval találtuk magunkat szembe. Csak a szerencsének köszönhető, hogy senki nem akad fel a motorháztetőre trófeának. Úgy terveztük, hogy az M3 Shell kútig visszamegyünk terepen, de a sok ülve motorozástól úgy begörcsölt a combom, hogy a fóti úton elbúcsúztam a többiektől és aszfalton folytattam a kirándulás utolsó kilómétereit hazáig.

Nincsenek megjegyzések: