1/2 8 körül felpezsdül az élet a pullman szekcióban, ébresztő!!! Lassan felvesszük mi is a fordulatot. Korzika partjaihoz egész közel járunk, nyomás a fedélzetre a fotómasinériákkal,
majd vissza a TV elé. A tunéziaiak váltogatják a csatornákat, egyszercsak felbukkan az Eurosport, és a Forma 1-es időmérőt közvetítik. Jelezzük nekik, hogy ez a csatorna jó lesz, le lehet tenni a távirányítót :))) Az időmérő után a Dakar pótló Central European Rally veszprém környéki szakaszairól adnak egy fél órás összefoglalót, jó nevetünk az egyik snittben megjelenő kék 1500 Ladán, és megdöbbenünk, hogy milyen fantasztikus képeket mutattak a balaton felvidékről. A TV-s programok után irány a recepció, újabb papírt kell kitöltenünk, amire majd Genovában lesz szükség. 1 óra magasságában megjelennek az olasz partok, hamarosan kikötünk. A kikötőbe navigálást már a fedélzetről nézzük,
addig bohóckodom a fényképezőmmel, amíg lemerítem az akksiját. Hurrá :(( Lassan ideje a raktérbe menni a motorokhoz. Elindulunk a lépcsőn lefelé, a 7. emeletig el is jutunk, onnan viszont sehova. Mindenki a lépcsőházban áll, a raktér ajtókat még nem nyitották ki, senki nem tud a járművekhez menni. Nem baj, a folyosón találok egy konnektort, elkezdem feltölteni a fényképezőm akksiját. Kb. 10-15 perc várakozás után úgy tűnik, hogy megindulnak az emberek a lépcsőházban, szép lassan összecsomagolom a töltőt, és beállunk a sorba. A 3. emeletre kell lejutnunk, nem éppen kapkodós tempóban, de lejutunk. A motoroknál újra öltözködés, utcai cucc le, motoros cucc fel. Az autókat és kamionokat elkezdik beindítani (bár a sor még nem indult el kifelé), a szellőztetés hiányának köszönhetően 5 perc alatt fullasztó kipufogógáz felhőben úszik a raktér. A szemünk könnyezik, az oxigén fogy, a füstgáz egyre irritálóbb, nincs mit tenni, furakodunk a kocsik és a kamionok mellett. A komp kijáratáig jutunk, itt már lassan halad a sor, de az oxigén koncentráció valamivel kedvezőbb. Egy francia kamion mellett állunk, és bár a sofőr észrevett minket és leköszön a fülkéből, azért neki áll centizgetni Zita oldaldobozai mellett. A kompról kiérve a kikötőben a 4-5 sáv hirtelen 2-re csökken, a tolakodás-furakodás arab mentalitás szerint zajlik. Haladok a sávomban és a melletem lévő sávból egy svájci rendszámú Honda mittudoménmi el kezd átfurakodni a sávba. A kocsi eleje és a dobozaim között lehet úgy 2 lepkefingásnyi, kezd gyanússá válni, hogy a sofőr nem "original" svájci. Bekukkantok a kocsiba úgy kérdően, hogy ezt most mégis hogy, de látom, hogy arab a szentem, ezért ő nem értheti, hogy én mire vagyok így kibukva. Bár ilyen mentalitással biztos nagyon kedvelhetik őt a svájciak. Na mindegy, végülis megölni nem akart, csak furakodni, úgyhogy én kerülök ki a játékból előnyösebb pozicióval, a többiek viszont a Honda mögött ragadtak. Persze az első adandó alkalommal megoldjuk, hogy elém beférjen az a 4 motor, így Hondás barátunk kapott egy kis európai nevelést :) Még egy 20 perces topogás a napon a passport control office-ig, majd kint találjuk magunkat a genovai forgatagban. Becélozzuk az autópályát, az első benzinkúton még egy légnyomásellenőrzés a kerekekben, és jöhet az a "drága" autópálya. Igen, nem kicsit drága, Tarvisio-Genova-Tarvisio 63,60 euro. Igaz, hogy ez alatt 1180 km-t utazunk a pályán, de az osztrák 10 napos 4,5 eurós pályamatricához képest ez enyhe kifejezéssel élve is rablás. Mindegy, mi választottuk és tudtuk előre. Genovából kiérve haladunk a kanyargós, alagutakkal tűzdelt pályán. Az egyik kanyarban a belső sávban haladó Audis nagyobb lendülettel kezdi a balkanyart, a visszapillantó tükörből csak azt látom, hogy lassan Imivel ketten osztoznak a külső sávon, aztán az audis valahogy csak visszatalál a belső sávba. Szóval van izgalom, ha mi nem keressük, akkor házhoz hozzák nekünk. Elég jó tempót tudunk tartani, ennek köszönhetően 19.00-kor befutunk a San Benedettoi kempingbe.
A kempingbe érve kissé meglepődöm, a 2 héttel ezelőtt még kihalt kemping szinte fullon van, már annak is örülünk, ha 2 szobához jutunk. És szerencsére van még 2 üres szoba a 1,5 héttel ezelőtt már lecsekkoltak közül. Belakjuk a szobákat, gyors zuhanyzás, és jöhet az "utolsó vacsora". A kebabosnál kezdünk, majd Árpiék javaslatára elindulunk Peschiara egyik forgalmasabb étterme felé. Délután Árpiék az étterem előtt vagy 30 motort láttak, biztos valami jó kis étterem lehet. 10 perc séta után ott is vagyunk, bemegyünk, lecsüccs, és megkapjuk az étlapot. Ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy egy mexikói étteremben járunk :) Az étlapon különböző érdekes nevű étel, nem vagyok túl kísérletezgető kedvemben, megelégszem a kebabosnál elfogyasztott étekkel, de fél liter kóla még elfér :) A többiek leadják a rendelést és várunk. Az italok hamar megérkeznek, a kaja viszont lehet, hogy egyenesen mexikóból jött, mert vártunk rá vagy 1 órát. Az étterem egyik sarkában DJ keveri a talpalávalót, egy kivetítőn pedig valamelyik olasz zenei csatona videoklippjei masíroznak. A DJ pult előtti táncparketten pedig csokibarna lányok rázzák a csípőjüket a helyi hangulatfelelős parkett ördögeivel. A zene javarészt latinos, az egyik parkett ördöge már túl az ötvenen, de úgy mozgatja a csokibarna lányt, hogy öröm nézni. Az úriember az egyik asztaltól kér fel egy hölgyet táncolni, egy csapat eléggé összeszokottnak tűnű salsás pár pedig tovább fokozza a hangulatot. A vendégek közül egyre többen kapnak kedvet a tánchoz. Egy srác az egyik pár nélkül marad barna lányt kéri fel, és próbálja ráeröltetni a lépéseket. A fickót csak 2 dolog zavarja, az egyik a zene, a másik a partnere. Egyébként a többi rendben volt :) Ispán előbb Anitát, majd Zitát csábítja a parkettre, a mozgás szinte gyógytornaként hat Ispánunk lábára :) Úgy 1/2 1 körül indulunk vissza a kempingbe, a bejáratnál még a biztonsági ficere lecsekkolja, hogy hová is tartunk, majd a szobánkba visszaérve fejest ugrunk az emeletes ágy alsó szintjére és szunya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése