2009.07.17-19 - PÁDIS SÁTORRAL (LAST MINUTE)

A májusi - sátrasra tervezett- Pádis túra tapasztalatai új stratégia bevezetését igényelték. A megoldás a LAST MINUTE :) Lényege, hogy a túra indulása előtt 2 nappal megnézzük az időjárás előrejelzést, és ha a túra idejére sátrazásra+motorozásra alkalmas időjárást prognosztizálnak, akkor megyünk.

Ennek a túrának az eredeti időpontja 1 héttel ezelőtt volt (07.10-12), de az időjárás közbeszólt, így Vanchu,Timi, valamint NetJack csak ezen sorok elolvasásával élheti át a túra történéseit...

A szerdai meteorológiai előrejelzések bíztató képet mutattak (30/10 C feletti nappali/éjszakai hőmérséklet, kis mennyiségű csapadék mindkét éjszaka), úgyhogy az indulás mellett döntünk.

Taro még szerda este lemondta a túrát, Iminek és Kálmánnak péntek délelőtt kötelező jelenése van (délután robognak a csapat után), az indulási létszám rögtön megfeleződött :(

2009.07.17 (péntek)

Csabee után másodiknak érkezem a találkozási pontra, pár perccel később be fut Atti is. Együtt a csapat, de nem indulásra kész. Atti túrafelszerelése kissé zilált, a bogrács szett az idevezető úton levetette magát a topcaseről és halált megvető bátorsággal lifegett a hátsó keréktől pár centire. Némi ragasztószalag,1 gumipók valamint a hengerzsák rögzítőpántjának felhasználásával már-már egy rögzítéstechnikai vizsgamunka szintjét elérő precizitással rögzítettük.
No, akkor nyeregbe, jöhet az első unalmas 160 km autópálya. Soványmalac vágtában rongyoltunk kelet felé.

Rövid pihenő a Mezőcsáti pihenőnél, majd irány az ártándi határ.

A határon lejbiznisz (100 HUF = 1,4 RON), majd tankolás és pihi a nagyváradi benzinkúton.
Az időjárásra nincs panasz, már 10 óra magasságában is 30 fok körüli a hőmérséklet.

Nagyváradról Szalonta felé vesszük az irányt.

Szalontán megállunk a főtéren, és rövid fotós gyalogtúrára indulunk Attival, amíg Csabee a fűben nyújtózik.

Éppen az ortodox templomot igazgatom a fényképező keresőjében, amikor egy felmálházott 125 ccm-es Suzuki Address megáll előttem.
- "Hová mentek?" - kérdezi lovasa.
- "Pádisra"
- "Én is. Mehetnék veletek?"
- "Persze, gyere!"

A motorra pillantva meglátom a Rodeo Ride 34 feliratot. Rá is kérdezek és kiderül, hogy Szabó Zsolttal, a szolnoki Rodeo Ride 34 üzletvezetőjével bővült a csapat :) Megbeszéljük az útvonalat, sebességet, és indulunk is tovább Belényes felé. Tenkéig az út kicsit unalmas, de a lovaskocsik, mezőgazdasági gépek és a rossz útminőség miatt kiemelt figyelmet igényel.
Tenkét elhagyva irány Solymos, majd egy kis off-road Belényesszentmiklósra.
Laza fitness gyalogtúra a templom megmarad romjaihoz,
majd egy kis motorozás a Körös partjára.
A döglesztő hőségnek köszönhetően az ásványvizeink felmelegedtek, robogunk vissza Solymosra az ABC-be hűsítőkért.

A nap ezerrel tűz, a hőmérséklet 35 C körül járhat, a távolból pedig mennydörgés hangja hallatszik. Pár perc felfrissülés az árnyékban hideg ásványvíz mellett, majd továbbállunk. Borz környékén ismét rácsodálkozom az útra, ami néhol 500 m-enként keresztezi a (szerencsére kihalt) vasútvonalat.

Biharpoklosra kiérve már nem kérdés, mitől zengett az ég.

Belényesen Zsolti megtankolja az Addresst, komoly 2,65 liter benzint erőszakol bele a kutas a 3 literes üzemanyagtankba :) A vihar vészesen közeledik, Zsolti felveszi az esőruhát, és bezsákolja a csomagját és menekülünk az égi áldás elől.
A sörgyárat elhagyva

egy balos után nyílegyenesen fut az út Kiskoh/Vasaskőfalva irányában.

A pusztán még egy rövid fotó stop,

majd meg sem állunk Vasaskőfalváig.

Feltöltjük az élelmiszerkészleteket a helyi szupermarketben és indulunk tovább a Galbena vízkitöréshez.

Az esőt eddig megúsztuk, de mire felérünk esni kezd. Attival elindulunk a vizkitörésben, de az eső áztatta kövek nem igazán Oxtar kompatibilisek, hamar visszafordulunk :)

Zsolti úgy dönt, hogy a közeli kempingnek kijelölt táborhelyen sátrat ver, és innen folytatja holnap.

Kilátásba helyezi, hogy ha nagyon unalmas lesz itt az élet, akkor utánunk jön :) Elbúcsúzunk tőle, és 1 lendülettel átmotorozunk a ma esti szállássunk helyéül választott glavoi rétre.

A völgybe leereszkedve igazi meglepetés fogad: rengeteg sátor és autó pettyezi a rét zöldjét, amerre a szem ellát.

Kicsit szusszanunk, Csabee motorjáról még egy kempingszék is előkerül és megpróbálunk belevegyülni a környezetbe :)

Látszólag minden jó sátorhely elkelt, de a rét észak-nyugati részén találunk alkalmas kempingplaccot. Nyeregbe pattanunk és 1-2 patakátkeléssel tarkított, domboldalban vizesfüvön örömködés után bejutunk a kiszemelt részre. Ezután jön a legmegfelelőbb sátorhely kiválasztása, vagy másnéven az aknakereső :) Felcsattintjuk a sátrakat, ez opcionálisan 2 másodperctől 15-20 percig is eltart. Itt a Quechuasok (Atti és Csabee) "némi" előnyben voltak, már javában kortyolgatták a hűs műanyag palackos sörüket, amikor én még a 4 felé repedt sátortartó rudat próbáltam Uri Geller barátunktól jól ismert "Múúúúkodj te sz*r!!!" felkiáltással működésre bírni. A módszer hibátlan a képek tanulsága szerint :)

Hamár a sátram közelében akadt egy tűzrakó hely, Atti úgy döntött, hogy berszerez hozzá egy adag gyújtóst az erdőből. Igencsak dúlt benne a kraft, mert Csabeeval ketten alig győztük lehordani a tüzifát :DDD A táborunk tűzzel, én pedig egy kullanccsal lettem gazdagabb a művelet végére. Hurrá! Még szerencse, hogy hoztam magammal kullancseltávolító szettet, csipesszel kirántottam, törlőkendővel sterilizáltam, a helyét meg majd bőszen figyelhetem :)

Vacsoraidő van, úgyhogy burkolunk ezerrel, egyszer csak felbukkan egy ismerős motor. Csak nem Zsolti az?? De bizony. Elunta a magányt a Galbenában :) Társaságban gyorsan telik az idő, hamar be is sötétedik, Imitől pedig megérkezik az első SMS:
- "Hol vagytok, küldj koordinátát!".
- "A Glavoi réten vagyunk, Kálmán tudja, hova kell jönni" - megy a válasz.
- "Oké, de Kálmán nem jött. Valahogy azért majd odatalálok".

Próbálom Imit hívni, de a zéró térerőnek köszönhetően nem sikerül elérnem. Ülünk a tűz mellett

és hallgatjuk, hátha jön. Világosban már megtréfált egy quad, hangja alapján arra simán azt hittük, hogy a Tenere az, végül nem az volt :)

Már 1/2 11-is elmúlt, amikor újra motorhangok hallatszanak a dombtetőről. 3 járgány látszik a dombon, a fejlámpával villogtatunk, az egyik megáll, dudál, majd tovább megy. Ezek is biztosan quadosok lehettek, hiszen Imi egyedül jön... Pár perc elteltével sikerül telefonon elérnem Imit. Már a glavoi réten van, de nem talál minket a sok sátor között. Zsolti a kis Addressel a legmobilisabb, ki is megy érte, de nem 1 hanem 3 motorral tér vissza. Itt valami nem stimmel... Imi jó kibabrált velünk, nemcsak hogy Kálmán, de még Taro is vele tartott :DDD Ez ám a meglepetés :))))

Lecuccolnak, és megkezdődik a sztorizgatás, hogyan kell keletnek indulva Szolnokot is útbeejteni, vagy hogyan esik útba Vasaskőfalva felé Kiskoh :DDDDD

Kálmán és Imi sátrat állítanak, Taro pedig úgy dönt, hogy jó lesz neki a szabadég alatt a hálózsákban. Kálmán gondosan beteríti egy ponyvával (biztos ami biztos),

és éjfél után nyugovóra tér a csapat.

2009.07.18 (szombat)

A késői lefekvés ellenére korán kelek (de nem elsőként). Zsolti és Kálmán is a sátraik körül sündörögnek. Tábori szomszédomat, Tarot sem kapta szét a medve, úgyhogy örülünk :)

A parázsló tábotűzre ráizzítok, a "koffeinfüggők" már teszik is fel a kotyogóst a pislákoló tűzre. 7 óra után már mindenki talpon, megkezdődik a reggeli készülődés: tisztálkodás a patakban, kávé+cigi, kaja és sátorbontás.

Zsolti a mai napra gyalogtúrát tervez, elbúcsúzunk tőle, de mielőtt elstartol, még egyeztetjük vele az esti szállásunk tervezett helyét, hátha :DDDD

9-kor mi is motorra pattanunk, és a sátrak között a harmatos füvön kievickélünk az útra. Gyors ivóvíz vételezés a glavoi ABC-ben (természetesen dupla áron), és irány a Prislop hágó.

Bár az úton néhol még látszik a tegnapi vihar nyoma,
jó tempóban haladunk, 10-kor már a hágó tövében fotózzuk a csodás panorámát.

Elindulunk, hogy a hágó tetején is készítsünk néhány fotót. Menet közben a nyakamba akasztott "onboard" fotókra rendszeresített pocket gépem "megbetegszik", a hibát sajnos a túra végezetéig sem sikerült orvosolni :((((

Rövid pihiszünet után irány Székelyjó, majd onnan durvamurván becéloztuk Kalotaszentkirályt. Fotó a 13. században épült refomátus templomnál és bevásárlás a helyi kocsma-ABC kombónál.

A motorok megjelenésével kicsit felpezsdült az élet, kissrácok rohangálták körbe a paripákat, és kérdezgették, hogy "Bácsi, ez a motor megcsípi-e a 200-at?" :D Természetesen Taro motorja vitte a prímet :)) Kálmán elmesélte nekik, hogy nem csak a motor, de Taro ruházata is ugyanilyen "foltos". Ezt kicsit kétkedve fogadták, de amikor Taro kilépett az ABC-ből, a srácok egyszerre kiáltottak fel, hogy "Figyeld, ott jön a bácsi a mintás ruhában!". Nagyon jó fejek voltak.
Persze a kocsma törzsvendégeit is lázba hozta a "vigadalom", Józsi bácsi, a 72 éves erősmarkú Megasztár jelölt elő is adott egy, a magyarságról szóló népdalt. Kálmán a produkciót 9 ponttal és egy dobozos sörrel jutalmazta :))))

Szerettem volna ide beszúrni a dal szövegét, de hiába kutakodtam a neten, sajnos nem sikerült megtalálni (de nem adom fel!). Bár ha egy kicsit résen lettem volna, akkor a telefon vagy az mp3 lejátszó hangrögzítőjével felvehettem volna, és kezdő lépéseimet megtehettem volna a Bartók és Kodály által megkezdett népdalgyűjtés rögös útján.... Majd legközelebb :DDDD

Kalotaszentkirályt elhagyva elfogyasztottuk jól megérdemelt ebédünket a Dj108-as út fáinak hűs árnyékában, majd Nagykalota, Erdőfalva érintésével egészen a magyarkapusi benzinkúti toljuk. Itt megitatjuk a lovakat, és Kolozsvár előtt 7 km-rel, Gyalunál elfordulunk Melegszamos felé. A Tarnica gátnál megállunk fotózni, a panoráma csodálatos,

a közlekedők viszont nem normálisak. A gát utáni szerpentin minden 4 kerekűvel rendelkező emberállatból vastagon kiemeli az állatot, és áthúzza az embert :(( Amíg ott álltunk a gátnál, kishíjján sikerült egy redná tuningos VW golfnak frontálisan belecsattanni a szembe teljesen szabályosan közlekedőkbe (mindezt mellettünk 2 m-re), illetve megcsodálhattuk azt a 2 emberszabásút is, akik quadállat módjára fuvarozták haza a strandról a barnára sült plázacicákat, akik természetesen alkalomhoz illően tanga+top+papucs kombóban kapaszkodtak a quad csomagtartó rácsában. Ezekkel az élményekkel gazdagon vágtunk neki mi is a kanyaroknak, ami tartogatott azért további meglepetéseket. Pl. egy kedves Honda terepjáros anyuka formájában, aki úgy gondolta, hogy egy éles kanyar után 25-30 m-rel bátran lehet sok Y-os fordulót gyakorolni gyerekekkel a hátsó ülésen, úgy is mindenki meg fog tudni állni... Nekünk még sikerült, de a csapat végét "üldöző" helyi agyagedénynek nehezebben ment. Majd mit sem törődve azzal, hogy egy kocsi a sor elején keresztbe áll, elkezdte előzni a csapatot. Amikor végre a mama szúrt egy elegáns 1-et a Hondán és meglódult, mint akit Raikönnen tanított vezetni, a HMCS úgy gondolta, jobb a békesség, és betolta a kocsiját a motorok közé. Amint akad 50 m egyenes, kitaposta a belét a táltosnak és egyenként végigelőzte a csapatot.

Persze ha ilyen kellemesen tölti az ember az időt a motor nyergében, akkor röpülnek a kilométerek, pár kanyarral odébb már Havasnagyfalu szerpentinjein döntögetünk, és Jósikafalvára leérve azt is megtapasztalhattuk, hogyan lesz egy elfogadható minőségű aszfaltútból néhány km alatt zúzott köves-kátyús huszadrangú mellékút :(

Gyálukálulujig kátyúkerülgetés a program, majd irány Fehérvölgy a hegyen át földúton. A kátyúkat tócsákra cseréljük, ezek kevésbé károsak a mociknak, ezért elég jó tempót tudunk menni. A forgalom viszonylag élénk, de a közlekedés résztvevői (autósok, faszállító teherautók) nagyon előzékenyek, segítőkészek. Amint észrevesznek, azonnal féllreállnak és intenek/indexelnek, hogy mehetünk. Ez igazi felüdülés volt a Melegszamosnál megtapasztalt viselkedés után.

Matisestinél átmozgatjuk az elmacskásodott tagjainkat, fotózunk párat,

és lelkileg felkészítjük magunkat az utolsó egysegges menetre. Mindössze 73 km. Mondhatnánk, hogy nem ügy, de 30 c fokban, nappal szemben, a forgalmas-kátyús-kanyarokban murvás Bihar hágóval nehezítve nem volt egyszerű. Biharlonkára leérve már nem volt mindenkinek őszinte a mosolya :D A mini-marketben beszerezzük az esti piknikhez szükséges kellékeket, és lerobogunk a ma esti szálláshelyünkre, Susd mellett egy tisztásra.

Látva az itt élők piknikező kedvét, kicsit tarottunk attól, hogy a tegnap esti glavoi réti szituáció megismétlődik, de szerencsére tévedtünk :)

Csak egy 1 autó és 2-3 vidám fiatal társaságát kellett kb. 50 m-es távolságból elviselnünk. Kezdetben még "szolidan" mulattak, kocsiból dübörgött tucc-tucc, takarék lángon sütögették a pecsenyét.

Mi közben sátrat állítottunk, a hirtelen támad "tömegre" megjelent a pásztor is, kutyájával az oldalán, és érdeklőve nézte végig a sátorállítás minden mozzanatát. Közben Kálmán kiürítette a dobozait, és felvette a rendelést, hogy kinek mit hozzon még a boltból :D

Mire visszatért, a sátrak többsége állt, a tábortűz "kezdetét vette", a bográcsban pedig gyülekeztek a paprikás krumplihoz valók.

Amíg a vacsora csendesen rotyogott a kondérban, néhányan a kissé "zavaros" patak vizében jutottak megtisztuláshoz. Mások palackos vízzel tisztálkodtak. Szépen lassan ránk esteledett, a paprikás krupli (főzelék) lassan finisbe ért :) Neki is látunk, Atti a séf maga porciózza ki az adagokat. A bográcsos olyan jól sikerült, hogy megnyaljuk mind a 20 ujjunkat, ez úton is köszönjük Atti!! :DDD

Közben otthonról érkeznek a hírek: 110 km/h-s szél és jégeső rázta gatyába fél Magyarországot és a vihar keletre tart. Kémleljük az eget, és titkon reméljük, hogy a tegnapihoz hasonló csillagos eget fogunk látni a tejúttal. De nem, az eget felhő borítja, néha villámlás fénye deríti és a szél is feltámad. Kemping szomszédainknál a hangulat a tetőfokára hágott, a zene már nem az autó hangszóróiból szól, torkuk szakatából üvöltve énekelnek és a pislákoló tábortüzet is kicsit megtuningolták, 2-3 m magas lángokkal pirítanak. Még csoda, hogy a közeli fák egyike sem kapott lángra... 11 körül a csapat nagy része nyugovóra tér, de nyugodtan csak kb. 2 óráig alhattunk. Akkor ugyanis megérkezett a vihar.....

2009.07.19 (vasárnap)

Szerencsénkre az otthoninál jóval szelídebb verzióban érkezett, szimpla zivatar formájában.

Ma reggel sem alszom szuperfittre magam. 6-kor már ébren vagyok, egy kicsit kovályog a gyomrom. Sétálok egyet, majd lövök néhány fotót a békésen szunnyadó táborról. A következő pillanatban Kálmán pattan ki frissen és üdén a sátrából, majd Taro sátrában is élet nyomait véljük felfedezni: egy kéz lógatja ki a kotyogós kávéfőzőt :DDD
Az égbolt felhős, lóg az eső lába, a 7-re beállított ébresztők megszólalnak a sátrakban, ezzel egyidőben az eső is el kezd esni. Vissza a sátorban és töltsük hasznosan az időt. Vagyis reggelizzünk és pakoljunk. A kaja nem esik túl jól (szemben az esővel), valamivel elcsaptam a gyomron.... Talán a 6-7 szelet májkrémes kenyér + 1 tányér paprikás krupli nem volt jó kombináció. De úgy hallom nem én vagyok az egyedüli, a szomszédból Csabee is panaszkodik a gyomrára. Az eső lassan eláll, a gyomorpanaszosokra pedig rá jön a szapora, megyünk is a szélrózsa minden irányába :DDD

Csabeenál kicsit komolyabb a dolog, bevesz jópár széntablettát, de nem változik a helyzet. Úgy érzi, hogy ha indulásig nem javul a gyomra, akkor hazafelé veszi az irányt. Tarónak is 4-re haza kell érmie, a mai programokat ő is kihagyja, Imi pedig elkíséri (mert a tehenészek ilyen összetartó srácok) :DDD

9-re összepakolunk, és útnak indulunk. Belényesig együtt a csapat, innen már csak hárman: Atti, Kálmán és én folytatjuk utunkat a mai terv szerint. Biharfüred felé indulunk, az idő felhős, a hágó vizes, néhol a köd miatt a látótávolság 10 m-re csökken. Ennek ellenére jót kanyargunk. A hőmérséklet hirtelen 10 C körülre csökken, a krosszmez kissé szellősnek bizonyul. Jád völgyében folytatjuk a kanyargást. A forgalom sűrű, gyalogtúrázók és autók kerülgetik egymást, mi meg őket, na meg a kátyúkat. A Jád zuhatagnál és a Lesi tó előtt 5-5 perc pihi, majd 1 lendülettel felmotorozunk a Dragan víztározóig. Az odavezető hágó valami fantasztikus. Az út minősége nem a legjobb, sőt.... De a vonalvezetése tökéletes, a nap egyik legjobb szakasza volt. A pontot az i-re az a panoráma tette fel, ami hágó tetejéről nyílik a Dragan tóra.

Ebben az idilli környezetben hozzá is látunk a vasárnapi ebéd elfogyasztásához. A topcasem felnyitása után kicsit "izgatottá" váltam, amikor megláttam, hogy a chilisbab konzerv felbontotta magát és igényesen szétterült a dobozban. A konzervdoboz kiemelem, szinte egy csepp kaja nem maradt benne, itt jó leszt nem nyúlni semmihez :))) Szerencsére a kenyerem megúszta, Attitól kapok hozzá valami halkonzervet, beburkolom aztán go tovább. A lefelé vezető szerpentin még tűrhető, bár a kátyúk és a murva miatt már az előttünk bandukoló pick-up-ot sem szándékszom kielőzni (ráadásul egyenes szakasz sincs túl sok). Viságmezőtől a DN1/E60-ig viszont full unalom, már számoltam a km-eket, hogy elérjük már a Királyhágót és lehessen egy jót menni. Na az fincsi volt, sikerült a hegytetőig 1-2 autóval megúszni a hágót :DDD Lefelé már benyaltunk 2 túristabuszt és a mögöttük feltorlódott 8-10 kocsit, de csak Nagybáródig kellett topognunk, ott rátettük magunkat a Dj764d-re és irány Rév. A révi szoros csak gyalogosan járható, erre most nem vettük rá magunkat, de egy következő túra programja biztosan tartalmazni fogja.

Révtől mellékutakon megyünk Mezőtelegdig, majd a DN1-en Nagyváradig. A városon hamar átérünk, a Rompetrol kútnál megtankoljuk a motorokat, és az M3 Geleji pihenőig húzzuk a gázt. Pályán a forgalom vasárnapi, a frontnak (vagy a kevés alvásnak??) köszönhetően a legnagyobb feladatot az ébrenmaradás jelenette. Atti még a pályán lekoccol, én pedig Kálmán kíséretével 19.45-kor garázsba teszem a motort.