2009.07.29-08.02 - KÁRPÁTALJA

Szöveg: BIKE-R
Fotó: Vanchu, Imi, BIKE-R

Ragaszkodva a legutóbbi túrák "hagyományaihoz", ez a túra sem indult könnyen. Hétfőn Taro és "Nagy" Atti mondta vissza a túrát, villámgyorsan nekiláttunk a megüresedett helyek betöltésének (félig sikerült). A létszám: 13 fő. "Babonás-e vagy?" Jöhetne a kérdés... De helyette egy telefonhívás érkezik Kálmántól: Legjobb esetben is csak szerda este, de inkább csütörtök reggel indul utánunk... Kedd "estére" már biztos vagyok benne, hogy ez a 13-as szám nekünk most nem hoz szerencsét: Vanchu telefonál: V-Strom behányt, nem indul. Akksi problémának tűnik, se kép, se hang. Megbeszéljük, hogy hajnalban náluk kezdek, hátha sikerül életet lehetni a japán technikába.

2009.07.29 (szerda)

Éjfélkor még a múlt hónapban lecserélt akksimat feldobom töltőre, hátha tudunk vele kezdeni valamit, majd 0:20-kor ágyba teszem magam. Nem eresztem bőlére az alvást, 3:20-kor csörög a vekker, készülődök, és 4.45-kor már Vanchuval közösen próbálunk lelket önteni a vasba. Hamar felfedezzük, hogy az akksi mellett valami más felelős a dögrovásért: bikázásra sem reagál a motor. Vanucci közlegény az összes biztosítékot végignézte, de azok hibátlanok... Valami azt súgja nekem, hogy ez pedig biztosíték hiba, elkezdünk az ülés alatt mélyebbre túrni. Egyszercsak feltűnik két bikavastag vezeték egy burkolat alatt. Nézzünk be oda hamar, hátha... Ez az, megvan, itt van 2 darab 30 A-es főbiztosíték, ez egyik szemmel láthatóan elfüstölt. Rögtön előbányásszuk az izzókészleteket a motorokból, de azokban sajnos csak a kisebb méretű késes biztosítékok vannak. Vanchu szolgálati autójában már lelünk megfelelő méretű, de csak 20 A-est, kicseréljük, és bikázással már életre is kel a DL. A V-Strom akksijának ez egész éjszakás töltés is kevés volt, a Vara akksija pedig 3 cm-rel magasabb, így a DL ülése nem megy a helyére. Nincs más megoldás: akksicsere, amint kinyitnak a boltok, és nyomás a csapat után. A találkát Munkács várához beszéjük meg.

Az események Vanchu szemszögéből

5.45-re berobogok a Shell kútra, a csapat gyülekezik, a balszerencsék sora pedig folytatódik. Somáék megérkeznek, de némi műszaki probléma az ő V-Stromjukkal is akadt: nem sikerült a jobb hátsó lábtartót lehajtani. Anélkül elég kényelmetlen lesz Krisztának az utazás, úgyhogy ádáz kűzdelem indul ember és gép között. Az erőfeszítést siker koronázza, 6 óra után pár perccel kezdetét veszi egy (szerencsére eseménytelen) 170 km-es autópályás "bemelegítés". 30 perc relax a görbeházi pihenőhelynél, majd irány a mátészalkai Tecsóóó. Itt némi grivnya biznisszel ütjük el az időt, majd kellemesen rothasztó 35 fokban betámadjuk a tiszabecsi határátkelőt. 10.30-kor már a határon töltögetjük a belépőfecnit, 40 perccel később pedig a szemtelenül olcsó (190 HUF/l) ukrán benzint tömjük a motorok porzó tankjaiba :) Tankolás után Nagyszőlösig akklimatizáljuk a hátsó felünket az ukrán "utakhoz", majd egy rövid fagyi/üdítő és sétával egybekötött fotószünet után

Munkácsig "döngetünk". Az út minősége finoman szólva katasztrófális (még túra-endúróval is), sebességünk ritkán haladta meg a büvös 80 km/h-s tempót :(( Munkácson néhány fotó a főtér környékén,


majd irány a vár.

Benavigáljuk a motorokat az autóktól zsúfolt parkolóba, a csapat várnézésre indult.
Csabeeval ketten őrizzük a gépsárkányokat, közben Vanchuéktól érkezik az SMS, hogy Záhonynál a határon vannak. Telefonon megbeszéljük, hogy bevárjuk őket. 4 órakor meg is érkeznek Vanchuék, szolid tehénlepény mintás beütést kapott a ruházatuk, a motor és az oldaldobozok.

Amíg megpróbálják magukat szalonképes állapotra hozni (és pihenni egy kicsit), addig Csabeeval villámlátogatást teszünk a várban.

Fél ötkor indulásra kész a csapat, Munkácsot elhagyva
a forgalmas, de jó minőségű M-06-on fogyasztjuk a kilométereket a beregvári Schönborn (vagy könnyebben megjegyezhető nevén: sör-bor) kastély felé :) A kastély előtt kb. 2 km-rel utolérünk egy rendőrkocsit, előtte két nyerges kamion poroszkál rettenetes 60-as tempóval a záróvonallal tarkított szerpentinen. Egy lejtős, hosszú egyenes szakaszon (de még záróvonalas!) a rendőr nekilódul, és kielőzi a kamionokat. Tettén felbuzdulva a csapat mögött feltorlódott sorból egy Ford Transitos is nekilát a záróvonalnál előzni. Én szépen kivárom, míg a záróvonalból felező lesz, és csak ezután előzzük le a kamionokat. Addigra már a rendőrautó és a Transit is eltűnik a szemünk elől. A GPS-en közben felbukkan a kastély szimbóluma, az út mentén viszont nincs kitáblázva így haladunk tovább. Egy enyhe kanyar után felbukkan előttünk kb. 200 m-re az út bal oldalán a rendőrkocsi (forgalommal szemben az útpadkán) és előttünk a sávunkban a Transit. A rendőrkocsi kiporol a Transitos elé, és kiinti az út jobb oldalára. Én - abban a hitben, hogy megtalálták az emberüket - nem is foglalkoztam a rendőrökkel (vesztemre), hanem a GPS-t bújtam ezerrel. Ennek köszönhetően elsiklott a figyelmem a rendőrök azon (szerintem későn és nem elég egyértelműen jelzett) szándékáról, hogy minket is ellenőrzés alá szeretnének vetni. Csabee persze észrevette és meg is állt, de a csapat többi tagja haladt tovább mögöttem, és elgurultunk még 3-400 m-t mire észrevettem, hogy "valami nem stimmel" :) Rögtön visszafordultunk, és odamentem a rendőrökhöz. 3 fakabát játszott Guess Who játékot Csabeeval az útlevelét böngészve, de gyorsan rájöttek, hogy nem Csabee az ő emberük, elengedték, és én voltam soron. 2 tányérsapkás (elvileg) csak az ukránt beszélte kiemelkedő szinten, de a 3. nyomta magyarul is, úgyhogy bele is kezdett a "Testvér, mi a f*szért nem állsz meg, ha integetünk neked" kezdetű népdalba. Mivel a "dalnak" nem ismertem sem a kottáját, sem a szövegét, hamar eljutotunk a "Hozd ide a jogsidat, azt most elvesszük 6 hónapra, meg feljelentünk és 3400 hrivnyás büntetést fogsz kapni" sorához. Na mondom, ennek a fele sem tréfa, oldjuk meg "okosba". Kérdezi, hogyan gondolom??? "Egy helyszíni bírság jól esne, otthon ezt 10 000 HUF-ért mérik....". "Jól van Testvér, adjál nekünk 400 hrivnyát és menjetek isten hírével". Hát ebben maradtunk. A pénzt megkapták (amit a csapat közösen dobott össze, és ezt ez úton is köszönöm nekik!!!!!), majd útbaigazítottak a kastély felé. A kanyar előtt 200 m-re kellett volna lefordulnunk az egyébként Sanatorium Karpaty néven "anyakönyvezett" Schönborn kastélyhoz. Ennyin múlott az is, hogy a rendőröknek prédaként szolgáljunk... Bizony-bizony, nekünk ez a 13-as szám nem hoz szerencsét... A kastély/szanatórium bejáratánál leszurkoljuk a parkolás és kastélylátogatás tizenegynéhány hrivnyás díját, és felfedező útra indulunk a kastélyparkban. Rövid séta után elérjük Kárpátalja leglátványosabb, a romantika korából (1895) származó épületét.

A Loire menti kastélyok hangulatát idéző palotában (és a környező modern épületekben) szanatórium működik, ezért csak kívülről tekinthető meg. A sok apró toronnyal és kéménnyel feldíszített épület egy korabeli népszerű szokásnak megfelelően 12 bejárattal, 52 teremmel és 365 ablakkal rendelkezik, melyek a naptári év hónapjait, heteit és napjait szimbolizálják. A kastélypark a Kárpátok jellegzetes növényein - köztük a több száz éves ősfákon - kívül néhány egzotikus példánnyal is büszkélkedhet és külön látnivalónak számít a tervezők szándéka szerint az Osztrák-Magyar Monarchia alakját követő mesterséges tó.

A rövid, de annál tartalmasabb kúl-túra után nyeregbe pattanunk és Polena, illetve Perecsény érintésével felmotorozunk a szállásunkra, Viharosra.

2009-07-30 (csütörtök)

8-kor reggeli, 8.30-kor indulás. A mai túratáv 165 km. Szállásadónk jelzi, hogy délutánra befűtik az orosz fürdőt. Úgy kalkuláljuk, hogy 4 óra körülre visszaérünk. Mivel teljes panziós ellátásra fizettünk be, az ebédet szendvics formájában kapjuk: rántott hús kenyérszeletek között + műanyag dobozban uborka, paprika és paradicsom felszeletelve. A topcasem viszonylag üres, ezért bevállalom néhány szendvics, és az egyik paradicsomokkal tömött doboz szállítását, amit akkurátusan zacskóba csomagolunk, szigetelőszalaggal jól körberagasztjuk és topcase alján nagy biztonságban elhelyezünk.

Útnak indulunk, de 20 km megtétele után befigyel a 13-as "kód": Atti Hondáján hátsó defekt. Az út szélén felejtett murvakupacon sikerült végigrongyolnia 2 személlyel :( No pánik, van gumijavitó készlet. Bár pumpának hijján vagyunk, de 3 CO patront sikerül összeszedni és belenyomni a kerékbe. 1.4 Bar... Nem sok, de Uzsok itt van egy köpésre, ott talán van benzinkút és sikerül felfújni a kereket. Csabee mögé felül Atti lánya, Niki és haladunk tovább.
Uzsokra érve (kb. 5 km) a Honda kereke ismét lapos :((( Sajnos elég szerencsétlenül sérült meg a gumi, a vízelvezető horony mellett kb. 1 cm-re. Ennek köszönhetően a javitócsíkot a gumi nem tudja összeszorítani, mert a horony felé eső rész nyílik szét. Azért nem adjuk fel, újabb javítás (pumpakölcsönzés az egyik háznál) és go tovább az uzsoki hágóra. A hágó tetején található ellenőrző ponton (8 km) már újra lapos kerékkel sikerül átjutni, újabb javítás. Pumpánk nincs, ezért a határon átjövő autóst állítjuk le. Katonaforma ember, nem csak pumpával segít ki, hanem telefonálásba kezd, és megpróbál gumi (vagy gumis) után kutatni. Az hamar kiderül, hogy motorgumit képtelenség beszerezni, azzal vigasztal, hogy a közelben (15 km) Turkán van gumis műhely, talán ott tudnak vele kezdeni valamit. El is indulunk,
de Turka előtt 5 km-rel újabb technikai szünet, ezúttal az út szélén posztoló rendőröktől kérünk pumpát :DDDDD Turkára beérve a falu szélén felbukkan egy pajta, ez itt kérem a helyi gumijavító műhely.

Csodát nem tudnak tenni, a gumit felfújják, majd Turkán tankolunk

és irány a vereckei hágó.

Sikerül vagy 15 km-t is megtenni, mire a Honda újra felnin fut :)))
A gumiszerelés már rutinná válik, lassan a stoppolás is, ismét pumpához jutunk (amire elkezdünk alkudni is, de nem adják el). Defektspray is kerül a gumiba, de az csak bugyog kifelé, tömíteni elfelejt :(((( A javítás műveletét PowerTape használattal tökélyre fejlesztjük,
és újabb 10 km-rel közelebb kerültünk a vereckei hágóhoz. Az M-06-on járunk, egy kamionos lesz az újabb support, kompresszorral hamar telenyomja a kereket. Javában ebédidő van, a csapat nekilát az szállásról hozott szendvicsek elfogyasztásának. A topcase felnyitása után heveny szívinfrastruktúra kerülget: a szendvicsek a "tükörsima" utak következtében életre keltek, a rántotthúst a kabátom zsebéből kotrom elő, a doboz alján pedig 2 cm vastag lálálé-paradicsom lé áll :(((( Má' megint??? :((((

Ebéd után még a vereckei hágóig feljutunk,
de itt már látszik, hogy ezzel a gumival nem tudunk mit kezdeni :((((( Vagy mégis??? Kálmán reggel Pestről indult utánunk, úgy beszéltük meg, hogy este a szálláson találkozunk. Felhívom és közlöm vele a jó hírt: defekt, de már nem nagyon tudjuk kijavítani. Ő éppen Ungváron jár, és eszébe jut, hogy nála van tartalék belső gumi, azzal orvosolni lehet a problémát. Motorra pattan és jön ide a vereckei hágóra. 1/4 4 körül indult, kb 80 km a táv, 1,5 óra alatt elvileg felér.... GPS van nála, de ukrajna térkép sajnos nincs feltöltve.

Eközben Imi kiszereli a Honda hátsó kerekét, és egy magyar turistabusz sofőrjétől kölcsönkapott pajszerekkel lekerül a gumi a felniről.

A felnin a defektspray csordogál végig, ennek (szerencsére??) esze ágában sincs megszilárdulnia, rongyal teljesen tisztára törölhető a felni és a gumi belsejei is.

Kálmán Nizny Vorota környékére felér 5 órára, de a helyiek egymásnak ellentmondó információkkal igazítják útba a hágó felé. Mi eközben próbáljuk elérni telefonon, de nem veszi fel, később már nem is kapcsolható. 6 óra körül Csabeeval és Somával lemegyünk a faluba 2 karton palackozott vízet venni, közben Iminek sikerült Kálmánt elérnie. Bediktáltatjuk vele a pozicióját és Csabeeval lemotorozunk érte.

1/2 8-ra vissza is érünk Kálmánnal és a kincset érő gumibelsővel és megkezdődik az újabb szerelés. Bekerül a belső gumi, a külső vissza a felnire, de pumpánk nincs :( Egy arra kocsikázó spanyol párnak köszönhetően ez a problémánk is megoldódik, a panzió tulajdonosát tájékoztatjuk, hogy még élünk csak tartottunk egy kis technikai szünetet :) 1/2 9-kor nekivágunk a hátralevő 95 km-nek... Nizny Vorota - Bukovets - Uzsok útvonalon közelítünk a szállás felé. Ahogy szépen lassan ránk sötétedik, úgy vált a közepes minőségű aszfaltút előbb durván kátyúsra, majd full murvás off-roadra, mindezt kb. 20 km alatt. Vaksötétben ereszkedünk a hegyi úton Uzsok felé. A GPS szerint már csak 15 km. Bízom benne, hogy a murvás off-road szakasz csak néhányszáz méter, max. 1-2 km lesz, de tévedtem, Uzsokig tart :((( A poros murván viszonylag nagy távolságra követjük egymást, és kb. 1 km-enként be is várom a mögöttem jövőt, ennek ellenére az utolsó km-eken már csak 2-en (Csabee és Atti) vannak mögöttem. Mire kiérünk Uzsokon a közvilágítás nélküli főút kereszteződéséig, már csak Csabee követ, és felbukkan Vanchu is. Sajnos nem túl vidám hírrel érkezett: Gyuri Banditja kb. 8-10 km-rel ezelőtt hátsó defektet kapott :(((( Attit még a kereszteződés előtt kb. 1 km-rel utolérték Vanchuék, ő visszafordult és megy a többieknek segíteni. Mivel nálunk nincs semmilyen eszköz, amivel segítségükre lehetnénk, leparkolunk a kereszteződésnél, és várunk. Kis idő múlva egy kicsit viseltes Audi áll meg a kereszteződés túloldalán, a srácok kiszállnak belőle, a hátunk mögötti ház udvarán felkapcsolják a reflektort és egy jókora szekercével futóművet állítanak a német négykarikáson. Közben telefonon érkezik a hír, hogy Kálmán kézi pumpájával nem tudják Gyuri megjavított kerekét felfújni, szerezzünk valahonnan pumpát... Csabee megcsillogtatja orosz tudását, és a "Moj brát motor kaput, pumpa 1 csasz" mondattal összefoglalja a situlációt. A srácok kicsit töprengnek, majd odaaják a pumpát és mondják, hogy ha később érnénk vissza, akkor csak tegyük be az udvarba az "kincset". Vanchuéknak erősen fogytán van az üzemanyag, ők inkább maradnak, Niki is ott marad velük, mi pedig rongyolunk vissza a tett helyszínére. Igen jó tempóban nyomjuk a kuksi sötétben :) Az orosz csodapimpával villámgyorsan üzemkésszé varázsolható a terep Bandit, 1/4 12-kor ismét úton vagyunk Uzsok felé :)) A pumpát visszaszolgáltatjuk jogos tulajdonosainak (betettük az udvarba), majd nekifeszülünk a maradék 34 km-nek. Éjfél után 15 perccel leparkoltatjuk a mocikat a szállás udvarán és a személyzet nem kis örömére beülünk az étkezdébe, hogy elfogyasszuk jól megérdemelt vacsoránkat.

2009-07-31 (péntek)

A panzió tulajdonosa, Miklós a tegnapi balszerencsés nap kárpótlásaként megszervez nekünk egy Zíles-gyaloglós túrát az Árpád vonalhoz. Indulás előtt még megpróbál gumit is szerezni a mocikra egy ungvári ismerősétől (motoros rendezvényeket szokott az illető szervezni), majd a Zílhez ad személyzetet, mi elhelyezkedünk a platón és indul a tereptúra 6 keréken.
Az élmény valami fantasztikus, a képek töredékét sem adják vissza annak, amit ott átéltünk :DDD A teherautóval 700 m magasságig utazunk,
innen eröltetett menetben séta fel a 1015 m magasan a hegygerincen húzódó Árpád vonalhoz. A csúcsról fantasztikus panoráma nyílik a környező hegyekre.

Rövid pihi, fotózás és áfonyaszedés után visszatrekkingelünk a Zilhez, és jön a záró etap: sípálya + leereszkedés a panzióhoz.

Túra után kiadós ebéd, majd 1 órás sziesztát tervezünk, aztán irány az oroszfürdő, meg a medanszié. A 19-es szobának (Csabee, Kálmán, BIKE-R) ez kicsit másképp alakult :) A két medve (Csabee és .... Én) este 1/2 7-ig toltuk a szunyát, és olyan hangerővel, hogy Kálmán inkább az udvaron egy nyugágyra szenderülve pihente ki a délelőtti túra fáradalmait. Közben Atti és Gyuri bemotoroztak Ungvárra, hátha sikerül valami használható motorgumihoz jutni, de nem jártak szerencsével :(((((

Vacsora mellett megbeszéljük a holnapi programot (Lemberg) és viszonylag korán nyugovóra tér a társaság.

2009-08-01 (szombat)

Korán kelünk, 7-kor reggeli, 7.45-kor indulás. A mai túratáv 600 km, ami - figyelembe véve az itteni viszonyokat - bizony nem lesz sétagalopp. Miklóssal este átbeszéltük a Viharos-Lemberg közötti útvonal lehetőségeket. Terv szerint csak 198 km lett volna az uzsoki hágó felé, de az út minőségére és a Atti defektes-belsőgumis motorjára tekintettel egy hosszabb, de jobb minőségű utat választunk. A panzió tulajdonosa azt javasolta, hogy Ungvárig menjünk vissza, és onnan az M-06-on Lembergig, de az 360 km, úgyhogy köztes megoldást választunk: Perecsény-Polena között rövidítünk. Az utat már szerda este bejártuk, aranyközépútnak tökéletes :)Perecsény előtt tankolunk, majd 80-as tempóval abszolváljuk Perecsény-Polena szakaszt, és irány a M-06. Innen az út minősége nagyságrendekkel javul, a sebességmérő mutatóját 120-ra tapasztom és kötelékrepülésben faljuk a kilométereket. Vorota előtt a szerpentin valami döbbenetesen jó, ezen a szakaszon nem sokat kopott a gumi közepe :DDD De a rákövetkező 30-40 km-en se nagyon :))))

Az utolsó 160 km 1 seggel kicsit talán erős volt, Lembergbe érve nem volt mindenkinek őszinte a mosolya :)

De legalább ide értünk 1/4 1-re :DDDDD

Lemberg gyönyörű, minden látnivaló előtt esküvői kocsik sorakoznak, a 3 órás séta alatt Csabee-ék 20 párt számoltak. Bármelyik templomba mentünk be, mindenütt esküvői szertartás zajlott :)

Az itt eltöltött 3 óra arra elég volt, hogy izelítőt kapjunk a városból, de ahhoz kevés volt, hogy megnézzünk mindent, úgyhogy ide még biztosan visszajövünk :)))))

Hazafelé már gyakoribb megállásokkal operálunk,

Lemberget elhagyva észrevesszük, hogy Atti Hondájának hátsó gumiján a sérülés közelében a szövet kilátszik.
Orvosolni sajnos nem nagyon lehet, ezért stratégiát váltunk: Imi és Atti fix 80-as tempóval és rövidebb megállásokkal teljesítik a szakaszokat, mi maradunk a 100-120 közötti tempónál. Az utolsó 30 km-t már ismét együtt tesszük meg, és 21.30-ra befut Viharosra a Lemberg-express :DDD

2009-08-02 (vasárnap)

Imiék, Gyuriék és Attiék reggel 1/2 8-kor útnak indulnak hazafelé, defektes kerékkel elsődleges cél a hazajutás, Imiéknek pedig 2 órára szeretnének hazaérni :)

A csapat másik fele 8.30-kor hagyja el a szállás, irány a nevickei vár.
A parkolóban letesszük a motorokat, Csabee bevállalja az őrzésüket, mi pedig egy félreértelmezett táblának köszönhetően 5-6 km-t gyaloglunk az erdőben, csak éppen a várat nem leljük meg. Rossz felé kerestük, és "nem láttuk a fától az erdőt" :) Végül azért csak rátaláltunk, és elég volt 300 m-t gyalogolni :DDD
Vár után újabb vár: Ungvár :) A 2 órásra tervezett program első felét a skanzenben töltöttük,
a második felére egy belvárosi séta volt kitűzve, de ettől a 35 C-os hőségnek köszönhetően eltekintettünk, helyette szabad program. Vanchuék és Somáék a skanzen melletti várat járták végig, majd 1/2 3-kor legurultunk a belvárosba gyorskajáldát keresni. Csak pizzériát sikerült találni, Vanchuék és Soméák meg is rendelték a pizzát, mi pedig nem akartunk 1 órát "vesztegelni", úgyhogy elindultunk Záhony felé. A GPS-nek köszönhetően még egy rövid városnézésre is futotta,
majd többszöri újratervezés után megtaláltuk a helyes irányt :DDD Záhony előtt még feltankoltuk a motorokat ócsóbenzinnel, és némi grivnya költekezést eszközöltünk a shopban (hmmm, de fincsi az a vaniliás coca-cola....), és irány a határ. Rövidke sor fogadott minket, a tűző napon dekkolás nem volt éppen felemelő érzés, de sikerült az autóknál hamarabb átjutni az ukrán határon. A magyar határőrök akkurátusan kitöltették velünk a benzincsempészetről szóló nyilatkozatunkat (papír szerint 15 liter benyát hoztam be!!!!), azután kíváncsiságukat kielégítendő belekukkantottak a topcasekbe. Mivel vaniliás colát csak kis mennyiségben csempésztünk (Csabee is csak 4 litert hozott), átengedtek minket. Innentől az ukrajnában már begyakorolt "tempo 120" programot beélesítettem a fedélzeten és 3 boxkiállásos taktikával 20.15-kor intett le a kockás zászló az utcánkban.