2009.09.18-25 - BULGÁRIA

Szöveg: BIKE-R
Fotó: BIKE-R

2009-09-18 (péntek)

Ülök a munkahelyen és folyamatosan az órát figyelem. Mikor lesz már 2 óra?? A nap hétágra süt, tökéletes motoros idő van, a met.hu viszont hétfőig esőt jósol Romániára és Bulgáriára. Remélem tévednek :DDD Bambulok a monitorra, de fejben már a bulgár tengerparton járok, az álmodozást a telefon "ébresztője" töri meg: 14.00 - Indulás. Mondok egy Tschüß-t a kollégáknak, ők jó utat kívánnak és már robogok is haza. A motor felmálházva vár, az oldaldobozokba behajigálom, ami az éjjel 3-ig tartó csomagolás során kimaradt (sajnos nem mindent), beöltözök, kis családtól érzékeny búcsú és 15-kor útra kelek. A közeli kúton megitaton a lovat és ellenőrzöm a keréknyomást, majd az M0-áson teperek a találkozási pont (M5 Inárcsi pihenő) felé. Az információ tábla tudtomra adja, hogy a régi M0-on Győr irányába baleset lassítja a haladást, de még álmomban sem gondoltam volna, hogy emiatt az új M0 M5 lehajtó előtti utolsó 6-800 m-ét kamionok, buszok és kocsik között lavírozva fogom megtenni. Oldaldobozokkal ez határozottan macerás művelet :(( 15.40-kor landolok az Inárcsi OMV kúton, Zita a szép új Tenerével előttem pár perccel érkezett. Hamarosan Kiss Atti is befut, Taro és Imi a M0-on kialakult kalamajka miatt csak 16.20-ra érnek a találkozási pontra. Fullos a létszám, a zongorista tehenészek felülkerekedtek a fűnyírósokon 3:2 arányban :DDDD 1/2 5-kor Nagylak felé vesszük az irányt, első megállónk a szegedi Tesco. Itt kiegészítjük hiányos túrafelszerelésünket (fejlámpa, kempingszék, stb), megtankoljuk a motorokat Makón és koromsötétben hagyjuk el az országot a nagylaki határátkelőnél. Gyors lejbiznic és "vacsoracsata" a pénzváltónál, majd go tovább, hiszen vár még ránk legalább 240 izgalmas km :) Arad (körforgalomnál autóban kufircoló pár) után Temesvár szolgáltat némi látványosságot, meg is pihenünk kicsit az ortodox katedrális tövében.


A GPS (és a R.O.A.D 2006 térkép) természetesen kitett magáért, egyirányú utcába forgalommal szemben akart bevinni, és olyan helyen jelzett balra kanyarodást, ahol ez alapból tiltott :DDD Ez az "alaposság és precizitás" a közlekedésükben is megmutatkozott, a katedrális É-NY-i sarkán található kereszteződésben az ott eltöltött 20-25 perc alatt kb. 5 "kvázi" baleset volt :DDD Pihi után irány dél, az utak minősége romlik, néhol 20 m látótávolságú ködfoltos szakaszok nehezítik a haladást. A csapat fárad, éjfél után pár perccel el is érjük az első éjszaka szálláshelyéűl (műholdfelvételek segítségével) kiszemelt területet, 1/2 1 körül már horpaszt a "tábor".

2009-09-19 (szombat)

7-kor már ébren a csapat: reggeli,sátorbontás és 8-kor indulás.
A mai terv 760 km. Kellemes bemelegítő szerpentinezés után irány a Kazán szoros.
A panoráma gyönyörű, az út minősége katasztrófális, több helyen lámpás forgalomirányítás lassítja tovább a gyakori fotóstoppokkal megszaggatott haladásunkat.


Lassan benzinkútra is szükségünk lenne, Atti Transalpja többtíz km óta jön tartalékon, végül nem jut el a kútig. Imi hamar rövidre zárja a problémát: az egyik helybélitől beszerez 5 liter benyát "jópénzért". A Vaskaput elhagyva kicsit felpezsdítettük a tempót, Craiovában a Billa parkolójában szolíd piknik, majd pödörünk tovább Giurgiu felé. Buzescu "falun" átmotorozva csak kapkodom a fejem a főutcán felépült romapaloták látványától. Bánffyhunyad ehhez képes kismiska... Cigányzeneszótól hangos az utca, lehet hogy lagzi van, de az is lehet, hogy csak "hétköznapi" buli. Mire napirendre térek a rövid, de annál töményebb kultúrsokk felett, már a falu másik végében járunk. Az eső rákezd, megállunk az esőgúnyát magunkra ölteni. Itt bizony más léptékkel élnek, mint a falu nyugati felében. Alexandria után a GPS hatékony közreműködésével villámlátogatást tettünk Románia igencsak barátságtalan településein. Egyezményes jelekkel adták tudtunkra, hogy "kedvelnek" bennünket... Giurgiut már alkonyatkor érjük el, előbb a kikötőben teszünk egy rövid kitérőt, majd becélozzuk Giurgiut és Ruset (Ro-BG határ) összekötő hidat. A határátkelést már szakadó esőben ejtjük meg, majd berobogunk Ruse központjába pénzt váltani. A "későesti" időpontnak (1/2 8) köszönhetően nyitvatartó pénzváltót nem találunk, bankautomatából viszont hozzájutunk a hőn áhított bolgár levához, mehetünk tankolni. Elnavigálunk a központban feltüntetett OMV kúthoz, megtankolunk, "megvacsorázunk" és folytatjuk utunkat Bulgáriában. 290 km-t kellene a sötétben "vakrepülni" ahhoz, hogy a tengerpartra lejussunk. Neki veselkedünk és 1/2 11-ig húzzuk a gázt a néhol tükörsima, néhol méteres útmelmarásokkal tarkított aszfaltcsíkon, majd Silistra közelében a dűlőúton felverjük a sátrakat és indul a party, a szunyaparty :)

2009-09-20 (vasárnap)

1/2 7 előtt kelek, lövök néhány fotót a táborról,
majd sleep üzemmódban várom, hogy a telefonom 7.00-kor ébresztőt fújjon. Ébredezik a csapat, és ezzel egyidőben megindul a forgalom is körülöttünk. Előbb egy Lada centizget a dűlőúton a sátrak között, később egy Moszkvics iparkodik el melletünk a szántás felé, majd megáll tőlünk 60-80 m-re, ketten kiszállnak belőle, a csomagtartóból előkerül 2 puska (mint a krimikben), és indul a vadászat (szerencsére nem motorosokra). Ez kellő motívációt jelentett a gyors sátorbontásra, 8.30-kor már úton a csapat :) Dobrichban 20 perc pihi, soványmalacvágtában körbefotózom a főtér környékét,



majd nyeregbe pattanunk és tekerünk tenger felé. Ahogy közeledünk, úgy erősödik a szél, a horizonton feltűnnek a szélerőművek, 12-kor végre elérjük a Fekete tengert Durankulak partjainál. Készülnek a tengerpartos képek, élvezzük a napfényt, a hullámokat, az idilli környezetet.

A part üres, bár itt még szezonban sem lehetett nagy pörgés. A parti fövenyen térdig járunk a kagylókban, ropog a krosszcsizmánk alatt, bármerre lépünk.
Neki is látunk a szebb példányokból néhányat begyűjteni ajándék gyanánt. Ebédidő van, ennél alkalmasabb helyet keresve sem találhattunk volna a páncélosok elfogyasztásához. Ebéd után Krapets felé folytatjuk utunkat a partmenti földúton. 2 km után az út sivatagi játszótérré durvul, a mély homokban a 350 kg-ra felpakolt Vara úgy sűllyedt, mint Nautilus a tengerben, hátra arc, irány az aszfalt. Haladunk délnek, sorba vesszük a falvakat és azok tengerpartjait




és benzinkutat keresünk bőszen, mert a fűnyírók (Hondák) lassan benyáért könyörögnek. A nagy szél és a fullos dobozolás meghozza a motoroknak az étvágyat :((( Atti TA-ja Shabla határában ismét kifogy, Imi póttartályából 5 litert töltünk, majd go tovább. A partmenti úton porolunk tovább, félig aszfalt, félig off-road üzemmódban. Kamen Bryagnál a Jajla szabadtéri régészeti múzeum igazi csemegét jelent az ősi kultúrák emlékei iránt érdeklődők számára. A tengerpart ezen szakasza talán a legszebbek közé tartozik Bulgáriában, a hatalmas sziklafalak lenyűgöző látványt nyújtanak, nem véletlen, hogy természeti védettséget élvez.
A bejárattól csak gyalog lehet bebarangolni a területet, lesétáltunk a római erődítmény romjáig, készítettünk néhány fotót a sziklafalakról, de a közelgő viharfelhők eltántorítottak a további régészeti felfedezőúttól :DDD Múzeum után irány a Kaliakra fok (útközben sikerült végre feltankolni a motorokat). Kaliakra egy hatalmas sziklából álló, a tengerbe mélyen benyúló félsziget, melyet keleti és nyugati oldalról 60-70 m magas, vöröses barna színekben pompázó látványos sziklafalak határolnak.

Kaliakra további különlegessége az, hogy partjainál a Fekete tenger egyre fogyatkozó delfinállományának utolsó egyedeit megpillanthatjuk, amire a reggeli órákban van komolyabb esély.

A félszigeten egy erőddel körülvett település állt, melynek falmaradványai ma is megtalálhatóak.


Történelmi kalandozás után feltankoltuk az élelmiszerkészleteket és a topolai St Georg Camping felé vettük az irányt. A kemping kongott az ürességtől, csak a szabadon eresztett 5-6 ló okozott némi nyüzsgést. A szűnni nem akaró szél elől a lakókocsik árnyékában találtunk menedéket. A vizesblokkban angol WC és hidegvizes zuhany volt, bár 5 leváért (700 HUF) nem is vártuk, hogy a Ritzben érezzük magunkat :DDDD Sátorállítás (szélben!) után a vacsora is hozott izgalmakat, Imi gázégője nem csak az égőfejnél, hanem a palack-égőfej csatlakozásnál (szelepnél) is lángra kapott, ami kortollálhatatlan égésbe kezdett. A hirtelen felcsapó lángok miatt már annak is örültünk, hogy a sátrak közeléből sikerült kigolfozni a tűzgolyót, ami az egyik lakókocsi vonófejénél landolt. Volt ám izgalom, hogy se a fű, se a lakókocsi ne kapcsolódjon be a piromán játékba, végük valami fedelet sikerült a vonófej és a tűzfészek közé tenni, majd tűzvédelmi előírás szerint jópár lépéssel hátrébb léptünk és vártunk :)) Rövid égés után a palack felrobbant és az égőfejet földkörüli pályára állította. A tüzes látványelemekkel színesített vacsora után újabb természeti erővel, a (hideg) vízzel kellett ádáz csatát vívnunk a vizesblokkban. Nem mondom, hogy felemelő érzés volt a 14 fokos vízben zuhanyozni (bár 2 nap "NE FÜRGGYÉ LE" után annak tűnhet), de mivel a levegő hőmérséklete sem nagyon ugrotta át a 20 C-t, nem okozott különösebb gondot :DDD Ellentétben az egész éjjel sátrat cibáló széllel és a kb 3 fokos szögben lejtő kempingplaccal, ahova a sátrakat vertük :)))) A csapat extrém korán, 21.30-kor húzza a lóbőrt.

2009-09-21 (hétfő)

"Aki korán kel, aranyat lel", íme:


A csapat többi tagja is korán kel,

készülődés után járművillamossági félóra, majd irány Balchik. Pénzváltás után legurulunk a főtérre, Imivel és Attival leballagunk a kikötőbe,
majd irány a botanikus kert. Jobbhíján a járdán leparkolunk a motorokkal,
megvesszük a kicsit borsos árú, 10 levás belépőt és bevetjük magunkat a növények dzsungelébe.

Az első kert viszonylag rövid idő alatt körbesétálható, meg is ijedtünk, hogy egy "konyhakert" méretű látnivalóért kértek el ennyi zsetont, aztán felfedeztük a másik kertet :) Na itt már akár fél napot is elboklászhat, aki komolyabban érdeklődik a botanika iránt. Mi csak egy órácskát tekeregtünk (motoros cucc-Oxtar kombóban az igazi), nem is volt kilométerhiányunk :DDD Gyalogtúra után újra motoron, Albena és az Aranyhomok (Golden Sand) felé a parti úton. Legálisan csak egy rövid szakaszon lehetett volna közlekedni, de a motorok szerencsére (még oldaldobozzal is) elég keskenyek :DDD

A híres Aranyhomok olyan üres volt, mintha ciánoztak volna.

Nem is időztünk sokat, a következő megálló az Aladzsa kolostor. Engem nem nyűgözött le, talán túl sokat vártam tőle. Bulgária felfedezését Várnában folytatjuk, először a város szélén található monumentális szovjet beton emlékműhöz motorozunk fel,

majd célba vesszük a tengerparton található városi parkot.
A park bebarangolását a Tengerészeti múzeumnál kezdjük, Taro a terepmintás kosztümjében virít az egyik őrnaszád mellett, amikor egy srác megszólítja és megkéri, hogy pózoljon neki pár kép erejéig. Készülnek a képek,

Taro megadja az elérhetőségét, a srác pedig ígéri, hogy 1 hónapon belül felkeresi otthon, hogy további képeket készítsen :DDD Ebédidő lévén lesétálunk a partmenti étterembe és leteszteljük a konyhát.

A sopszka saláta tökéletes választás volt, egy kisebb pizzával és 2 pohár kolával lefujtottam. Mindez 15 leváért igen barátinak mondható. Gasztrótúra után újra a motorozásé a főszerep, megpróbálunk a várnai közlekedés részeseivé válni. A katedrálisnál megállunk pár fotó erejéig,
majd az Asparuhov hídon keresztűl elhagyjuk Várnát és lemotorozunk a Galata fokig. A környéken elszórt óvszerek mennyiségéből arra a következtetésre jutottunk, hogy fél város ide járhat "időt tölteni". Lövünk néhány képet és haladunk tovább, hogy még sötétedés előtt sátorhelyet találjunk. Az előre kiszemelt kempingek nem nyerték el a tetszésünket (távol voltak a tengertől), így egészen Kamchiáig mentünk, ahol a tengerparton egy teniszpálya salakján vertünk sátrat. A szél megállás nélkül fújt, a motorokkal sorfalat képezve védtük a sátrakat. A tenger hullámainak morajlása közepedte nyugovóra tért a csapat.

2009-09-22 (kedd)


Atti korán ébred és csomagol, estére haza kell érnie. Jópár km vár rá. Összekészülünk és Neszebár felé vesszük az irányt.

Obzornál letérünk, formás szállodák, rendezett park és tökéletes tengerpart marasztal.



Az időjárás strandolásra is hibátlan, átvedlünk és végre megmártózunk a Fekete tenger hűs habjaiban. Az utószezon itt is jól érezhető, a tökéletes strandidő ellenére kevesen "lézengenek" a kb. 3 km hosszú parton. Mi viszont nagyon élvezzük, belevetjük magunkat az emberes hullámokba. A száradási időt kihasználjuk, pikniket rögtönzünk a parton, majd visszaalakulunk motoros formátumra és elmotorozunk az Elmine fokra (15 km off-road szakasz)
Elmine után begaloppozunk Neszebár régi városrészébe.


Körbesétáljuk, majd irány Burgasz. Városnézés után begurulunk Sozopolba, a szupermarkecben bevásárolunk és megszállunk a kemping Kavaciben. 5 leváért sátorhelyet kapunk, a fürdő melegvizes, a klotyó pottyantós :DDD

2009-09-23 (szerda)

6-kor kelek, járok egyet a kempingben és lecsekkolom a partot is. 10 pontos.




Mivel a mai napra csak 70 km motorozást terveztünk, a délelőttöt a kemping strandján töltjük.
Délben útnak indulunk, hogy bejárjuk Bulgária legdélibb tengerpartjait egészen a török határig. Lozenetsnél térünk le először a főútról plázsnézőbe,
majd Tsarevoban megkeressük a mozaik iránytűt

és egy Stihl fűrészboltban Taro láncolajzó szerkezetéhez vásárolunk olajat. Athopolnál hajóroncsos fotózkodás,

sopszka salátázás a Venezzi Pizzeria teraszán, majd úgy döntünk, hogy a mai 70 km-t megtoldjuk egy 150 km-rel, ezzel is csökkentve a holnapi nap 500 km-ét. Legurulunk Silistarig,
majd Resovo felé fordulunk, hátha sikerül eljutnunk a török határig. A határ előtt 500 m-rel Imi eltűnik a sor végéről. Mire megfordulunk és visszamegyünk, Imi már el is intézte a "dolgát", valami megdolgoztatta a bélflóráját. Haladunk tovább a határig, az ellenőrző pontnál vízum hiányában visszafordítanak minket, irány újra Silistra. Menet közben Imi újra eltűnik, gondoltuk megint ugyanaz a sztori, mint az előbb. Várunk, 5 perc, 10 perc, Imi sehol. Taro visszamegy, hogy megnézze mi történt, akkor látja, hogy Imi motorja eldőlt, Imi pedig még lábra sem tud állni, nem hogy a motort felállítani. Történt ugyanis, hogy a motor hátsó doboza az előző technikai szünet után nyitva maradt, és megállt, hogy bezárja. A motort sebességben hagyta, de a lejtős úton valahogy megindult, az oldalsztendert becsukta és eldőlt. Ekkor Imi megpróbálta felállítani a mocit, de sajnos a mozdulat közben megroppant a dereka :((((( Persze az arra haladó 3 kocsiból senki sem segített :((( Taro felállítja a mocit, összeül a válságstáb. Imi nem tudja mozdítani a bal lábát, valószínüleg idegbecsípődése van. 15 perc pihenés után Imi felsegítjük a motorra, és a 2 km-re lévő silistrai kempingbe lemotorozunk. A kemping zárva, a tengerpart közelében keresünk sátrazásra alkalmas helyet. A vaddisznótúrások még nem tántorítanának el attól, hogy itt verjünk sátrat, de az irdatlan mennyiségű szúnyog igen. Úgy döntünk, hogy megpróbálunk visszajutni az előző esti szállásunkhoz, Kavacibe a kempingbe. Útnak indulunk, hogy sötétedés előtt letudjuk a 70 km-t. Az utak erősen igénybeveszik Imi fájdalomtűrő képességét, minden gödör/bukkanó/kátyú vagy úthiba olyan fájdalmat generál, mintha kés döfnének bele. Ennek ellenére 1 megállással sikerül teljesíteni a távot. A kempingben Iminek kiveszünk egy faházat (méretes franciaággyal), mi sátorozunk a faház előtt.

2009-09-24 (csütörtök)

Imi derekán a pihenés nem sokat segített, a felkelés is több percet vett igénybe. Nincs más lehetőség: meg kell próbálni a lehető legrövidebb úton hazajutni. Elkezdjük tervezni az útvonalat, a GPS több alkalommal is megbolondul, végül Szófiáig terveztetek vele, mert addig "stabilan" tervez :DDD Nem túl pörgősen haladok a készülődéssel, Imi és Taro úgy döntenek, hogy lassan elindulnak, "úgy is utolértek minket". Felpörgetem magam, de még így is összeszedünk 30 perc hátrányt, tempós haladással próbálunk a hátrányunkból faragni. Burgaszban utolérjük őket, Imi úgy érzi, hogy haza fog tudni motorozni. Nekilódulunk, sorban hagyjuk magunk mögött a falvakat, a Shell és OMV kutakat. Szépen fogynak a km-ek, a haladós tempó miatt az üzemanyag is. Stara Zagora környékén már fürkészem a kutakat, de 'A' kategóriás nem találok. Sebaj, mindjárt ráfordulunk az autópályára, ott biztosan találunk majd. 15 km után már kezd neccesség válni a szitu, de eddig nem hogy benzinkutat, de autópálya kihajtót sem találtunk. Lassan 80 km-t jöttem tartalékon. Szupertakarékos (80-90 km/h) üzemmódban folytatjuk az utat. Időközben a Tenereken is elkezd villogni a tankolásra figyelmeztető kontrol lámpa, most már tényleg nagy szükség lenne benzinre... 10 km után (a benzinkúttól 3 km-re, az autópályakihajtótól 1 km) a Vara megáll. Imi póttartályából feltankoljuk a mozdonyt, és bepöfögünk a benzinkútra. A mocikat és a tartalék benyakészletet feltöltjük, majd folytajuk tovább a lélekölő autópályázást Szófiáig. Az út persze nem marad eseménytelen. Először egy Bugatti (talán Veyron???) kullog el mellettünk 200 feletti tempóban, de olyan hirtelen jön (és távozik), hogy még a sportszeletnek sincs ideje becsúszni :) Másodjára egy elszabadult kerék okozott izgalmat, ami a szemközti sávból érkezett (autópálya!!!), és előttünk 4-5 kocsival landolt. Szerencsére mindenkinek sikerült kikerülnie. Szófiában elalvás ellen betolunk egy kis RedBull-t, majd bumlizunk tovább. Ami ezután várt ránk Szófia utcáin, az maga a pokol. Délutáni csúcs, útfelbontással, türelmetlen és agresszív (vagy határozott???) közlekedőkkel.
A GPS Montana-Vidin útvonalat adja legrövidebbnek, elhisszük és ennek köszönhetően még egy jót szerpentinezünk Szófia után a hegyekben :)

Fokozatosan ránk sötétedik, 1 boxkiállással toljuk Vidinig. Neki látunk szállást keresni, Taro úgy dönt, hogy leteszteli a korlátait és letolja még a hátralévő 750-800 km-t Pestig. Egy 3 csillagos hotelban sikerül 3 ágyas szobát szerezni 50 EUR-ért, reggelivel. A mocik az udvarban pihennek bezárva, kicsekkoláskor kiderül, hogy pár EUR felárért.

2009-09-25 (péntek)

Imi a gyógyulás útjára lépett, még nem dobja a hátraszaltókat, de szemmel láthatóan jobb passzban van. Betoljuk arcunkba a kiporciózott reggelit és elindulunk a szerb határ felé. A kulai határátkelőnél lépünk szerb területre, a vámon összefutunk egy ír kalandorral, aki BMWF650 GS-sel 1 hónapos európai körútat tesz egyedül, és éppen hazafelé tart. Csehország-Szlovákia-Ukrajna-Románia-Bulgária-Horvátország-Szlovénia-Ausztria-Németország útvonalon járja be az öreg kontinenst. Szóba elegyedünk, el is mesélem neki kálváriámat az F650GS-ről. Teljesen meglepi a történetem, neki 46 000 mérföld (73 600 km) van a 2005-ös duplagyertyás F650GS-ben (ráadásul használtan is vette), de neki semmilyen problémája nem adódott vele. Még beszélgetnénk tovább, de kalandorunk útlevelébe pecsét kerül, elbúcsúzik, és robog tovább. Mi sem időzünk sokat, pár perc múlva máér a szerb aszfaltot koptatjuk. Nem volt ennyire szerencsés az a magyar srác, akinek a Transitját teherautónak "minősítették", és mehetett vissza a bolgár oldalra további papírokért :(((( Zajecar után útlezárás miatt beterelnek a hegyek közé, 1,5 sáv széles utakon kanyargunk és probáljuk előzgetni a teherautókat. Paracinnál felhajtunk az autópályára, ráakasztjuk a km óra mutatóját 120-ra és Belgrádig bóbiskolunk a plexi mögött :) Belgrádban ízelítőt kapunk a helyi M0 körgyűrű feelingből, döbbenetes az a szemétmennyiség, amit a kocsikból kihajigálnak a város szélén a közlekedési lámpáknál. Újvidék és Szabadka érintésével bürrögünk Röszkéig. 30-40 perc "kényszerpihenő" a határon, majd 1 pit stop a szatymazi kúton, és 3/4 7-kor, összesen 3182 km megtétele után megpihentetem a mozdonyt a garázsban.