Megállunk, hogy elvegyüljünk a "forgatagban", de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez maradéktalanul sikerült :DDD Rövid sétát teszünk a portékás soron, és elkövetünk egy apró hibát: magyarul köszönünk az egyik árusnak (üvegfestéssel készített csecsebecséket árul). Az addig kedélyesen mosolygó bárisnya szempillantás alkatt szipirtyóvá reinkarnálódott, és mindent elkövetett, hogy szívből jövő "szeretetéből" kijusson nekünk is bőven. Legjobb családban is megesik az ilyen, elköszöntünk és visszaballagtunk a motorokhoz. A mise előkészületeit figyelve észrevettük, hogy a környéken igen magas az egy főre jutó vadászok száma és az elejtett zsákmányállatok mennyisége.
Ekkor állt össze a kép: Hubertus misére készülődnek így a vadászati szezon kezdetén. Na ekkor követtük el a második hibát: megvártuk, hogy elkezdődjön a mise. A prédikáció magasztos csendjét az Oxtar csizmám nyikorgása hasította ketté, többtíz szúrós szempár pillantásának kíséretében kitipegtünk a mocikkal a vásártérről, majd beröfentettük a vasparipákat, és szemerkélő esőben pörgettük a km-eket Hrinova felé.
Az eső éppen csak annyira esett, hogy az út lendületes élménymotorozáshoz alkalmatlan legyen.Hrinovánál rövid pihenő, mérlegeljük a helyezetet, és arra jutunk, hogy ha Brezno felé nem javul a helyzet, akkor útvonalmódosítás következik. Cierny Balog előtt a szerpentinen tejföl köd, ennek köszönhetően az élvezeti faktor alacsony, a kockázati magas, az időjárás igyekszik megölni a motorozást. Ha hagyjuk.....(Nem hagytuk) Cierny Balogon leszaladunk az erdei vasút pályaudvarához, körbefényképezzük az állomást,
majd sokadrendű mellékúton felkapaszkodunk a domboldara az emlékműhöz, ahonnan csodás kilátás nyílik a falura és a környező, felbőhe burkolózó hegyekre.
Cierny Balog után lecsorgunk Breznoba, majd rövid pihenő után a nap 10 pontos záporesőjének kellős közepén átmotorozunk Tisovecbe. Az eső olyan hirtelen jött, hogy mire szabályosan félreállhattam volna, már a csizmámban folyt a víz :(((( A sisak plexije kivül és belül egyaránt vizes, lehajtva vakrepülés, felhajtva szökőkút feeling :) Tisovecbe érve szükségét érzem egy rövid technikai szünet beiktatásának, ugyanis a vizben úszó nadrágomon átfujdogáló "szellő" frost üzemmódra kapcsolta Oxtar csizmában végződő végtagjaimat. A buszmegállóban magamra rántom az esőgatyát, rágyújtunk egy szendvicsre és útvonalmódosítás: legrövidebb úton Velky Krtisre. Megvárjuk, amíg az eső alábbhagy, majd 5 centis vízben jetski-zünk Hnusta érintésével Rimaszombat irányába. Hnustát elhagyva ahogy kiérünk a hegyek közül, a távolban a nap sugarai festik aranysárgára a horizontot. Rimaszombaton már nyomát sem látjuk az égi áldásnak. Rácsattanunk ez E571-re, búcsút intünk a sötét esőfelhők függönyébe burkolózó hegyeknek és szerpentineknek (majd jövünk legközelebb!!!) és krúzolunk Lőcsén át Velky Krtis felé, majd Balassagyarmaton újabb pit stop. Pihenő után a 22-en haladunk Rétság felé, a tereskei kihajtónál azonban egy csúnya baleset miatt 5 perc kényszerpihenő. Útzár feloldás után belelendülünk és - hogy Palik Laci szavaival éljek - űridővel bejutunk a Q2-be :) A 2A-ról viszont az M3 felé nem lehet lehajtani, meglódulunk Újpest felé, de a Dunakeszi lehajtó beállt mint a szög, egészen az újpesti lehajtóig tekerünk tovább. Gyuriék a Váci úton folytatják útjukat, számomra pedig kezdődik egy újabb kaland :))) Bízva a "helyismeretemben" (kb. 8-10 éve nem jártam arra!) megpróbáltam Káposztásmegyerről visszajutni az M0-ra, amiből a végén egy kellemes Dunakeszi városnéző motorozás lett. Ekkor úgy határoztam, hogy minden sallangot mellőzve toronyiránt közelítem meg a 2A-t. Ez olyan jól sikerült, hogy hamarosan felbukkant a rákospalotai szemétégető, majd a háziasszony képző mellett "elvágtatva" a fóti felhajtónál ráleltem végre a helyes útra, innen a Varadero meg már becsukott szemmel haza navigál :DDDD Ráadásul olyan jó időt futottam, hogy megnyertem a Q3-at is, a következő túrán ismét az első helyről indulok :DDDDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése