2010 - KRIM - 10 - 11 nap

"Karácsonyig már csak egyet kell aludni", mondta a drogos húsvétkor... Akár ez is lehetne a mottója a következő 1,5 nap krónikájának :)))

Reggel 7-kor kelünk, felcuccoljuk a motorokat és indulásra készen várjuk a ház előtt a takarítónőt a lakás illetve a kulcsok átadására. A megbeszélt időpontban (8 óra) sehol senki, 8.15-kor Gyuri felhívja a szállást intézőnket, hogy mi a teendő. Közlik, hogy másik takarítónő jön a kulcsokért, várjunk türelemmel :) 8.45 körül befut Másenyka, átveszi a lakást, mi pedig hazafelé tekerjük a kormányt, irány Budapest. Szimferopol felé indulunk, a troli szinte teljes útvonalát végigjárjuk, majd Odessa irányába zötykölődünk tovább. Krasnoperekopszknál ABC-zünk egyet majd GO. Veliky Kopaninál tankolunk, Khersonnál Lenin szobor fotózkodás és meg sem állunk, amíg az időjárás rá nem kényszerít. Az első adandó lehetőségnél esőgúnyát húzúnk, a közeli benzinkúton a felszerelést vízhatlanítjuk és "irány Horány". 3 km múlva a sor beáll, kb. 1 km-t sikerül a kocsik mellett haladni, de ott már egymás mellett 3 sorban állnak a kocsik (a szembejövő sávot is elfoglalják, amit néhányan nemzetközi jelekkel "ünnepelnek" a szembejöbők közül). Innentől 25 perc araszolás. A 3 sor lassan visszaszűkül 1-re és újra haladunk. Pá perc elteltével már látjuk is a dugó okát: a nedves úton egy nyaraláshoz fullra megpakolt kombi gépsárkány "kaszabolt". Hogy minek csapódott neki, azt nem látni, de csúnyán összetört :( Csak bízni lehet benne, hogy épségben kerültek ki belőle. A baleset helyszínén túljutunk, kb. 500 m-re a feltorlódott szembesávban is befigyelt egy furakodós "lemezalakító megmunkálás", kamion vs. autó. Szerencsére csak horzsolások a kocsin, de a sort szépen feltartották :(((( Végre visszalendülünk a korábbi tempóba, az eső is lassan csillapodik, 1 óra múlva már újra esőruha nélkül toljuk. Sajnos a csizmám beázott, ennek már hazáig nem lesz lehetősége kiszáradni :((( Aztán, hogy kijárjon még a jóból, egy 2 km sugarú, kb. 2-300 m hosszú, záróvonallal védett (de tökéletesen belátható) balkanyarban megelőztünk egy nem túl szapora közlekedőt (sajnos nem volt szembeforgalom, így nem tudtak jelezni, hogy zsaruk vannak a kanyar végén). Rendőr kiint, orosz nyelvű kresz könyvből "idéz", majd bemondja a tarifát, 400 hrivnya. 100-zal is megelégedett, úgyhogy rövid közjáték és szabályismertető után folytattuk a "társasjátékot" Vengrija felé. Uman előtt elértük az M-05-ös utat, itt már 2x2 sávon rendes tempóban lehetett matekozni, de közben a vörösen ízzó nap szép csendben beájult a látóhatár mögé. Kezdődhetett a vakrepülés. Uman után Gyuri egy 100 km-es felvezetést bevállalt (amit ezúton is köszönök Neki), ezzel elősegítete, hogy túllendüljek a holtpontomon, és újabb erőt gyűjtsek a további km-ekhez. Bár első körben max. 80-as tempóra terveztem a haladást, több esetben is sikerült tartós 100-zal tolni magunk előtt az aszfaltot. Így utólag visszagondolva igen bátor vállalkozás volt, mert sok helyen olyan gödrök voltak, hogy amikor belementünk, úgy éreztem, a vesém csókot adott a lapockámra.... Ennek ellenére a felnik mindenféle sérülés nélkül megúszták :)
Ahogy egyre mélyebben estünk bele az éjszakába, a hőmérséklet egyre alacsonyabb lett. Hiába vettem fel 2 garbót, motoros dzsekit és járattam az ülésfűtést maxon, a pihenők alkalmával úgy vacogtam, mintha az északi sarkon lennék. A hőmérséklet csökkenésével egyenes arányban nőtt viszont az unatkozó részeg helyiek száma, akik a pihenők alkalmával több ízben is "elszórakoztattak" minket. Úgy terveztük, hogy Lembergben tartunk majd egy nagyobb lélegzetű (2 órás) pihenőt. Hajnali 6 órára meg is érkeztünk, a McDonaldsnál betoltam életetem legrosszabb McReggelijét, majd kb 10 percet szundítottam. 7-kor kinyitott az éttertem, rövid látogatás a mosdó környékén és újabb izmos 10 perc hunyás :) 8-kor a tettek mezejére léptünk, irány a határ. Viszonylag jól haladtunk, mígnem ismét az ukrán rendőröké lett a főszerep (a Zsaru magazin szponzorálásával). Történt ugyanis, hogy egy záróvonalas szakaszon előttünk 2 kocsi, ami előtt egy kerekétől megfosztott teherautó közlekedett csigákat megszégyenítő lassúsággal. Ekkor szemből feltűnt a közeg a szolgálati járművel. Belenéztem a tükörbe, és láttam, hogy megfordult utánunk, úgyhogy jeleztem Gyurinak, hogy figyeljen, nem csinálunk semmit, ami nem szabályos. A rendőrkocsi követett minket kb. 50 m távolságból, közben az előttünk haladó 2 kocsi záróvonalnál kielőzte a teherautót. Mi felzárkóztunk a tehergépsárkány mögé szorosan, de nem előztük ki. Kb. 5-10 másodpercig még ott jött mögöttünk a zsaru, majd fényhidat, szirénát felkapcsolta, átment a szembe sávba és üldözőbe vette a 2 szabálytalankodót. 100 m után a záróvonal megszűnt, mi szabályosan kielőztük a teherautót, majd egy kanyar közepén látjuk a rendőrkocsit és a 2 üldözöttett. Egyszercsak a rendőr int felénk, hogy álljunk ki. Megállunk, kérdezem tőle, hogy mi a probléma, de csak azt hajtogatja, hogy a papírokat vegyük elő. Oké, előszedem, vinném neki a kocsihoz (már az egyik delikvens bent ül), de visszazavarnak a motorhoz. Kb 15 perc alatt végeznek a 2 szabálytalankodóval, ők el, mi pedig édes négyesben maradunk a 2 közeggel. Na mondom, kíváncsi leszek mit találtak ki nekünk. Hát azt mondja, nem húzódtunk félre, amikor szirénázott. Mondtuk, hogy Anyád!!!! Gyurinak mondtam, hogy hívja fel a kijevi magyar nagykövetet, és a rendőrökkel is közöltem, hogy mi fog történni. Erre kicsit megzavarodtak, beültek az autóba, egy papírra kiírták az adatokat, de közben Gyurinak sikerült elérnie a nagykövetet, már éppen adta volna a telefont a rendőrörknek, amikor azok kezünkbe nyomták a papírjainkat, a kocsiajtót próbálták becsukni (mivel nem voltunk biztosak, hogy minden papírunkat visszaadták, Gyuri nem hagyta) és elhúztak a retekbe. Hát ez bebuktátok barátaim!!! Persze ezzel nekünk megint ugrott fél óránk :(((( Mivel megmaradt nemkevés hrivnyánk, úgy terveztük, hogy visszavásároltatjuk Csabeeval, a Vyloki "bankárunkkal". Azonban Jaltán Záhonyt adtuk meg úticélnak (Tiszabecs helyett), és Munkácsnál már gyanúson más irányba kezdett vinni a dzsipi. A fáradtságnak betudható, hogy vakon követtük, és csak Záhonytól 30 km-re kezdtünk utánajárni a dolognak. Ekkor beadtunk Vylokot, de onnan meg olyan terepet választott, hogy út az csak ritkán volt jól járható, viszont egy komplett off-road programról gondoskodott. Ezzel 1,5 órát buktunk. Pénzváltás előtt még finom olcsó benzinnel megpupoztunk a tankokat, majd change money és irány a határátkelő. Nem kicsi sor várakozott átlápésre. Itt mindenki ismer mindenkit, mi voltunk talán az egyetlen kakukktojás, úgyhogy néztek is rendesen :DDDD Ellenben velünk szarakodtak a legkevesebbet. Az előttünk átkelő kocsiból minden cuccot kiszedtek, a csomagokat áttúrták, a kocsi egyetlen női utasán, a tinédzser korú Irinkán még majdnem testüregi motozást is tartottak (már csak az "íze miatt is"), de végül erre nem került sor. Ezzel szemben mi vörös szemekkel (kb úgy néztünk ki, mint aki pajzs nélkül hegesztett) előadtuk a sztorinkat, és úgy tereltek át, mint Miska bácsi a pukit. Mátészalkán még "bedrogoztuk" magunkat egy kis Red Bull-lal, majd a pályán ráakasztottuk a mutatót 130 km/h-ra és 2 pihenővel lezúztunk Pestig. 35 órányi nonstop motorozás után (egyseggel Jalta-Budapest - 1854 km, Gyurinak Jalta-Siofók - kb. 1950 km) végül hazaértünk.

11 nap alatt összesen 4873 km-t hagytunk magunk mögött, azt hiszem ez a túra sem marad ismétlés nélkül :))))

Ma (09.01) hívott Gyuri és közöte a jó hírt: Mary túl van a műtéten, jól van és a műtét is jól sikerült. Mielőbbi gyógyulást kívánok!!!!

Remélem a következő Krim túrára is elkísértek :)))))