Próbálnék aludni, de a keskeny padról állandóan lefordulok, és "okosan" a krosszpáncélt is magamon hagytam, pihenés az nyet :( A Krim félszigeten WiFi tózse nyet, úgyhogy el is terjedt a mondás, hogy "kevés vagy mint Krim félszigeten az ingyen WiFi" :)
Békés szundikálásomat valami motoszkálás zavarja meg, oldalra fordulok, és egy kutyafalka néz velem "farkasszemet", mozdulataimra fenyegető ugatással reagálnak, majd odébbállnak. Kissé lehült a levegő, a motoros dzsekimet is magamra öltöm, és próbálok tovább horpasztani, de közeledik már a hajnal, ebből alvás már nem lesz. 7-kor legurulunk a motorokat megtankolni, de olyan fáradt és álmos voltam, hogy még az a néhány km sem esett jól :((((( Visszamegyünk a kórházba, az ambulancia parkolójába már nem engednek vissza, irány a látogatói parkoló. Lecuccolunk, betúrunk egy kis reggelit és kezdődhet a mai program: telefonos egyeztetés a biztosítóval (hazai + ukrán kirendeltség) a történtekről, illetve a hazaszállítás részleteiről. Az ukrán partner 5x elmondatja velem angolul, hogy a kórházba beérkezés után mit csináltak az orvosok, miről van számlánk, amit fizetni kellett, azt hol és kinek fizettük, stb. Közben a kijevi magyar nagykövet visszahív minket, hogy látja, tegnap kerestük őt, miben tud segíteni. Elmondtuk a sztorinkat, ő pedig megadta a jalta magyar egyesületének a telefonszámát. Gyuri felhívja őket, mondták, hogy tudnak szállásban segíteni. A pontos címet bediktálják, viszonylag közel van a kórházhoz. Gyuri megbeszéli velük, hogy ha Maryvel elindul a mentő haza, akkor hívjuk őket, és megyünk a szállásra. Közben a biztosító hazai ügyfélszolgálatán az ügy egy újabb operátornál landol, intézik az ukrán illetve a magyar mentőt. Első körben helyi idő szerint délre ígérik, végül 1/2 3-ra befut, az orvosi zárójelentést a kórház kiadja és Maryvel elindulnak a határ felé. Gyurival lemotorozunk a szálláshelyre, a takarítónő odaadja a kulcsokat és megbeszéljük, hogy másnap reggel 8-ra jöjjön a kulcsokért. A motorokat a szemközti villanegyed zárt udvarára tesszük, persze egy kis baksis és a szállásunkról gondoskodó hölgy közbenjárásával. A portások még kifaggatnak a túráról és teljesen elképednek, amikor meghallják, hogy mennyi jöttünk már eddig, és még mennyi van hazáig. Számomra meglepő, hogy ennyire csodálkoznak 2000 km hallatán egy olyan ország szomszédságában, ahol a legközelebbi szomszéd város akár 500 km-re is lehet... Bár az is igaz, hogy itt a Krim félszigeten akadnak olyanok is, akik a szomszéd falunál messzebb még nem jutottak...
Mindenesetre ez a kis diskurzus megenyhítette a kezdetben kissé morc "Entrance Controlling Manager-eket" :) Olyanok voltak, mint a Muppet Show-ban a két öreg :DDD
Motorokat összekötjük (zacher ami zicher) majd nem kicsit elnyűtten belakjuk a 2 szobás első emeleti (vagy inkább magasföldszint) kecót. A konyha mondjuk úgy "helytakarékos", de a fürdő/WC is hasonló elvek szerint készült, a benne megbúvó 40-50 liter körüli bojler is csak jelképes :) Fényűző partyk rendezéséhez nem lenne túl ideális, amire nekünk szükséges (alapos tisztálkodás, mosás, étkezés, alvás), arra tökéletes. Ebben a sorrendben végignyomjuk a programot :)
Joccakát! :DDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése