Nekem hiányzott ez a feature, ezért egy hűvös márciusi reggelen nyeregbe pattantam, és célba vettem a kecskeméti Rodeo Ride 34 kereskedést.
7 óra előtt, -2 C-ban indultam otthonról, irány a kút. Az első 200 km utáni tankolásom átlaga 4,4 l/100 km. Ez nem is rossz kb. 90 % terephasználat mellett. Tankolás után a találkozási pontként kijelölt Home Center felé veszem az irányt. A reggeli forgalom nulla, így nem okozok különösebb izgalmakat azzal, hogy a lefagyott aszfalton az első mellékutcába történő lekanyarodást még 40-es tempóról lassítva sem sikerül első kísérletre abszolválnom:) Hiába fékeztem finoman, a bütykös gumik úgy csúsztak, mintha jégen lennének. Taknyolni nem akarok, inkább felengedem a féket, és "túlcsúszok" a kereszteződésen, vissza kettő, padlógáz :) Némi gépészkedés után sikerül a megfelelő irányba tovahaladnom, a találkozási pontig óvatos vágtában krúzolok. A Home Centerhez 7.10-re érek, a felkelő nap langymeleg sugaraiban sütkérezve várom az indulást.
Talán a korai időpont és/vagy a hideg idő (esetleg a "túra első 95 km-es aszfalt szakasza) tántorított el másokat a mai gurulástól. 7.15-kor beöltözöm, és nekivágok a kecskeméti tartó 95 km-es krosszgumi koptató aszfaltozásanak. Maglód, majd Monor érintésével haladok az úticél felé. Albertirsáig verőfényes napsütés fogad, ezzel némi hamis komfortérzet többletet biztosítva. Ennek örömére néhol 90 km/h fölé rottyantom a tempót, és ezzel egyenes arányban csökkentem a "túlélési" esélyeimet megfagyást illetően. Hiába a thermobélés a ruhában, a + 1 réteg meleg ruha, a menetszél (a "tökéletes" szélvédelemnek köszönhetően) a legapróbb réseken tör be a ruha alá. Ez Albertirsa után tovább fokozódik azzal, hogy napsütés helyett köd, és 4-5 C-al alacsonyabb hőmérséklet "vidít". Mikebudánál már számolom vissza a km-eket Nagykőrösig. A városba beérve normalizálódik a helyzet, 50-re akasztom a km óra digitális kijelzőjét és próbálok kiolvadni. Jól sikerül, sőt a belvárosban le is izzadok, amikor egy szemből érkező kocsi féktávon belül beforul elém. Mivel a szituáció tanulságos, megpróbálom részletesen leírni:
Haladok a belvárosban, sem előttem, sem mögöttem nincs jármű, a motoron a világítás ég. Egy zebra felé közeledek, emiatt talán még jobban is figyeltem (elehet, hogy ez volt a szerencsém), amikor látom, hogy a zebrán túl szemből érkezik egy kocsi. A zebra előtt kb.10 m-rel kiteszi az irányjelzőt balra, és megáll. Én áthaladok a zebrán, ekkor a kocsi elindul és beforul előttem az út melletti merőleges parkolóhelyekre. Nekilátok lassítani (a reggeli csúszós élmények miatt nem eröltetem a fékezést), az autó vezetőjének kb. a sávom felénél jutott ez a tudatáig, hogy közeledek felé, ezért a barma megijedt és belassított. Ekkor a menetiránya kb 60-70 fokba állt az autó, az eleje kicsit közelebb hozzám, a hátulja távolabb. A találkozás centimétereken múlott, a kocsi a parkolóhelyre félig belógva megállt (a hátsó lökhárító a sávom közepénél volt), nekem a lökhárító sarkától pár centire sikerült 0-ra redukálni a sebességemet. Ezután a fickó (65 körüli tatter) szép nyugodtan begurult a parkolóhelyre, majd egy "Bocs, nem láttalak"-kal próbálta feledtetni a szituációt.
Az ezt követő 30-40 másodperces monológomat inkább nem írnám le :)
A hangosan megünnepelt "szülinap" után gurulok tovább Kecskemétre. A zárcsere 15 perc alatt letudva, ügyetlenkedésemnek köszönhetően a sisakplexim egyik rögzítő fülét letöröm, hazáig plexi nélkül szellőztetem a buksimat. Mielőtt bevetem magam a földutak rengetegébe, Kecskeméten a kagylós kútnál megtankolom a lovat. 95 km után csak 3 litert tudok belepréselni a tankba, ez testvérek között is 3,2 l/100 km fogyasztás. Nem túl iszákos fajta ez a DRZ :) Természetesen a "nem tegnap barnult" pénztáros csaj megpróbál 200 HUF-fal kevesebbet visszaadni...
Katonapuszta után már nem aszfalt koptatja a bütyköket, a tanyák mellett unatkozó pásztorkutyák buzdítanak lendületes haladásra, a szántóföldek közelébe érve a jól felázott talaj jelent újabb kihívást.
GPS tartó hiányában "zsebből" navigálok, pozicionálom magam, majd ráállok az eltervezett útvonalra és haladok Pusztavacs felé. A vadak igen aktívak, először csak egy őz teper be a mezőről az erdőbe, 2 km múlva már 6-8 ugrabugrál át a szántáson,
mégis a nap fénypontját egy csapat vaddisznóval megejtett találkozó jelenti.
Nem tudom, hogy melyikünk volt jobban betojva, én pár nagy foltot láttam mözögni a fák között, megálltam, az egyik kucu megsasolt, aztán szépen elkullogtak. 2-3 expo után toltam egy szigorú 1-et és húztam, ami a csövön kifért. Az egyik kereszteződésnél megállok navigálni,
a közelből puska dörrenés hallatszik. Ezek szerint nem csak a vadak aktívak, hanem a vadászok is :) Gyors utvonalmódosítás, egy 4-5 km-es kitérővel elhagyom a veszélyes zónát,
majd egy kis hókotrás és sárdagasztás után
megpihenek a pusztavacsi emlékműnél.
Nyáregyháza felé haladok tovább, a dűlőút kissé zilált,
átverekedem magam rajta, majd Csévharaszt érintésével
becélzom Ócsát. Az ócsai templom előtt készítek néhány fotót,
és nekiveselkedek az utolsó etapnak.
A határban a vasúti átjárónál
egy lekanyarodást elnézek, és bekeveredek az M5 melletti erdőbe, de az aluljáróra sehogy sem találok rá. Belvízzel elöntött részre annál inkább.
Visszamegyek a sorompóig, és a sínek túloldalán próbálkozom. 2 perc múlva átrobogok az autópálya alatt és porolok Felsőpakonyon keresztűl Vecsés felé. Rövid aszfaltozás után ismét anyaföldet forgatnak a bütykök,
meg sem állok a ferihegyi reptérig. Egy tisztáson 8-asokat gyakorolok, majd az új endúrópályán gurulok néhány kört. Egyre jobban élvezem a DRZ képességeit :) Örömködés után irány a régi pálya, 1-2 kört kanyargok a pályán, majd jön a "jó hír": Asszonypajtinak 39,5 fokos láza van :(((( Irány haza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése