Az előkészületek már a múlt hétvégén elkezdődtek, a DRZ-re felkerült a Hepco oldadoboztartó konzol, péntek este a hengerzsákot teletömön minden földi jóval, és megpróbálom felmálházni a kis DRZ-t. A vékony hátsó csomagtartó okozza az első kihívást, de az igazi agytornát a Quechua 2 Second sátor rögzítése generálja. El is bíbelődök vele majd fél órát, de hogy mennyire volt sikeres, az hamar kiderül.
2011-05-21 (szombat)
Az alsónémedi találkozási pontig tartó szakaszt is terepen tervezem megtenni, Sunnyogi és Okta is úgy dönt, már ezen a szakaszon becsatlakoznak a túrába. Sunnyoval 7-re beszéljük meg az indulást a Home Center parkolójából.
A már jól ismert és bevált útvonalat használjuk "tranzitnak", így van időnk bambulni a prérin ugrabugráló nyulak táncát.
A fullra tankolt DRZ a szolid csomagoknak köszönhetően olyan farnehéz lett, hogy nem kicsit kellett szokni a kezelését. Természetesen a csomagok már az első 500 m-en önálló életre keltek, tovább javítva a kis röfögő stabilitását. Oktával a reptér végén található körforgalomban futunk össze, most már teljes a csapat :)))
Vecsést elhagyva az M0 mediterrán (déli) feléről közelítünk Felsőpakony felé.
A pár nappal ezelőtti esők nyomát csak a derékig erő kalászok őrzik, a dűlőút olyan sivatagos, mint a Szahara. És ez a túra végezetéig alap beállításként elkísért minket, úgyhogy "üldözőim" számára itt kezdődött a "porszívózás motoron" című fejezet.
A nehézségek ellenére jól haladunk,
8 óra előtt 10 perccel már a benzinkúton hűsölünk. A beígért 30 C-hoz nem sok hiányzik, a túrapakk összevisszaságát még megkontrázom a motoros dzsekimmel, ezt a kavalkádot már képtelenség egyben tartani a Louis-os hengerzsák műanyag bandázsaival. Ilyen, és hasonló szórakoztató feladatokkal ütjük el az időt a fél 9-es indulásig, várva hátha valaki becsatlakozik. Változatlan létszámmal indulunk neki a 170 km-es napi etapnak. A délegyházi tavakat megkerülve
Dabas érintésével
haladunk Tatárszentgyörgy felé. A dabasi krosszpályán rövid ráhangolódás a mélyhomokra (bár ez így felpakolva inkább mélytorok volt) :))))
Tréning után haladunk tovább,
patakátkelés a harckocsipálya szélén,
Sunyo a motoros szerkót rendesen átöblíti, csak a centrifuga program hiányzik, Okta szolidan siklik át a békaneveldén, jöhet a ruhaszárítás meg némi hinár eltávolítás a motor aljáról. A szubtrópusi klímának köszönhetően Sunnyogi szerkója szinte percek alatt megszárad, kitikkadás ellen már fontolgatjuk, hogy megmártózunk az egyébként nem túl bizalomgerjesztő löttyben, végül a Szelidi tó hűs vizének ábrándjával megindulunk a harckocsipálya felé. A bejáratnál az éleslövészet tábla figyel, ennek valóságtartalmát nem áll szándékunkban tesztelni, úgyhogy "újratervez". Dabas, majd Tatárszentgyörgy érintésével megpróbáljuk elkerülni a honvédségi területet, ami csak látszatra tűnt egyszerű feladatnak. Közel 20 km csalinkázás után úgy tűnt, hogy végre sikerül megtalálni a tiltott zóna végét (elmaradoztak a honvédségi területre figyelmeztető táblák), újra terepen gázolunk bele a nagy alföldi rónaságba,
amikor gyanús kis felfutók törik meg a látómezőt.
Fel is kaptatunk egyre, ahonnan szépen kivehető az elhagyatott laktanya épülete. Drukkolunk, hogy erre a területre ne legyen érvényes az "éleslövészet" jelzés,
Ladánybene és Kerekegyháza értintésével
becélozzuk a fülöpházi homokdombokat.
Az elkerítések és Nemzeti Park táblák sokasága erősen bekorlátozza a haladási irányunkat, Fülöpháza előtt vissza is kell fordulnunk. Ha tábla tilja, nem megyünk be, jobb a békesség. Az 52-es útra kiérve leszakad az ég alja, a buszmegállóban keresünk menedéket az égi áldás elől. A fülöpházi szopóhomok kicsit kivette az energiánkat, ezért úgy döntünk, hogy Izsákig aszfalton regenerálódunk. Az eső alábbhagy, nem tétlenkedünk, pirítunk tovább,
Izsákon megtankolunk,
Okta pedig úgy dönt, hogy innen hazafelé veszi az irányt. Sunyóval folytatjuk utunkat a "szinte" karnyújtásnyira lévő Szelidi tó irányába. Soltszentimre felé a nap egyik legszebb szakaszát járjuk be,
a Csonka toronynál
lövünk néhány képet
és kerülünk lépésről-lépésre egyre közelebb a mai nap végcéljához.
A Duna-Völgyi főcsatorna hídján megpihenve
a Zumo kijelzőjének sarkában megjelenik a Szelidi tó kontúrja. "Innen már csak 20 perc", gondoltuk. A főcsatorna mentén haladva az egyik bekötőutat elvétjük, sebaj, majd a következőn felmegyünk. Ahogy a következő letérés felé közelítünk, egy sártócsa közepén egy Nivát látunk elakadva. Kérdezzük a srácokat, hogy tudunk-e valamit segíteni, mondják, hogy az akksi is megadta magát, egy traktor már úton van a megmentésükre. Továbbállunk, az erdő széli dűlőúton haladunk tovább. A dombtetőre felérve egy pocsolya állja utunkat, én a DRZ-vel kikerülöm, majd Sunyo jelzi, hogy ő átjön rajta. Fotómasinát ráirányítom, és szépen megörökítem az utókor számára, hogyan tolja bele az iszapba a Capot.
Első blikkre fel sem fogjuk a dolog komolyságát, csak akkor tudatosul bennünk, hogy ez nem túl mókás, amikor Sunyo a motor elé lépve térdig elsűllyed az iszapban.
Ez a motor mellett is megismétlődik. A hengerzsák mélyéről előbányászom a ruhaszárító kötelemet, és annak segítségével megpróbáljuk a Capot kimozgatni az iszapból. A sikertelenségéhez kétség nem fér, de legalább megpróbáltuk :)))) Látva, hogy ez egyedül esélytelen lesz, motorra pattanok, és megpróbálom a Nívások mentésére kivezényelt traktort utolérni. A GPS-en találok egy rövidebb utat, a közepén már szinte magam is megbántam, hogy arra mentem. Brutál sár az egész, kis híjján a DRZ-vel is elakadok, megizzadok, mire leérek a főcsatornához. Az elakadt Niva persze sehol, traktor szintén, úgyhogy már azt fontolgatom, hogy bemegyek Erdőtelekre segítségért, amikor a főcsatorna hídjánál egy tuning Nivával futok össze. A tulaj és barátnője éppen pakolják be a pecaszettet a kissé Mad Max feelinges orosz tajgajáróba. Megkérem őket, hogy segítsenek kiszabadítani Sunyo motorját. Mondja a srác, hogy éppen azért pakolnak, mert a másik Nívást kell menteniük, de várjam meg őket, visszajönnek és segítenek. 10-15 perc múlva visszaérnek, felmegyünk azon az úton, amin lejöttem (felfelé sem fáztam), majd elkeződik a motorszabadítás.
Természetesen, hogy ne menjen egyszerűen, az egyébként emelt hasmagasságú Níva alja is felül a nyomvájú közepén, az is csak homokvas meg ásó segítségével szabadul. A Niva házi gyártmányú csörlője végül parta húzza a mocsár evő rally raidet :)))
Mindenki happy, Niva el, mi rákészülünk a hátralevő 5 km-re és megfáradt gondolataink talán már a tóparti sátorverés körül járnak, amikor kerítés állja utunkat. Próbáljuk követni, hátha csak egy kis rész van elkerítve, de sajnos nem. Nincs mit tenni, hátra arc.
2 helyen is bepróbálkozunk, hogy a megfelelő irányba haladjunk, de kudarcba fullad, nagyobb kitérőt kell tennünk. Valahogy még egy jelöletlen katonai bázison is átkeveredünk, majd Szakmár-Újtelek érintésével bemotorozunk Dunapatajra.
A benzinkúton Sunyó megszabadítja az Apriliát a dágványtól,
majd a közeli ABC-ben kiegészítjük a hadtáp ellátmányt és célba vesszük utunk végállomását, a Szelidi tavat. A faluban nincs nagy élet, a szabadstrandon is csak 1-2 ember lézeng. Bőség zavarában (és talán a fáradtságnak is köszönhetően) percekig töprengünk a legideálisabb sátorhely kiválasztásában, végül a 2 legnagyobb fa között installáljuk a lakosztályt. Idő közben a nap alól kihúzták a talajt és bezuhant a horizont mögé, Pest felől meg szépen komótosan viharfelhők gyülekeznek. A jól megérdemelt vacsoránkat már sűrű villanások közepedte fogyasztjuk, és azon morfondírozunk, hogy vajon bölcs dolog volt-e ilyan bazinagy fák közelében telepíteni a "lakást". Aztán arra jutunk, hogy csalánba nem üt a ménykű, nyugodt szívvel hajtjuk álomra a fejünket.
2011-05-22 (vasárnap)
Monoton kopogás próbál kizökkenteni az alvásból. Az esti vihar lassan ideért, esik, mintha dézsából öntenék. Szerencsére mindkét sátor jelesre vizsgázott vízállóság tekintetében. 7-kor a telefonom ébresztőt fúj, talpra fiatalság! Menne ez flottul, ha a hajnali eső nem rövidítette volna meg a pihenőidőt, így egy kicsit húzza a magnó a szalagot :))))
8.30-as indulást tervezünk, 9.50-kor sikerül is elindulnunk :) A tegnapi elkerített részt ma a szelidi tó felőli oldalról támadjuk be,
a siker ma is elmarad, kerülünk. Szerencsére jóval kisebbet, mint tegnap, de a katonai bázison ma is át kell rongyolnunk, bemelegítésnek a kb. 20 cm mély nyomvájú pompás. A vendégmarasztaló iszapot ma megússzuk,
lelkesen haladunk Kiskőrös érintésével Orgovány felé.
Hogy legyen hangulata is, a talaj fincsi homok, de abból a tempós fajtából. Sunyo a Capóval úgy jön rajta, mintha aszfalton menne :)))) Rövid aszfaltszakasz után Kunszállás-Nyárlőrinc-Szentkirály vonalon kerüljük el Kecskemétet.
Szentkirályon megitatjuk a pacikat, és magunkhoz veszünk némi frissítő vizet, majd Nagykőröst érintőre vesszük,
és robogunk nyílegyenesen Újlengyel irányába.
A magunk mögött hagyott 130 km lassan érezteti hatását, Pusztavacs előtt be is iktatunk egy pihenőt.
Eközben esőfelhők kezdik szürkére festeni az égboltot és mennydörgés hangja zengi át az erdőt. Egyetlen örömünk, hogy már "csak" 70 km van hátra :)))) Na meg az, hogy a sisakkamerámat nem hagytam el. Az erdei szakaszon Sunyó bokája mellett a Drift is kapott egy akkora pofont, hogy a gyorsrögzítő csattja eltörött. Jóllakottan és némileg pihenten vágunk neki az utolsó etapnak.
Csévharasztot elhagyva szemerkélni kezd az eső, Vasad után egy rövid frissítő zápor öblíti le rólunk az út porát,
majd Felsőpakony határában végre ismerős területre érünk. Ez úgy hatott ránk, mint kis kamaszra a Playboy. Pörögtünk, mint a villanyóra, a Home Centerig tartó 15 km szakasz út fogyott el, hogy észre sem vettük. Végül 6 előtt 10 perccel a szombat reggeli találkozási ponton a 496 km-es track bezárul.
4 megjegyzés:
Hát nem lehetett semmi... A böszme Capó-val meg végképp. Egyszer mentem vele rendes homokban - na, azt mindennek lehet nevezni, csak menésnek nem. ;)
Nagyon király volt :)))) Már meg is van a következő KALANDOZÁSOK programja, csak időpontot kell találni hozzá.
Sunnyogi úgy tereli azt a nagy dögöt, mintha legalább 10 éve azzal járna :))) Tudod, az évek és a rutin :DDDDD
Le a kalappal..!
Sunnyoginak h nem tartott fel, Neked meg h kifundáltad.
Tetszik a természetközeliség szeretete.
A gps kicsit belerondít, iránytű, papírtérkép és makulatlan hardcore...
James
Üdv James,
Sunyo nagyon jól nyomja, igazi "kalandor" :)))
Imádok a természetben motorozni. Jó dolog kicsit kiszakadni a civilizációból, a rohanó életből átlépni a nyugalomba. És nem utolsó sorban megismerni kis hazánk természeti szépségeit, amik mellett csak elrohanunk a hétköznapokban (vagy nem is tudjuk, hogy léteznek).
Iránytű és papírtérkép: valóban ez lenne autentikus, a GPS elsősorban a kényelmet szolgálja :)))
Megjegyzés küldése