8.00-kor indulok, a kúton fullra töltöm a 10 literes "túrabutykost", majd megindulok a találkozási pont felé. A tegnap este röptében felapplikált sisakkamerával lövök néhány snittet próbából, majd a Home Center parkolójában várom, hogy a rajtgép útjára eressze a lóerőket.
Az indulás időpontjára a létszámban érdemi változás nem történik, az Zumo-ból előcsalogatom az útvonal első szakaszát (ez lett volna a mai teljes útvonal nagyobb létszám esetén), majd 9.00-kor zöld lámpa kialszik (gyk. 1-be teszem a motort), és a lehető legkevesebb aszfalt szakasz "terep-portálom" magam az M0 péceli lehajtója felé.
A már jól ismert "off-road lepence" (ferihegy) irányából támadom be Ecsert,
majd párszáz méter aszfalton bürrögés után búcsút intek Ecsernek és a XVII.ker-Pécel határán végigrotyogva igyekszem átjutni az M0 keleti felére.
Az átjárónál 5 perc pihi,
majd a 31-es út vonalát többé-kevésbé követve Gödöllő felé igyekszem.
A 2x2 sávos aszfaltcsíktól eltávolodva a környék idilli, legelésző birkanyáj csalogat elő némi pusztai hangulatot.
Mintha az alföldi rónaságban kódorognék, leszámítva azt, hogy a GPS 300 m tengerszint feletti magasságokkal szédít. Pusztaride után hegymenet,
Nagytarcsa magasságában a hadi ellátmány látja kárát a pihenőnek: múlt időbe teszek egy szendvicset és fürkészem a környéket.
A közeli endúró pályán végigröfögök a vadmalaccal,
majd Pécel felé veszem az irányt.
A honvédségi bázisig tartó felfutó "picit" saras,
a dombtetőre felérve már kicsit sem fázom.
A krossz páncél alatt lapuló vékony pulcsitól megszabadítom magam, majd hátra arc, jöhet a dagonya lefelé is. Gödöllő felé poroszkálok tovább,
a mocsári hangulat lassan alábbhagy. A reptéren újabb szusszanás,
RC vitorlázó gépek hasítanak az szikrázó égbolton. Nyakzsibbasztás után újra nyeregbe pattanok,
és Isaszeg irányából igyekszem a péceli krosszpálya felé.
Fotózgatni meg-megállok, majd a krosszpályán teszek egy kört,
és célba veszem Mendét.
Útközben a km óra belefut a 6000-be,
leszervizelem és haladok tovább :)))) Mendén véget ér a "first track", szerencsére biztonsági okból feltöltöttem még egy másik, több mint 100 km-es útvonalat, ezen folytatom a barangolást. Szentkirály felöl kezdem,
majd Sülysáp érintésével
a Tápióságban folytom a kalandozást.
Úri közelében a dombok színátmenetei Czakó Ferenc homokanimációját idézik bennem.
A monori strázsáig pirítok, majd rövid szünet keretében lenullázom az élelmiszer készletemet.
Tápolás után Gyömrő irányába andalgok,
amikor a nyitott sisakpleximnek köszönhetően berepül egy darázs. A kis betolakodó nem sokat tétlenkedik, kb. 3 másodperc múlva már érezem is a szúrást a jobb halántékom környékén. Soványmalac vágtában megszabadulok a sisaktól, mielőtt diszkréten beledagad a búrám a tökfödőbe. Eközben a fölöttem "tornyosuló" kb. 80 m átmérőjű felhőből elered az eső.
Nem sok időm marad sminket igazítani, kissé zsibbadó fejjel odébbállok.
Gyömrő után Ferihegy felé terelem a ménest.
Az M0 felüljárójáról még végignézem, hogyan rugaszkodik el a reptért betonjáról egy vasmadár,
majd a gázt óvatos terepesre akaszta végigrobogók a reptér mellett a helikopter lakópark irányába.
Fiatalkorom emlékeit felidézendő a lakópark melletti bombatölcsérbe igyekszem (ide jártunk anno rövid Simsonos pályafutásom alatt "off-roadozni"). Egy kiálló husángnak köszönhetően már az első 30 m-en sikerül a pechszériát folytatni. A kiálló fadarab a jobb lábamat pont a krosszcsizma szára felett találja telibe, de olyan erővel, hogy rögtön könny szökik a szemembe (és nem a régi szép emlékek felidézése okán). Miután sikerült az ösvényen nullára redukálni a tempót, gyors analízis alá vetem a lábam: nyílt seb nincs, de ráállni nem tudok. Mondjuk motorozni jöttem, nem sétálni, az adrenalin még nyerőben van a fájdalom felett, go tovább. Fák között kanyargok, próbálom a harcviselt lábamat nem használni, vagyis hátsó fék elfelejtve, jobbos kanyarok elóvatoskodva :)) A bombatölcsérnél mountain bike-os kölykök hepajkodnak, átgurulok a katlanon majd a kozma utcai Honda Safety Hungary Dirt Track pályáját jelölöm ki úticélnak. A rövid aszfaltozás közben az adrenalin lassan fogyóban van, a lábam meg kezd feszíteni a csizmában. A Dirt Track pálya tök üres, gurulok rajta egy kanyarnyit,
majd úgy döntök, hogy 170 km elég volt mára :)))
Otthon aztán lekerül a csizma, a lábszáram kicsit combos lett, de szerencsére a sípcsontom mellett 2 cm-re kapta a 10 pontos medvepuszit. Kap egy kis borzongatást 'oszt jóvan' :DDDD
2 megjegyzés:
Respect!
james
Megjegyzés küldése