Egy jóízűen átdurmolt éjszaka után a megszokottnál fél órával korábban (6.30) kelünk. Legalább féltucat hágó díszeleg a mai útvonalon. Mire a nap sugarai óvatosan átkukucskálnak a hegy ormai felett, mi már javában úton vagyunk. A "korai" időpontnak köszönhetően szinte nulla forgalom mellett suhanunk a San Bernardino hágó felé. A Pian San Giacomo utáni kanyarfűzér kitűnő intrója a "Nagy Bernáthegyinek". Ahogy kapaszkodunk egyre feljebb, úgy romlanak a látási viszonyok. A Laghetto Moesola tónál már helyenként 20-30 m-re is alig látunk el. A hágó tetején kötelező fényképezkedés, majd az északi oldalon sűrű ködben ereszkedünk, amíg ki nem érünk a felhők gyűrűjéből. Splügen felé haladva a hegyeket hófehér lepel borítja, a városba érve az eső szemerkélni kezd, beviharzunk az első nyitva tartó kávézóba (Cafe Restaurant Rustico) Atti koffein fejadagjáért :) Nagyon álmos lehetett, mert rögtön 2 kávét rendel, be is tolja mindekettőt. Az ízénél már csak az ára volt keserűbb, 6,5 eurót fizetett értük. Indulás előtt esőruhába bújunk és betámadjuk a nap második hágóját, a Splügenpass-ot. A hajtűkanyarok előtti szakaszon belefutunk egy lámpás forgalomirányításba. Éppen az orrunk előtt vált pirosra a lámpa, reflexből leállítjuk a motorokat, de kár volt, 2 másodperc múlva már vált is zöldre. Szánk tátva marad, ezt így is lehet??? Alíg tértünk magunkhoz, máris a visszafordítókban kapkodjuk a kormányt végállástól végállásig. A régi vám épülténél már ismét a fellegekben járunk, sejtelmes köd borítja a tájat, majd -mint egy jól megkoreografált filmben- az olasz oldalon fantasztikus látvány tárul elénk. Spluga-ba érve Atti begyűjti a sokadik hágómatricáját, majd az alagutakkal tűzdelt szerpentinen erszkedünk alacsonyabb régiókba. Lironeban a parkoló mellett kialakított pihenőhelyen megreggelizünk és figyeljük az elhaladó autó és motor "csodákat" :) Minket meg az ablakból egy öreg digó. De olyan feltűnően nézett, hogy majd kiesett az emeleti ablakból. Reggeli után éppen állnánk ki a parkolóból, amikor az autókat kb. 70-80-as tempóban előzve egy KTM950SER elhúz előttünk. Kocsik után kifordulunk, és haladunk a motorossal azonos irányban (természetesen 50-nel, mert lakott terület, és az út sem túl széles). A faluból kiérve néhány visszafordító és trükkös kanyarkombináció után egy enyhe jobbos kanyart követően az út egyenesen ereszkedni kezd. Már a kanyar előtt látszik, hogy állnak az autók, vészvillogó ezerrel, stb. Lelassítunk, majd óvastosan elcsorgunk mellettük, amikor látjuk, hogy egy busz és egy kombi Skoda Oktávia áll szorosan egymás mellett. A Skoda hátuljába pedig az előbbi Ghostrider beleállt. Motorokat leállítjuk a kocsik közé, majd előre sétálunk megnézni, mi a helyzet a sráccal. Eszméleténél van, de nem tud megmozdulni. A nyomokból ítélve későn vette észre, hogy a Skoda megállt a busz mellett, megpróbált fékezni (rendőrségi mérés szerint több, mint 25 m féknyom!!!), majd a bal oldalára lefektette a motort, és kb 4-5 m-t kersztbe csúszva beküldte a kombi autó hátuljába a KTM-et. A buszról leszállnak segíteni, a kabátját óvatosan résnyire kizippzározzák, hogy ne fülledjen bele. A nap erősen tűz, esernyőt nyitnak felette és vízet adnak neki. A mentő kb. 10-15 perc alatt megérkezik. Hordágy, vákuumágy le, a srácot megpróbálják a kabátból kibujtatni, nagyon megszenved, mire lekerül róla. Szerencséjére rendesen fel volt öltözve. A mentősök alaposan, végtagról végtagra átvizsgálják, megfelelően rögzítik, majd vákuumágyba teszik és irány a kórház. Közben a tűzoltók is megérkeznek, elkezdik a motorból kifolyt benzint és olajat közömbösíteni. A motor ülését próbálják leszedni, keresik mindkét oldalon a zárat, kérdezgetik a felgyűlemlett motoros nézősereget is, hátha valaki tudja. Szemfülesen megtaláltuk a hátsó sárvédőn, a féklámpa alatt :))))) Carabinieri-ék is megérkeznek, nekilátnak a helyszínelésnek, majd feloldják a blokádot és a motorosokat átengedik. Kb 1 órát vesztegeltünk a baleset miatt. Chiavenna felé erszkedünk tovább, a baleset miatt kb. 2,5 km-es kocsisor torlódott fel. Splügen után a Malojapass-t fűzzük fel a hágófűzérre. A kilátópontnál egy magyar párral összefutunk, kérdezték, hogy merről merre? Elmeséltük Nekik nagyvonalakban :))) Malojapass után a Bernina pass jön a sorban. Itt már nem csak a hideggel, de az esővel is meg kell kűzdenünk, majd a Forcola Di Livignon keresztűl eljutunk az Alpok egyik legkülönlegesebb síközpontjába, Livignoba. Festői környezetben elterülő sípálya rendszere mellett további vonzerőt jelent, hogy vámmentes terület. Bizonyos termékek (ital, dohányárú, parfümök, műszaki cikkek, üzemanyag) lényegesen olcsóbban vásárolhatók meg. A 95-ös üzemanyag ára nem érte el a 300 HUF-ot (1,09 EUR). Fel is tankoltunk belőle a kúton. Az előttünk álló autóst még az sem zavarta (pedig Atti szólt neki), hogy a kocsiból már vagy 1,5-2 liter üzemanyag kifolyt a túltankolás miatt. Az Eira és Foscagno hágókon tovább aprítottuk a km-eket, majd következett a Stelvio (Stilfser Joch). A már kultusz helynek számító hágó tetején némi Bratwürst elfogyasztása után Merano és Bolzano érintésével Ausztria felé vettük az irányt. (Idő hiányában a Jaufenpass kimaradt a szórásból, na majd legközelebb). Este 8-kor Arnbach-nál osztrák területre lépünk. Az eső vidáman esik, úgy döntünk, hogy a pályát előnybe részesítve kavarunk be Villacha. GPS szerint "csak" 130 km. Na de milyen 130 km... Az eső egyre durvábban esik, egyre jobban kezd besütétedni és a sisakplexim is ad némi melót. A belső páramantesítő rétege már 0 km-es korában lepergett róla (Schubert S1!!!), párásodik, mint a mosókonyha ablaka. A terepezésnek köszönhetően viszont a plexim zárrésze is ki van kopva, magától nem marad felnyitott állapotban (sőt, túl is lehet nyitni, és ilyenkor a plexi kipattan a helyéből). Nem maradt más hátra, balkézzel plexit támaszt, jobbal a szakadó esőben gázt húz. Spittalnal a pályára már sötétben keveredünk fel, az eső monszun szinten áztat. Sikerül egy jó ritmusra beállni, 100-110-es tempóval szó szerint vakrepülünk. Villachnál letérünk a pályáról és jöhet a városi kóricálás. 10 óra után pár perccel beesünk a diákszállás recepciójára. Szerencsénkre van szabad szobájuk, de át kell mennünk az új épületszárnyba. Motorokra vissza, 50 m-t guriga. Magunkhoz vesszük az alváshoz és tisztálkodához szükséges kellékeket (+ HAJSZÁRÍTÓ) és irány a másoik emelet. A folyosón a radiátor langyos, fel is dobjuk rá a kesztyűket száradni. A szobákban a radiátor halott, beizzítom a hajszárítót, de a 2 órányi esőt képtelenség a ruháinkból kiszárítani. Tisztálkodás után navigációs félóra következik. Feladat: szlovénián átvezető útvonal megtervezése Garmin Zumok használatával. Nem csak a készülékek, de a térképek verziója sem volt azonos, így nem meglepő módon egymástól jelentősen eltérő útvonalakat ajánlottak fel a Zúzmók. Végül a netbook 3. verziójú térképén megterveztem az útvonalat :)))
Lámpaoltás, joccakát!! :))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése