A tegnapi sikeres hágómászás után lelkesen készülünk neki a túra utolsó off-road szakaszának. A szokásos 7.00 kelés/8.30-as induás után Atti magához veszi ébresztő koffein adagját az első kávézóban, majd irány az Assietta. Élvezetes kanyargással üthetnénk el az első km-eket, de kifogunk egy idős hétvégi autóst. Az út nagyon keskeny, elég rövidek az egyenes szakaszok és félre húzódni esze ágában sincs, a hegytetőig pianoban lavirozgatunk mögötte. Ahogy szabaddá válik az út előttünk, azzal a lendülettel el is fogy az aszfalt és közel 2000 m-es magasságban kanyargunk a hegy oldalában a Col de Finestre felé. Az erődig tartó 1,5-2 km 1 sáv szélességű hibátlan aszfaltcsík, jól be is melegítjük rajta a gumikat. A 2176 m-en elhelyezett emlékművél "fotó/video", majd az északli lejtő kanyarjaiba vetjük magunkat. Nagy igyekezetünkben a hegytetőn álló erőd mellett elbumlizunk, csak a szerpentin aljából sikerül 1-2 fotót készíteni róla, azt is csak menet közben :( Susa felé közeledve ismét aszfalton terepljük a gépeket a 32 kanyarral megbolondított szerpentinen. A láncom kissé "tésztás" állagára való tekintettel túlzásba nem vihetem a motorféket, inkább tárcsákat sütöm jó ropogósra, 20 kanyar után már kezd vidáman beesni a fék 1-1 intenzívebb fékezés során :) Susaban benavigálunk a főterezni, egy séta keretében átmozgatjuk a tükörreflexes gép elmacskásodott rekeszeit, majd békésen megpihenünk egy kávézóban fagyi/kávé szünetre. Pihiszünetben bekalibráljuk a mai napi végcélt (Splügenpass környéke), nekivágunk a távnak. A Col de Mont Cenis-en kezdjük a gumimelegítést, majd a Col De Iseranon folytatjuk a hegymászást. A kis (Petit) San Bernard hágó lépünk vissza a taljánföldre, majd Aosta irányából támadjuk a Lago Maggiore-t. Útközben megállunk egy szupermarketnél, ekkor fedezem fel, hogy az első kerék bal oldalán egy combos szálszakadás nyoma dudorog. A felni is kapott egy pofont, de azért köszönik szépen jól vannak. Kutatok az emlékeimben, és beugrik a ligúr hadi út estéje, amikor San Remo felé haladva éreztem, hogy rá a motor eleje. Valószínüleg ennek volt köszönhető. A fülledt időben már többször majdnem elaludtam menet közben, kénytelen vagyok betankolni egy adag Red Bull-t. Haladunk tovább, a forgalom sűrű, lassan haladunk svájc felé. A megérkezés isőpontja egyre mélyebben zuhan be az éjszakába. 20.45-kor Valmaranál átlépjük az olasz-svájci határt. Megtankolunk (végre találunk nem automata kutat és óccsó benzint), majd szürkültben indulunk tovább. Bellinzonába érve ránksötétedik, lassan az eső is szemerkélni kezd (meg elszórtan villámlik), ideje "szállás" után nézni. Az A13-as útra rácuppanunk, majd Roveredonál lejövünk a gyorsforgalmi útról, és a faluban az első utcában a folyó felé vesszük az irányt. 50 m után egy tökéletes vadkemping placc villan fel a motorok "szeme" előtt, sátrakat felállítjuk és neki látunk vacsorázni, az eső meg szép csendben permetezi a sátor tetejét. Patak hangos zubogása mellett hajtjuk álomra a fejünket.
2 megjegyzés:
Ígéretes, közeledtek a Dolomitok felé! :)
Nem vagyok motoros fajta, de komolyan mondom, néha kedvem támad veletek tartani!
Simán beveszünk a csapatba, gyere bátran :))))
Megjegyzés küldése