2011. augusztus 3., szerda

DOLOMITOK - 2011.07.24 – 9. nap

Ma sem süttetjük sokáig a hasunkat. Ennek több oka is van. Egyrészről nincs mivel, a tegnap esti eső megállás nélkül zuhog. A szállás udvarán lévő teniszpályán annyi víz gyűlt össze, hogy a villachi vizilabda csapat nyugodtan edzést tarthatna, az egyik sarokba már ki is tették a "Mély víz, csak jó úszoknak" táblát. Másrészről szeretnénk elkerülni a Horvátországból hazatérő kocsiáradatot az M7-en. 3/4 8-kor szakadó esőben pakolásszuk a cuccokat a motorra, a kiadós csapadékból még a hengerzsákomba is jutott vagy 2 korsónyi. Pakolászás közben az egyik szállóvendég "szőke nő" nagyvidáman felrúgja az ajtó kitámasztására rendszeresített kuka/hamutartó kombót, de úgy, hogy az föld körüli pályára áll. A tartalma természetesen ott marad az ajtóban, ami támaszték hiányában időközben becsukódik. Mama feltámasztja a hamvába dőlt kukát, majd elhúzza a csíkot. Az 1 perccel később érkező vendégek morgását meg mi hallgathatjuk, bár Atti az éppen kocsiba beszálló spiné felé mutatva jelezi, hogy "Frau war" :))))

8-ra becsattogunk az üzemi konyhára, hogy elfogyasszuk jól megérdemelt reggelinket (ha már a szoba ára tartalmazta) :))) Tegnap este érkezésünkkor nagy banzáj zaja hallatszott a "társalkodó szobából", a recepciós lány mondta, hogy éppen esküvői lakodalom folyik odalenn. A bulizós csapat jópár résztvevőjével összefutunk a büfében, ahol mi igen komoly látnivalót jelentettünk motoros szerkóban. Telepakoljuk a puttonyt, leadjuk a szobakulcsot,majd az előtérben beöltözködve erőt gyűjtünk és felpattanunk a szarrá ázott motorokra. A GPS a tegnap este tervezett útvonalon terelget ki Villachból. Amikor a 2. autópálya felhajtót is nagyívben elkerüli, Attival arra jutunk, hogy menjen előre, az Ő kütyüjének nincs autópálya fóbiája. Rákanyarodunk az A2-re és jet-skizünk Maribor felé. Közben utánanézek, miért rettent el szegény Zumo660 a pályától. Látom, hogy a "leggyorsabb útvonal tervezése" beállítás valamilyen természet feletti erők vezérletével visszaállt "legrövidebbre", ezért akart árkon-bokron menni. Az eső kitartóan esik, ilyen viszonyok közepette élményszámba megy 1-1 alagúton áthajtás. Már a bejáratnál drukkolunk, hogy min. 4 számjegyű legyen a hossza, és ha lehet, ne 1-sel kezdődjön :))))) Klagenfurton be is figyel egy hosszabb esőmentes szakasz :))) Griffennél lekanyarodunk a pályáról és Lavamünd felé folytatjuk a vízen járást. Lavamündnél a benzinkúton rövid szünet, magamra veszem az összes száraz ruhámat, mert 12-13 fokban, ronggyá ázott dzsekiben nem élvezem a motorozást. A Zuzmóm továbbra sem tér észhez, Szlovénia helyett a B69-re szeretne felvezetni, Atti marad továbbra is elől. Maribor felé közeledve több helyen szeretne a navigáció levinni az útról, annak ellenére, hogy a táblák sora mutatja másik irányba Maribor. Lehet, hogy ez már megint tudna egy rövidebb utat az erdőn át??? Maribor peremén megtankolunk, majd Atti továbbra is szeretné őrizni a pole poziciót, az Ő GPS-ének vezényletével megyünk bele Maribor sűrűjébe. Itt meg az én Zumom kezdi mutatni a helyes utat, az ővé elvisz egy rövid városnézésre, majd vinne vissza abba az irányba, ahonnan jövünk. A GPS-ek csatája 1:1:DDD Átveszem a vezetést, ráállunk a határ felé vezető autópályára és gyilkoljuk a km-eket. A határon átérve az eső mégjobban rákezd, minden cseppjét büntetésnek érzem :)))) Már több, mint 300 km-t jöttünk már a szakadó esőben. Sirály :DDD Nagykanizsa magasságában aztán megkegyelmeznek az égiek, a Balatonújlaki Shell kútra már száraz aszfalton gurulunk be, csak a ruhánkból folyik a víz :DDD Az Adriáról hazatérők áradatát eddig sikerült megúszni. Tankolás után sűrű forgalom (és a felhők közül előbújó nap) kíséretében szárítkozunk Budapestig. Attitól a BAH csomópontnál elköszönök, majd a városon átrobogva 15.45-kor, több, mint 4000 km-nyi kaland után garazsírozom a túragőzöst.

Szép volt, jó volt, VISSZAMENNÉK!! :))))

4 megjegyzés:

kiss_atti írta...

Főnök,

ha az Ági elkavarta a matricáimat, mindenképpen vissza kell menjünk...
:-))))

BIKE-R írta...

Mikor indulunk??? :DDD

Máté írta...

Ha pihenősre nem is, de legalább szépre és élménydúsra sikeredett a nyaralás. Csak azt nem értem, h az asszonnyal ezeket 9-napos kiruccanásokat hogyan zsírozod le!

BIKE-R írta...

Hát lesz miből csemegézgetnünk a hideg téli estéken :))))

Hogy zsírozom le ezeket a túrákat?? Sehogy, nem kell lezsírozni. Szerencsés vagyok, hogy 20 éve magam mellett tudhatok egy olyan nagyszerű társat, aki önzetlenül, maximális támogatással segíti abban, hogy az én bolond kalandvágyaim teljeseüljenek.

Az 50 napos mongól túrára nem csak hogy megkaptam az "engedélyt", de folyamatosan azt lesi, hogy miben tudnak segíteni az előkészületekben (vízumok, stb).

Nagy kincs, tudom jól. Még 100 tevéért sem adnám oda :)))))