A kissé vacogósra sikeredett éjszaka után frissen és üdén ébredünk :) Az árnyékos sátorhelyen nem sokat időzünk, összekapjuk magunkat és a közeli "plazához" legurulunk. A 1/2 9 kicsit korai ahhoz, hogy a kávézón kívül bármi más (pl ABC) nyitva legyen, Atti magához veszi az reggeli kávéadagját és a tegnap lecsekkolt szupermarketig begurulunk. Szerencsére ez már nyitva van, bevásárolunk, majd a főtéren lévő benzinkúton tankolunk. Reggeli idő van, a főtér parkolójában leparkolunk, a padokon elnyújtózva tápolunk, és bitoroljuk az ingyen wifit :DDD
Reggeli után Sauze D'Oulx irányából betámadjuk a Col de Assiettát. A faluból kivezető alig 1 kocsi szélességű aszfaltcsík fantasztikus panorámát nyújtva kanyarog fel a hegyre. Egy rövid fotóstoppot beiktatunk, de nem időzhetünk, mert néhány kanyarral mögöttünk járművek jönnek, haladnunk kell tovább. 1-2 kanyarral feljebb feltűnik egy információs tábla, rajta minden fontosabb infó a Col de Assiettával kapcsolatban. Természetesen kizárólag olasz nyelven, ezért nem is sokat töprengünk rajta, hogy mit jelentenek a dátumok, meg a 9-17 óráig jelzés :))))) Bevetjük magunkat a sűrűjébe. Az út - az elmúlt napok tükrében - szinte aszfalt minőségű, akár túramotorokkal (Bandit, FJR, CBF, Pan-E) is simán járható. A jó minőségű földút fantasztikus helyeken kanyarog, szinte km-enként állunk meg fotózni (vagy mormotával haverkodni) :)))) A sípályát megkerülve alacsonyabb régiókba lavírozunk a hegy másik oldalán. Hogy hangulata is legyen a dolognak, a szakadékok mellett kellemes kis tócsák színesítik az útvonalat. A hegyvonulatot megkerülve aztán egy pillanatra megáll bennünk az ütő, amikor meglátjuk, hogy milyen meredek lejtőn kűzdi le magát úgy 30 triálos kiskölyök meg a kísérőik. Drukkolunk, hogy utunk ne arra vezessen, mert ott még üresen, bütykös gumival sem jutnánk fel. Legurulunk a lejtő tövébe, a meredeksége még durvábban fest. Szerencsére az GPS által jelölt track nem jelöl hill climb-ot, békésen körbe motorozzuk a hegyet. Újabb völgy-, majd hegymenet és némi bunker fotózkodás után elérjük a 2520 m-en található Monte Genevris csúcsot. Fotószünet a kereszteknél, majd a Col Blegier hágó érintésével ereszkedünk tovább. Egy csapat motoros éppen defektet javít, le is csakkolom a segítőkészségüket. Elhaladok mellettük, készítek pár fotót menet közben és nem figyelek elégge egy tócsán történő áthaladásra. Mivel csak 1 kézzel fogtam a kormányt (másikban a fényképezőgép), nem sok esélyem volt korrigálni. De a ligúr hadi út óta egyébként is úgy érzem, hogy a pocsolyaátkelés a mumus :) Srácok pillanmatok alatt segítenek kivonszolni a mocsárból a mozdonyt, az oldaldobozt visszapattintom és mint aki jól végezte dolgát haladunk tovább :DDD Madártávlatból megcsodáljuk Pragelato sísánc készletét, majd a Col Lausonon újabb fotó szünet. Menetelünk tovább, A Lauson tó közelében katonai barakok maradványai felett haladunk el, következő megállónk az Assietta emlékmű, ami az 1747. július 19-i csatának állít emléket.
Az assiettai csata az osztrák örökösödési háború (1740-48) egyik döntő csatája, amelyben az osztrák–szárd–piemonti haderő vereséget mért a franciákra és visszafoglalta Lombardiát és Piemontot.
Az emlékmű megtekintése után ereszkedünk tovább a Col Del Assietta hágó tábláig, ahol Attinak kishíjján könnybe lábad a szeme Transalpjának hasonmása láttán. Bár gazdája csak olasz nyelven kommunikál, elpantomimezzük neki, hogy a Atti gépsárkánya is talján ősöktől származik. Nagy az öröm, készül csoportkép, Atti fotózza az "ikreket", addíg én meg egy Crossrunner büszke tulajdonosával elegyedek szóba, aki két személlyel kűzdötte fel magát a hegyre. Kérdezem tőle, hogy viselkedik a gép terepen, azt mondja, hogy sima-liba, pedig a gyári, még a Tourance-nál is utcaibb gumival másztak hegyet. Haverkodás után továbbállunk, egészen a Forte Serra Marie-ig porolunk, a padokkal ellátott parkolóban megebédelünk. Tápolás után lesétálunk az erődhöz, fotózunk, majd ereszkedünk tovább Chambons felé. 7 km alatt 1900-ról 1000-re ereszkedünk, közben fürkésszük a folyó melletti tisztásokat, ahol sátorhelyre lelhetünk. De előtt még fel kell tankolni az élelmiszer készletek, irány a szupermarche :) Fenestrelle felé indulok, de nem találunk ABC-t, megfordulunk és elindulunk Torinó irányába. Egészen Peroza Argentináig megyünk, a 600 m tszf. magasságon fekvő városkában végre találunk ABC-t, és bíztunk benne, hogy wifit is. A főtér parkolójának árnyas zugába telepedünk ingyen netre vadászni, amikor elhalad mellettünk egy 50-es éveiben járó, 160 cm magasságú kutyáját sétáltató manyus, és méregeti a motorokat. A pillantásunk összeakad, köszön, visszaköszönünk, majd mondja, hogy ő is motorozik. Rögtön mondja is a típusát: "Bienvúúú". Rögtön valami ismeretlen távolkeleti márkára asszociálunk, de ahogy ismételgeti, hogy "Biemvú", meg mille due, kezd leesni a tantusz: BMWR1200GS. Angolul ugyan nem beszél, de mindent megtesz, hogy olaszul elmagyarázza, hogy a hegyekbe szokott vele feljárni off-roadozni is, csak kicsit maga neki a motor. Atti rögtön fel is dobja az ötletet: "Vespa cento"? :))) Az öreg veszi a lapot, jó derül rajta :))) Net hiányában összecuccolunk, és elindulunk sátorhelyet keresni. Fő célünk, hogy minél alacsonyabban fekvő helyet találjunk. Idefelé jövet Atti kiszemelt egy tisztást, visszamegyünk, lecsekkoljuk, tökéletes. 1/2 5-re sátor vigyázban áll, tábortűzhöz alapanyag felsorakoztatva, nyújtózunk a "kemping fotelban". 1/2 7 körül felpezsdül az élet, kutyások 4-5 fős csoportja tart kiképzést a tisztáson. 1 órát bohóckodnak körülöttünk, majd elhúzzák a csíkot, mi pedig tábortűz fénye mellett számoljuk, hány csillagos szállást sikerült kifognunk :)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése