A szeptember végi nap sugarai komótosan kandikálnak át a völgyet körül ölelő dombok felett,
rövid sátorszárítás után útnak indulunk Lemberg felé.
Bemelegítésként a Kárpátokat átszelő szerpentinen faragjuk a gumi széleit.
Kozova aranykupolás templománál megállunk a kötelező fotóra,
majd a lembergi körgyűrűig egyszuszra pirítjuk a szotyit.
A körgyűrű előtt megállunk tankolni, jöhetnek a mai kalandok. Beállunk a kútra, pisztolyokat levesszük, de a benya nem folyik. 1-2 percet tétlenkedünk, mire a kútkezelő odajön megnézni, hogy mi a gond. Mondjuk neki, hogy nem jön a nedű. Azt mondja, mennyiért akarunk tankolni?? Természetesen tele. Ja, az más, "Szása, polnij" :))) Rögtön kapunk egy kis oktatást a helyi tankolási "szabályokról", ha ugyanis nem teli szeretnénk tankolni a motort, hanem csak adott összegért, akkor előbb be kell menni a kasszához, be kell mondani a kút számát és az üzemanyag típusát, majd ki kell csengetni a tankolásra szánt összeget. Ezután gyí vissza a kúthoz, és a kifizetett mennyiségű benya már árad is a tankba. Szerencsére teletankolás esetén elég a polnij kulcsszó, és rögtön gurgulázik is a 270 forintos 95-ös. Persze Szása csak az egyik kútra adott "engedélyt", a másik két kútoszlopért szintén könyörögni kellett :)))) A normál keretek között 2 perces művelettel sikerült legalább 8-10 percet eldobnunk. Tankolás után láncfújás, ebéd + rövid pihi, majd haladunk tovább. Az elkerülőről jól látható a vadonatúj, 33 000 férőhelyes futball stadion, amit a 2012-es lengyel-ukrán közös EB-re építenek.
Pár km erejéig még élvezzük a körgyűrű első osztályú útminőségét, majd letérünk Ternopil irányába. Az út minősége katasztrófális,
30-40-es tempóval kerülgetjük az emberes kátyúkat. A tavalyi hazaútról bevillanak ismerős helyszínek, filózok is rajta, hogy ezen a közlekedésre alkalmatlan kátyúgyűjteményen hogy tudtunk Gyurival a vak sötétben (hajnali 5 körül) 80-100-as tempót menni anékül, hogy bármelyik motorban komolyabb károk keletkeztek volna. Miközben a múlt emlékei peregnek előttem filmszerűen, utolérnünk egy tankcsapda kerülgető kocsit. Nincs szembeforgalom, és az utolért autó is saját sávjában kerülgeti a gödröket, itt az ideje az előzésnek. Áthajtok a szemközti sávba, akkor tudatosul bennem, hogy miért nem ebben a sávban kerülget a kocsi... Félsávot betöltő gödörke néz farkasszemet a mozdonnyal, a legjobb, amit tehetek, hogy felállok, rácsavarok a gázkarra, aztán lesz a mi lesz. A gödör kicsit megdobja a motort, 1 másodperc múlva valami puffanást hallok, de van látnivaló előttem bőven, nem tudom lecsekkolni a történteket a tükörből. Kb. 50-60 m múlva visszatérek a saját sávomba, látom, hogy Zita és MyCo eltűntek mögülem. Közben haladok, mert a kielőzött kocsi felvette a tempómat. Már a visszafordulás helyét fürkészem a távolban, amikor jobbra magam mellé nézve látom, hogy nem látom... A jobb oldali oldaldobozomat elhagytam :)))) Visszamegyek, Zitáék már talpra állították a dobozt, szerencsére csak 1-et hömbölödött és oldalra boruláskor nyílt ki a teteje, nem esett ki belőle semmi. Nekilátunk a kárfelmérésnek. Békazár sérült, dobozra szerelt konzol elhajlott.
Breki-lock 10 perc alatt használható állapotba kerül, a konzollal szenvedünk. Túl masszív, az útpadkán és az árokban talált kövek kicsik ahhoz, hogy visszakalapáljuk vele. Próbálkozunk az oldalsztender bevonásával, majd az oldaldoboztartó közé ékelt fadarab használatával a motort tömegét próbáljuk ráereszteni a konzolra, de csak a bal hüvelykujjamat sikerül a fa és a konzol közé csípni, a javítás kudarcba fullad. Nincs más hátra, az oldaldobozt spaniferekkel felrögzítjük, és ha útközben találunk lehetőséget a javíttatásra, akkor megcsináltatjuk. Persze szombaton délután erre igen kicsi az esély. Az elvesztegetett 1 óra és a max. 80 km/h-ra alkalmas út biztos garancia arra, hogy a mai etap ne a terveknek megfelelően, Odesszától 80 km-re érjen véget.
És hogy addig se unatkozzunk, az élet gondokodott programról bőven.
Trebuhivtsiben egy Shell kútra betérünk tankolni és a tanultak szerint a kútkezelőnek bemondjuk a jelszót: polnij. Ő a kútfejen lévő mikrofonon beszól a kasszásnak, hogy jöhet a benya. Az alkoholtól kissé bebódult cassa-manyus kitántorgott a shopból és addig nem volt hajlandó tolni az anyagot, amíg pénzt nem lát mindenkinél. Virítjuk a lóvét, dől a lé. 150 hrivnyért tankolok, bevágtatok a kasszához, és leteszek neki 3 darab 50-est. Emberünk elveszi, de nem teszi be a kasszába, hanem a pénztárgép mellé teszi, és azt magyarázza, hogy várjak, amig a többiek kifizetik a tankolást. Oké, ezen ne múljon. Zita 115 hrivnyáért tankol, ad egy 200-ast, a visszajáró 85 hrivnyához viszont csak 35-öt vesz ki a emberünk kasszából, és a maradékot az általam adott 3 db 50-es egyikével pótolja. Zita el, nekem meg magyarázza a bakter, hogy adjak neki egy 50-est, mert csak 2 van nála. Mondom neki, anyád. Most adtad vissza a Zitának. Persze mindezt oroszul, ő is érti, és el is kezd hőbörögni, hogy én miért nézem hülyének, szerinte csak 2 darab 50-est adtam. Zita visszajön, elmagyarázzuk neki, hogy mi és hogy történt. Szó szót követ, percek telnek el azzal, hogy lépésről lépésre elmondjuk neki oroszul, hogy ki és mit adott, kinek,honnan,mit és hogyan adott vissza. Persze nem akarja tudomásul venni, egyre indulatosabban hajtogatja, hogy ne nézzük hülyének, mi pedig elkezdjük előről a sztorit újra meg újra. Emberünk agya kezd elborulni, válaszok helyet már csak néz, kicsit kezd megfagyni a levegő a kúton (és nem a tökéletesen működő klimának okán). Én már várom, mikor próbál megütni, közben a kutasnak magyarázom a kollégája ténykedését. Őt nem nagyon hozza lázba a dolog, csak figyeli az eseményeket. Még vagy 2x előadom a történetet, hátha behatol az input, de semmi. Ekkor rövidre zárom a történetet, leteszem elé az általa hiányolt 50-est, költse gyógyszerre. Kimegyünk az üzletből, megyünk a motorok felé, amikor a kútkezelő srác hozza utánunk a pénzt. Természetesen alkoholista barátunk is kijött "elköszönni" tőlünk, ha szemmel ölni lehetne, akkor minket ott azonnal eltemetnek :)))) Újabb 15 perc minusz... Rongyolunk tovább, de nem akarunk az estének hiányos élelmiszer készlettel nekivágni, ezért Vinnitsaban, egy buszmegálló melletti ABC-ben feltöltjük a készletet. Amíg MyCo a szupermarkec választékát csekkolja, mi barátkozunk a helyiekkel. A buszmegálló mélyéről előkerült egy - az esti bulihoz már jól bemelegített - helyi vitéz. Pacsi-pacsi, azután indul a kérdezősködés: ccm, sebesség, megtett távolság érdekli. Megkapja a válaszokat, láthatóan elégedett, rögtön elő is áll az ötletével: szeretne menni egy kört a motorral. Ha kell, még tankol is bele :))) Édes pofa vagy barátom, de ez nem fog működni. Közben a "menetrend szerinti" buszjárattal megérkezik a cimborája. Jól öltözött forma, egy manager veszett el benne. Lehellete alapján inkább fél liter vodka. Közösen folytatják az alkudozást, a tesztkörre felkínált licit már vagy 30 hrivnyánál púposkodik. Szerencsére megérkezik a felmentő sereg, MyCo bevásárolt, mehetünk :) Látván a készülődést, majdnem megduplázzák a tétet, de all-in-re bedobják a lapokat :)))) Lóra pattanunk és nekiindulunk valami nyugodt helyet keresni a jól megérdemelt útszéli vacsorához. A GPS-re mindig lehet számítani :) 150 m-nyi rövidítés miatt levitt minket a főútról és olyan helyet találtunk, hogy csak na :DDD Tápolás után irány vissza a főútra, lendületesen haladunk, amikor látom a tükörben, hogy MyCo egyik oldaldoboza nyitva van. Leállunk, megfordulunk begyűjteni az elhagyott értékeket. Szerencsére csak ruhák voltak benne. Kb. 1 km-en szóródtak szét a holmik, első blikkre úgy tűnik, hogy minden megvan. Leltár után igyekszünk tovább Uman felé.
Ránk esteledik, megkezdődik a vakrepülés az úthibákkal tarkított, időnként 2x2 sávra bővülő förmedvényen. 80-as tempónál nem eröltetjük jobban. Közel 1,5 órája húzzuk a gázt, Krasnopilkánál éppen kapóra jön a kamiononos motel+kemping+étterem kombó. Megállunk pihenni, MyCo bepróbálkozik valami levesfélével, és meg bújom a GPS-t, hátha van a közelben előre "feltérképezett" sátorhely. Sajnos csak Umanban van a legközelebbi, de az étteremeben azt mondják, hogy a motel mögött van lehetőség kempingezni is. Átgurulunk a recepcióra és érdeklődünk a lehetőségekről. Szerencsénk van, beszélnek angolul, a sátorhely 20 hrivnya. Már kérjük is, hogy mutassák meg a sátorhelyeket. Elindulunk a motel mögötti kert részre, rámutatnak az egyik sarokra, ide verhetjük a sátrakat. Kérdezzük, hogy a motorokkal ide állhatunk-e. Miért, motorral vannak??? Igen. Ja, akkor a parkolás további 20 hrivnya motoronként. Egyébként meg be van kamerázva a kert, a motorokat csak a kb. 30 m-re lévő recepciónál hagyhatjuk. Nem mondom, szépen rádupláztak az árra, de legyen, 40 hrivnya nem a világ. Na de fürdeni is szeretnénk. "Semmi akadálya", kapjuk a választ. 15 hrivnya fejében a fürdőt is használhatjuk. Ekkor elszakad a cérna. Ezek még képesek a klotyó használatért is lóvét kiszedni belőlünk. Megköszönjük, és továbbállunk. Az Umantól 40 km-re fekvő Ivangorod közelében nekilátunk sátorhelyet keresni. Egy fasor mentén kecsegtető placcok jelennek meg a fényszóró fényében, közelebbről megvizsgálva sajnos az aljnövényzet alatt kocsik által kijárt nyomok vannak. Másik lehetőség a szántóföld, de ott olyan mély a talaj, hogy kis híjján a Vara elakadt rajta. Nem érezzük fáradtnak magunkat, ezért úgy döntünk, hogy leteszteljük az Uman melletti, műholdképek alapján kiválasztott sátorhelyet. Helyi idő szerint 1/2 12-kor Umant elhagyva rákanyarodunk az Odesszába vezető 2x2 sáv autópályára, és megállnuk az első benzinkúton. Innen már csak 1,5 km-t jelez a GPS, próbálom a sátorhelyhez vezető tracket előcsalni a ketyeréből, amikor MyCo feldobja a témát: Milyen jó is volt a török autópálya pihenőjében sátrazni. Ezaz, jó ötlet! A pálya mellett jól láthatóan egy földút vezet, ami megkerüli a benzinkutat. Gyerünk, nézzük meg!!! Egy kis padkázás + rodeó a vizes füvön, és máris a kút mögötti tisztáson állítgatjuk a Quechuákat. Nagyjából azonos szélességi körön vagyunk, mint ez előző este, csak 600 km-rel keletebbre, sok jót nem remélek éjszakára :))) Pára már bőven van, hajnalra hideg is lesz...
Napi útvonal:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése