Felcuccoljuk a motorokat, a sátrakat lent hagyjuk száradni és felmotorozunk a benzinkútra (a kúton lévők nem kis meglepetésére). El nem tudták képzelni, honnan került elő a 3 motor :)))) Megtankoljuk a gépsárkányokat, megreggelizünk, betolunk néhány forró csokit az automatából, majd ahogy jöttünk, úgy tűnünk el a kút mögött. A sátrak megszáradtak, elcsomagoljuk őket, és a tökéletes minőségű 2x2 sávos pályán toljuk Odessza felé. A térképen szinte "szomszéd falunak" tűnik Uman és Odessza, a GPS mégis 280 km-t mutat. És nem téved. Itt már mások a léptékek :))) A pályán nincs más dolgunk, csak húzni a gázt és élvezni az egyre kellemesebb klímát. Az út mellett végtelennek tűnő szántóföldek nyújtóznak a horizonton, km hosszú lejtőkön hullámvasutazva Guliver játszóterén érzem magam.
Odessza közelében rá is lelünk Guliver motorjára egy motoros pub parkolójában :))))
Odesszába érve
"kiélvezhetjük" a GPS ukrán térképének bohóckodásait. Ennek köszönhetően egy kis extra városnézés befigyel, de a navigáció bármennyire is tévutakra akar vinni, végül csak sikerül eljutnunk a kikötő bejáratánál található Patyomkin lépcsőhöz.
Odessza egyik legfőbb nevezetességének nem elsősorban építészeti, mint inkább történelmi jelentősége van. Itt játszódik ugyanis minden idők legjobb alkotásai között számontartott klasszikus némafilm, Szergej Eisnstein Patyomkin páncélosának legismertebb jelenete. Az 1905-ös forradalomban fellázadt orosz hadihajót - az odesszaiak segítségében bízva - a tengerészek a part felé kormányozzák. A városlakók ezen a lépcsőn rohannak le köszönteni a matrózokat, ám a forradalmárok és szimpatizánsaik ellen kivezényelt katonaság szuronyt szegezve indul meg ellenük. Az emberek fejvesztve menekülnek. És akkor elszabadul egy gyerekkocsi és gurulni kezd a lépcsőn lefelé.
A 142 m magas lépcső 192 lépcsőfokkal köti össze az óvárost a kikötővel. Perspektivikus kialakítása miatt még hosszabbnak tűnik: alul 21,7 m széles és a felfelé elkeskenyedő felépítése miatt felül pedig 13,4 m széles.
Kötelező fotók után
a lépcső melletti elkerített udvarban leparkolunk a motorokkal,
és egy németűl jól beszélő háborús veteránnal alkudozunk a pakolás díjáról. Sikerül megegyeznünk, jól elbeszélgetünk a öreggel. Kifejezetten örül, amikor néhány szót oroszul is sikerül váltanunk :))) Megszabadulunk motoros gönceinktől és nekilátunk bebarangolni az óvárost. Patyomkin lépcsővel kezdjük, a bazárokban kék-fehér matróz póló minden mennyiségben (és kivitelben). A lépcső tetején sólyommal, majommal és különböző egzotikus állatokkal fotózkodást kínálgatnak. A krokodilra én simán rámondtam, hogy műanyag, de a gazdája életre keltette :))) A Richelieu szobortól
a Vorontsov palota irányába andalgunk a nyüzsgő a Primorsky sétányon,
majd a lakatokkal teli Tyoschín hídról készítünk néhány képet.
A Jekaterininska téren felálított Nagy Katalin szobor felé folytatjuk a városnéző körutat.
Ahogy azt már többször megtapasztaltuk, szeretik megadni a módját az esküvőnek. Szinte minden sarkon karikagyűrűkkel feldíszített limuzinok parkolnak,
a nevezetességek környékén pedig ezerrel készülnek az esküvői fotók.
Preobrezansky katedrálist a városi parkon keresztűl közlítjük meg.
Az éttermek, bárok teraszain szinte nincs üres asztal, a parkokban önfeledten szaladgáló gyerkőcök és sztóikus nyugalomban sakkozó öregek múlatják az időt, fantasztikus hangulata van a városnak.
A katedrális körüli bazársoron a matrijoska babától a rakétavetőig minden kapható :))))
A nyűzsgő forgatagból rövid időre kiszakadva mellékutcákon andalgunk a Primorsky sétány végén található Puskin szobor felé. Útközben káposztás hot-dog + fekete tea menüvel kényeztetjük magunkat. Az Opera érintésével
jutunk el a Dumska térre,
majd a Promenádon vissza a Patyomkin lépcsőig.
Innen lesétálunk a kikötőhöz,
majd 4 órányi városnézés után vissza a motorokhoz. Gyalogkakukkból visszaalakulunk motorossá és belekezdünk a nap utolsó 60 km-ébe.
Odessza peremén megtankoljuk a motorokat és robogunk tovább kelet felé.
Koblevenél lekanyarodunk az M14-ről,
és haladunk a városka tengerparti üdülőtelepe felé. A GPS földútra terelne, inkább aszfalton maradok. Az üdülőövezet határára érve kaland- és aquapark fogad, elsőre blikkre egészen szimpatikusnak tűnik a környék, valami mégis hiányzik: az emberek. A központ felé haladva az érzés egyre nyomasztóbb, üresen álló hotelek, apartmanok, sehol egy autó vagy ember. Igazi kísértetváros, rögtön a csernobili atomerőmű meletti Pripjaty képei ugranak be. Szerencsére itt csak annyi "katasztrófa" történt, hogy véget ért a szezon. A központban már annak is tudunk örülni, hogy a kóborkutyák megkergetnek :)))) A strandhoz vezető sétálóutcánál letesszük a motorokkat és MyCoval kisétálunk felderíteni a terepet. A mocsok bokáig ér, szétdobált üvegek, döglött egér tetem, szemét mindenütt, amerre a szem ellát.
Ez a terület mindenre alkalmatlan, ahogy jöttünk, úgy húzzuk is el a csikot. Visszajutunk a navigáció által jelzett off-road elágazáshoz, rövidke terep után újra aszfalton haladunk tovább az esti szálláshoz kiválasztott Morske település felé. A GPS ismét hozza a formáját, egy nem létező úton szeretne átvzetni minket, rövid kitérő és némi helyi útbaigazitás után elérjük a Rosa kempinget. A kemping kapuja zárva, életjelnek nyoma sincs, ellenben a szomszéd kemping kapuja nyitva. Behajtunk a kapun, 3-4 kiskutya rohan a fogadásunkra. A faházak előtti tisztáson megállnuk a motorokkal, és elindulunk megkeresni a "recepciót" :))))
Az egyik faház előtt kombi Lada pihen, ez már jót jelent, ráadásul a faház melletti kunyhó ajtaja is nyitva. Többszöri hangos "dobrij vecserre" sincs válasz, körbejárjuk a házakat, sehol senki. Elindulunk a tengerpartra vezető lépcsőhöz, egy 50-es éveiben járó pár jön felfelé. Oroszul megkérdezem, hogy van-e lehetőség itt a kempingben sátrazni. Igenlő választ kapok, de rögtön jelzik, hogy Vitya a tulajdonosa a kempingnek, Ők is csak vendégek. Közösen nekilátunk felkutatni Vityát, de nem járunk sikerrel. MyConak közben kezd felszökni a láza, döntenünk kell, hogy mi lesz. A házaspár szerint nyugodtan maradhatunk, verjük fel a sátrakat és ha Vitya megérkezik, majd megbeszéljük az anyagiakat. Mondom nekik, hogy ez jó lenne, mert MyCo lázas. A férfi azonnal kiadja az ukázt az asszonynak: meleg tea a messziről jött embereknek, de iziben :)))) A faházak mögött, egy fa árnyékában felverjük a sátrakat, időközben elkészül a tea, sőt még egy kis harapnivalóra is vendégül látnak. Mi sem megyünk üres kézzel, Zita hozza a kerítés szaggató pályinkát :) Elmesélik, hogy Jakutföldről jöttek, és 6 nap alatt értek ide. Összeszedjünk minden orosz tudásunkat, és elmeséljük Nekik, kik vagyunk, honnan jövünk :)))) Mesélek nekik a jövő évi mongól terveimről, kicsit furcsán néznek, hogy mi a túrónak akarok én Mongóliába menni :DDD Ápoljuk ezerrel a orosz-magyar kapcsolatokat, közben megérkezik Vitya is, 15 hrivnyáért mehet a sátrazás. Bő 1 órát beszélgetünk, majd megköszönjük a vendéglátást és áttelepülünk a sátrunk elé. Ma estére terveztük, hogy a konzervekből is pusztítunk, előkerülnek a gázégők és már rotyog is a vacsora. A házőrzők lecsapnak minden falatra, végül kapnak egy fél konzervet :))) A klímára nem lehet panaszunk: 15 fok és szélcsend. Ma végre jól fogunk aludni :))))
Napi útvonal:
2 megjegyzés:
Úgy látom, nem csak a strandon, hanem az utakon is véget ért a szezon - kicsit fura az a töküres autópálya!
Komplett városvezetés, tetszett a beágyazott video!
A pályán tényleg nem volt nagy forgalom. Negyedóránként elrobogott mellettünk úgy 140-160-nal 1-1 luxusautó :))))
Beleolvasgattam, hogy mit is zagyváltam itt össze, de kár volt. Olyan mehetnékem támadt :)))))
Megjegyzés küldése