2011. október 17., hétfő

2011 - KRIM 2 - 3.nap

Ébredés után lesétálok a tengerpartra.




A felkelő nap sugarai vörösre festik az eget, az elém táruló panoráma szinte mesébe illő….

Most tényleg ébren vagyok vagy álmodom??? Lépteimet hangos ropogás kíséri, a parton fél méteres sávban elterülő kagylószőnyegen lépkedek.

Begyűjtök néhány szebb példányt, majd visszasétálok a sátrakhoz. A többiek is talpon vannak, megreggelizünk, pakolunk, és irány a Krím félsziget. Kikecmergünk a faluból,

ráállunk az M-14-re és viszonylag jól tempóban faljuk a km-eket.

Mikolayivben alábbhagy a lendület, belekóstolunk a hétköznap délelőtti forgatagba. Megy a tülekedés ezerrel, a kátyúkerülgető feladatokkal együtt akár fel is vehetnék az extrém sportok közé :)





A városon átérve bő 10 percre elfelejthetjük az araszolgatást,




jöhet a következő város, Kherson.

Itt a főtéren található Lenin szoborhoz beállunk fényképezkedni.

Természetesen a szobor előtti tér forgalomtól elzárt terület, a rend éber őrei hamar észrevesznek minket, és megindulnak felénk. Nem vagyunk túl serények, így „tetten érnek” minket. Szerencsére sikerül kimagyarázom a szitut, egy ejnyebejnyével elhajtanak, mint a magzatot. A navigáció úgy dönt, hogy már régen volt városnézés, be is terel minket a városi park sétáló övezetébe :) Khersonból kifelé igyekezvén egy helyi viszonylatban „komolynak” mondható ABC-nél megállunk feltölteni a készleteket. Shoppingolás után gyűrjük tovább a km-eket,











Krím körzetbe érve Krasnoperekopszknál tartunk ebédszünetet. GPS szerint 100 km, és végre megmártózhatunk a tengerben. Nem is tétlenkedünk, a félsziget É-Ny-i partját végig követve utazunk a kiszemelt tengerpart felé.


A közepes minőségű út egyhangú síkságon halad végig, nyílt terepen a szél akadálytalanul söpör a tenger felé, néha kifejezetten kellemes hátszéllel segíti a haladást, máskor meg erőteljesen kapaszkodik a motor oldalába.

Strandoláshoz a legalkalmasabb időpontban, du. 3-kor érkezünk meg. Megpróbálunk a tengerparthoz minél közelebb megállni, ehhez 15 m mélyhomok lekűzdése + 1 dűnécske megmászása a feladat.

A K60 meglepően jól veszi az akadályokat. Lelki szemeim előtt már megjelenik, hogy 3-an ráncigáljuk le a motort a homokbuckáról, de az csak kapaszkodik fel. A letámasztás viszont annál nagyobb kihívást jelent :) Mire leparkoljuk a motorokat, egy helyi árus mindenféle ételt-italt próbál ránk sózni, csak a sokadik nemet hajlandó tudomásul venni. A motoros gúnyát fürdőruhára cseréljük, irány a bííícs :) MyCo előremegy felderíteni a partot.

Nincs nagy élet, a jó helyekért nem kell megkűzdeni.




Lepakolunk, megindulok a víz felé, MyCo még utánam szól, hogy a medúzákra majd figyeljek… Na mondom, biztosan megint láza van, aztán félrebeszél :) Még hogy medúzák, itt… Aztán jön a meglepi. A kristálytiszta vízben jól kivehető az a kb. 1,-2 m széles sáv, ahol medúzák tucatjai lebegnek, szinte végig a strand teljes hosszában.



Ha már a pancsolás elmarad, akkor legalább napozzunk egyet. Kifekszünk a napra, az alap beállításként fújó szél pedig szép lassan elkezd homokkal beteríteni. A sivatagi vihart 45 percig álljuk, aztán megfutamodunk :) Chornomorske érintésével iparkodunk a Kazantyp zenei fesztivál helyszínéül szolgáló Myrnyj városa felé. A középkori várat megformázó Hotel Vikingnél készítünk néhány fotót,




innen egy keskeny földnyelven gurulunk tovább. A GPS szerint már csak 9 km a buli village, amikor sorompó állja utunkat. A Zumo határozottan utat jelez, a sorompónál álló biztonsági őr ezt cáfolja. Azt mondja, hogy itt véget ér a földnyelv, nem tudunk átjutni, meg kell kerülnünk az öblöt. Vallatóra fogom a Garmint, egy laza 50 km-es kanyarral meg tudjuk oldani a dolgot. Nem hezitálunk, a nap egyre mélyebbről perzseli a horizontot, jó lenne még világosban sátorhelyet találni.










Belecsapunk a lecsóba, begurigázunk Myrnyj-be, megnézzük a Kazantypet,



majd célba vesszük az előre kiszemelt sátorhelyet. Igen különleges helyről van szó, a világ legnagyobb rádióteleszkópjai között számon tartott Evpatoriya RT-70 tövébben szeretnénk tábort verni. Éppen naplementére érjük el az „ojjektumot”,


rövid keresgélés után sikerül viszonylag szélvédett helyet találni a parton, félhomályban reptetjük a Quechuákat. MyCo továbbra is lázas, tisztítókúra gyanánt egy feles vodkát legurít, ennek köszönhetően éjszaka Harmadik típusú találkozásokban van része :)

Napi útvonal:

2 megjegyzés:

Máté írta...

A T-34-es megint nem maradhat ki... A Googlemaps szerint igaza volt a biztonsági őrnek. A helységneveket nincs kedved magyarossan átírni?

BIKE-R írta...

A helységneveket próbálom úgy írni, hogy Googlemaps-ba írva nyomon lehessen követni az útvonalat. Egyébként én is megnéztem, csak a GPS Krim térképe gondolta úgy, hogy végig lehet menni a földnyelven :)))