Reggel 7-kor kelünk (a szabad ég alatt éjszakázó kemping szomszédunk legnagyobb örömére), elcsomagoljuk a lakosztályt, majd a kemping recepcióján meg is kapjuk a mai napi első pofont. A tegnap gyanúsan olcsóra (13 euró) beárazott kempingplacc ma reggel már 26 eurót ér fejenként (jobb befektetés, mint a tőzsde). Kifizetjük, majd folytatjuk a pályázást Monaco felé. Viszonylag eseménytelenül telnek a km-ek, leszámítva azt, hogy jópáran előszeretettel előznek úgy, hogy a kocsi átlóg a sávunkba. Genova előtt az eső is rákezd, felvesszük az esőruhát, és megkezdődik az „alagút-bujócska”. Kb. 5 km-enként van alagút (és nem is rövidek), bent olyan meleg a levegő, hogy ránk dunsztolódik a ruha. Az alagútból kiérve rögtön megcsap a tenger hűvös fuvallata, így múlatjuk az időt, míg fel nem bukkan a monacoi autópálya kihajtó. Lekanyarodunk a pályáról és közeledünk a Vista Palace Hotel melletti kilátóponthoz. Már nagyon régi vágyam, hogy élőben láthassam monacot. De az a látvány, ami a kilátópontról nyílik, az szinte leírhatatlan. Égbe nyújtózó toronyházak, pálmafák és a yachtok. A GPS utasításait követve lassan ereszkedünk a házak közé, egyre szűkebb utcákban közeledünk a kaszinó tér, majd a kikötő irányába. Végül a Sainte Devote kanyar tőszomszédságában, a Rue Grimaldin találunk a 2 motor számára motoros parkolót. Megszabadítjuk magunkat a krosszpáncéloktól, majd megpróbálunk elvegyülni tömegben. Ez persze teljes képtelenség motoros gatyában, meg nyikorgó Oxtarban, de legalább megpróbáltuk :) Sainte Devote után lesétálunk a kikötőbe csónakokat szemrevételezni. Az egyik ladikkal éppen próbálnak a kikötőbe befarolni. Erre az eseményre hamar összeverbuválódik egy kisebb nézősereg, és együtt drukkolnak, hogy nagyobb károkozás nélkül sikerüljön betolatni a majd 30 millió eurós yachttal két hasonló árfekvésű bárka közé. A kapitány talán lámpalázasnak tűnik, a manőverezése hagy némi kívánni valót maga után, de karc nélkül beparkol. A hajót kikötik, majd jöhetne a látványos „automata híd” kiengedése, de ez sehogy sem akart a kikötő magasságával szinkronba kerülni. Legalább 15-20 percet bohóckodtak. Hogy a szitu még kellemetlenebb legyen, a hajó feltételezett tulajdonosát időközben meghozza a taxi. A híddal elcüccögnek még vagy 20 percet, a szurkolók többsége bedobja a törölközöt, elindul a dolgára. Mi is igy teszünk, sétálunk tovább a F1 pálya mentén, irány a Rascasse kanyar. Innen már jól kivehető, hogy a box utca részen „áll a bál”, hullámvasút, ugrálóvár, kalandpark és hasonló gyerköcök szórakoztatására alkalmatos euró rabló játékszer tölti be a sétány egy részét. A La Rascasse éttermet megkerülve megkukkantjuk az eladó yacht kínálatot (83 M euro volt a legdrágább), Juan Manuel Fangio szobráról lövünk pár képet, és irány a Promenade. Egy sajtos kebab erejéig megpihenünk a bazári forgatagban, majd szupermarkecolunk egyet a híres célegyenes közepén :) Bevásárlás után visszatérünk a motorokhoz, és megpróbálunk kivergődni Monacoból. 2-3 alkalommal azért beetet a GPS, és szűk utcákban forgolódunk a feldobozolt motorokkal, de végül sikeresen rátalálunk a helyes útra. Persze a sátorhelyhez vezető út olyan visszafordítokkal tűzdelt meredek emelkedőkön vezet, hogy csak pislogunk. Főként azért, mert ahogy egyre magasabb jutunk, úgy kerülünk bele a hegyeket borító esőfelhőbe. A sátorhely közelébe érve a látótávolság 10 m. A pakolóban 4 francia tinédzser mulatja az időt, cigit akarnak lejmolni. Atti elballag a sátorhelyet megnézni, jónak tűnik, de úgy döntünk, hogy a kb. 200 m-rel alacsonyobban fekvő másik sátorhelyre megyünk. Visszaülünk a motorokra, ereszkedünk le a faluból, a köd felszáll, a szerpentinen még megkoptatjuk a gumi szélét, majd lekanyarodunk a sátorhelyhez vezető útra. Messzire nem jutunk, lánccal le van zárva az út (ABUS lakattal!!!). Emlékeim szerint több út is vezet a sátorhelyhez, lecsekkolom, jól emlékszem :) A kissé zilált murvás úton leereszkedünk, kiválasztjuk a sátorhelyeket és lecuccolunk. Sátorállítás közben el kezd cseperegni az eső, a távolból mennydörgés hallatszik. Nizza felől igen komoly vihar közeledik, szerencsére a parttól úgy 5-6 km-re vonul. Már úgy tűnik, hogy megússzuk, amikor leszakad az ég, és 1,5 órán keresztül kitartóan áztatja a sátrakat. Rossz idő miatt az esti buli elmarad, bedőlünk a sátorba és szunya :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése