DOLOMITOK - 2011.07.19 – 4. nap

Enyhén felhős reggelre ébredünk. Sátorbontás és monacoi kikötőbe igyekvő tengerjáró fotózás után Menton felé vesszük az irány. Rövid városnézés + tankolás, majd a tegnapi útvonalon ismét felmotorozunk Sospelbe. A hegyekbe felérve az eső cseperegni kezd, Sospleben már rendesen esik. Kedvenc ABC-nkbe betérünk vásárolni, majd a buszmegállóban várjuk, hogy az eső csillapodjon. El is töltünk itt 1-2 órát, de az eső csak nem enyhül. Nekiduráljuk magunkat az esőmenetre, és célba vesszük a Col de Tenda hágót. Zuhogó esőben hagyjuk magunk mögött a falvakat, a forgalom egyre sűrűbb, haladni sem tudunk úgy, ahogy szeretnénk. Tenda falu után az út nekilódul a hegyeknek, de még a kanyargás sem élvezhető a vízátfolyásokkal teli úton. A régi hágó felé vezető leágazás után pár méterrel megáll a kocsisor. A hegyen átvezető alagutat lámpa szabályozza. Amíg a zöld jelézésre várunk van időnk elémélkedni, hogy a Col de Tenda murvás hágójának neki vágjunk-e a szakadó esőben, de végül egyöntetűen amellett döntünk (miközben a kesztyűnkből pohárnyi vizet csavarunk ki), hogy fájó szívvel, de kihagyjuk a "millió kanyar" hágót :(((((

Cuneo felé áztatjuk magunkat tovább, a város szélére érve az eső csendesedik, be kellene ülnünk valahova átmelegedni, meg száradni. Éppen kapóra jön, hogy a városközpont felé haladva egyre többször villan fel a McDonalds tábla. A tábla szerint már csak tíz percre van. Motorozunk 5-6 km,de a következő táblán is 10 perc. A rákövetkező tábla szerint egy Auchannal egy helyen vannak. Haladunk még beljebb a központba, a Meki és Auchan jelzések elmaradoznak. A főtéren vallatóra fogjuk a GPS-t, Atti frissebb verziójú térképe rá is lel a hambicenterre, gyerünk-együnk :))) Csak előtte még kanyarogjunk úgy 5 km-t, mert odébb van. Út közben további kitáblázásokat találunk, és azon nevetünk, hogy ha csak azok alapján mennénk tovább, akkor éhen pusztulnánk :)

Az Auchan sarkában leledző kajáldában betolunk egy adag tápot, közben azon dühöngünk, hogy 3 kis niga kölyköt, akik az automata szemetessel szórakoznak, miért nem csapja anyuci-apuci nyakon. Mivel az eső miatt sok időt vesztetrtünk, áttervezem az útvonalat, a Col del Bonette hágó kikerül a listáról.

Kaja után megszabadulunk az esőcuccoktól, és Col de Maddalena érintésével kanyargászunk át a francia oldalra.



A Col de Varson betérünk egy teára a helyi fogadóba. A fogadós érdeklődik, hogy honnan jövünk, hova tartunk, sőt, még a mocikat is kijön szemrevételezni :) Amikor bedobjuk neki Sestriere-t, akkor csak ennyit mond: Tour de France... Úvaazze, az gáz :((((( Mondja, hogy holnap le lesz zárva a környék, igyekezzünk, ha arra van dolgunk. Megköszönjük az infókat, és haladunk tovább Guillestre felé. A városba érve benzinkutat keresünk, de csak automata kutat találunk, kártyázunk, de még a royal flush-t sem ítéli meg nyerőnek. Atti a másik kútoszlopnál tankoló droidtól kér segítésget, de a "dugd be a kártyát és tankolj"-on kívül egyéb infókkal nem gazdagítja az "automata kúton tankolás fortélyai" című ismereteinket. Lö pá kocsog, búcsút intünk a helynek, majd átmotorozunk Mont Dauphinba. A Supermarche-val egybenőtt benzinkútra beállunk tankolni (az itthoni Auchan kutahoz hasonlóra kell gondolni, külön kasszával a fizetéshez), majd újabb pofon: hiába van kassza, a tankolás akkor is csak hitelkártya elfogadása után indul (gondolom így oldják meg, ha tankolás után mégis lelépne az illető, akkor a kártyáról lehúzzák a tankolás díját). Én kiállok a sorból, a Varában még akad nyál, Atti próbálkozik mindkét kártyával, kevés sikerrel. Még a kasszában ülő nőneműtől is kér segítséget, de nem jutunk egyről a kettőre. Végül a másik kútfejnál tankoló idősebb házaspár segít, lehúzzák a saját kártyájukat, Atti megtankol 20 euróért és kifizeti nekik kp-ban. Hurrá, van benzinünk. Miközben a tankolás fordulatokban gazdag eseményeit követem a pakolóból, az ABC bejáratánál vinnyogó hang hallatszik, majd aki a bejáraton próbált bemenni, az visszafordul és kijön. 1/2 8 van, a nyitvatartás szerint 8-ig nyitva. Elvileg. Akkor Atti esti nedűjét itt sem szerezzük be...

Tankolás után Guillestre felől csattogunk fel a Col de Izoard emelkedőin. Szó szerint csattogunk, a láncom tovább nyúlt, ez a túra már csak ilyen :) A hágó minden létező szegletében szurkolók parkolásznak lakóautóikkal. A keményebbre faragott drukkerek sátorban tolják, 2000 m felett látjuk a legutolsó sátrat. Ezen a magasságon az út szélén már friss hó volt, és hogy ne kelljen gondolkodnunk, hogy került oda, néhány száz méterrel odébb demo jelleggel elkezdett havazni :) A hágó csúcsára vezető kanyarkombinációk előtt az út "beesik" egy kis katlanba, ahol olyan panoráma fogad, amit csak posztereken látott eddig az ember. Fotózunk is bőszen, a hágó csúcsán sűrű hóesésben megörökítjük ottjártunkat, és mielőtt még hó lepi az utat legurulunk Brianconba. Út közben információs táblák tudatják velünk, hogy holnap a Sestriere - Briancon útvonal le lesz zárva. Ez jó buli :((( Nem tudom, milyen elgondolásból, de nekem úgy rémlett, hogy Sestriere egy kb. 900 m magasan fekvő falu, és Attit egész nap azzal traktáltam, hogy ma este ott kempingezni fogunk. Az elmélet kissé megdőlni látszott, amikor az 1300 m magasan fekvő Brianconból a Col du Montgenevre hágóra kőkemény hegymenetben kaptattunk fel. Viszonylag rövid távon emelkedünk 500 m-t, a hágó tetején található Montgenevre falu 1850 m-rel fekszik magasabban a tengerszintnél. Az alkonyat beálltával (és a tszf magasság növekedésével) a hőmérséklet rohamosan esik. Cesena Torinesenél lekanyarodunk az SR23-as útra, és teljes sötétségben kúszunk tovább hegynek fel Sestriere felé. Az út mentén az Izoardtól már megszokott látvány fogad, lakóbuszok, sátrak, piknikező Tour de France szurkolók mindenütt. Sestrierebe felérve felvesszük az összes meleg ruhánkat, a Vara láncát kicsit felspanoljuk, és legurulunk Oulx irányába. A GPS Sauze D'Oulx irányába jelez jópár szálláshelyet, a főútról felkanyargunk a faluba. Atti GPS-es rá is lel a hangzatos nevű Hotel Edelweissra, beállítja célpontnak és elindul, hogy odavezessen a hotelhez. Egyre szűkebb sikátorokba jutunk, az egyik fordulónál többet szöszmötölök a kelleténél, lemaradok. Pár méteren belül beérek egy hipermini térre, innen 4 irányba futnak 3/4 autó szélességű utcácskák. Leállítom a motort, hátha meghallom, merre ment Atti, de néma csönd van. A sarki csehóból kilép egy ficere, és megkérdi, mi jártaban erre felé az éjszaka derekán, tud-e valamiben segíteni? Mondom szállás kéne 2 személyre. Azt mondja, 30 m-rel odébb van a hotelja, van szabad szobája. Időközben Atti is visszatér. Próbálunk alkudni az viszonylag magas, 80 eur/szoba árból, de nem enged. A motort viszont garázsban tudhatjuk nála, és a bárban még sört is tud adni. Ennyi extrának nem tudtunk ellenállni, beköltözünk a hotelbe. Végre megszabadulunk az út porától, és a hotel wifijén netezünk. Hát kellhet ennél több? :)