7-kor kelünk, helyi viszonylatban meglepően bőséges és választékos reggelit kapunk (Atti szerint a kávéjuk is hibátlan). A hotel éttermében összefutunk 3 olasz sráccal, akik érdeklődnek, hogy mi vagyunk-e motorral, és hova tartunk? Elmeséljük nekik, hogy a Col de Sommeilerre szeretnénk ma felgaloppírozni a málhás szamarakkal. Azt mondják, ők is motorral vannak, és még a célpont is azonos. Azzal búcsúzunk el tőlük, hogy akkor ma még biztosan találkozunk :))) Reggeli után összekészülünk és elindulunk a szamarakhoz az istálló felé. A pakolóban már ott állnak bevetésre készen az olaszok motorjai: 3 KTM, dobozok nélkül, terepre való gumival :) Nektek se lesz nehéz dolgotok vazze :DDDD Belemegyünk az istálóba a szamarakért, méregetik is a digók a járgányokat, szerintem maguk sem hiszik, hogy mi ezekkel bármeddig is el fogunk jutni :)))
Az egyik KTM990ADV-n K60 feszít, gyorsan meg is kérdezzük, hogy van velem megelégedve a gazdája. Némi olasszal kevert angollal elmondja, hogy sárban nem az igazi, de aszfalton és terepen is összességébe jól teljesít. Mutatom neki, hogy én meg egy kicsit leharcolt Tourance-szal fogom becserkészni a hegyet, ha akarnak jót röhögni, tartsanak velünk :)))
Ők még kicsit elszöszmötölnek, mi meg már indulásra készen, arrivederci, viszlát a hegyen :)
Oulx-ba legurulunk, feltankljuk a motorokat, és Atti Translapjának kartervédőjéből kipiszkáljuk a lemkezbe fúródott paladarabot, majd indulunk tovább. Ekkor érkeznek meg a srácok a benzinkútra. Bardonecchiáig főút, majd letérünk, a GPS-be véletlenül a Jafferaura vezető tracket aktiváltam, 1-2 km városnézés befigyel. Végül rálelünk a helyes útra, kanyargunk a fák között kanyargó szűk és kátyúkkal teli aszfaltcsíkon. Ráhangolódásképpen az eső csöpörög, majd egy huszárvágással eltűnik az aszfalt, murvás földúton porolunk tovább. Érkezünk is az első szük jobbos visszafordító felé, ahol már integetnek KTM-es cimboráink, hogy lassítsunk. A kanyarban meg is állok, kérdezem, hogy mizu? Azt mondja, már itt sikertült az egyiküknek lapra tenni a mattighofeni játékszert. Hűha, lesznek itt még bajok :)))) Ők már indulásra készen álltak, hagyom, hogy elinduljanak és próbálom velük tartani a lépést. A leghátul haladóról nem szakadok le, 2-3 kanyarral odébb félre is áll :DDDD A középső skac 1-2 kanyarral odébb várja őt, a legfelső meg már a "vízlépcsőnél" áll készenlétben fotópuskával a nyakában, hogy akcióképeket csináljon. El kellett, hogy keserítsük, csak mi jövünk, a többiek elmaradoztak :DDDD Mi is készítünk néhány képet, majd egy kisebb tó melletti piknik helyig robogunk tovább. Atti pár kanyarnyit visszamegy fotózni, addig én is bohóckodok a fotóapparáttal, majd befut az olasz szekció is. Ők előbányásznak egy nagy fotósállványt, mi pedig haladunk tovább a lenini (akarom mondani kijelölt) úton. A látvány pazar, szinte 50 m-enként megállhatnánk fotózni, de inkább haladunk, én meg kattogtatom a nyakamba akasztott pocket masinát bőszen :)))) A hajtűkanyarokat elérve még fotózkodunk egyet a vízeséssel a háttérben, majd gyakorolgatjuk a "visszafordítók bevétele vízmosással és sziklával" című tananyagot. A kanyarrengeteg végén egy platóra jutunk fel, lefényképezzük a kanyarok sokaságát, majd a hegyvonulatot megkerülve elérjük a csúcsra vezető szerpentin csoportot. Már bőven 2000 m felett járunk, nem is lepődünk meg, hogy a szemerkélő esőt lassan felváltja a havazás. A szerptentin lassan kezd LGKS színezetet venni, egyre több a sziklás-köves szakasz. Szerencsére a ligúr hadi úton szerzett soványka rutin elegendő ahhoz, hogy nem potyogjunk le a hegyoldalon :)))) A csúcshoz közeledve egy hófoltra ráfutok, és megpihentetem a Varát. Magam sem tudom, hogy miben bíztam, amikor a hókupacra rákergettem a mozdonyt :) Talán a ritka levegő vette el az eszemet :DDDD Rövid technikai szünet után kapszkodunk tovább, a visszafordítók egyre szűkebbek, a böszme nagy tankáska miatt akad olyan visszafordító, ahova beíktatok egy pár Y-t :) 2900 m-es magasságra érve az úton megjelenik a nagy fehér ellenség: A HÓ. Óvatosan próbálom a mozdonyt egy feljebb terelni, de a hóréteg vastagsága növekszik, a kopott Tourance meg elkapar. Megállok és próbálom magam lábban megtámasztani, de a felső friss hólepel alatt letaposott, jeges réteg rejtőzik. Már annak is örülök, hogy takarózás nélkül sikerül állni a vassal. 2975 m-re jutottunk, a GPS szerint már csak 250 m távolságot kellene megtenni. Atti úgy dönt, hogy megpróbálja. A havas-jeges úton megfordítjuk a Varát, leparkoltatjuk, Atti pedig a Tourance EXP-vel felvértezett Transalppal neki vág a csúcsnak. Amíg kalandorkodik, átsétálok a szemközti dombra és onnan figyelem az eseményeket. Az első visszafordítóig jut, megfordul és visszaereszkedik. Marad is bennünk némi hiányérzet, hiszen a ligúr hadi út után ezt a hágót sem tudjuk teljes egészében megmászni... Egy okkal több, hogy ide még visszajöjjünk :DDD A havas szakaszon lépésben ereszkedünk, egyszercsak feltűnnek a KTM-es srácok. Nekik több esélyük van :)))
Kanyargunk lefelé a szerpentinen, a tanktsáka továbbra sem segít a hajtűkben :) A plató utáni kanyarcsokorban feltűnik egy csapat terepjárós. Lefelé ereszkedve bevárom őket, hogy ne a visszafordítóban találkozzunk össze. Haladunk tovább, a tisztásra kihelyezett padokon megebédelünk, és gurulunk tovább Bardonecchiába. A településen nekilátunk ABC-t keresni, szieszta időben semmi sincs nyitva :((( Sebaj, akkor jöhet a nap második "főfogása", a Jafferau. Az odavezető uttal már reggel összehaverkodtunk, most beljebb merészkedünk. A Jafferau Hotel flé vezető aszfaltút egy idő után murvásra vált, nagyon élvezem, ahogy a feldobozolt motor fara gázadásra lekezd ficánkolni. Ezt persze a lánc nem díjjazza :( A murvás útról egyszercsak levezet a GPS nyomvonal és robogunk befelé az erdőbe. A minősége teljesen jó, egyedüli nehézséget néhány szűk és meredek visszafordító jelent. Határozott emelkedéssel kapaszkodunk fel a hegyoldalban, majd az út vízszintesre vált, néhány 10 m után egy terepjáró állj el az utat. Előtte 3-4 autónyi hosszon ágak terítik be az utat teljes szélességében. A terepjáró elől előbujik egy amigó, mondom neki angolul, hogy szeretnénk tovább menni a Jafferau felé. Jön is a váűlasz teljesen jól érthető angolsággal, hogy itt mi nem nagyon fogunk tudni tovább menni, ugyanis úgy 100 m-rel előrébb földcsumalás következtében eltűnt az út. Király :((( Azt tanácsolja, hogy menjük vissza a főútra, majd induljunk el Oulx irányába. Kb 6 km múlva, Savoulx falunál próbáljunk meg felmenni. Így is tezsük, visszaereszkedünk Bardonecchiában, majd haladunk Oulx felé, és Savoulx mellett szépen elhaladunk. Oulx előtt 1 km-rel már kezd gyanús lenni, GPS-en megnézzük, már 2 km-t túljöttünk, turn back :) Végül rátalálunk a falura, de sehol Bardonecchiával ellentétben sehol egy jelzés, melyik út vezet a Jafferaura, így vakon bepróbálkozunk 2 helyen. Sajnos sikertelenül. Nin csmás hátra, induljunk el Salbertrand felé, a Jafferauról ott tértünk volna vissza aszfaltra, próbáljuk meg az ellenklező irányból. De előtte mindeképpen ugorjunk be Oulx-be, és az ABC-ben töltsük fel az élelmiszer készleteket, mert ki tudja mikorra érünk le a hegyről. Oulx-ban egy hosszabb lélegzetű sorompónál várakozás rabol el értékes 5 perceket, majd a bevásárlással is megy az idő. Úgy döntünk, hogy 1/2 6-kor már felelőtlen vállalkozás lenni belevágni közel 40 km terepnek, beletörődünk, hogy ez a hágó sem jön össze, menjünk inkább sátorhelyet keresni. Oulx-ból kiérve elindulunk hegynek fel, majd rövid csalinkázást követően rátalálunk egy tökéletes kempingpalccra. Full extrás: tűzrakóhely, padok és kút fokozza a komfortot. Letelepszünk, Atti barkácsfélórát rendez, a Transalp km órája rakoncátlankodik. Kiszereli az első kereket, és látja, hogy a meghajtó résaz műanyag hüvelye el van törve. Javítani nem tudjuk, kerék vissza a helyére, a tengely szorító kenyel egyik tőcsavarja a meghúzáskor letörik. Ilyen a mi formánk :((((((( Motorszerelés után csökkentjük a Vara rakományának súlyát, eltüntetünk 2 pácélos kaját, majd Atti tüzet rak. A nap korán megbújik a hegyek mögött, 1100 m-en pedig hamar hül a levegő. Egy darabig pirítjuk magunkat a tábortűz lángjánál, majd a meleg ruhákat magunka öltve bevackoljuk magunkat a sátorba. Sátorveréskor még az tippelgettük, hogy mennyire fog zavarni a vasút és az autópálya, de naplemente után hamar kiderült, hogy az igazi ellenségünk a hideg :)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése