majd átsétálunk a Bab el-Khoukhához. Ahogy haladunk a bazárok felé,
a Medina kezd megtelni élettel, de szerencsére csak elképzelni tudjuk, milyen az, amikor egymás sarkát tapossák az emberek, a valóságban nem tapasztaljuk meg. Az Avenue 7 Novembre utcán pedig van minden, mint a búcsúban: a szőnyegtől a fűszerig van minden.
Douzban lemaradtunk egy jó kis tunéziás fekete pólóról, a csapat azóta arra vadászik. Itt meg is találjuk az egyik szúkban, bemegyünk, rá is rajtolunk több pólóra, de sajnos a douz-i árnak a többszörösét kéri. Mondjuk neki, hogy ez nem éppen"super price", douzban töredékéért meg lehet kapni. Erre rögtön el kezd hőbörögni, hogy az dél, ott minden olcsó, meg az anyaga is szutyok. Hiába magyarázzuk, hogy mindegyik pólón 100 % cotton cimke figyel, szerinte az övé az igazi. Próbálunk alkudni, de látszik, hogy nem akar még bevételhez jutni, úgyhogy beslema, megyünk tovább. A Medinából a Bab Tunisnál lépünk ki, de a hangulat a medina falain kívül is "bazári", az egymás mellet levő bútor és elektronikai bolt "árúkészlete" az utcán szinte összemosódik. Elindulunk a Kasbah Hotel felé. A hotel előtti téren kisebb nyüzsgés van, tucatnyi motor, 1-2 quad és néhány terepjáró jelenléte utal arra, hogy itt valami helyi rally résztvevői gyülekeznek. Egy TV stáb éppen 2 hölggyel készít riportot,
úgy tűnik ők is résztvevői a versenynek, méghozzá a quaddal. Most már nem bánom, hogy nem hallgattunk este a rendőrökre, mert ebben a hotelban már vagy nem lett volna hely, vagy arany árban mérték volna... Még megcsodáljuk a legújabb 660-as Teneret élőben,
majd visszaballagunk a Continentalba. Még készítünk néhány képet a hotel medencéjéről, aminek a vize olyan hideg volt, hogy még az aligátor is tüdőgyulladást kapott volna (nem meglepő, hogy senki nem úszkált benne).
Felmálháztuk a motorokat, kiegyenlítettük a számlát, és úton vagyunk Monastír felé. A viszonylag szolid forgalomnak és kis távolságnak (80km) köszönhetően 2 óra múlva már a Habib Burgiba mauzóleuma előtti téren, a ribát bejáratának közvetlen közelében tesszük a motorokat sztenderre.
Ispánunk vállalta ismét a motorok őrzését (köszönet érte), mi pedig elindultunk egy rövid fotós sétára. A mauzóleumnál kezdtük,
majd irány a Medina. A Bab el-Kram-nál be, és a Bab Briqcha-nál ki. Monastir medinája nem tartozik a legnagyobbak közé, talán ha 8-10 utcát magába foglal. Aki az igazi eltévedős-bolyongós-sikátoros medinákat kedveli, az a monastírit nyugodtan kihagyhatja, nem veszt vele semmit. Mi is tovább megyünk, majd a Nagymecset mellett lemegyünk a Route de le Corniche-ra, és onnan bámuljuk a nem túl nagy, de fantasztikus szép strandot.
Azt nem mondhatnám, hogy nagy a nyüzsi a parton. A Monastir Beach Hotel felöli részen néhányan a napernyők alatt tették magukat hüvösre, páran pedig a vízbe is bemerészkednek, de a strandolókkal még egy turistabuszt is nehéz lenne megtölteni. Előszezon van itt kérem rendesen. Monastír fő nevezetességét, a ribátot a végére hagytuk desszertnek.
Ez a pompás építmény a tunéziai hadiépítészet egyik legszebb példája, a labirintusszerű átjárók és lépcsők látszólagos összevisszasága a ribát számos építési és helyreállítási hullámának köszönhető. A ribát imaterme ad otthont az Iszlám Művészeti Múzeumnak, ahol arab pénzérméken és cserépedényeken kívül a medina érdekes térképe és a város régi fényképei láthatók. Ha valakinek nagyon ismerősnek tűnne az erőd, az nem a véletlen műve, hiszen számos filmben felbukkan. Itt forgatták a Monthy Python csoport Brian élete című filmjét, köztük azt a jelenetet is, amikor többszász tunéziai statiszta röhög a beszédhibás Fikusz Kukisz helytartón. Franco Zeffirelli szintén itt forgatta a Krisztus élete egyes jeleneteit, és Monastírból ismét Jeruzsálem lett A názáreti Jézus című filmben.
A ribát megtekintése után vissza a motorokhoz, ahol néhány karkötőt boltolunk, és egy helyi jófej srác kap a kellemes hazai pálinkából egy kisadag "alapozót" az esti bulihoz. Monastírból Sousse felé igyekezve egy kis kitérőt teszünk és megkukkantjuk a környék egyik legfigyelemre méltóbb fixáras áruházát, a Safari Shopping Centert. Az élethű elefánt és zsiráf szobor, valamint a Flinstone beütésű külső design különleges hangulatot kölcsönöz az épületnek.
A ribát megtekintése után vissza a motorokhoz, ahol néhány karkötőt boltolunk, és egy helyi jófej srác kap a kellemes hazai pálinkából egy kisadag "alapozót" az esti bulihoz. Monastírból Sousse felé igyekezve egy kis kitérőt teszünk és megkukkantjuk a környék egyik legfigyelemre méltóbb fixáras áruházát, a Safari Shopping Centert. Az élethű elefánt és zsiráf szobor, valamint a Flinstone beütésű külső design különleges hangulatot kölcsönöz az épületnek.
Az áruháztól 1-200 m-re található a Club Eden, mely saját csúszdaparkjával nyújt szórakozási lehetőséget vendégei számára.
Lövünk néhány képet a csúszdákról, és az éppen felújítás alatt lévő - vadnyugati hangulatot idéző - koktél bárról, pár kedves szó a helyiekhez, és a Sousseba tartó 2x2 sávos úton találjuk magunkat. Az időjárásra való tekintettel Imi sisak nélkül szeretné abszolválni a szakaszt, de a főútra felvezető kereszteződénél posztoló rendőr eltéríti szándékától, és felhívja a figyelmünket arra, hogy csak lakott területen közlekedhetünk sisak nélkül. Sisak felkerül, Imi utánunk ered, de a csúszós aszfalton a CBF hátulja vagy 100 m-en keresztűl csak szitál, mintha jégen menne. Már Tuniszban is feltűnt, hogy ez a - talán mészkővel kevert - aszfalt még szárazon is úgy csúszik, mintha olajjal felöntötték volna. Sousseba beérve ezt magam is megtapasztalom, a GPS-t figyelem, valahol jobbra kellene fordulni a kikötő felé, a fekvőrendőrt jelző táblán meg átsiklik a figyelmem. Az "útakadály" közelít, én fékezek, az első fékkel talán kicsit határozottabban, mint azt az út tapadása engedné, az első kerék már csúszik is. A féket gyorsan felelengedem, akkor inkább döccenünk a fekvőrendőrön, minthogy fektessük a motort :) Örömmel konstatálom, hogy ez a nem tervezett hardendúró jelenet nem viselte meg a már erősen könnyező teleszkópot, mehetünk tovább. 2 utcasarokkal odébb feltűnik egy tábla: kikotő itt jobbra. Nagyon megörülök az információnak, fordulnék is jobbra, de hirtelen feltűnik a szép nagy behajtani tilos tábla, ez az utca kifelé egyirányú. Nooooormálisak ezek???? Akkor mi a túrósnak teszik ide a táblát??? És ha befordulok, és Hasszán kivasal a teherautójával, még én leszek a hibás ??!! Morgok a sisakom alatt, és közben tudatosul bennem, hogy itt nem csak a közlekedésben résztvevőkkel, hanem a táblákkal kapcsolatban is ajánlott a kellő óvatosság. Végül szerencsésen leérünk a kikötőbe, ahol egymás mögött sorakoznak a többárbócos kalózhajók. 
Mintha a Karib tenger kalózai 42. részének forgatásán járnánk. Kicsit giccsparádé jellegű, de szódával elmegy :))) Innen még több mint 80 km Hammamet, indulunk tovább, hogy még emberi időben találjunk szállást, esetleg egy kis délutáni strandolás is beleférjen. Frigulia vadasparkjánál még gondolkodóba esünk, hogy a strandolást "szafari parkra" cseréljük, de végül Hammametet (és a strandolás lehetőségét) választjuk. Hammamet Süd-be érkezve szállodasorok fogadnak, látszik, hogy ez itt a szórakoztató központ, a főúton hotelek és bárok, éttermek váltják egymást. Elhatározzuk, hogy bemegyünk az óvárosi részbe, megnézzük, hogy ott milyenek az adottságok (hotelek, strand, látnivaló, stb) és döntünk a szállást illetően. Az óvárosba érve a forgalom erős, parkolóhely gyakorlatilag zéró, a tengerpart kicsi és a legforgalmasabb ponton van. A part menti étterem tömve van, itt már nyoma sincs az előszezoni hangulatnak (vagy ha ilyen az előszezon, akkor mi van itt főszezonban...) Szállodát nem nagyon látok út közben, ezért úgy határozunk, hogy visszamegyünk Hammamet Süd-be és ott keresünk szállást. Az öreg Medina tövéből Nabeul felé indulunk, majd a főutat elérve visszakanyarodunk Hammamet Süd felé. Ispánnal szállás után nézünk. A szállások többsége itt 4-5 csillagos, az árak is ehhez mértek, az egyik olcsóbb szállodát választjuk (parokolás az utcán). Iminek az a remek ötlete támad, hogy ne itt szálljunk meg, hanem menjük vissza Carthagoba, az Amilcarba, ott már ismerjük a szobaárakat, és közelebb is vagyunk a komphoz. Így teszünk, nekivágunk a kb. 80 km-es távnak. A tempót nem forszírozzuk, de néhány helyen nem is tudjuk. 1/2 8 körül indulunk el Hammametből, Tunisz felé haladva a kivezető út aszfaltja át is vált murvára, a szokásos útjavítások miatt. Lassan alkonyodik, Tuniszba érve már sötét van. A GPS mutatja, hogy már csak néhány forduló, pár km, és La Goulettre érünk. A viszonylag sűrű forgalomból egyre néptelenebb utakra érünk, majd egyszer csak kocsisor, a GPS-en pedig feltűnik a Bac La Goulette felirat. Ha jól sejtem, ez itt egy kikötő lehet, és kompra várnak. A várakozó kocsiknál gyorsan keresek egy angolul beszélő efendit, és felvilágosítást kérek a szituáciáról. Elmondja, hogy szerencsénk van, az utolsó kompot elértük, a használata teljesen ingyenes. a GPS-t böngészve látom, hogy jókora utat spórolunk meg a kompozással, úgyhogy beállunk a sor végére és várjuk, hogy a ladik beérkezzen. Nem csak abban van szerencsénk, hogy elértük, de még fel is férünk rá, néhány perc várakozás után elindul, és újabb pár perc elteltével már La Goulette ismerősnek tűnő utcáin haladunk. A főutcán a forgalom a késői (3/4 10) időpont ellenére igen nyüzsgő, az egyik körforgalomban szétszakad a csapat, de 5 perc után újra összerázódunk és haladunk az Amilcar felé. 10 óra körül megérkezünk a hotelhez, bemegyünk a szállásfoglalást intézni. Beérünk a recepcióra, ahol - a korábbi alkalomtól eltérően - egy férfi recepciós áll a pult mögött. Ezek szerint az "1 héttel ezelőtti szobáinkat kérjük" duma nem fog működni, mindent kezdhetünk az elejéről. Üres szobájuk van (örülünk), az ára továbbra is 40 TD. Többek emlékezetében ennél alacsonyabb ár volt, ennek hangot is adtak, mire a fickó felajánlott 10 % kedvezményt :) Így se rossz :))) Rögtön meg is néztem a blogos jegyzeteimet, és láttam, hogy 40 TD volt az első alkalommal, de 36-ért még jobb :DDD
Mire felcipekedünk a szobákba, és kipakolunk az óra bőven 11 után jár. Éhesek vagyunk és fáradtak. A szobánkat kinevezzük étkezdének és nekilátunk betúrni a hazai kajákat egy kis helyi beszerzésű zöldségekkel ízesítve. Evés előtt egy kis gyomorfertőtlenítés HP-vel, ezt én kihagyom és lehet, hogy rosszul tettem. Elfogy a kairouanban vásárolt lepény. Májkrém után szalámi, nem biztos, hogy jól meglesznek egymással, a melléjük benyalt hagymaszelet és az erős zöldpaprika csak tovább fokozza ezt az érzést...
Mire felcipekedünk a szobákba, és kipakolunk az óra bőven 11 után jár. Éhesek vagyunk és fáradtak. A szobánkat kinevezzük étkezdének és nekilátunk betúrni a hazai kajákat egy kis helyi beszerzésű zöldségekkel ízesítve. Evés előtt egy kis gyomorfertőtlenítés HP-vel, ezt én kihagyom és lehet, hogy rosszul tettem. Elfogy a kairouanban vásárolt lepény. Májkrém után szalámi, nem biztos, hogy jól meglesznek egymással, a melléjük benyalt hagymaszelet és az erős zöldpaprika csak tovább fokozza ezt az érzést...
Készítek néhány éjszakai képet a hotel balkonjáról, amint a hold fénye gyönyörű ezüst csíkot húz a tengeren,
majd bedőlök az ágyba és szunya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése