Szóval amíg azon tanakodunk, hogy vajon az tűnhetett-e fel nekik, hogy az 5 motorosból hirtelen csak 4 maradt, vagy a Tataouine felé tartó 1-ből hogy lett 4, visszaadják az útlevelet, és menjük Isten (akarom mondani Allah) hírével. Húzzuk a gázt, Gabest csak az elkerülőről nézzük meg, irány a tengerpart. Mahares főutcáján a gyönyörű mediterrán kávézó melletti kúton tankolunk,
fotózunk a kikötőből, sétálunk egyet a fesztivál szoborparkban (mindenféle vashulladékból eszkabáltak össze vasszobrokat, jópofa)
és célbavesszük Chaffar strandját. Már a partra vezető út is "gyanús" volt, több közvilágítási lámpa volt az oda vezető 4 km-en, mint Tunis és Monastír között. Chaffarba beérve mindenhol kitáblázva a parkolók, tunéziai viszonylatban szokatlanul rendezett környék. Egészen a tengerpartig legurulunk, egy bár aszfaltozott teraszán pihentetjük a motorokat. Látszik, hogy előszezon van, a parton a belátható 2-3 km-es szakaszon velünk együtt kb 15 fő lézeng.
A tunéziaiak találékony népség, szezon végeztével a bárból nem vitték el a felszerelést, hanem egyszerűen egy téglafalat húztak fel elé, amit majd szezonkezdetkor lebontanak és indulhat a banzáj :)
Imi egy fotó erejéig beküldi a felmálházott CBF-et a frankó mély tengerparti homokba, a kép elkészül, majd szépen kitipeg a homokból. Kb. mi is így haladtunk volna az igazi sivatagba, rendes terepgumi nélkül és felmálházva inkább kínlodás, mint élvezet. 
Zita és Ispán megmártóznak a habokban, Imi szieztázik, én pedig fotózgatok, és élvezem ahogy a karomat perzseli a tűző nap. A crosspáncél egésznapos viselésétől kicsit zebramintás lett a karom :)) A dobozokból előkerülnek a lepények-bagettek, na meg a hazai páncélos májkrém, kezdetét veszi a piknik. Kicsit ropog a fogam alatt a homok, de sarkamat a meleg homokba fúrom, testemet átjárja a tenger sós fuvallata, és néhány lépéssel előttem dübörögnek a hullámok. Ez itt a mennyország :)) 1 óra henyélés után újra motoros gúnyát húzunk és megindulunk a 30 km-re fekvő Sfax felé. Induláskor a bár teraszáról lefelé menet még lepihentetem a motort a homokba (a profik úgy is álló helyzetben esnek), 30 perc múlva már az igazi város forgalom embert próbáló forgatagában vagyunk. Tolakodás jobbról balról, ha kell, a sávodba szembe jönnek (még akkor is, ha járdaszigettel elválasztott 2x2 sávos útról van szó), dudál mindenki és furakszik. Nekem kb 10 perc után elment a kedvem a közlekedéstől, de szerencsére ennyi idő alatt beverekedtünk magunkat a Kasbához. A Bab el Ksbah-nál leparkolunk, majd bemegyünk a várfalon belülre. Itt balra van a múzeum, oda bemegyünk, 
és fentről, a várfalakról figyeljük a nyüzsgő várost.
Emberek a körforgalomban a kocsik között futkároznak,
de ha kell, a taxis bátran kiteszi az utast is a körforgalomban, ezt itt természetes. 
Visszasétálunk a motorokhoz, kicsit testközelből is kóstolgatjuk a forgatagot, de még mielőtt "elszédülnénk", elhagyjuk a "körhintát" és robogunk El Jem felé. Még a város táblát sem kell elérnünk ahhoz, hogy kitaláljuk, milyen látnivaló található itt :))) Elképesztő látvány nyújt a város minden pontjáról az egyszintes házak fölé magasodó Colossuem. Benavigálunk a parkolóba, Ispán bevállalja a motorok őrzését, mi pedig elindulunk megkeresni a bejáratot. Természetesen pont a Colosseum túlsó felén van, így óhatatlanul át kell keverednünk a "bazársoron". Kendők, hűtőmágnesek, zenélő tevék, és sok más földi jó csalogatja a vásárolni vágyó túristákat, akik közül mi cseppet sem lógtunk ki a motoros szerkóban (meg a jó kis cross páncéllal). Mentateára vadászunk, az árus rögtön egy fűszercsomagot is a kezünkbe nyom, 10 féle fűszer 10 TD. Jól van öreg erre aludjál még egyet, valami 4 TD körüli összegért csak megvált tőle :) A mentateákat úgy 1,5 TD-ért sikerült leboltolnunk, de ez kicsit ráfizetéses volt, 200 m-rel odébb 1 TD volt a kikiáltási ára... Na sebaj, mindig tanulunk valamit. Nem kis feltünést keltve sikerült eljutnunk a bejáratig, megváltjuk a belépőket, és belevetjük magunkat a Colosseum 2000 éves sikátoraiba. A videózás és a fényképezés együtt kicsit hosszadalmas művelet, szétszóródunk, de néha-néha azért összefutunk a nem kis méretű építményben.
Végig gyaloglom a szinteket, a felső emeletekről csodálatos panoráma nyílik a városra. 
A nap igencsak megtréfál: amíg az emeleteket járom, végig felhő mögé bújik, mire a kűzdőtérre érek, szépen kisüt.
Hát azért sem mászok vissza :))) Zita a lelátón ülve mereng, Imi a kűzdőtér alatti folyosórendszert vizslatja, én pedig az egyik boltív szél és vízerózió által lukacsosra "mart" betonoszlopát fényképezem, amikor a fal mögül két helyi leányzó megszólít angolul. A jó öreg cross páncél jelentett számukra fejtörést, azt hitték, hogy azért viselem, nehogy bajom essen a Colosseum falai között járkálva. Időközben Imi is felbukkant, én meg elmeséltem a leányzóknak, hogy a motorozáshoz használom. Erre jöttek a további kérdések, kezdetben még hétköznapi (honnan jöttünk, hányan vagyunk,stb), majd - a vallásos arab világtól kicsit szokatlanul egyenes- van-e feleségem, hány éves vagyok kérdésektől esett le az állam. Tunéziában nőknek ilyet szabad??? Miután Zitát meglátták szintén cross páncélban boklászni, rögtön rámutattak: Ő a feleségem?? Mondtam, hogy nem, az Asszonykám és a gyerekek odahaza várnak. Erre a beszélgetést kezdeményező leány büszkén mutogatta az ujján a gyűrűt, hogy bizony már ő is mennyasszony :) Na szuper, ezek szerint nem európai férjet vadászik magának, ez megnyugtató :) A beszélgetésre a Colosseum egyik biztonsági őre is odajön, a lányokkal beszél valamit arabul, majd szépen kikísérte őket a kijáratig. Még néhány fotó, és mi is elindulunk vissza a motorokhoz. Útközben a bazársoron megállunk "üzletelni". A kiszemelt tárgy: kendő, minden színben és anyagban. Természetesen vevőcsalogatóként ki van írva, hogy 1,5 TD, rá is rajtolunk és összeszedünk 3-an 9 darab kendőt. Fizetnénk, de a 16 év körüli eladó srác közli velünk, hogy csak az a sor 1,5 TD, ami ott legalul van, a többi "kicsit" drágább. Oké pajtás, össze nem veszünk, mondd az árat! A 9 kendőre benyög valami 120 TD-t, mi kedvesen kinevetjük és elindulunk. Azonnal jön, és kéri, hogy mi mondjunk összeget. "Száz forintnak ötven a fele" 120 TD-nek meg 60, ezt kapja válaszul. Ettől ő előadja a hattyú halálát, és szónoklatba kezd, hogy akár az anyja életére is meg mer esküdni, hogy ők darabonként 10 TD-ért veszik, és ha ennyiért odaadja, a család éhenhal, stb... Én kitartok a 60 TD mellett, közben elindulunk a motorok felé. A srác összeszed 6 kendőt, azt mondja, hogy az legyen 60, én kötöm az ebet a karóhoz, vagy mind a 9 kendő 60-ért, vagy semmi. Közben már a standjától úgy 20 méterre is eljöttünk, összeszedi a 9 kendőt egy zacskóba és megy tovább az alku, 80, 70, 65, közben egyre messzebb járunk a "kirakodóvásárától". 62 TD-t mond a srác , és szinte már veri magát az aszfalthoz, de én maradok a 60 TD-nél. Szópárbajtól hangos a parkoló előtti tér, 2 TD már nem a világ, de itt inkább elvekről van szó, és végül mi nyerünk :)) A srác még szolídan lebanditáz, amit én finoman visszapasszolok, de Ő csak kedvesen mosolyog, leszurkoljuk a kialkudott rúpiákat, megveregetjük egymás vállát, és visszaballagunk a motorokhoz. Az egyik legemlékezetesebb alkudozást folytattuk ezzel a sráccal, nagyon közvetlen volt, és jófej, de legkevésbé sem udvariatlan vagy tolakodó. Ispánt felváltjuk a kávézóban, Ő elindul vásárfia után nézni, mi pedig egy kellemes kis mentatea társaságában hangolódunk rá a város ritmusára. A helyiek a kis Peugeot 103 robogóikkal jönnek-mennek, ha megállnak, rögtön lezárják (ez kicsit szokatlan volt). Ispán hamar visszatér, szedelőzködünk, és indulunk, mert még hátravan 70 km, a nap pedig már javában nyaldossa a horizontot. A haladást több helyen is hátráltatja útjavítás, elterelés, szinte biztos, hogy a vadkemping placcot sötétben fogjuk megközelíteni. Még egy kis peti cadu a helyieknek Souassi környékén, és irány az műholdkép alapján kiválasztott vadkempingezésre elvileg alkalmas hely, ami 7 km-re van Kairouan előtt. Tökéletesen sötétben érünk a helyszínre, lekanyarodunk az útról és megyünk a kiszemelt pont felé. A terep tökéletesm még csak egyengetni sem kell majd a sátraknak a helyet, apró fák alatt lehet majd leheveredni. Pontosabban csak lehetne, ugyanis már mások is kiszemelték maguknak a helyet: az útjavító brigád. Már szépen felöntöttek a garatra, úgyhogy nem lesznek ideális szomszédok, visszamegyünk az útra, és megyünk Kairouan felé. 3 km-rel arrébb feltűnik egy dűlőút, a két oldalán kb 10 m-rel mélyebben lent a szántóföld, illetve a megműveletlen ugar. Kb 1 km-t eléjövünk a főúttól, leállítjuk a motorokat és hallgatózunk. A közelben kutyaugatás, feltehetőleg laknak arrafelé, itt nincs kedvünk vadkempingezni, irány Kairouan. A városba beéreve kissé megdöbbent a látvány: az "szent" város így este 9-kor leginkább a budapesti 8. kerületre hasonlít, mind kinézetre, mind tartalomra. A borbélynál érdeklődöm, hogy van-e a közelben kemping. (én úgy tudtam, hogy nincs, de próba cseresznye). A borbély szerint van, és mutat befelé a központ felé. Nosza, rajta elindulunk, az egyik körforgalomnál egy helyi motoros srác és utasa megkérdezik, hogy mit szeretnénk. Mondom a kempinget. Kövessük őket, majd megmutatják. Kicsit gyanús volt a srác, a hátul ülő rögtön elkezdett vadul mobilozni, a másik meg figyelte, hogy megyünk-e utánuk. Mentünk is, de csak addig, amig el nem értük a kaszba bejáratát. Itt motorrol le, egy helyi angol nyelven kommunikálótól újra megkérdezem, hogy van-e itt kemping. Nincs, jön a válasz, ami engem nem is lepett meg. Közpen a rendőrök is odajöttek rögtön a Hotel Kasbah-t javasolják szállásnak, de én inkább a Hotel Continentalhoz kértem útbaigazítást. Magyarázzák kézzel-lábbal hogy előre, meg balra, meg erre-arra. Közben motoros barátaink felszívódtak. A rendőrök útbaigazítása alapján elindultunk, majd útközben újabb útbaigazítás kérés, helyette kaptunk motoros felvezetést a Hotel bejáratáig. Ezek ám a rendes srácok :) Hulla fáradtan estünk be a recepcióra, a szobaárak elfogadhatók (34 TD/fő/éj reggelivel), akkor itt vadkempingezünk :))) A hordárok serényen futkorásznak a dögnehéz kofferjeinkkel, megkapják a baksist, mindenki örül :))) Hogy a vadkempingezés feeling meglegyen, páncélost melegítünk gázfőzővel a fésülködő asztalon, és főzzük a meleg teát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése