2008. május 2., péntek

TUNÉZIA - 2008-04-22 - 10.nap

Ma több, mint 400 km vár ránk, ezért nem cifrázzuk. 1/2 9-es indulás, elköszönünk MyCo-tól (aki a tengerpart nyüzgő forgataga helyett a nyugalom "szigetét", a sivatagi Ksar Ghilane oázisfalut választja). Tataouinet elhagyva lendületet veszünk, az időjárás kissé hüvös, bár ez betudható a "korai" időpontnak. A crosspáncél kevésnek bizonyul, dzsekit húzok, és faljuk a kilométereket, előzgetjük a bandukoló kamionokat. Medenine-nél ellenőrzőpont, úgy látszik nagyon kíváncsiak ránk. Sisak le, az útlevelet kérik, és szigorú arccal méregetnek. Ispán tegnap előtt ugyanezen az ellenőrző ponton jött át, akkor barátságosak voltak, úgy látszik bal lábbal keltek fel, két bal lábbal :) A kamionok szépen beértek minket, és mivel a sáv közepén állunk, azokat szépen leterelik az útpadkára. Egész tunéziai tartózkodásunk alatt "éreztünk" úgy hetedik érzékkel, hogy figyelnek pl. tuniszban a katedrális parkolójában a motorosok, illetve Gafsa felé az öltönyös-fényes cipős, aki rögtön segíteni akart. Erre a témára még visszatérek egy bejegyzés erejéig, mert érdemes :)))
Szóval amíg azon tanakodunk, hogy vajon az tűnhetett-e fel nekik, hogy az 5 motorosból hirtelen csak 4 maradt, vagy a Tataouine felé tartó 1-ből hogy lett 4, visszaadják az útlevelet, és menjük Isten (akarom mondani Allah) hírével. Húzzuk a gázt, Gabest csak az elkerülőről nézzük meg, irány a tengerpart. Mahares főutcáján a gyönyörű mediterrán kávézó melletti kúton tankolunk,
fotózunk a kikötőből, sétálunk egyet a fesztivál szoborparkban (mindenféle vashulladékból eszkabáltak össze vasszobrokat, jópofa)

és célbavesszük Chaffar strandját. Már a partra vezető út is "gyanús" volt, több közvilágítási lámpa volt az oda vezető 4 km-en, mint Tunis és Monastír között. Chaffarba beérve mindenhol kitáblázva a parkolók, tunéziai viszonylatban szokatlanul rendezett környék. Egészen a tengerpartig legurulunk, egy bár aszfaltozott teraszán pihentetjük a motorokat. Látszik, hogy előszezon van, a parton a belátható 2-3 km-es szakaszon velünk együtt kb 15 fő lézeng.
A tunéziaiak találékony népség, szezon végeztével a bárból nem vitték el a felszerelést, hanem egyszerűen egy téglafalat húztak fel elé, amit majd szezonkezdetkor lebontanak és indulhat a banzáj :)
Imi egy fotó erejéig beküldi a felmálházott CBF-et a frankó mély tengerparti homokba, a kép elkészül, majd szépen kitipeg a homokból. Kb. mi is így haladtunk volna az igazi sivatagba, rendes terepgumi nélkül és felmálházva inkább kínlodás, mint élvezet.
Zita és Ispán megmártóznak a habokban, Imi szieztázik, én pedig fotózgatok, és élvezem ahogy a karomat perzseli a tűző nap. A crosspáncél egésznapos viselésétől kicsit zebramintás lett a karom :)) A dobozokból előkerülnek a lepények-bagettek, na meg a hazai páncélos májkrém, kezdetét veszi a piknik. Kicsit ropog a fogam alatt a homok, de sarkamat a meleg homokba fúrom, testemet átjárja a tenger sós fuvallata, és néhány lépéssel előttem dübörögnek a hullámok. Ez itt a mennyország :)) 1 óra henyélés után újra motoros gúnyát húzunk és megindulunk a 30 km-re fekvő Sfax felé. Induláskor a bár teraszáról lefelé menet még lepihentetem a motort a homokba (a profik úgy is álló helyzetben esnek), 30 perc múlva már az igazi város forgalom embert próbáló forgatagában vagyunk. Tolakodás jobbról balról, ha kell, a sávodba szembe jönnek (még akkor is, ha járdaszigettel elválasztott 2x2 sávos útról van szó), dudál mindenki és furakszik. Nekem kb 10 perc után elment a kedvem a közlekedéstől, de szerencsére ennyi idő alatt beverekedtünk magunkat a Kasbához. A Bab el Ksbah-nál leparkolunk, majd bemegyünk a várfalon belülre. Itt balra van a múzeum, oda bemegyünk,
és fentről, a várfalakról figyeljük a nyüzsgő várost.
Emberek a körforgalomban a kocsik között futkároznak,
de ha kell, a taxis bátran kiteszi az utast is a körforgalomban, ezt itt természetes.
Visszasétálunk a motorokhoz, kicsit testközelből is kóstolgatjuk a forgatagot, de még mielőtt "elszédülnénk", elhagyjuk a "körhintát" és robogunk El Jem felé. Még a város táblát sem kell elérnünk ahhoz, hogy kitaláljuk, milyen látnivaló található itt :))) Elképesztő látvány nyújt a város minden pontjáról az egyszintes házak fölé magasodó Colossuem. Benavigálunk a parkolóba, Ispán bevállalja a motorok őrzését, mi pedig elindulunk megkeresni a bejáratot. Természetesen pont a Colosseum túlsó felén van, így óhatatlanul át kell keverednünk a "bazársoron". Kendők, hűtőmágnesek, zenélő tevék, és sok más földi jó csalogatja a vásárolni vágyó túristákat, akik közül mi cseppet sem lógtunk ki a motoros szerkóban (meg a jó kis cross páncéllal). Mentateára vadászunk, az árus rögtön egy fűszercsomagot is a kezünkbe nyom, 10 féle fűszer 10 TD. Jól van öreg erre aludjál még egyet, valami 4 TD körüli összegért csak megvált tőle :) A mentateákat úgy 1,5 TD-ért sikerült leboltolnunk, de ez kicsit ráfizetéses volt, 200 m-rel odébb 1 TD volt a kikiáltási ára... Na sebaj, mindig tanulunk valamit. Nem kis feltünést keltve sikerült eljutnunk a bejáratig, megváltjuk a belépőket, és belevetjük magunkat a Colosseum 2000 éves sikátoraiba. A videózás és a fényképezés együtt kicsit hosszadalmas művelet, szétszóródunk, de néha-néha azért összefutunk a nem kis méretű építményben.
Végig gyaloglom a szinteket, a felső emeletekről csodálatos panoráma nyílik a városra.
A nap igencsak megtréfál: amíg az emeleteket járom, végig felhő mögé bújik, mire a kűzdőtérre érek, szépen kisüt.
Hát azért sem mászok vissza :))) Zita a lelátón ülve mereng, Imi a kűzdőtér alatti folyosórendszert vizslatja, én pedig az egyik boltív szél és vízerózió által lukacsosra "mart" betonoszlopát fényképezem, amikor a fal mögül két helyi leányzó megszólít angolul. A jó öreg cross páncél jelentett számukra fejtörést, azt hitték, hogy azért viselem, nehogy bajom essen a Colosseum falai között járkálva. Időközben Imi is felbukkant, én meg elmeséltem a leányzóknak, hogy a motorozáshoz használom. Erre jöttek a további kérdések, kezdetben még hétköznapi (honnan jöttünk, hányan vagyunk,stb), majd - a vallásos arab világtól kicsit szokatlanul egyenes- van-e feleségem, hány éves vagyok kérdésektől esett le az állam. Tunéziában nőknek ilyet szabad??? Miután Zitát meglátták szintén cross páncélban boklászni, rögtön rámutattak: Ő a feleségem?? Mondtam, hogy nem, az Asszonykám és a gyerekek odahaza várnak. Erre a beszélgetést kezdeményező leány büszkén mutogatta az ujján a gyűrűt, hogy bizony már ő is mennyasszony :) Na szuper, ezek szerint nem európai férjet vadászik magának, ez megnyugtató :) A beszélgetésre a Colosseum egyik biztonsági őre is odajön, a lányokkal beszél valamit arabul, majd szépen kikísérte őket a kijáratig. Még néhány fotó, és mi is elindulunk vissza a motorokhoz. Útközben a bazársoron megállunk "üzletelni". A kiszemelt tárgy: kendő, minden színben és anyagban. Természetesen vevőcsalogatóként ki van írva, hogy 1,5 TD, rá is rajtolunk és összeszedünk 3-an 9 darab kendőt. Fizetnénk, de a 16 év körüli eladó srác közli velünk, hogy csak az a sor 1,5 TD, ami ott legalul van, a többi "kicsit" drágább. Oké pajtás, össze nem veszünk, mondd az árat! A 9 kendőre benyög valami 120 TD-t, mi kedvesen kinevetjük és elindulunk. Azonnal jön, és kéri, hogy mi mondjunk összeget. "Száz forintnak ötven a fele" 120 TD-nek meg 60, ezt kapja válaszul. Ettől ő előadja a hattyú halálát, és szónoklatba kezd, hogy akár az anyja életére is meg mer esküdni, hogy ők darabonként 10 TD-ért veszik, és ha ennyiért odaadja, a család éhenhal, stb... Én kitartok a 60 TD mellett, közben elindulunk a motorok felé. A srác összeszed 6 kendőt, azt mondja, hogy az legyen 60, én kötöm az ebet a karóhoz, vagy mind a 9 kendő 60-ért, vagy semmi. Közben már a standjától úgy 20 méterre is eljöttünk, összeszedi a 9 kendőt egy zacskóba és megy tovább az alku, 80, 70, 65, közben egyre messzebb járunk a "kirakodóvásárától". 62 TD-t mond a srác , és szinte már veri magát az aszfalthoz, de én maradok a 60 TD-nél. Szópárbajtól hangos a parkoló előtti tér, 2 TD már nem a világ, de itt inkább elvekről van szó, és végül mi nyerünk :)) A srác még szolídan lebanditáz, amit én finoman visszapasszolok, de Ő csak kedvesen mosolyog, leszurkoljuk a kialkudott rúpiákat, megveregetjük egymás vállát, és visszaballagunk a motorokhoz. Az egyik legemlékezetesebb alkudozást folytattuk ezzel a sráccal, nagyon közvetlen volt, és jófej, de legkevésbé sem udvariatlan vagy tolakodó. Ispánt felváltjuk a kávézóban, Ő elindul vásárfia után nézni, mi pedig egy kellemes kis mentatea társaságában hangolódunk rá a város ritmusára. A helyiek a kis Peugeot 103 robogóikkal jönnek-mennek, ha megállnak, rögtön lezárják (ez kicsit szokatlan volt). Ispán hamar visszatér, szedelőzködünk, és indulunk, mert még hátravan 70 km, a nap pedig már javában nyaldossa a horizontot. A haladást több helyen is hátráltatja útjavítás, elterelés, szinte biztos, hogy a vadkemping placcot sötétben fogjuk megközelíteni. Még egy kis peti cadu a helyieknek Souassi környékén, és irány az műholdkép alapján kiválasztott vadkempingezésre elvileg alkalmas hely, ami 7 km-re van Kairouan előtt. Tökéletesen sötétben érünk a helyszínre, lekanyarodunk az útról és megyünk a kiszemelt pont felé. A terep tökéletesm még csak egyengetni sem kell majd a sátraknak a helyet, apró fák alatt lehet majd leheveredni. Pontosabban csak lehetne, ugyanis már mások is kiszemelték maguknak a helyet: az útjavító brigád. Már szépen felöntöttek a garatra, úgyhogy nem lesznek ideális szomszédok, visszamegyünk az útra, és megyünk Kairouan felé. 3 km-rel arrébb feltűnik egy dűlőút, a két oldalán kb 10 m-rel mélyebben lent a szántóföld, illetve a megműveletlen ugar. Kb 1 km-t eléjövünk a főúttól, leállítjuk a motorokat és hallgatózunk. A közelben kutyaugatás, feltehetőleg laknak arrafelé, itt nincs kedvünk vadkempingezni, irány Kairouan. A városba beéreve kissé megdöbbent a látvány: az "szent" város így este 9-kor leginkább a budapesti 8. kerületre hasonlít, mind kinézetre, mind tartalomra. A borbélynál érdeklődöm, hogy van-e a közelben kemping. (én úgy tudtam, hogy nincs, de próba cseresznye). A borbély szerint van, és mutat befelé a központ felé. Nosza, rajta elindulunk, az egyik körforgalomnál egy helyi motoros srác és utasa megkérdezik, hogy mit szeretnénk. Mondom a kempinget. Kövessük őket, majd megmutatják. Kicsit gyanús volt a srác, a hátul ülő rögtön elkezdett vadul mobilozni, a másik meg figyelte, hogy megyünk-e utánuk. Mentünk is, de csak addig, amig el nem értük a kaszba bejáratát. Itt motorrol le, egy helyi angol nyelven kommunikálótól újra megkérdezem, hogy van-e itt kemping. Nincs, jön a válasz, ami engem nem is lepett meg. Közpen a rendőrök is odajöttek rögtön a Hotel Kasbah-t javasolják szállásnak, de én inkább a Hotel Continentalhoz kértem útbaigazítást. Magyarázzák kézzel-lábbal hogy előre, meg balra, meg erre-arra. Közben motoros barátaink felszívódtak. A rendőrök útbaigazítása alapján elindultunk, majd útközben újabb útbaigazítás kérés, helyette kaptunk motoros felvezetést a Hotel bejáratáig. Ezek ám a rendes srácok :) Hulla fáradtan estünk be a recepcióra, a szobaárak elfogadhatók (34 TD/fő/éj reggelivel), akkor itt vadkempingezünk :))) A hordárok serényen futkorásznak a dögnehéz kofferjeinkkel, megkapják a baksist, mindenki örül :))) Hogy a vadkempingezés feeling meglegyen, páncélost melegítünk gázfőzővel a fésülködő asztalon, és főzzük a meleg teát.

Nincsenek megjegyzések: