Korán ébredek (úgy 6 óra körül), hogy le ne maradjak a buszról.... A porcelánbuszról :) Mert úgy tűnik, hogy jegyem van rá, és nem is akármilyen: napijegy :(((( A hideg ráz, valószínüleg lázam van, ez nem tűnik olyan kellemesnek és bizsergetőnek, mint egy szombat esti láz. A gyomrom görcsöl, úgy tűnik, hogy szép napra ébredtünk. Mindenkinek jó reggelt!!!! :) A többiekkel 8-kor lebumlizom reggelizni, én csak a létszámot növelem, falat alig megy le a torkomon. Ami mégis lemegy, az előbb megdolgoztatja a gyomromat (és korrektül fokozza a gyomorgörcseimet), majd a láztól legyengűlt combizmaimat készteti szaporább mozgásra, ha nem akarok csíkot húzni magam után mint a csiga. Még alig több, mint 2,5 órája vagyok ébren, de már többet ültem a WC-n, mint tegnap a motoron, nem lesz ez így jó. MyCo és Ispán úgy döntenek, hogy a mai napra tervezett útvonalat végigjárják, reggeli után felcuccolnak és elindulnak. Zitával és Imivel teljes átvizsgálásnak vetjük alá DL-t. Lebontjuk az oldalburkolatokat, és keressük az olajfolyás okát. Sehol semmi nyom, talán a légszűrőházon keresztűl jött ki az olaj??? Lekerül a benzintank valamint a légszűrőfedél, és a gyanú beigazolódik. Ezt örömmel nyugtázzuk, ezek szerint nincs baj, egy gyors légszűrőtisztítás után már szereljük is össze. Visszakerül a tank, az idomok, Imi spaniferrel átköti a komplett fejidomot, és már harcra kész a járgány. A CBF is "fellélegezhet", Imi kicseréli rajta a légszűrőt. Szerencsére ehhez a művelethez csak 1 csavart kell kicsavarni és a burkolatot lepattintani, nem kell a benzintankot leszedni (meg a blokkot kiemelni) :))) A délelőtt további része számomra eseménytelenül zajlik, vergődök a szállodai szobában és SMS-ezek a családdal. Otthonról jön a hír, hogy lányom éjjel lázas volt, reggelre hasmenés, hasi görcsök :((( Mi jöhet még??? Remélem, hogy semmi...
Délben elhatározzuk, hogy leballagunk napozni a hotel saját strandjára. A nap ezerrel tűz, én a láz miatt mégis vacogok, de lent maradok, mert a zebramintásra barnult karomra ráfér egy kis színkorrekció :) 1 órán át süttettük magunkat, majd irány a szoba. Zita és Imi elmennek vásárolni, addig én húzom a lóbőrt. Visszatérnek az életmentő palackozott vizekkel, hörpintek rendesen, de a gyomrom már túlkavarogta magát, ezért egy Kiszel Tünde naptárat segítségül hívva könnyítek egyet a lelkemen :) Délután Zitáék elmennek Sidi Bou Saidba mindenféle inyencséget kajálni oda, ahol az első tunéziai este faltunk.
Én ezt a programot is kihagyom, helyette az oldaldobozaimban próbálok rendet rakni, meg pihenek.
Zitáék visszaérnek a kajatúráról, sorolják az étlapot, de még a nyálelválasztásom sem indul meg :(( Ráadásul az étkezés annyira nem kötötte le a fölös energiájukat, hogy még a szegény sorsú, porcelánbuszos túravezetőnek alkalomhoz illő és jól csengő "FOS-BOSS" becenevet is választottak. Hát nem aranyosak :))) Én is szeretlek Titeket!! :)))))
Mivel MyCoék napközben nem jelentkeztek, és már kezd sötétedni, Imi megpróbálja velük felvenni a kapcsolatot. Nem sikerül... Csak remélni tudjuk, hogy nem esett bajuk.
1/2 10 körül járhat az óra, amikor MyCo jellegzetes kipufogóhangját meghalljuk az udvarról. Felérnek, és kiderül, hogy MyCo a hotelban felejtette a telefonját, ezért nem sikerült elérni őket. A lényeg, hogy épségben hazaértek :) A szobánkat ma estére társalgóvá alakítjuk és megkezdődik az élménybeszámoló, Imiék a finom délutáni kajálásról tartják, MyCoék a Cap Bon látnivalóit idézik fel újra, én pedig szép lassan álomba szenderülök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése