2008. május 8., csütörtök

TUNÉZIA - 2008-04-25 - 13.nap

Utolsó tunéziai reggelünkre ébredünk. 8 órakor megreggelizünk, végre nekem is sikerült legyűrni néhány falatot. Reggeli után lecuccolunk, rendezzük a számlát és indulunk. Első útunk az Antonius fürdő bejáratánál levő bazárhoz vezet, megszabadítjuk magunkat néhány TD-től és gyűlnek az ajándékok. Innen irány a főúton lévő Monoprix (ABC), itt feltankoljuk a készletet 2 napra, majd tovább megyünk dínár költő útunkra, cél a tuniszi medina. La Goulette-ből az öbölben futó 2x2 sávos úton közelítjük meg Tunis belvárosát. A Páli Szent Vince székesegyház előtt, a 2x2 sávos utat középen elválasztó, kb. 15 m széles sétálóúton parkolunk le a motorokkal, nem kis feltünést keltve. MyCo egészen a Medina bejáratáig megy motorral, mi nem kockáztatunk, szemmel látható, hogy 5 feldobozolt motorral nem lenne gyerekjáték parkolóhelyet találni. Imi és Zita a motoroknál maradnak, Zita rám bízza a maradék TD-jét, hogy nézzek belőle valami jó kis tunéziás pólót, meg egy kis bagettet. Megbeszéljük, hogy 1 óra medinázás után visszajövünk és felváltjuk őket. Sajnos könnyelmű ígéret volt részemről, akkor még nem tudtam, hogy a medinában mi vár ránk. Ispánnal útnak eredtünk, én megint a szokásos öltözékemben (crosspáncél, crosscsizma) indultam, és életemben először úgy érezhettem magam, mint egy világsztár, akire ha kimegy az utcára, többszáz szempár figyel :))) Mire a medináig tartó párszáz métert megtettük, kezdtem megszokni, hogy úgy néznek rám, mintha egy másik bolygóról jöttem volna. A medinába beérve az összes árus odajött hozzám, megtapogatta-ütögette a crosszpáncélomat, majd kérdezgették: moto? Suzuki? Yamaha?Honda? Záporoztak a megjegyzések, voltam én ott Robotzsaru, Terminátor, X-Men, de legjobban a Jackie Chan-es beszólás tetszett. A "népszerűségem" csúcspontja az volt, amikor egy iskolásokból álló csapat megállított és a lefényképezett a kamerás mobillal :))) De hogy a medináról is ejtsünk néhány szót, érdekes volt a hangulata, ha egy portékát egy pillantásnál hosszabb ideig néztél, rögtön odajöttek, beinvitáltak, és már mutogatták is a választékot. Velem nem voltak túlzottan tolakodóak, vagy erőszakosak, bár ezt lehet, hogy "megjelenésemnek" köszönhettem :) A választék óriási, ha valaki komolyan gondolja, hogy rendesen szétnézzen a medinában, alkudozzon is tisztességesen, akkor egy fél napot bőven rá kell szánnia. Mi csak "végigrohantunk" rajta, de így is eltöltöttünk 2,5 órát vele, sajnos emiatt Imiék már nem tudtak a Medinában barangolni, ezért ismételten elnézésüket kérem! A motorokhoz érve gyors felcuccolás, és irány a kikötő. A tuniszi forgalomban az oldaldobozokkal nehezen haladunk, a szokásos "2 sávos úton 4 sáv" kocsisor között képtelenség volt a motorokkal furakodni. 1 óra körül érünk a kikötő előtti parkolóhoz. Hatalmas tömeg, mindenütt terepjárók, motorok, kamionok. Feltehetőleg a 2008-as tunézia rally résztvevői. Szinte még be sem éretünk a parkolóig, már is leintenek a baksis vadászok és kérdezgetik melyik komphoz jöttünk. CTN? Yes! Kezembe nyomnak 4 papírt, és vad magyarázásba kezdenek, közben mutogatva az egyik épület felé. Nagyjából kisilabizálom, hogy a papírjainkra kell valami pecsét. Magunkhoz vesszük a köteg papírjainkat, bebaktatunk az irodába, kiderül, hogy itt kapjuk meg a kompjegyeinket. Mire visszaérünk a motorjainkhoz, a rallysok nagy része eltünik, már bánom, hogy megérkezéskor nem lőttem néhány fotót. Baksis hunterek látják, hogy végeztünk a kompjegyekkel, azonnal tovább irányítanak a kikötő bejárata felé, a sportosabbik fazon futva vezeti fel a motorokat :) Aztán a kikötő bejáratától 50 m-re megállít és tartja a markát. 1-2 TD-t találok hirtelen, erre kikerekedik a szeme, mint akinek szorulása van. Úgy látom kevesli a monétát. Keresgélek az apróim között, előkerülnek az eurók is, erre már fel is csillan a szeme, de ebből nem kapsz haver. Beugrik, hogy van nálam egy 5 TD-s fém pénz, az előkapom, erre már elégedetten vigyorog, mint pék kutyája a meleg kilfire. Kezébe nyomom, de hirtelen, szerintem a föld alól előkerül egy másik zsugabugus és ő is tartja a markát. Elmagyarázom neki, ő ugyan semmit sem segített nekünk, úgyhogy tőlem max. egy bajtársi vállveregetés kaphat. Ezt a lejattolt segítőnk megérti, és nekem igazat adva elhajtja a náthásba, közben jót röhög rajta, hogy hoppon maradt. Mi pedig szépen odagurulunk a kikötő bejáratához, ahol már tárt karokkal várnak a "határőrök". Már nem emlékszem, hogy itt éppen melyik papírt kellett nekik felmutatni a kötegből, de szerencsére megvolt, bemehettünk a becsekkoló részlegbe. A hangárra emlékeztető becsekkoló terület legalább 15 sora fullra van járművekkel.

Kicsit lassan halad a választott sor, visszatologtjuk a járgányokat és átállunk egy másikba. Itt sem kapkodnak, de legalább látszik, hogy halad. A sorban várakozva van időm nézelődni, az ellenőrző bódé mögötti fedett részen valami piros és lapos talicska áll, első blikkre valami újabb fajta Ferrarinak nézem. Elérek a Check Pointhoz, itt még csak az útlevelemet kérik, és csak nézelődnek benne, meg valamit babrálnak a számítógépben. Szuper bürokratikus egy ország. Tovább intenek, szépen beállok a sor végére, de egy tiszt ránk szól, hogy guruljunk előre, mert még pecsételtetni is kell elől az útlevelet. Elindulunk szépen libasorban a kocsik között, már közelről is szemügyre vehetem a piros lapos taligát. Ferrari bizony, és nem is 1, legalább 12-15. Előrecsorgunk a többtízmilliós járgányok mellett, a tulajok zokszó nélkül segítik az előrejutásunkat, félre állnak, becsukják az ajtókat, stb. Felérünk sor elejére, Zita megy elől, a legutolsó Ferrari előtt egy Volvó C70 kabrió áll. A tulajdonosa rögtön nekiáll szövegelni Zitának, hogy mit keresünk itt, miért nem várunk a sorunkra. Zita elmagyarázza, hogy a vámtiszt küldött előre, de a figurát nem nagyon érdekli a válasz, hisztizik, mint egy 5 éves kisgyerek. A motorokat szépen leállítjuk, elindulunk a stempellen bódé felé, megkapjuk a nagy plecsniket az útlevélbe. Visszaballagunk a motorokhoz, Volvós barátunk már kezd higgadni, bár a szemével még mindig ölni tudna, nézegeti a rendszámunkat, és - bár nem tudok olaszul - szüleink otthon valószinüleg erős csuklásba kezdhettek :) Itt hosszabb pihenőnk van, nekilódulok a Ferraris sornak, szépen végig fényképezgetem őket, van itt köztük mindenféle, a Testarossatol a 430 Spider F1-en keresztűl a 360Modenáig minden.
Még egy Lamborghini Diablo VT is befért a csapatba:)))
Úgy tűnik, hogy a társaság az olasz Ferrari klub tagja. Az egyik tulajdonos nem érzi méltóságán alulinak, hogy szóba álljon a magyar motorosokkal és németül megkérdezi, hogy merre jártunk. Mivel a német nyelv nem az erősségem, csak a bejárt tunéziai települések nevét sorolom, de ezt úgy tűnik érti, és elismeréssel bólogat. Szívesen megtudakolnánk tőle, hogy ők merre jártak, de a nyüszögős Volvós krapek (aki, mint kiderült a Ferraris csapat szervezője volt) kibulizta nekik, hogy elsőként menjenek fel a kompra és lassan indulás van. A szunnyadó paciknak megböködik az oldalát, azok életre kelnek és sokszáz lóerő dübörög mellettünk szinte karnyújtásnyira. Kissé meglepő volt, hogy ezek az újabb Ferrarik (360 Modena, 430 Spider) alapjáraton nagyon csendesek,
ellenben a Testarossa és a többi régebbi típus öblösen gurgulázik.
Szinte libabőrös lesz az ember ezeknek járgányoknak a duruzsolásától. Megindulnak a komp feljárójához, a vámosok még akkurátusan ellenőrzik a pecsét meglétét, belekukkantanak 1-2 kocsi csomagterébe, és beengedik őket a hajó gyomrába. A megürült helyekre rögtön megy a furakodás, de szerencsénkre lassan mi is elindulhatunk bekompótozni. A hajó "rakterében" villámgyors átöltözés, motororuha le, utcai szerkó fel, hálózsák, túlélőcsomag farzsebben. Már rutinosan (akár becsukott szemmel is) benavigálunk a pullman ülésekhez, az első 3-4 üléssort gyorsan lefoglaljuk és várjuk az indulást.
1/4 3-kor a fedélzetről nézzük a befelé tóduló kocsiáradatot. Az indulás 16.00-ra van kiírva, de a nagy létszámú bekompoló járműnek köszönhetően 1 órát csúszik az indulás.
A komp most egy "kicsit" jobb kihasználtsággal üzemel, a pullmanos szekción is vannak bőséggel. A földön kiteregetjük a hálózsákjainkat, és foglaljuk a területet, hiszen valahol aludnunk is kell :) Mivel nem sikerült minden négyzetcentimétert lefoglalni, egy effendi még odatelepszik a cuccaink közé, annak ellenére, hogy jeleztük, hogy az a hely már foglalt. Európai mércével akár "furkónak" is mondhatnánk, de őket afrikában másképpen neveli az a nagybetűs Élet. Egy darabig szépen elüldögél, majd talán megúnva a rá meredő 4-5 szúrós szempár kereszttüzét, szépen teleportálja magát a terem másik felébe. A komp 17 óra után nem sokkal megkavarja a La Goulettei kikötő iszapját és nekilendül a majd ezer kilóméteres távnak. A TV-ben valami heherészős tunéziai filmet nyomatnak, a mögöttem levő sorba be is fészkeli magát 2 mandarin, és bár a filmből egy kukkot sem értettem, jókat derültem a 2 vihorászó utastársamon. A nyílt vízen úgy haladunk, mintha leaszfaltozták volna a Tunis-Genova közötti szakaszt, a komp telepakolva is hozza a 44-es átlagot. Elég fáradtnak tűnik a csapat, korán bebújunk a hálózsákjainkba és horpasztunk a szőnyegen.

Nincsenek megjegyzések: