Tatouinetól Chenini felé motorozva az embernek az az érzése támad, hogy a Monument völgyben jár. Sziklasivatag, nyílegyenes út, és a háttérben a hegyvonulat.
Chenini felfedezését a Hét alvók mecsetnél (Les Sept Dormants) kezdjük,
ahol a már megszokott módon önkéntes idegenvezetőkbe botlunk. Fel is ajánlanak 2 eurót megvételre 4 TD-ért. Jó az üzleti érzékük :) A mecset bejáratánál álló idősebb ember arcberendezése azt az érzést kelti bennem, hogy George Lucasnak viszonylag könnyű dolga volt a Csillagok Háborúja karaktereinek válogatásánál :) A parkolóból a völgybe tekintve észreveszünk egy fiatal srácot, aki a "túristaáradat" hívó szavára gyors léptekkel kezdett felkapaszkodni a meredek hegygerincen a falu felől. Bár indulásra készen vagyunk, megvárjuk a srácot, Imitől még egy adag tasakos kaját is kap, hogy legyen mivel pótolni a leficcent kalóriát. A hét alvók mecsettől visszamegyünk a főútig,
majd a hegyoldalba épített ksarokat délről is megtekintjük.
A mai is magtárként funkcionáló "raktártakat" vízszintesen a hegyoldalba vájták be. A falu déli végén megállunk. Amig a többieket egy helyi idegenvezető kultúrtörténeti kiselőadásban részesíti, Imivel az út javítását végző munkagépek felé tartunk. A légkalapácsos markoló pihen, baksis fejében Imi a kabinban fotóztatja magát. A vezetőnek elmesélem, hogy Imi bizony "kolléga", hiszen itthon hasonló gépeket terelget. Amíg mi fényképezgetünk, a másik gép (CAT) szorgalmasan kanalazza a munkagödörből a kavicsot, Iminek pedig felcsillan a szeme, mint a kisgyereknek az Úttörő áruházban. Arra kér, hogy zsírozzam le, hagy dolgozzon egy kicsit a Caterpillaron. Megkérem a légkalapácsost, hogy vezényelje már le a mestert a pilótafülkéből, mert Iminek játszani van kedve :) A mester lejött, kicsit félve adta át a helyet Iminek, még oda is szólt a munkatársának valamit arabul, de amint Imi felpörgette a masinát és belecsapott a munka közepébe, a szakik azonnal szívükbe zárták ezt a jómunkásembert :)) 2 kanál kavics a gödörből kikerült, Imi szája a füléig ér, a melósok meg baksisért tarthattak pihenőt. Mindenki boldog :) Megyünk is tovább, kanyargunk a dombok között, kisebb oázisokat hagyunk magunk mögött. Megnézzük a Ksar Ghilaneba vezető off-road pistét, és teljes egyetértésben mondunk rá nemet. Itt az út vertikálisan kanyarog, megyünk dombra fel, meg dombról le. Egy ilyen dombra fel után felbukkan Douiret nem mindennapi látványa: a vakító fehérre meszelt mecset és a síkságot fehérre pettyező marabu (muszlim remete) sírok feletti dombon egy omladozó kszár.
Megállunk lefényképezni ezt a csodás panorámát, közben észreveszem, hogy valahonnan olaj került az első felnire, meg a gumira. Követem nyomokat, és elvezetnek a hiba forrásához: első teleszkóp jobb oldali szimeringje megadta magát. Ó, mily boldogság, hát erre nem vagyunk felkészülve. Szinte filléres dolog, de itt ilyet még talán nem is láttak, legjobb esetben is csak európában juthatunk szimeringhez. Végiggondoljuk, és kiderül: ennek hazáig ki kell bírni. Mivel szombaton délután kompolunk ki Genovában, akkor már benzinkút sincs nyitva, nem hogy egy Honda szerviz.
Az olajfolyás egyelőre nem aggasztó, némi maszatolás a teleszkópon, 1-2 csepp a féknyergen illetve a felni és a gumi a forgásból eredően szépen sugárirányban "megcsíkozva".
Douiret kszár romjait megmászuk, MyCo a hegycsúcsra is felkapaszkodik,
az ott készült fényképeket látva megérte a fáradozás, majd irány vissza a szállás.
Jó ebédhez szól a nóta, betúrjuk az arcunkba a páncélost, majd jöhet egy kis ejtőzés. A délutáni etap előtt még befújjuk a láncokat, ekkor szembesülök a következő technikai "tréfával": nincs hová feszíteni a láncot, lenyúlt, mint a spagetti. Elindulunk a városba tankolni, közben fürkésszük a házakat, hátha akad egy valamirevaló mühely, ahol tudunk kicsit barkácsolni. Menet közben látszik, hogy a lánc már fogtetőn jár, ezzel életveszélyes lenne a délutáni etap, így a program módosul: lánccsere ala Tataouine. A helyi "nagyszervíz" olajcserére van specializálódva, muszáj valami "szakszervizt" keresni. A szállás felé út közben egy kerékpár/motor javító "műhelybe" botlunk. Rögtön a témára térünk, illetve csak térnénk a nyelvi nehézségek miatt. Mivel a garnitúra új lánc itt fityeg a dobozban, előcsomagolom és kézzel-lábbal (nádihegedűvel) elbábozzuk, mit is szeretnénk csinálni. Az öreg szaki mutatja, hogy Ő nem elég felkészült eszköz tekintetében, probálkozunk, de nem jutunk 1-ről a 2-re. Irány vissza a szállás, ott legalább angolul megértetjük magunkat. A hotel udvarának kijáratánál látunk neki a lánc bütyköléshez. Egyszer csak egy terepjáró fordul ki, megkérdezi a sofőr, hogy tud-e valamiben segíteni. Flex kellene, vagy bármi, amivel láncot lehet gányolni. A francia fickó ugyan nem perfekt angol, de van mindene: quadokat hoztak át franciából (vagy 10 darabot), azzal itt elvannak 2 hónapot majd irány vissza európa. Ehhez persze jár még komplett szervizkocsi aggregátorral, flexxel, meg mindennel :))) A segítségükkel sikerül a régi lánctól megszabadulni, az újat pedig patentszemmel tesszük fel.
A láncszereléssel szépen elment az idő, de a délutáni kb. 60 km teljesíthető. Nyeregbe pattanunk és robogunk Ksar Ouled Soltane, az egyik legszebb és legépebb kszár felé. Naplementhez közeledve különleges fényviszonyok uralkodnak a kszárokkal körbezárt udvaron.
Zitát a helyiek megrohanják néhány - a kszárról készült - aquarellel és kezdődik az alkudozás. A motorokhoz visszaérve az alku lezárul, mindkét fél elégedett, a helyi társaság is beszédesebb lesz, és angolul váltunk néhány szót. Gyors tempóban szürkül és a levegő hőmérséklete is esik, ideje tovább indulnunk. Ksar Ezzahra környékén járva a nap már a horizont alól pásztázza az eget, most már megállás nélkül irány vissza a szállásra. Jelidaton áthaladva rápillantok az GPS-re: hurrá, jön egy kis szerpentines, kanyargós szakasz. Haladunk a 1,5 sávos aszfaltúton, majd egyszercsak stop tábla. Szuper, akkor ez volt a mellékút, ennél már csak jobb jöhet.... Jöhetne, ha nem Tunéziában lennénk. Az út egy 3 sáv szélességű, murvás szerpentinnel folytatódik. Bár már sötét van, a helyiek csak akkor kapcsolnak lámpát, ha tudatni akarják veled, hogy őket zavarja, hogy te világítasz. Kanyargunk a laza murván, a motorok csúszkálnak, a murva kellemesen porol, ez jót fog tenni a vadi új láncomnak. Csak 6 km-re van Tataouine városa, de mintha sehogy sem akarna fogyni a távolság. Aztán szépen beérünk a városba, ez leginkább onnan derül ki, hogy megszaporodik a lámpa nélkül közlekedők járművek és kivilágítatlan, ész nélkül rohangáló gyalogosok száma. Még néhány kellemes kilométer a helyzetjelzővel hangulatosan kivilágított "vashulladékok" gyűrűjében és feltűnik a Hotel Mabrouk, megérkeztünk.
MyCo a délután folyamán komolyabb sivatagi program után nézett, és a francia quados barátunk fel is kínált neki egyet: 2 napos túra quaddal Ksar Ghilaneba. Mivel MyCo az egyetlen jelentkező erre a túrára, a "futamot" nem indítják el, de javasolják neki, hogy aszfaltúton mindenképpen keresse fel Ksar Ghilane-t, ha egy kis nyugalomra, kikapcsolódásra, és az igazi sivatagra vágyik. Így is tesz :)
MyCo a délután folyamán komolyabb sivatagi program után nézett, és a francia quados barátunk fel is kínált neki egyet: 2 napos túra quaddal Ksar Ghilaneba. Mivel MyCo az egyetlen jelentkező erre a túrára, a "futamot" nem indítják el, de javasolják neki, hogy aszfaltúton mindenképpen keresse fel Ksar Ghilane-t, ha egy kis nyugalomra, kikapcsolódásra, és az igazi sivatagra vágyik. Így is tesz :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése