6-kor kelünk, 7-kor indulunk. A kemping kijáratánál „fotósok hada” vár, modellt állunk neki pár percre, majd nekilendülünk a mai 300 km-ünknek. Bemelegítésként tolunk egy 60 km-es etapot, majd megállunk a ménest megitatni. Közben megállapítjuk, hogy ukrajna a sötétített ablakú autók és fekete sztreccsnadrágos nők országa. Az elsővel csak annyi a baj, hogy néhány az agyukhoz sötétítteték az ablakot. Ez meglátszik a vezetési stílusukon. A másodikkal nincs baj, hordja is ezt mindenki, aztán van akin jól áll, van akin nem (ööööö, a szterccsnadrágra gondoltam:))
Tankolás után felcsavarjuk a rezsót és pirítunk délnek. Dzsankojig az M-26-on tekerünk, majd az M-25-ön folytatjuk jóval szolidabb tempóban. Viszonylag keskeny úton, több km hosszú záróvonal borzolja a közlekedők idegeit, ráállunk egy 80-90 közötti tempóra, és sodortatjuk magunkat az árral. 10 km múlva normalizálódik a helyzet, növeljük a tempót, előzgetjük a lassabb gépsárkányokat. Mire rátalálunk a tempóra, már villognak is szemből: traffipax. Király :(Fel sem tűnik, hogy már 200 km-t magunk mögött tudhatunk. És még nincs 10 óra :) Vladyslavivka előtt a GPS egy bal letérést javasol. Hiszünk neki, és ezzel megkezdődik a mai off-road túra is :) Murvával nyitunk, majd egy nyúlfarknyi aszfalt után újra murva. Méghozzá igazi „ukrán” murva, vagyis lánctalpassal döngölték. Ha a lánctalp által örökített barázdákon haladok, akkor darabokra szeretne rázkódni a Vara, középen a laza murvás meg csúszkál. Izgis, főleg így agyig pakolt motorokkal. Gyuri viszont tökéletesen veszi az akadályt, két személlyel, megpúpozott motorral olyan tempóban jön mögöttem, mintha csak aszfalton mennénk. Le a kalappal előtte. Kamyanske előtt a „rázópadon” alkatrészeket hagyok el. Gyuriék összeszedik, rövis reparatúra, majd go tovább az Arabat erőd felé. Lövünk néhány fotót a parton, majd az arabat erődig „mosóteknőzünk”. Az erőd mellett legurulunk a partra, úgy döntünk, hogy elmegyünk beszerezni a szükséges élelmet a köv. két napra (holnap ünnepnap!), majd vissza jövünk pancsolni. A faluig tartó rázatás után már nem volt kedvünk visszajönni, úgyhogy az ABC-ben (magazin) bevásároltunk, majd irány Semenivka tengerpartja. Az odavezető út természetesen ismét off-road, A Naszír fedőnevű strand mellett sikeresen elhajtnuk, és néptelen utakon szöcskézünk a járgányokkal. Kapinovkan a helyi kisboltban még bővítünka kenyérutánpótláson és Semenivkaig meg sem állunk (6 km) :) A strand megtalálása első körben nem tűnt egyszerű feladatnak. A GPS koordináta alapján jó felé jártunk (kb 100 m-re voltunk a ponttól), de a partszakaszt kerités vette körül, az egyik helyen a kiskapu nyitva, „fenevad” (2 kg 30 deka) védi a betolakodóktól. Egy másik út megy fel a hegyre. Megbeszéljük, hogy elmegyek feltérképezni a környéket, addig ők itt maradnak. Elindulok a hegy felé, 150 m után az út 4 felé ágazik, egyik a tengerhez vezet. Lekanyarodok, 30 méter után ujabb elágazás, a kevésbé lejtőset választom :) Fullra felpakolva ha eldölök, max egy daruval tudom a motort felállítani, szóval fő a biztonság. Ezt szemelőtt tartva a következő elágazásnál a meredekebb lejtőt választom :) Lefelé még istenes, és örömmel konstatálom, hogy megtaláltam a keresett partot, gyorsan meg is fordulok a mocival. Ekkor találom magam szembe azzal a lejtővel, amin ez előbb lejöttem. Húúúúbazz :( Majré már éppen ülne fel mögém, amikor gázt adok, megindul a mozdony a „kissé” meredek emelkedőn :) Az utolsó 10 m köves, végül ezen is túljutok, Halleluja :) Gyuriékért visszaspurizok, és legurulunk a frissen felfedezett strandra. Persze az oda vezető út is hasonló kaliber, de erről majd később. Ahogy az már ukrjanában leni szokott, ha megjelenünk a motorral, arra bizony mindenki felkapja a fejét. Ennek köszönhetően a strandszerkóba átalakulást is többtucat szempár kíséri. Motoros cuccainkat a motoron illetve mellette hagyjuk, törölköző, tanktáska jön :) Törölközöke leterítjük és bevetjük magunkat a habokba. A strand egy sziklákkal körülvett öböl. A víz kb 22-24 fokos, ideális a mártózásra. A szél folyamatosan fújt, ha kijöttünk a vízből vacogtunk rendesen. Ezért inkább nem jöttünk ki :) Egészen addig, mígnem valami rettentes kis állatka meg nem telepedett a jobb hüvelykujjamon, amitől csak nagy nehézségek árán sikerült megszabadulnom. Ragaszkodó volt a kis rohadék :) Ekkor már nem zavart, hogy hidegebb van kint, kifeküdtünk napozni, közben az ebédet is letudtuk, én pedig papucsban felzúztam az öblöt körülvevő sziklákra fotózni. A papucs nem volt a legjobb választás :) Viszont a sziklákról Pazar volt a panoráma :D Lubikca után visszaalakultunk motorossá, és következett az újabb hegyi felfutó. Bár a zabszem ismét megvolt, teljesen simán vettük az akadályokat mindkét motorral. Mysovo felé vettük az irányt, a strandokon egy lepedőt nem lehetett volna leteríteni. Bekukkantottunk a Tatarska plázsra, majd haladtunk tovább az esti 4 csillagos sátorhely felé :) Már „csak” 12 km volt hátra, de ennek minden métere izgalmas volt. Ahol éppen nem lánctalpas nyomokon zötyögtünk, ott full mély homok volt. Betelt egy kis időbe, mire letudtuk a 12 km-t, következhetett a sátorhelyhez kievickélés. 10 cm mély homok, szerencsére a Vara nem ásta el magát és Gyuri is bejutott a palccra. Felállítjuk a sátrakat, és irány a tenger. Félórás áztatás után betoljuk arcunkba a vacsorát, majd a majdnem telihold ragyogó fénye mellett rápihenünk a reggeli Homok fogságából menekülés című epizódra. Joccakát! :D
FÉNYKÉPEK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése