Reggel a már megszokott 6.30-as kelés, 8.00 indulás a program. Visszamotorozunk Kerchre, egy olcsó kúton (7,5 Hrivnya) megtankoljuk a motorokat és begurulunk a központba. Helyi idő szerint 10 óra van, de a hőmérséklet már bőven 30 fok felett jár. Árnyékról árnyékra járva barangoljuk be a főteret. Kijev után ez a második helyszín, ami nagyon tetszik. Az épületek rendezettek, a környék kultúrált, a főtéren a hangszórókból a helyi rádió adását tolják, éppen valami dallamos trance zene szól, igazi Ibiza feeling :) Főtér után egy mellékutca teaházának kínálatából mazsolázgatunk az utcán elhelyezett asztaloknál. Igen komoly „itallapja” van, kiválasztunk egy gyümölcsös és egy klasszikus fekete teát. Mindkettő nagyon jó választás volt. Bár a pincérlány kissé unottan szolgált ki minket (és olyan pofával, mint aki 2 egész citromot nyelt le), végül kapott néhány hrivnya borravalót. A városnézést a tengerpart felé folytanánk, de a meleg hamar visszazavart minket a motorokhoz :) Itt mellénk szegődött 2 kis srác, akik minden áron le akarták a mocikat mosni. Nem kértünk a „szolgálataikból”, de beugrottunk a parkoló melletti szupermarketbe vásárolni, és vettünk nekik egy kis nassot (az otthoni Fornettis cuccokhoz hasonlót). Mire kijöttünk a boltból felszívódtak. Helyette kaptunk egy (állítólag Afganisztánban is szolgált) katonát, aki persze a végén azért a „benyelte a kártyámat az automata, nincs pár dollárotok” dumával próbált rizsázni. Na ekkor döntöttünk úgy, hogy elég volt ennyi Kerchből, irány a tengerpart. Primorsko a kiszemelt, és „csak” 80 km. Rákormolunk a félsziget egyetlen „normális” útjára (M-16) és toljuk Primorsko felé. Az út felét átaludtam, a másik felé meg nem emlékszem. Ha haladni akar az ember, akkor tényleg ez a jó választás, de ha élményre vágyik, akkor ezt érdemes elkerülni. Mindegy, a lényeg, hogy eljutottunk rajta, ahova akartunk… a strandra :) A katonai terület melletti strand igen népszerű, voltak szépszámmal. Átöltöztünk és jöhetett 3 óra ejtőzés a tengerben. Ebből legalább 1,5 órát a vízben töltöttünk, amíg ilyen barna „uszadékok” meg nem jelentek mellettünk :)
Pancsi után az Aranyparton beburkolunk egy kis hot-dogot. Érdekes ízlésük van a helyieknek, mert a káposztás tésztát keresztezték az amerikai „meleg kutyával” :) Nem kicsit pikáns :DDD Tápolás után irány Feodosia. Az öreg várat bebarangoljuk, majd a becélozzuk a sátorhelyet a Kaméleon fok közelében. A GPS irdatlan nehezen talált ki Feodosiából. Az egyirányú utcába szemrebbenés nélkül bevitt volna forgalommal szemben, ha nem vagyok résen :( Sajnos a Crimea V1.61 térképben nem szabad megbízni. Ezt egyre több alkalommal bizonyítja…Végül kikecmergünk, irány Koktebel onnan pedig a Kaméleon fok. Koktebelnél elfogy az út, már rutinból tesszük át magunkat off-road módba, és szívjuk be „lelkesen” a plázsokról hazafelé tartó autók által felvert port. Mivel rengeteg kocsi jött velünk szembe, szinte biztos voltam, hogy a kiszemelt part tök üres lesz. Tévedtem :( Mindegyik parton egymást érik a sátrak, a legjobb helyek itt már délután gazdára találtak. A sötétben fejlámpák fényénél végül rálelünk 2 sátornak elegendő helyre. Kicsit lejtős a talaj, de a „szomszédok” ennél meredekebb placcra dobták a szerkót, ők tuti, hogy állva alszanak majd :DDD Sátrakat felállítjuk, majd Gyurival lemegyünk a kb.25 m-re lévő tengerbe mártózni egyet :) Ekkor látjuk, hogy nem csak a magaspart (ahol mi is felvertük a sátrat), de a parti föveny is fullra van sátrakkal. Itt valami nagy banzáj lehet :) Mártózás után hamar el is tesszük magunkat másnapra. Éjjel azonban feltámadt a szél, a sátor mellé lepakolt székemet felborította, a lecövekeletlen sátrat meg tépte. Széket összecsukom, sátrat lehorgonyzom, és a lobogó sátorponyva hullámzása mellett álomra hajtom a fejem.
FÉNYKÉPEK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése