DOLOMITOK - 2011.07.16 – 1. nap

3.50-kor kelek, enni-innivalót behajigálom a dobozokba, összekészülök és 5 órakor útnak indulok. A közeli benzinkúton megtankolom a motort, majd robogok a találkozási pontra. Út közben kissé szokatlanul ráz a motor, de betudom azzal, hogy a DRZ után a Vara mindig nagyon más. 5.45-kor megérkezem az Osztyapenkó OMV kútra. Atti pár perccel utánam érkezik, a kútra már leállított motorral gurul be, kifogyott a benzin. Persze a baj nem jár egyedül, az idefelé vezető úton az egyik CDI-je is megadta magát, 1 hengeres lett a szegény V2. Motort feltankolja, pályamatricákat beszerezzük és neki látunk a kora reggeli technika órának: CDI szerelés a la benzinkút. 15 perc bütykölés után újra két hengeresként duruzsol, neki is vághatunk a monacoig tartó 1250 km-es etapnak. Ráfordulunk a pályára, felvennénk a tempót, de a Vara 80 km/h felett egyre durvábban rázza az elejét, és most már olyan kis morgós hangja is van.

Rögtön be is ugrik a 3 héttel ezelőtti erdélyi túra emléke, amikor hazafelé tartva hasonló rázásba kezdett az első kerék, de mi akkor a felnire ragadt bőséges mennyiségű sárnak tudtuk be a jelenséget.

Ez az eshetőség most kizárt, hétvégén lecsutakoltam a gépet, itt valami más lesz a bibi. Kőkemény 4,6 km motorozás után a budaörsi Agip kúton nekilátunk a hibadiagnosztikának. A kereket megmozgatva rögtön egyértelművé válik, a 100 e km-t futott kerékcsapágy dobta be a törölközőt. Hurrá :( Szombaton nem lesz egyszerű szervízt találni. Atti a Honda Dreamet és a Kék Holdat dobja fel lehetőségként, a Dream 10-kor, a Kék Hold 9-kor nyit. Nyitásig van egy kevéske időnk, úgy döntünk, hogy Attihoz elugrunk Pomázra, magunkhoz vesszük az utolsó darab CDI-t a Transalphoz, eszem-iszom-piknik, majd nyitásra irány a Kék Hold műhelye. Visszacsattogunk a pályára, és rövid budapesti városnéző túra után megérkezünk Pomázra. A csapágy állapota egyre rosszabb, 60-as tempó felett már irányíthatatlan a motor, a kormánymozdulatokat nem követi a kerék :( Atti beszerez egy kis lángost, piknikezünk a kertben, majd nyitásra felsorakozunk a Kék Holdnál. Bár bejelentkezés nélkül érkezünk, és már vannak időpontra bejelentkezett ügyfelek, soron kívül nekilátnak a Varának. Ezúton is köszönettel tartozom nekik!!!! A csapágyat kiszerelik, a lógása nem mm-ekben, hanem szinte centiben mérhető. Szerencsére van készleten Varába való SKF csapágy, kicserélik, kerék vissza, akár készen is lehetnénk. De ha már az első kerék csapágyait így megviselte a 100 e km, akkor a hátsókat sem ártana megnézni, Kiszerelik azokat is, érezhető lógás csak a lánckerék csapágyon jelentkezik, de célszerű lenne mindegyiket kicserélni. Végül így is történik :)
10 óra után pár perccel újra nekiveselkedünk a távnak. ¾ 11 körül már az érdi emelkedőn lépésben arszoló kocsik mellett, a leállósávban próbáljuk magunkat haladásra bírni. Néhány km-rel távolabb aztán megindul a kocsisor, vissza megyünk a sávba. 5 km múlva kezdődik minden előröl. Lepsényig tart ez a szórakoztató program, onnantól végre stabil faljuk a km-eket. Zalakomáron megtankolunk, és krúzolunk tovább Letenye érintésével a szlovén határátkelő, Tornyiszentmiklós felé. Sűrű kamionforgalom lassítja a haladásunkat, a határon megvásároljuk az autópályamatricát, és folytatjuk a lélek (és gumiölő) pályázást. Idővel elég rosszul állunk, úgy tervezzük, hogy Monaco helyett Garda tó a ma esti célpont. A tunéziai túrán már megszálltunk Peschiarában, így a kempinget még csak keresni sem kell. Fogynak a km-ek és a horizonton feltűnnek a szlovén alpok „lankái”. Triest előtt még feltankolunk az olcsó (1,426 EUR) szlovén benzinből, majd az olasz autópályán gyűrjük az aszfaltot. Peschierát már sötétben érjük el, a kempinget megpróbálom emlékezetből megkeresni, de a városka másik végében kötünk ki. Egy ABC parkolójában technikai szünet, előcsalom a netbookból a kemping koordinátáját, GPS-re feltöltöm, indulhatunk. Az útvonal éppen keresztűl megy a település főutcáján. Emberek özönlenek a járdákon, tereken, tízmilliós luxusautók araszolnak. Kezdetben bepróbálkozunk az előzéssel, de oldaldobozokkal nem egyszerű mutatvány, ráadásul a sorba sem szívesen engednek vissza. Egy cabrio Aston Martin Vantage mögé sorolunk be, a kocsiban 80-as évekbeli diszkó slágerek szólnak. Konkurenciaként a GPS-en beizzítok egy kis ATB-t, az 50-es korú playboy rögtön feltolja a hangerőt a járgányba, és amikor a sor megindul, 1-2 felzárkózást sportosabbra vesz, hogy lássuk, ki itt a menő :) 20-25 perc araszolás után beérünk a kempingbe, ahol közlik velünk a rossz hírt: fullon vannak. De a város másik végében akad egy kemping, ott tutira van hely. Persze mondanom sem kell, hogy a másik kemping ott van, ahonnan indultunk, újabb 20 perc főterezés :) A kemping recepciójára érve dübörgő zene fogad, valami nagy buli van odabent. A lényeg viszont, hogy van szabad sátorhely. Megkapjuk a sátorhely kódját, meg egy térképet, szépen elindulunk megkeresni. Ahogy haladunk befelé, megpillantjuk a kemping közepén álló nagyszínpadot. Éppen hastáncbemutató megy, a zene itt már igen komoly szinten szól. Haladunk tovább az útmutatás szerint, vizesblokknál balra, majd a köv. utcán balra és el a végéig. Végre megtaláljuk az egyetlen szabad sátorhelyet, leszállunk a motorról, majd Attiból kitör az őszinte nevetés: a színpad mögötti helyet kaptuk. Ez bizony méltó befejezése a napnak, feltette az i-re a pontot :) Kissé megzuhantan állítgatjuk a 2 second sátrakat, Atti szomjoltó után néz, majd beleájulunk az éjszakába.