Reggeli után kicsekkolunk a Hotel Maamoun-ból,
és Metlaoui felé indulunk. A kopár hegyvonulat gyakran csábítja le a tekintetet az útról.
Metlaoui után egy jobb kanyarral célba vesszük a II világháborúban stratégiai feladatokat ellátó Rommel útját. Az első km-eket még aszfalton tesszük meg, majd jöhet a földút.... Pontosabban csak jöhetne.... Az út bejárata eltorlaszolva, mellette katonai barak, az út szélén szögesdrót. A katonákkal szóba elegyedünk, kiderül, hogy ezen az úton mi nem megyünk tovább: katonai terület. Maradunk az aszfalton, ami párhuzamosan fut az általunk kiszemelét úttal. Néhány km-rel arrébb a GPS-en feltűnik a megoldás: egy másik út Rommel útja felé. Letérünk az aszfaltról, murvás szakasz, majd 2-300 m után homok. Az egyik mély homokos részen Ispán megcsúszik, motorja a bal lábán landol.
Ispán bokája hamar bedagad, nem tudja folytatni a terepezést. Tervet módosítunk, irány a keping Tozeurben, és ott eldöntjük hogyan tovább. 12-re a tozeuri Cmap Les Beaux Revesbe érünk, gyors sátorállítás, Ispán bokájára kötés kerül, és amíg ő pihenteti, mi elindulunk a napi programot "befejezni". Tozeur-Chebika-Temrza-Mides utvonalon haladunk. Chebika előtt homokviharba futunk, terepjárók rongyolnak, pedig a látótávolság alig több, mint 20-30 m.
Chebikában rövid pihenő, palackozott víz készlet feltöltés "sivatagi áron" (1,5 l víz 1,5 TD), majd Midesig felrobogunk.
Chebikában rövid pihenő, palackozott víz készlet feltöltés "sivatagi áron" (1,5 l víz 1,5 TD), majd Midesig felrobogunk.
A Chebika-Tamerza-Mides szakasz rendkivül látványos, oázisok,
régi falvak
és kőrengeteg
váltakozása adja a ritmust. Tamerza után az útról is jól végig követhető a kanyon vonulata, bátran nevezhetjük Tunézia Grand Canyon-jának. Persze az árusok mindenhol ott vannak és próbálják a frissen festett köveket ametiszként eladni a - sajnos sok esetben palira vehető - túristáknak.
Sőt, itteni árusoknál még azzal is szembesülünk, hogy nem mindig jó az, ha tudják: magyarok vagyunk. Amikort kiderült, csak legyintettek egyet, mormogtak a bajszuk alatt, mint Csubakka, amikor félre nyelt, és ott hagytak minket. Pedig a tunéziai ember 99 %-val csak pozitív tapasztalatunk van.
Tamerza egyik fő nevezetessége a vízesés.
MyCo egy rövid mártózás erejéig bemerészkedett a vízesés tövébe, majd irány vissza Chebikába.
A bazárosok már eltették magukat holnapra, így nyugodtan, szuperjó ajánlatok (ócó, kici ett ved meg) nélkül fotózgatjuk az óázis felett pislákoló holdat. A falu és az oázis a domboldalról szép látvány lenne, de lassan sötétedik, és ilyenkor mindig megjeleneik legnagyobb ellenségünk: a kivilágítatlan tunéziai tetszőleges alkalmatossággal (kocsi, kamion, szekér, robogó, stb.) Visszaülünk a motorokra, és az oázison keresztűl megtámadjuk az aszfaltutat. Este a kellemes kemping feeling ölelésében hallgatjuk a német motorostársak beszámolóját az első szaharai napjukról: 1 nyílt lábszártörés egy - egyébként terepre termett - KTM nyergében.... Biztos, hogy mi oda akarunk bemenni ezekkel a motorokkal???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése