2010. május 10., hétfő

2010 - Közel Kelet Túra - 10. nap

Éjszaka arra ébredek, hogy a szél rettenetesen cibálja a sátrat. Ez még nem is lenne tragédia (le lett cövekelve), de hűvös is van. Szélben kicsit mókás a sátorbontás, felcuccolunk, Aqabában megtankolunk és irány a Királyok Útja (King’s Highway). A GPS valami titkos vonzalmat táplálhatott az aqabai reptérhez, mert az aqabából kivezető utat a reptéren át szerette volna megoldani, sőt még Wadi Rumnál is a „Fordulj vissza, irány az Airport” felirat volt olvasható. Iődtakarékosság okán Petráig a Desert Highwayen kotorunk, majd a Dana Nemzeti Parktól újra belekerülünk a sűrűjébe. Az tisztán látszik, hogy a Kerak várához vezető út nem jó szándékkal van kikövezve  Kezdődnek ismét a dobálózások. Kerak előtt 25 km-rel egy ellenőrző pontnál már „Tourist Police”-os rendőri felvezetés is kapunk, talán ennek köszönhető, hogy a dobálózás alább hagy. Kerakban a rendőrök még beintik a helyes irányt, mi pedig a kellemesen bedugult „citadella sétány streeten” felcsorgunk a várba. Mire felérünk, már senkinek sincs kedve várat nézegetni, a helyi étkezde vezetője rábeszél egy ebédre minket. 9 JD –ért teletömjük a hasunkat, majd egyöntetűen arra az álláspontra jutunk, hogy irány az autópálya és a jól bevált ammani szállás. Nagyon szerettünk volna úszni egyet a Holt tengerben, felmenni a Nebo hegyre, de nem vágytunk további támadásokra. Sajnos az itteni jól nevelt „emberek” szemében aki nagymotorral csapatban közlekedik, az csak izraeli lehet, és őt meg nem szeressük :( Ammanban a szállásra bebumlizunk, kiderül, hogy hétköznap még ingyen wifi is tarozik a szálláshoz :) Fürdés után városnéző gúnyát öltünk, és iránytaxival be BKV-zuk a belvárosba. Az iránytaxis a végállomáson felajánja (előbb 20 majd 10 JD-ért), hogy felvisz a Citadellához, de nem kérünk belőle. Az utcán egy srác felajánlja a segítségét, elkísér a taxiállomásra, lebeszéli a taxissal a 2 JD-s viteldíjat, és 6 személyes üzemmódban felfurikázunk a citadellához. Taxis el, mi pedig a környék egy cseppet sem ismerve, amolyan nyócker feelinggel átitatott mellékutcák és sikátorok során lenavigálunk a főutcára. Itt fogunk egy taxit és a már jól bevált „4-en a hátsó ülésen” üzemmódban utazunk vissza a szállásra. Egyébként ez a közlekedési mód errefelé egyáltalán nem szokatlan. Ha jól emlékszem 8 fő (4 felnőtt, 4 gyerek) volt a max, amit láttunk :)A szálláson páncélos a menü wifivel :)

FÉNYKÉPEK

2 megjegyzés:

Máté írta...

Kár, h a helyiek ennyire barátságtalanok, és részben keresztbe húzzák a terveket!
A karaki várdomb oldalai miért vannak simára gyalulva???

agnes kovacs írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.