Helyi idő szerint 9-kor ébredünk, egy kiadós reggeli után Aksaray felé vesszük az irányt. Az időjárás és a forgalom kellemes, az út minősége kritikán aluli. A motoromon konkrétan csavarok lazultak ki a rázkódás miatt. Taro Teneréjén a gázkar kezdett körbetekeredni. Ennek köszönhetően a tankolást egy „kötelező szerviz” követte, melyet helyiek kisebb csoportja követett figyelemmel. A benzinkutas megvendégelte egy teára a csapatot. Aksaray előtt 5 km-rel rákezd az eső. Beállunk a kútra, és fontolgatjuk, hogy felesleges lenne Göreméhez kitérőt tenni, sem motorozni, sem fényképezni nem jó esőben. 20 perc után esőruhában útnak indulunk, Aksarayon a megbeszéltek ellenére Gömere felé fodrulok, adok egy esélyt az időjárásnak. Ez abban a pillanatban a 19-re is lapotkérés szindróma volt, mivel csöpögött az eső, és kb 5-6 km-t még zuhogó esőben tettünk meg. De a helyi adottságoknak köszönhetően az időjárás kb 10 km-enként változik, így Göreménél már napsütésben fotózgatjuk a barlanglakásokat. Fél órás nézelődés majd irány tovább Nidge felé. Az eső újra rákezd, a hegyekből hatalmas vihar zúdul alá. Szerencsére csak a viharfelhő szélét csípjük meg, nem ázunk el nagyon. A felhők között a távolban a Kontekli hegy vonulatai játszadoznak a napfényben. Közben a nap is kisüt, és gyönyörű szivárvány koronázza meg a látványt. Haladunk tovább délnek, Kolsuz környéke leginkább egy skót felföld panorámáját idézi. A tervünk az, hogy hazafelé (ha időnk engedi) is erre jövünk.Beyagilnál megállunk tankolni (a benzin minősége kérdéses), majd a benzinkút melletti étterem kínálatából szemezgetünk. A nem túl bizalomgerjesztő felhozatal visszariasztott minket, inkább a 200 m-rel távolabbi vendéglő konyháját teszteljük. Nem rossz, a csirke kifejezettel ízletes, én egy kebabra rontok rá: nem maradtam éhes. Lakoma utána ereszkedünk tovább Adana felé, a szerpentinen kivilágítatlan kamionok vívják gigászi harcukat hegynek fel, sokszor be sem tudják fejezni az előzést mire odaérünk. Kb 15 km-en keresztűl üzzük ezt a helyi „extrém sportot”, majd rákanyarodunk a pályára és valamivel nyugodtabb körülmények között robogunk bele az estébe. Az egyik pihenőhelynél megállunk kenyeret, vizet venni. Imi közben talál egy ideális kempingplaccot. Sátorverés után „általános fertőtlenítés”, majd az autópálya monoton zúgása melett nyugovóra tér a csapat.
FÉNYKÉPEK
VIDEO - A három Tenor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése