A müezzinre még nem vagyunk elég immunisak, úgyhogy a csapat ismét korán kel. A török határ csak 16 km-re van a szállásunktól, az utolsó szír faluban még betankolunk az „ajándék benzinből” (40 SŁ = ~180 HUF), és ½ 9-kor már egy köteg arab feliratú papírral rohangálunk a szír „immigration office”-ban. A csarnokban angolul szépen le van írva a kilépés menete, fizetünk, mint a katonatiszt (550 SŁ + 100 SŁ). Az útleveleket természetesen itt is lapról lapra megnézik (vadászat a „vörös októberre”), de nincsenek kellemetlen kérdések a „kinemondható” országgal kapcsolatban. Bekerülünk a számítógépbe, de listások leszünk a határőr parancsnok „nagy könyvében” is. 30 perc alatt végzünk a szír oldalon, „Good Bay Syria” (ahogy azt a határ felé közeledve olvashattuk). Mielőtt hozzálátnánk a belépéshez, pénzváltásra adjuk a fejünket. A „plaza” helyi maffiózója kinálja 1.45 aránnyal a dollár/török líra konverziót. Persze a török oldalon mindezt 1.51-tel váltja a hivatalos pénzváltó iroda. Nekilátunk a belépéshez, 1 óra alatt ezt is letudjuk. Közben kamionosok mustrálják a motorokat és nem kérnek engedélyt, ha fel szeretnének ülni rá :) Beütjük a GPS-be a mai célt: Anamur, 520 km. Nem távoság – gondoljuk – ,jelentős része úgy is autópálya.
Iskenderunig egy jót kanyargunk, ez hiányzott már a gumiknak, kopjon végre a széle is :) A monoton autópályázás egyik előnye, hogy jól haladunk. Bár Tarsus környékén még az esőruhát is magunkra kell öltenünk, Silifkeben már megszabadulhatunk tőle. A főutca egyik kebab sütödéjének felpörgetjük az forgalmát, kaja után toljuk tovább a part menti úton. Az aszfaltcsík egyre többször kanyarog közvetlenül a part mellett, csak a tenger szintje felett 80-100 méter magasan :) A GPS-re pillantok, és nem látok egyenes szakaszt :) Tyűha :) A forgalom erős, főleg kamionok és buszok kergetik egymást a szerpentinen (olykor a szembejövők a mi sávunkba átlógva). Olyan szűk kanyarok is voltak, hogy a nyerges vontató gépes kocsija hiába ment saját sávjának legszélén, de pótkocsi átlógott a szembe sávba, és így nem egyszerű megelőzni. A közel-keleten tanultakat alkalmazva (dudálás ezerrel) azért megoldható minden :) Az élményt tovább fokozza, hogy kb. 5 km-enként van egy 10-300 m-es útfelbontás, ahol az elhaladó kocsik, kamionok, buszok olyan porfelhőt generálnak, hogy a plexim külső felét sem látom. A nap kezd a hegyek mögé zuhanni, a kanyarokból (és megelőzendő kamionokból) még van bőven. Hibázni nem lehet, mert jópár kanyarban hiányzik a szalagkorlát, azon túl pedig vár a mélység. Tekeli környékén igen határozottan érkezik meg az út a tengerszintre. A faluban beszerezzük a szükségleteket (kenyér, víz, kóla), majd full sötétben becsattogunk az anamuri Camping Paradise-ba. 10 TRL-ért (1500 HUF) strandfürdős, WC-s, tengerparti kempingplaccot kapunk. Villámgyors sátorállítás (2 Second by Quechua), és egy kis kóla (és pocsék szír whiskey) kíséretében elmélkedünk az élet nagy dolgairól.
FÉNYKÉPEK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése