Ébredezik a társaság, a „krosszpályán” senkinek nem sikerült jól kipihennie magát :( Az étterem tulajdonosa már talpon, lebeszélnék vele egy reggelit, de nem vágja az angolt. Előkerít egy srácot, aki állítólag „speak english”, mondom neki, hogy fejenként 4 tojásból dobjon már össze egy ham-and-eggs-et. Úgy tűnik, hogy megértette, fél óra múlva tálalja :) Rákérdezek, hogy merre találjuk a híres pamukkalei mészkőtálcás fürdőt, de a kiejtésemmel baj lehet, mert emberünk a Denizli-Pamukkale autóbusz járatokról kezd hadoválni. Elérkezik a reggeli ideje, emberünk fejenként hoz egy-egy tányér felvágott-paradicsom-sajt-olivabogyó mixet,majd megjelenik egy serpenyőnyi rántottával (ezt tényleg 4 tojásból csinálta), osszátok szét ötfelé :)
Reggeli mellé egy kis könyvet is hoz, rajta a pamukkalei romok és a fürdő képeivel. Ekkor esik le, hogy ez a Hierapolis :) Állítólag csak 500 m-re van. Ezt akár gyalog is megtehetjük :) Szállásadónkkal leegyeztetjük, hogy reggeli után elmennénk a Hierapolist megkukkantani, addig a sátrakat itt hagynánk. A GPS több, mint 1,5 km-re jelzi a bejáratot, mielőtt nekilátnánk gyalogolni, Imi motorral elmegy felderíteni a terepet. Visszaér, és közli: 2,6 km a bejárat, addig végig emelkedőre kell menni, nem marad más hátra, motorral megyünk. Pancsolni is akarunk, úgyhogy úszoshort-póló-papucs kombóban, sisak nélkül teljesítjük a távot, és helytakarékosan 3 motorral megyünk. Imi Nagy Attit, én Zitát fuvarozom fel a Hierapolisig. A parkolás motoroknak ingyenes. A parkolóban jópár túristabusz parkol, ezek szerint jó helyen járunk :) Megváltjuk a 20 TRL-es (~3000 HUF) belépőt, és becélozzuk a mészkő medencéket. Menet közben kezd gyanússá válni, hogy a látogatok közül senkit sem látunk strandszerkóban kóborolni, a mészkőterasz széléhez érve szinte megáll bennünk az ütő: a felső medence teraszokon egy csepp vizet nem látunk. Elindulunk a az alsó teraszok felé, a tömeg nagy része is arra megy, itt végre feltűnik a forrás, ami a terasz szélén kialakított csatornán lezúdulva, lemezekel terelve tölti fel a medencéket közel 50C-os vízzel. Ide már csak mezítláb lehet lemenni, az egyenruhában feszítő „úszómester-police” folyamatos füttyögéssel hívja fel erre az előírást figyelmen kívül hagyókat. A csatornában hömpölygő víz kellemesen meleg, a teraszok medencéi még nem eléggé. Ahogy egyre lejjebb jutunk a medencék vize kezd elfogadhatóvá válni, ez abból is kiderül, hogy az ott kóborló kutya is megmártózik benne :) Belecsobbanunk mi is. A sodrás folyamatosan mészkőhordalékot mos lefelé, a fürdőcuccunk 1 perc alatt zsákként gyűjti össze :) 40 percnyi punnyadás után irány vissza a parkoló. A bejáratnál található butiksoron még bezsákolunk egy adag szuvenyírt (póló-sapka-hűtőmágnes-matrica), majd irány vissza a „kempingbe”. Rendezzük a számlát, reggelivel együtt 20 TRL/fő (~3000 HUF).Szedjük a sátorfánkat, és helyi idő szerint délben útrakelünk. Cél a 410 km-re lévő ADA kemping. Az út javarészt 2x2 sávos, jól haladnánk, ha a városokban a lámpás körforgalmaknál nem kapnánk állandó „Stop and Go” büntetéseket :) Izmir előtt gyönyörű helyeken, hegyek között kanyargunk, az egyik Shell kúton tartjuk az ebédszünetet. Kebabot eszünk vegyes salátával,dollárban szeretnénk fizetni, de olyan pofátlanul váltják, hogy inkább az utolsó török piculáinkat is összeszedjük és lírában fizetünk. Izmirt félig sikerül az elkerülőn körbemotorozni, majd irány a külvárosi fogalom. Ayvalik falut ½ 6 körül érjük el, a kempinghez a falu forgalmas főutcáján át kell motoroznunk. Mivel a török líránk elfogyott, a főutcában meg egymást érik a bankok, megállunk. Bemennénk az egyik bankba….ha nyitva lenne. Ja, hogy 5-kor minden bezárt :( Azt az infót kapjuk, hogy a közeli sétálóutcában akad még nyitvatartó pénzváltó. Be is csattogunk 3-an a sétálóutcába, motoros cuccban nem sikerül belevegyülni a „tömegbe”. Több tucat szempár kíséri minden mozdulatunkat és úgy néznek, mintha egy másik bolygóról jöttünk volna. A sétálóutca lassan véget ér, pénzváltó sehol, ezért egy órabolt angolul beszélő eladójától kérek útbaigazítást. Megkapjuk az iránymutatást, mehetünk vissza a sétálóutcán 15 métert, majd jobbra. Követjük az utasítást, persze ezt sem találjuk meg (itt egy fedett piactér volt zöldségesekkel), végül az egyik mellékutcában sétálva szólított le egy manyus, hogy mutat nekünk pénzváltót. És elvitt egy ékszerüzletbe, ahol 1,45-ös árfolyamon sikerült dollárt váltani. Közben érdeklődött, nincs-e szükségünk szállásra. Mondom neki, hogy az ADA kempingben fogunk megszállni. Emberünk elismerően bólogat, szerinte az jó választás. Mi is nagyon bíztunk benne :) Dollárbiznisz után motorra pattanunk és nekiveselkedünk a maradeék 11 km-nek. A kemping a városhoz közeli félszigeten van, annak is a legeldugottabb részén, viszont rendesen ki van táblázva. Az odavezető út egy keskeny 1 sávos utacska, észnél kell lenni, mert nem csak hogy nappal szemben kell megint haladni, de a szembejövő autók mellett az útminőség is gyakran okoz meglepetést. Végre elérjük a kempinget, 20 TRL ellenében (törökországban minden ennyibe kerül???) a tengertől 10 m-re letehetjük a sátrainkat :) Mivel sötétedés előtt már állnak a sátrak, úgy tervezzük, hogy egy tengerben pancsolással koronázzuk meg a napot. A kissé hűvös víz még nem okoznak problémát, de engem a töménytelen mennyiségű sün eltántorít. DL Attit persze nem, meg is mártózik a habokban :) Esti elfoglaltságként a kemping éttermének főztjét teszteljük, halat és csirkét rendelünk. Az én csirke választásomnak leginkább a kemping házőrzője örült :)Vacsora után egy fertőtlenítő HP kör elindul.
FÉNYKÉPEK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése