Helyi idegenvezetőnk tanácsára korán elhagyjuk Damaszkuszt, robogunk Boszra felé. Az időjárás egyre rosszabb, Bosra előtt 14 fokot mutat a hőmérő, és lóg az eső lába. Szinte már minden meleg ruha rajtunk van, mégis fázunk, nem erre készültünk :) Bosrában leparkolunk, felmelegedés gyanánt iszunk egy teát a főtéren, ráakaszkodunk a WIFI-re is, de el kezd szakadni az eső. Taro és MyCo úgy döntenek, hogy belépnek Izraelbe, és felderítik a lehetőségeket, hogyan lehetne onnan hajóval hazajutni. Elbúcsúzunk tőlük, majd besétálunk romokat fotózni. Szájtátva nézzük az kitünő állapotban marad színházat. Amíg kultúrsétánkat tesszük, a nap kisüt, elindulunk a jordán határ felé. Megtankolunk, bevásárolunk egy „szupermarketben”, és irány Ramatha. A határátkelés 2,5 óránkba telik, az akciót 38 JD-nk bánja. Irbid felé haladunk és innentől kezdődnek a „bajok”. A közlekedési lámpánál állva Imi topcase-re erősített sátrát le akarják venni, szerencsére nem sikerül. A városon áthajtva több helyen is kifutnak a motor elé (beijesztésképpen). Egy letérést elnézek, ezért az izraeli határ felé haladunk, Aljun felé szeretnénk menni, de egyedül a katonai ellenőrző pontokon érezzük magunkat biztonságban, a többi helyen kővel, kólás üveggel dobálnak, focilabdával próbálnak megrúgni, és Imit egy felnőtt a vársoban egy másikba kapaszkodva lábbal megrúgja. Ez bizony már nem játék, Aljunt és Jerash-t kihagyjuk és Ammanba bemotorozunk. Az atrrocitások a városba érve csillapodnak, egy laza 30 km-es városnézéssel szállásra lelünk a Theodora iskolában. 20 JD-ért nagyon kulturált szállást kapunk.
FÉNYKÉPEK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése