2010 - Közel - Kelet Túra - 15. nap

A müezzin kiverte az álmot a szememből, magamhoz ragadom a fényképezőt és elindulok feltérképezni a kemping környékét. 50 m gyaloglás után elém is tárul Mamure várának sziluettje. Mivel papucsban, fejlámpa nélkül indultam neki a felderítésnek, nem sikerült minden zugot bejárnom (a várfalon meg nem volt kedvem papucsban egyedül tornászni). Fotós séta után vissza a sátrakhoz. A csapat ébredezik, reggeli, majd néhányan letesztelik a tengert. Gut! Összepakolunk, én pedig Norbu kivánságának eleget téve tengelyig beásom a Varát 3 dobozzal a partmenti homokban :) Napon már kellemes az időjárás, mire kihordom a motorról az oldaldobozokat (cross cuccban), nem fázom :) Srácok kimentenek, feldobozolok, és irány a mai cél: Pamukkale (Antalya érintésével). A GPS az első 60 km-re ismét nem jelez egyenes szakaszt. Az út gyönyörű helyeken kanyarog, engem Mallorca nyugati parti útjára (Andtrax-Deia közötti szakaszra) emlékeztet. A komolyabb szerpentinekről kiérve megállunk tankolni. A kúton összefutunk egy osztrák motorossal. Transalpja szépen fel van púpozva. Beszédbe elegyedünk vele, kiderül, hogy egy török kanyarra érkezett. A szír határ felöli látnivalókat is végigbarangolta. A csomagok pedig komoly operatőri szettet rejtenek. Elköszönünk tőle, az indulást megörökíti a kamerával, majd robogunk tovább Antalya felé. Kb. 10 perc múlva osztrák barátunk utolér minket, menet közben is készít rólunk egy kis videóanyagot. Alanyaig együtt megyünk. A tengerparton nincs nagy nyüzsgés, néhány tucat elszánt napimádó bitorolja a véget nem érő homokfövenyt. Az első balesetbe is belefutunk, a piros lámpánál tetőre tettek egy kocsit. A 2x2 sávos autóúton egészen Antalyáig megyünk, néhol a városon keresztűl, lámpás körforgalmakkal lassítva a haladást. Antalyaban egy darabig az elkerülőn haladunk, majd bezúzunk a belváros irányába. Lépésben haladunk, legurulunk a tengerpartra, és 1 órás pihenőt tartunk a taxiállomás előtt. . Pihi után célba vesszük Pamukkalet. A neten rákeresek campingre, fel is dob egyet: Camping Ege. Akkor hajrá. Kikeveredünk Antalyaból, majd a 2x2 sávos úton robogunk Denizli felé. Az út a hegyekben kanyarog és beszűkül 1 sávra, kezdődhet a kamionok előzgetése. Az útfelbontások miatt kerülőútra terelnek és tankolnunk is kellene, szinte biztos, hogy nem érünk sötétedés előtt a szállásra. Nyugat felé tartunk, folyamatosan nappal szemben haladunk, nem lesz gyerekjáték az a 220 km. Félúton megállunk egy teára, jól esik kicsit átmelegedni, protektormellényben már kezdtünk fázni :) Kabát fel és meg sem állunk Denizliig. Sötétben gurulunk végig a városi elkerülőn, stop and go egy helyi „supermarketnél” és meg sem állunk Pamukkaleig. A sötétben semmilyen kempingre utaló feliratot, jelet nem látunk, az egyik étterem tulajdonosánál érdeklődünk a kempingről. Azt mondja, hogy itt a környéken nincs kemping, de az étterem mögött (a háza udvarán) felverhetjük a sátrakat. Megegyezünk az árban, amit kezdetben 20 TRL-re tart (~3000 HUF/fő), de ennél a pontnál kértük, hogy „felezzük meg Vágó Úr! :) Látszatra tökéletes a placc, lehajigáljuk a sátrakat és betoljuk a jól megérdemelt vacsoránkat. Mikor mindenki aludni indul, akkor derül ki, hogy ennyire egyenetlen talajon még nem aludtunk a túra során (pedig szíriában a sziklás hegytetőn sem volt a talaj egyengetve). Befekszem a sátramba, a matracra csak a sarkam és a fejem ér le, középen akkora gödör van, hogy V alakban fekszem :) A sátor persze fullra telepakolva, nem kis munka árán sikerült átcsoportosítani a cuccokat, hogy végre ne gödörben, hanem egy viszonylag sík, de keskeny „földnyelven” aludjak. Ennek csak annyi hátránya volt, hogy azonnal legurultam a matracról amint oldalra fordultam :) Persze a fáradtság nagy úr, még ilyen körülmények között sem telik negyed óránál többe az elalvás :)

FÉNYKÉPEK