Alig több, mint 130 km van hátra a török-szír határig. Iskenderun környékén a táj drasztikusan megváltozik: hegycsúcsok törnek a magasba. És a benzinkutak gyakorisága csökken, így fordulhatott elő, hogy MyCo benzinje kifogyott az autópályán. Viszonylag hamar sikerül orvosolni a problémát, a köv, faluban tankolunk és robogunk tovább. Hatayban egy útjavítás/terelés következtében kanyargunk egy kicsit a városban, Fél 11-kor érünk a határra, és kezdetét veszi egy hosszú bürokratikus procedúra. A török oldalon viszonylag gyorsan végzünk (kb. 1 óra), a szír oldalon az átkelés „kicsit” hosszúra sikeredett. Történt ugyanis, hogy a belépéskor megváltandó Carnet De Passages-t irreálisan magas összegért akarták velünk megvetetni. 300 USD-ről indítottak,majd amikor elmondtam nekik, hogy egy német motoros januárban 20 USD-ért vette ugyanezt, akkor előbb 140, majd 88 USD-re mérsékelte az árat. Ez kezdett kicsit gyanússá válni, így felhívtuk a sziriai magyar nagykövetet és megkértük, hogy segítsen tisztázni ezt a szituációt. Végül kiderült, hogy a hivatalos összeg 145 USD, úgyhogy ha sikerül 88 USD-ért megvenni, akkor szinte ingyen van :D Később arra is fényderült, hogy Carnet csak 1 útra érvényes, visszafelé további 88 USD-t kell legombolnunk. Hurrá! Nekiveselkedtünk az ügyintézésnek, de a 7 ember papírjai nem 2 perc alatt készültek el, közben rohangálni: pecsét, fénymásolat, sárga papír, okmánybélyeg,stb…. Ennél már csak az a „vallatás” volt keményebb, amivel a szír határőr egyenként faggatott minket, hogy ugyan megyünk-e Izraelbe. Mindezt szemtől szembe, és többször visszakérdezve. Summa summarum ½ 4 után láttuk közelről a Welcome to Syrian Arabic Republic táblát. „Örömünkben” lemotoroztunk Lattakiába (menet közben egy kisebb – az út közepén felejtett – szikladarabot sikerült a kerékkel szétcsapni, szerencsére nem tett kárt sem a felniben, sem a gumiban)
Lattakiában egy kis sütödében betolunk az arcunkba egy kis finomságot és elindulunk a mai végcélhoz: Apamea-ba. Mivel a feltöltött GPS térképek több helyen is hibáznak, sűrű visszafordulásokkal szaggatjuk a haladást. Ráadásul a rendkívül precíz kitáblázásnak köszönhetően (bokor takarta a táblát) még az egyirányú utcába is sikerült behajtani. Időközben felfedeztük a helyi közlekedők legfőbb ismérveit: lámpa nélkül (még teljes sötétben is), az úttest bármely pontján (leállósáv, szembesáv, stb) dudálva haladnak. Apamea felé haladva az út a hegyekben kanyarok, a katonai ellenőrző pontnál csak intenek, ereszkedünk tovább a „pusztába”. Suqaylabiah-t korom sötétben érjük el, tankolunk és fontolgatjuk, hogy a benzinkút mögött verünk sátrat (a benzinkutas felajánlotta a lehetőséget), de a kút melletti üzem zaja és a folyamatos teherautó forgalom nem túl kedvező. Úgy döntünk, hogy tovább állunk a tervezett szálláshelyre, az 5 km-re lévő Apameába. Amint a városba beérünk, a helyi motorosok azonnal melénk szegődnek, integetnek, centikre mellettünk haladnak, az őrültebbjei egykerekeznek (és közben forgolódnak). Bekanyarodunk az ókori romok felé, a motorosok nem tágítanak. Keresgéljük a sátornak alkalmas helyeket, az egyik motoros felajánlja, hogy aludjunk nála. Mivel a fél falu már tudja, hogy itt vagyunk, megnézzük az effendi által felajánlott szállást. 2 szoba, szépen berendezve, tökéletes lenne, de a motorokat a lépcsőn és a szük kapun nem tudjuk levinni (fel mégannyira sem), kint pedig nem akarjuk hagyni. Északon elhagyjuk Apameát, és az első lehetőségnél elindulunk hegyre fel. Egy kis falut elhagyva az út mellett verjük fel a sátrakat. Amint állnak a sátrak, megindul a forgalom, motorosok, autósok és gyalogosok is megtalálnak minket. Megvacsorázunk, majd a telihold fényénél indul a dumaparty. 2 helyi kölyök többször is elgyalogol előttünk, rákérdezünk, hogy akarnak-e valamit, ha semmit,akkor fellőtték a pizsit, irány haza. A „kedves” helyiek persze egész éjjel jártak fel-le, persze a sátraknál dudáltak vagy éppen hangosan, kiabáltak, vagy a motort bőgették. Szép álmokat!
FÉNYKÉPEK
1 megjegyzés:
magas lehet az infláció Szíriában :)
Megjegyzés küldése